Tés - Szélmalmok

Tés - Szélmalmok

Mór és környékén tett kirándulásunk során volt szerencsénk eljutni Tésre, ahol szélmalmokat lehet látni. Anno még a Google térkép fotói között szúrtam ki. Úgy gondoltam, hogy ha majd egyszer arra járunk, akkor megnézzük. Az az egyszer most jött el.

A térképen nézegettem, hogy hogyan is lehet megközelíteni. Úgy tűnt, hogy a mező kellős közepén áll a két szélmalom, ezért biztos, hogy szabadon meg lehet tekinteni. Ahogy megérkeztünk Tésre próbálkoztam is megközelíteni, de be kellett látnom, hogy erre nincs lehetőség. A szélmalmokat furcsa mód, az egyik ház kertjén keresztül lehet csak megközelíteni, ahogy a neten is írták. Hát ilyet se láttam még. És pont emiatt NEM ingyenes a megtekintése.

Az egyik lakóépület előtt lehet ezt a táblát látni. 

Itt kell megállni, mert csak innen lehet a szélmalmokat megközelíteni. Nagyon érdekes volt. Egy néni érkezett kaput nyitni. És ahogy a múzeumoknál szokás jegyet is kellett váltani. Már az is érdekes volt, hogy valakinek a saját udvarán és életterén keresztül kell menni, hát még ez a jegy dolog. De nem volt vészes az ár, talán ennyit megér, hogy ez ember egy eredeti szélmalmot lásson.

És itt nem csak a szélmalmok, hanem egy kovács-műhely múzeum is található. Szintén a családi házhoz és kertjükhöz tartozóan. Tulajdonképen a melléképületben volt berendezve a múzeum.

De úgy gondoltuk, hogy előbb a szélmalmot nézzük meg, majd visszafelé a kovács-műhelyt.
Majd jött a néni és a jegyek mellé átadott egy kulcsot! Egy szép nagy régi kulcsot!

A malom kulcsa volt, amivel be lehetett menni! De jó! Belülről is meg lehet nézni. Így már megérte a belépőjegyet is megvenni. Lelkesen szorongattam a kulcsot, mint a kisgyerek az új játékát, nehogy elveszítsem. Mert hogy a malomhoz előbb el kell jutni.

Előbb is a kerten át.

Nem  volt nagy kert, de annál szebb. 

Maga a kert is egy afféle kiállítás volt. Számos érdekes régi dolgot gyűjtöttek össze.

És a kert többi része is gondosan ápolt volt.

És még egy nagyon régi tűzoltó kocsi is!

Álmélkodva sétáltunk a kert végébe, ahol is a néni a kulcs birtokában útnak eresztett minket a malom irányába. Azt hittem, hogy majd elkísér minket, de végül is minek tette volna.... látta már eleget... minden nap. Gondolom látta, hogy rosszat nem teszünk, nem olyanok vagyunk, a malmot meg ellopni úgyse lehet.

Mentünk is a malom irányába. Nem volt messze a kert végétől.

Tés község a Bakony legmagasabban fekvő települése, a tenger szintje felett 461 méter magason lévő fennsíkra települt. Első okleveles említése 1276-ból való. A XV. században palotai várbirtok volt. A török hódoltság alatt, az 1590-es években azonban elnéptelenedett. A XVIII. században újraépült, lakosai a székesfehérvári prépostság örökös jobbágyai voltak. Az 1790-es években német telepesek is érkeztek Tésre.

Tés határában vízimalmok hajtására alkalmas ivóvíz nincs, így az ősök az élénk bakonyi szeleket fogták be a szélmalmok vitorláiba. A Helt- és az Ozi-féle szélmalmok a Táncsics utca 17. és 32. számú porták kertjeinek végében állnak.

A népi, ipartörténeti műemlékek a Tésre érkező turisták első számú látnivalói. A malmok különlegessége a ma is működőképes belső szerkezet.

A Helt- és az Ozi-malom kúpalakú zsindelytetőzetre körsínen fogatható, így a hat vitorlát szélirányba lehetett állítani. A Helt-malom naponta négy mázsát is őrölt, az Ozi-malom ennek felét. A malmok nyolcas vámra dolgoztak: 100 kiló őrleményből 8 kiló illette a molnárt. Az őrlésről naplót vezettek.

Nem is olyan nagy ez a malom, mint amekkorának az ember hiszi.

És amire az a hatalmas nagy kulcs kellett....  hogy be tudjunk menni :)

És be is mentünk! Mindjárt szemet is szúrt a vendégkönyv! Gyorsan írtam is pár sort.

Majd körülnéztünk. Belülről még kisebbnek tűnt, úgyhogy gyorsan körbe lehetett nézni.

És az emeletre is felmentünk.

A kerék-rendszer... az őrlési folyamat szíve.

A kilátás az egyik (ha nem egy-szem) ablakon.

Körbejártuk, jobbról-balról megcsodáltuk.

És mentünk is. Rövid, de érdekes látogatás volt a malom belsejében.

Az ajtót ügyesen bezártuk ezzel az óriási kulccsal.

És már búcsúztunk is ettől a malomtól. De csak ettől....

Mert odébb megláttuk a másikat is. Bár sejtettük, hogy ebbe nem lehet bemenni, hiába van egy méretes kulcsunk. 

És mily igazunk lett.

A másikat csak kívülről lehetett nézni.

Így hát... egy malom nem alom, két malom már malom... búcsút is intettünk mindkettőnek.

Visszatértünk a kerthez, hogy azon keresztül távozhassunk.

De előbb megnéztük a kovács műhely múzeumot is, ami abban a kis melléképületben volt. Érdekes, nem?

Viszont nagyon sok mindent, eszközöket, szerszámokat összegyűjtöttek.

A malmok szomszédságában egy Táncsics utcai udvaron látogatható a tési iparosok, bognárok, kovácsok, patkolókovácsok emlékét őrző kovácsműhely.

A kisipar az 1920-30-as években virágzott, az akkori gépész-kovácsok a korban modernnek számító talajművelő eszközöket, például burgonyakapáló-töltögető gépet is készítettek.

Szép gyűjtemény!

Némelyik hasznos eszköznek, mások inkább kínzó eszköznek tűntek. De az az egy biztos, hogy hasznosak voltak és tették a dolgukat.

Érdekes volt látni a nem is olyan régmúlt eszközeit. Biztos, hogy sok olyat láttunk, ami még manapság is ott lapul egy-egy ház fészerében vagy pincéjében.

Nekem tetszett a malom és környezet. Még így is, hogy megtekintésük csak ilyen módon lehetséges... érdekessé tette a malom-látogatást.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!