Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2017. március 17., péntek

Kőszeg - Jurisics-vár

Kőszegi-vár, azaz a Jurisics-vár
Kőszegi városnézésünk kihagyhatatlan látnivalója a kőszegi vár, azaz a Jurisics-vár volt. Ha már szeretem a várakat, ha már listám is van, akkor kár lett volna kihagyni.
Ahogy a várhoz értünk meglepő volt a látvány. Nem a megszokott vár-szerű épület látványa fogadott. Ez az épület akár egy átlagos ház is lehetett volna. No de a tábla ott volt. És azért az a várakhoz méltó híd, ami a kapuhoz vezetett némileg meggyőzött.

Úgyhogy bementünk, hogy megnézzük mitől is vár ez a vár.
 A kapu után egy jó nagy belső udvar fogadott minket. 
Melléképületekkel... s ott elől a valódi várral.
A vár a Kőszegi uradalom igazgatásának mindenkori központja volt már építésétől. Sőt a Kőszegi vagy Németújvári család idején tartományúri székhelyként működött. Az uradalom falvai a vár tulajdonjogának változásával együtt kaptak új földesurat. A király akaratából uralhatták pl. a Garaiak, Széchyek, Esterházyak. A zálogbirtokos Jurisics Miklós bárói címe mellé öröklődő uradalomként kapta meg 1533-ban.
Az a téglavörös falu épület volt a vár.
Az egykoron vizesárokkal körülvett épület két részből áll: a belső és külső várból. A vár a 13. században keletkezhetett földesúri vár kiépítésével. A történelem során biztosította Kőszeg és környékének védelmét, a változó hatalmi viszonyok megtartását és védte a kereskedelmi utakat. Legjelentősebb szerepét az 1532-es, törökök elleni harcban nyújtotta, amikor is bevehetetlen erődként feltartóztatta a Bécs ellen vonuló seregeket.
1931-ig az Eszterházyak kezében volt, majd állami tulajdonba került. 1963-ban felújították és megkapta a mai múzeumi és művelődési funkciót, 1982-től otthona a nyári Várszínház programjainak
Nem is olyan kicsi ez a vár.

 És még tornya is van, ami elölről nem is látszódott.

Úgy tűnt, hogy várfal melletti sétányon ingyen bérmentve körbe lehetett menni.
Így több szemszögből meg tudtuk nézni a várat és környezetét. 

S úgy tűnt, hogy egy ajtó áthaladva tovább is lehet menni. 
Már a vár hátsó oldalán jártuk körbe a várfalat. 
A vizesárok nyoma is még ma is kivehető.
Legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el, aki ellen Jurisics Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi, kisebb részben katonáiból, de inkább a bemenekült környékbeli jobbágyokból szervezett védősereget. A huszonöt napos viadal során az Oszmán Birodalom hadai minden lehetséges eszközt bevetettek. Végül közös megegyezéssel nyolc toronyra nyolc török zászlót engedtek kitűzni a magyarok, így a szultán számára látszólagos győzelmet jelenthetett neki Ibrahim török nagyvezér, így elvonulhattak Kőszeg falai alól déli irányba. A szultán a Király-völgy, és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez a hely azóta a Szultán-domb elnevezést viseli. Mivel Bécs városát jelentős osztrák seregek biztosították, Habsburg Ferdinánd a hősies vitézségéért Jurisics Miklóst bárói rangra emelte és neki adományozta Kőszeg városát. Jurisics azonban fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, így visszakerült a királyi kamara kezelésébe. 1695-ben a vár és az uradalom Esterházy Pál nádor birtokába került, majd a család egészen 1931-ig birtokolta a kőszegi várat. Ezt követően eladták és honvédségi tulajdonba került 1955-ig.

Az előző évszázadokban még sokszor ostromolták a kereskedővárost az erdélyi, császári és kuruc csapatok, mert gazdag polgárházaival vonzó zsákmányt jelentett. 1777-ben a várat tűzvész pusztította, ekkor bontották le védőműveinek nagyobb részét. A műemlék helyreállítására 1955 és 1963 között került sor, a helyreállított várban kulturális intézmények kaptak helyet.

A belvárosban sétálva nem is gondolná az ember, hogy ilyen magas történelmi jelentőségű várfalak húzódnak pár száz méterrel odébb. 
Viszont ahogy a véghez értünk a kapun nem tudtunk kimenni, s úgy egy teljes kört tenni a vár körül. Úgyhogy irány vissza a kiindulási ponthoz. 
Bár a magas védőfalak és épületfalak ellenére nem tűnt nagy várnak, de mégis úgy döntöttünk, hogy benézünk.  
S milyen jó... még a belépőjegy megvásárlása előtt képet kaphatunk arról, hogy mit is láthatunk a várban. 

Mivel először jártunk itt mindketten, ezért úgy döntöttünk, hogy benézünk. A jegyár nem tűnt vészesnek.  A Jurisics-vár honlapján Te is megnézheted, KLIKK IDE. Úgy mint a nyitvatartásra vagy akár a vár történelmére vonatkozó információkat.
Még a belső udvarra való kijutás előtt be lehetett menni az épületbe, ahol mindjárt az egyik kedvencem, a makett virított. Tök jól megcsinálták a vár makettjét.
Mellette viszont valami nagyon érdekeset, valami nagyon furcsát láttam. Modern lift és lépcső építmény a második szintre való feljutáshoz. Furcsa volt ez a modern szerkezet a régmúlt ódon falai közt. 
Mielőtt felmentem volna, még kitekintettem a nagy kapun. Gondoltam tán ez vezet ki arra a másik belső udvarra. 

S mily igaz. Itt vannak a harci 'játékok' elrejtve.  Sajna valamiért ide már nem jutottunk vissza, hogy mi is kicsit jobban szemügyre vegyük. Pedig érdekes és interaktív dolgok vannak itt.
 Mi inkább a második emelten a kiállításokat néztük meg.
Ahol sajna elvileg nem lehetett fotózni, még fotójeggyel sem. Nem értem hogy miért nem. Ehhez képest a kezemben himbálózó fényképező senki sem zavart. 
Sajna nem is lettek képek. Viszont a vár honlapján elég jó ízelítőt kaphatunk a látnivalókból képek formájában. KLIKK IDE és láthatod hogy mit láthattunk.

A Jurisics-vár rekonstrukciója 2011-ben kezdődött el, és az egy évre tervezett időtartam helyett 2 évig tartott. A felújítás évei alatt a vár zárva volt. A várat a látogatók előtt 2013. július 2-án nyitották meg. Megújult külsővel és modern technikai eszközökkel, például klimatizált vitrinekkel ellátott interaktív kiállítótérben ismerkedhetnek a látogatók a vár történetével az építéstől egészen 1945-ig, azaz az Esterházy-korszak végéig. Az 1532-es török várostromot kiemelten jelenítik meg, különtermet kap majd helyet.

Majd az emeleti folyosón az épület további szárnyaiba is elmentünk.

Az egyik ajtón valami bálterem félébe jutottunk. 
Később meg valami pince-szerűbe. 

Utána még kinéztünk a belső udvarra. Úgy tűnt, hogy az előadásokat és programokat itt szervezik.

Ahogy a várnéző túránk végére értünk már csak egy dolog hiányzott... a szuvenyír. Meglepő módon nem igazán lehet semmit se venni a pénztárnál. Még, jó hogy a kiállítások megtekintése során szemfüles voltam. Ugyanis volt egy tekerőkéjük... de meglepő módon nem a pénztárnál (mondjuk hogy az ember tudjon aprót váltani) hanem fent a kiállításoknál. Úgyhogy vissza kellett mennem. De meglett!   
 Így bár kevésbé elégedetten, de boldogan távoztunk a várból.
Minden esetre érdekes egy vár. Ha többször nem is, de egyszer megéri megnézni. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése