Kőszegi-vár, azaz a Jurisics-vár
Kőszegi városnézésünk kihagyhatatlan látnivalója a kőszegi vár, azaz a Jurisics-vár volt. Ha már szeretem a várakat, ha már listám is van, akkor kár lett volna kihagyni.
Ahogy a várhoz értünk meglepő volt a látvány. Nem a megszokott vár-szerű épület látványa fogadott. Ez az épület akár egy átlagos ház is lehetett volna. No de a tábla ott volt. És azért az a várakhoz méltó híd, ami a kapuhoz vezetett némileg meggyőzött.
Úgyhogy bementünk, hogy megnézzük mitől is vár ez a vár.
A kapu után egy jó nagy belső udvar fogadott minket.
A vár a Kőszegi uradalom igazgatásának mindenkori központja volt már építésétől. Sőt a Kőszegi vagy Németújvári család idején tartományúri székhelyként működött. Az uradalom falvai a vár tulajdonjogának változásával együtt kaptak új földesurat. A király akaratából uralhatták pl. a Garaiak, Széchyek, Esterházyak. A zálogbirtokos Jurisics Miklós bárói címe mellé öröklődő uradalomként kapta meg 1533-ban.
Az a téglavörös falu épület volt a vár.
Az egykoron vizesárokkal körülvett épület két részből áll: a belső és külső várból. A vár a 13. században keletkezhetett földesúri vár kiépítésével. A történelem során biztosította Kőszeg és környékének védelmét, a változó hatalmi viszonyok megtartását és védte a kereskedelmi utakat. Legjelentősebb szerepét az 1532-es, törökök elleni harcban nyújtotta, amikor is bevehetetlen erődként feltartóztatta a Bécs ellen vonuló seregeket.
1931-ig az Eszterházyak kezében volt, majd állami tulajdonba került. 1963-ban felújították és megkapta a mai múzeumi és művelődési funkciót, 1982-től otthona a nyári Várszínház programjainak
És még tornya is van, ami elölről nem is látszódott.
Úgy tűnt, hogy várfal melletti sétányon ingyen bérmentve körbe lehetett menni.
Így több szemszögből meg tudtuk nézni a várat és környezetét.
S úgy tűnt, hogy egy ajtó áthaladva tovább is lehet menni.
Már a vár hátsó oldalán jártuk körbe a várfalat.
A vizesárok nyoma is még ma is kivehető.
Legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el, aki ellen Jurisics Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi, kisebb részben katonáiból, de inkább a bemenekült környékbeli jobbágyokból szervezett védősereget. A huszonöt napos viadal során az Oszmán Birodalom hadai minden lehetséges eszközt bevetettek. Végül közös megegyezéssel nyolc toronyra nyolc török zászlót engedtek kitűzni a magyarok, így a szultán számára látszólagos győzelmet jelenthetett neki Ibrahim török nagyvezér, így elvonulhattak Kőszeg falai alól déli irányba. A szultán a Király-völgy, és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez a hely azóta a Szultán-domb elnevezést viseli. Mivel Bécs városát jelentős osztrák seregek biztosították, Habsburg Ferdinánd a hősies vitézségéért Jurisics Miklóst bárói rangra emelte és neki adományozta Kőszeg városát. Jurisics azonban fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, így visszakerült a királyi kamara kezelésébe. 1695-ben a vár és az uradalom Esterházy Pál nádor birtokába került, majd a család egészen 1931-ig birtokolta a kőszegi várat. Ezt követően eladták és honvédségi tulajdonba került 1955-ig.
Az előző évszázadokban még sokszor ostromolták a kereskedővárost az erdélyi, császári és kuruc csapatok, mert gazdag polgárházaival vonzó zsákmányt jelentett. 1777-ben a várat tűzvész pusztította, ekkor bontották le védőműveinek nagyobb részét. A műemlék helyreállítására 1955 és 1963 között került sor, a helyreállított várban kulturális intézmények kaptak helyet.
A belvárosban sétálva nem is gondolná az ember, hogy ilyen magas történelmi jelentőségű várfalak húzódnak pár száz méterrel odébb.
Viszont ahogy a véghez értünk a kapun nem tudtunk kimenni, s úgy egy teljes kört tenni a vár körül. Úgyhogy irány vissza a kiindulási ponthoz.
Bár a magas védőfalak és épületfalak ellenére nem tűnt nagy várnak, de mégis úgy döntöttünk, hogy benézünk.
S milyen jó... még a belépőjegy megvásárlása előtt képet kaphatunk arról, hogy mit is láthatunk a várban.
Mivel először jártunk itt mindketten, ezért úgy döntöttünk, hogy benézünk. A jegyár nem tűnt vészesnek. A Jurisics-vár honlapján Te is megnézheted, KLIKK IDE. Úgy mint a nyitvatartásra vagy akár a vár történelmére vonatkozó információkat.
Még a belső udvarra való kijutás előtt be lehetett menni az épületbe, ahol mindjárt az egyik kedvencem, a makett virított. Tök jól megcsinálták a vár makettjét.
Mellette viszont valami nagyon érdekeset, valami nagyon furcsát láttam. Modern lift és lépcső építmény a második szintre való feljutáshoz. Furcsa volt ez a modern szerkezet a régmúlt ódon falai közt.
Mielőtt felmentem volna, még kitekintettem a nagy kapun. Gondoltam tán ez vezet ki arra a másik belső udvarra.
S mily igaz. Itt vannak a harci 'játékok' elrejtve. Sajna valamiért ide már nem jutottunk vissza, hogy mi is kicsit jobban szemügyre vegyük. Pedig érdekes és interaktív dolgok vannak itt.
Mi inkább a második emelten a kiállításokat néztük meg.
Ahol sajna elvileg nem lehetett fotózni, még fotójeggyel sem. Nem értem hogy miért nem. Ehhez képest a kezemben himbálózó fényképező senki sem zavart.
Sajna nem is lettek képek. Viszont a vár honlapján elég jó ízelítőt kaphatunk a látnivalókból képek formájában. KLIKK IDE és láthatod hogy mit láthattunk.
A Jurisics-vár rekonstrukciója 2011-ben kezdődött el, és az egy évre tervezett időtartam helyett 2 évig tartott. A felújítás évei alatt a vár zárva volt. A várat a látogatók előtt 2013. július 2-án nyitották meg. Megújult külsővel és modern technikai eszközökkel, például klimatizált vitrinekkel ellátott interaktív kiállítótérben ismerkedhetnek a látogatók a vár történetével az építéstől egészen 1945-ig, azaz az Esterházy-korszak végéig. Az 1532-es török várostromot kiemelten jelenítik meg, különtermet kap majd helyet.
Majd az emeleti folyosón az épület további szárnyaiba is elmentünk.
Az egyik ajtón valami bálterem félébe jutottunk.
Később meg valami pince-szerűbe.
Utána még kinéztünk a belső udvarra. Úgy tűnt, hogy az előadásokat és programokat itt szervezik.
Ahogy a várnéző túránk végére értünk már csak egy dolog hiányzott... a szuvenyír. Meglepő módon nem igazán lehet semmit se venni a pénztárnál. Még, jó hogy a kiállítások megtekintése során szemfüles voltam. Ugyanis volt egy tekerőkéjük... de meglepő módon nem a pénztárnál (mondjuk hogy az ember tudjon aprót váltani) hanem fent a kiállításoknál. Úgyhogy vissza kellett mennem. De meglett!
Így bár kevésbé elégedetten, de boldogan távoztunk a várból.
Minden esetre érdekes egy vár. Ha többször nem is, de egyszer megéri megnézni.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése