Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2018. május 30., szerda

Tamási - Vadaspark

Tamási Vadaspark
és a Miklósvári Parkerdő
Gondoltam, nem kell a babámmal állandóan otthon ülnünk, főleg, hogy a korábbi élmények azt mutatták, hogy kisbabám nincs ellene a kisebb kirándulásoknak és túrázásoknak. Gondoltam egy kisebb túrácska megint beleférne időnkbe. És ha már Tamási felé jártunk, akkor miért ne nézhetnénk meg a már sokat hallott vadasparkot.

Egy könnyed kis délutáni program keretén belül elmentünk megkeresi és megnézni a Tamási Vadasparkot. S ott ahol a vadaspark található, egy nagyon szép parkerdő is van.... a Miklósvári Parkerdő. Ennek területén belül található a vadaspark.
Tamásiban egészen a város szélén kell keresni. A legegyszerűbb megtalálni, ha az ember a termálfürdő felé megy. És onnan már csak egyenesen kell tovább menni a Miklósvár nevű úton, amíg az ember el nem éri ezt a pontot. Itt a tábla mutatja, hogy autóval nem lehet tovább menni.
Bizony... bármennyire is jól néz ki az aszfaltozott út, az a látogatóknak engedély híján nem használható.
Parkolásra itt az út mentén, a pihenőhely (padok és asztalok) körül van lehetőség. Itt álltunk meg mi is. 
Ismeretlen terepként nem tudtam, hogy itt mi merre, s merre lehet menni, a vadasparkot hol kell keresni.

Úgyhogy... babát felcsatoltam és indulhatott is a felfedező-túránk!
Már itt az elején lehetett látni, hogy ott van a csodaszép tó, amiről a neten is láttam a képeket. Úgyhogy gondoltam, hogy nem baj, ha a vadaspark előtt túrázunk egy kicsit, ha már ilyen szép környezetbe csöppentünk.
S nem az aszfaltúton mentünk, hanem a hívogató erdő irányába, a tó mellett.
A látvány önmagáért beszélt.
Valóban nagyon szép ez a tó és környezete.... pedig még alig mentünk pár métert... és mindjárt ilyen látványt...
 Az út ösvényként folytatódott. S megjelentek a tanösvény-gyanús táblák is.
S úgy tűnt, hogy ez nem csak egy tavacska... annál sokkal szebb... és még látványelemek is vannak.
Hidacska vezet egy kis szigetre.... milyen romantikus...
 ... hát még az a sok tavirózsa. Milyen gyönyörű lehet, ha virágoznak.
Megnéztük azt is, hogy mi álldogál ott a szigetecskén.
Hogy milyen szép....
 Lefogadom, hogy esküvői fotózások kedvenc helye lehet.

Az út annak ellenére, hogy földes túraösvény volt, annyira jó volt, hogy itt még a babakocsi is simán elment volna.


 A tó mellett mentünk végig.
 De nemcsak a tó, hanem a mellette húzódó erdő is nagyon szép volt!
 Azok a hatalmas égig érő fák!
 S a másik irányba meg ez a csodálatos kilátás.
 Hogy milyen kellemes kis túraút.
És milyen kellemes kirándulóhely. A városiaknak szerencséjük van, hogy egy ilyen csodálatos helyre jöhetnek ki pihenni.
 Ezt a kápolna-szerű építményt megnéztük közelebbről is.
 S tényleg annak tűnt....
Azok a fák! Ilyen szép fákat és ehhez fogható erdőt a mi vidékünkön alig látni, találni.

 Szépen lassan....
... a látványban elmerülve...

 ...megkerültük a tavat.
Itt egy nem épp babakocsi-barát, és épp hogy csak kitaposott ösvény vezetett egy táblához. És milyen a kíváncsi turista. Megindultunk, hogy megnézzük.
 A tó mocsaras vége mellett...
...egy érdekes látnivaló!
A kerítés mögött maga a hatalmas farönk a látnivaló.
Még egy kisebb mocsaras víz.
És nicsak... ez a kerítés már a vadasparkra hajazott.
S ott is volt!
Megérkeztünk! Egy kellemes kirándulós-túrázós szépségekben bővelkedő séta után meg is érkeztünk... a Tamási Vadaspark. Ezen az oldalon -  KLIKK IDE - több információt is találsz. Pl. azt, hogy belépős a vadaspark. Korábbi és környékünkhöz közeli információim alapján nem számítottam túl nagy dologra, max. egy szakaszon látni egy-két állatot. Ezért nem is értettem, hogy miért kell belépőjegyet fizetni. Úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mit is fogunk látni.
Háááát... nem azt, amire gondoltam. Meg is lepett, hogy egy kapun kellett bemenni. De még jobban meglepett, hogy a kapunál egy állat várt... csak úgy... szabadon...
Hirtelen ijedtemben vissza is léptem, nem ám rossz felé mentünk, ... be az állatokhoz, ahova nem szabad... Úgyhogy megkérdeztem még egyszer, hogy biztos, hogy arra kell-e menni. Mert hogy a kapun belépve egy 'őzike' vár... és semmi se tartja távol tőlünk.
De megnyugtatott a biztonsági őr és egyben pénztáros, hogy nincs semmi baj, arra kell menni, és van egy-két jámborabb állat, amelyek teljesen közel mennek az emberhez. Így hát megnyugodtam... és ha csak az az egy kapu van... akkor irány befelé. Szerencsénkre pont akkor jelent meg a gondozó egy vödörnyi eledellel... úgyhogy onnantól kezdve mi már nem is voltunk érdekesek az állat számára.
A tamási vadaspark... ilyet se láttam még... egy hatalmas nagy terület van kerítéssel elzárva és a látogatók ezen a területen belül bóklászhatnak. Pontosabban itt lehet egy ösvény mentén körbe menni. És bizony az állatok is itt vannak... Hol szabadon... hol egy kisebb területen elkerítve.
De a zöme... már amelyik mutatja magát.. az szabadon jár-kel ezen területen belül. Ilyet se láttam eddig még sehol. Mi mentünk az állatokhoz vendégségbe!
A túraútvonalat pedig egy jelzés mutatta. A zöld pöttyöt kellett követnünk, ami a pénztárnál kapott térkép alapján körbe visz. Úgyhogy bármelyik irányba is indulunk ide fogunk visszatérni. Hát akkor... amerre a táblácska is mutatta.
Még az elején több tábla is érdekes olvasnivalót kínált.
Itt lehetett volna olvasgatni.... de inkább elindultunk megkeresni a többi állatot.
Szigorúan a jelzést követtük.
S lám... egy másik 'őzike'. De nem szabadon, hanem egy kisebb lekerített területen belül. Viszont érdeklődő volt. És így azért én se féltem a baba miatt. Bár Emili babámon félelemnek semmilyen nyoma s látszódott. Érdeklődve nézte, hogy mi az.
Kár, hogy csak ez az egy állat volt ott.
Milyen jó kis ösvény...
... és mintha emelkedne. Nem baj.. mert elvileg túrára készültem... csak nem erre a túraútvonalra. Talán legközelebb azt is be tudjuk járni.
Lám még egy 'őzike'.
Ezt is jól meg néztük. Mert ez is sajna egyedül volt...  Egyesével mutatják csak magukat...hmmm...
Reménykedtem, hogy azért nem csak ez a 2-3 állat lesz az egész úton látható.
Majd folytattuk utunkat. Ennél a pontnál már éreztem, hogy itt inkább túrázás lesz és nem állatdömping - főleg, hogy a vaddisznókat se lehetett sehol se látni a lekerített területükön belül. Valahogy az ösvény és a környezet is ezt sugallta.
No meg a térkép. A térkép szerint ezt a területet, ilyen úton, és ama látnivalókkal lehet körbe járni.
Hát akkor.. egy kis túrázás is jót tesz. Végül is... nemrégiben a lengyeli Annafürdőn se láttunk több állatot... tán még ennyit se. 
A túraösvény viszont nagyon jó volt!
Változatos...
...lépcsős...emelkedős...
...szakadékos...
...lejtős...
.... néha egyenes is...
S nem ott, ahol gondoltam....
...de a kilátó is meglett. Azt hittem, hogy a kilátó majd a legmagasabb ponton lesz, de miután már lefelé kezdtünk haladni úgy éreztem, hogy talán benéztem és elmentünk mellette. De a fenti kereszteződében meglátott  tábla megnyugtatott.
Egy kis leágazás vezetett a kilátóhoz.
És ott volt!
Meg mi is! No meg valami vaddisznó-féle a bokrok közt, ami jöttünk zajára nagy zajjal el is robogott. Úgyhogy tényleg vannak itt szabadon állatok... csak nem látni őket ilyen fényes nappal és nagy melegben. Pedig végig olyan csöndben haladtam és Emikémnek is szinte csak suttogva beszéltem.
A kilátó! Ami talán inkább egy vadászles, a méretét és helyzetét tekintve. De mindegy... a kilátás a lényeg.. ha van, akkor az már kilátó.
És volt!
A maga módján volt kilátás... a déldunántúli dombvidékre.

Nézelődtünk is egy kicsit.
De nem sokáig, annyira azért nem volt lenyűgöző és változatos. Úgyhogy irány vissza a zöld pontos túraösvényre.
Innentől már csak lejtett az út. Úgy tűnt, hogy a nehezebb és hosszabb felével kezdtük.
Nemsokkal utánunk érkezhetett a sulis csoport, akik ezek szerint pont fordítva indultak el, mert itt velünk szembe jöttek.  S csak nem az 'őzike' sétál velük, aki minket is köszöntött?!?
Ez igen... ilyen egy emberbarát állatot... végigsétál a csoporttal az útvonalon. Hagytuk, hogy gyoran elmenjenek mellettünk.
S mentünk tovább utunkon.
Itt már nem volt olyan izgalmas az ösvény... és még kósza állat se volt.

S már majdnem visszaértünk... 
...akkor találkoztunk a új látnivalóval. Leskunyhó... mutatja a tábla, hogy arra.
Az a fránya kíváncsiság... Csak megnéztük közelebbről.
És még belülről is!
Ilyen még úgyse láttam eddig.. se kívülről, se belülről.



Innen már tényleg csak méterek voltak vissza.
S már ott is volt a bejárat!

Milyen izgalmas egy kirándulás volt! Vadaspark is.. vadak is.. túra is... kilátó is...
Mindenképpen csak ajánlani tudom mindenkinek, akit szereti a vadasparkokat és még a túrázást is! Nagyon kellemes időtöltés volt!

Visszafelé már az úton mentünk, a tó ama oldalán. Innen azért nem volt annyira változatos és lenyűgöző a tó, mint a túloldalon lévő ösvényen járva.

Hamar vissza is értünk a kiindulási ponthoz.
Nagyon kellemes kirándulás volt! És az a Tamási Vadaspark! Egy újabb élmény! És az a csodálatos tó és környezete! Ha a környéken járnál... mindenképp megér egy sétát!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése