Siklósi vár

Siklósi vár

A siklósi hétvégén (amit leginkább azért neveztem el így, mert szabadidőnk zömét Siklóson töltöttük) mi mást lett volna az egyik fő program, mint a Siklósi vár megtekintése. Szép nagy vár, és még listás is, úgyhogy legalább egyszer látni kell.

Ahogy a napi élménybeszámolóban (ha még nem olvastad volna KLIKK IDE) már írtam nem az első látogatásom az elmúlt éveket tekintve. De újra nagy élmény volt. A vár listás is - tudod, a 'Magyarország kedvelt várai' listán is szerepel (ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE), úgyhogy majdhogynem 'kötelező' legalább egyszer megtekinteni.

Félelmetes, de ma már szinte mindennek, még a látnivalóknak is van már saját honlapja. Ez fantasztikus, mert így az ember minden szükséges információt már előre meg tud nézni..... nyitva tartás, belépők, elérhetőség, programok, rendezvények.... a várnak a honlapján - http://www.siklosivar.hu/ - minden megtalálható! Nézd csak meg. Itt azt is láthatod, hogy mi a cím és hogyan lehet oda eljutni.

Én már szinte fejből tudtam az utat. Ide érkeztünk meg. A siklósi vár...

Táblák egész hada mutatta, hogy jó helyen jártunk. Tájékozódásnak is nagyon jó, ismerkedhetünk a vár felépítésével.

A másik kedvenc táblám.

Viszont furcsa, hogy még a vár bejárata előtt egy új és modern építményrészben lehet a jegyeket megvenni. Ezen a vadiúj lejáraton közelíthető meg.  Persze itt egyéb más is található.... wc, mosdó, stb...

... és a tekerőke! Tudod...a 205 Ft-ért emlékérmét gyártó furfangos gépezet. Hát persze hogy szereztem egyet! már mint emlékérmét!

Ha megvan a belépőjegy, akkor lehet megközelíteni a várat.

A várfalon úgyse lehet felmászni :), máshonnan meg nem lehet bemenni.

A jellegzetes Siklósi vár bejárat. Ez már akkor is ilyen volt, amikor gyerekként a szülőkkel erre jártunk. És szerencsére óvják, őrzik és remélhetőleg még nagyon sokáig ilyen is marad!

Az 'előtér'....

A kihagyhatatlan ágyú. Tudod egyszer már írtam, hogy nem is vár a vár, ha nem állítanak ki legalább egy ágyút (főleg ha az a vár belépős). Ettől azért mégiscsak jobban néz ki, no meg jobban el lehet képzelni, hogy régen milyen volt.

Emléktábla, csak hogy ne felejtsük el, amit nem szabad elfelejtenünk.

Még itt az elején fel lehet menni a várfalra és körbe lehet járni...  legalább is ezt az elülső kerek várfalrészt...

Lehet nézelődni, a kilátásban gyönyörködni.

A szemfülesek pedig felfedezhetik - ahogy Szabolcs is, hogy tovább is lehet menni a várfalon.

Bár nem egészen körbe, de a rózsakert fölött el lehet sétálni és fentről is meg lehet csodálni.

De nem mentünk végig, mert a másik oldalon a kijárat a várba vezetett volna fel. És inkább a 'rendes' bejáraton keresztül szerettük volna megközelíteni. Meglehet, hogy a másikon nem is lehetett volna, hiszen akkor hogyan győződtek volna meg arról, hogy megvettük a belépőt. 

Úgyhogy a szép nagy kapun keresztül jutottunk be a várudvarba.

A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni.

Szép nagy belső várudvar fogadott minket. Látszik, hogy amit csak tudtak felújítottak, hogy megőrizzék a vár állapotát.

A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek. Mivel azonban a bárók nem tudtak megegyezésre jutni, végül a helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték uralkodói méltóságába. Zsigmond nem felejtette el nagyúri támogatóját, akivel ligát kötött, majd ennek megpecsételésére a király és Garai báró feleségül vették Cillei nagyúr két leányát.

Mindjárt a bejárati kapu mellett... a kedvenc.... a kaloda! Majdnem hogy ez is kötelező elem egy várban.

És a börtönök is itt voltak... legalább is a börtön kiállítás.

Börtön a parasztoknak...

Néhány kínzóeszközt is kiraktak a kíváncsiaknak.... gyerekeknek.....

... felnőtt gyerekeknek...

És börtön az uraknak...

Az egyik ajtó mögött viszont valami nagyon érdekeset találtunk. Itt valami 'Gravitációs alappont' volt elrejtve az ajtó mögött. Nem értettük, hogy mi ez és mi lehet ez, amit lakat alatt kell őrizni.

Nem menünk be, nem rongáltunk, de a kíváncsiság nagy úr, és hagytam, hogy a fényképezőm vessen rá egy pillantást. Hát ez nagyon érdekes. Szerintem egy átlag ember nem tudja ezt a dolgot hova tenni. Ahogy mi se, úgyhogy hamar tovább is álltunk.

A börtön témától nem jutottunk előrébb, mert a következő helyiségben is ez a téma köszönt vissza.

Itt már rendes kínzóeszközök voltak láthatóak. Némi gyomorforgató 18 karikás képek a falakon.

Nem túl bizalomgerjesztő, főleg ha valakinek nagyon élénk a fantáziája, mint az enyém. Úgyhogy nagyon gyorsan tovább is álltunk.

1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.

Újra kint a napos és barátságos udvaron.

Onnan egy másik bejáraton eljutottunk a várkápolnáig.

Ha lett volna bűnünk, akkor itt meg is gyónhattuk volna. De hát én olyan jó lélek vagyok... inkább arra fordítottuk figyelmünket, hogy kinek a hamvait helyezték itt nyugalomra a kápolnában.

Mondanám, hogy nézz utána, de akkor kiesnél az olvasásból, úgyhogy...

Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) az 1848-49-es polgári forradalomban és szabadságharcban kiemelkedő szerepet játszott a második független magyar kormány külügyminisztereként. A szabadságharc bukását követően Törökországba, majd Párizsba menekült, ott is halt meg és lett eltemetve. Utóbb hamvait hazahozták és a siklósi vár kápolnájában helyezték örök nyugalomra.

Onnan elindultunk felfedezni a várépület többi helyiségét.

Hát akkoriban nem lehetett sok bútoruk, és az a kevés is méreteiben kitölthette a fél szobát.

1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg.Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.

A lépcsőt követve egy emelettel feljebb mentünk.

Őfelsége és a lovagi eszközök, fegyverek kiállítása.

Itt mindenki megtalálhatja a hozzá passzolót :)

Ej azok a régi-kori páncélok... az uniformis már akkor is menő volt a nőknél...

Egy másik teremben a kedvenc látnivalóm... a makettek!

A várról kettő is volt, látni lehetett, hogy melyik időben hogy nézett ki. Érdekes volt a mai állapottal összevetni, és látni, hogy régebb milyen volt a mosthoz képest.

És persze a falon sok-sok olvasnivaló! Aki nulla történelmi tudással jönne ide, az is fél nap után történelmi professzori tudással távozhatna, ha mindent meg tudna jegyezni, ami a kiállításokon elolvasható. Sajna nekem egyelőre továbbra se működik az ehhez szükséges háttértáram, de majd egyszer....

Egy másik teremben meg már egy teljesen más hangulatú kiállítás. Bár nem a vár korabeli időket idézte, de ha már helyiség adott és ki kell tölteni valamivel.... miért ne. Ezeket is látni a kell az embernek.

A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A vár egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be.
Ez a sok info persze hogy a Wikipédiáról volt, és ha a többi is érdekelne akkor KLIKK IDE.

Ej... azok a háborúk. Furcsa érzésekkel nézegettem az összegyűjtött tárgyakat.

Főként azt a színteret, amit ott berendeztek. Elgondolkodtató volt.

Pár teremmel és folyosóval odább kellemesebb téma fogadott minket. Egy kis népművészet és minden ami ahhoz tartozik.

Valahogy az előbbi teremből addig kóvályogtunk, hogy eljutottunk a kápolna lelátójához. Oda, amit korábban még lentről szemléltünk.

Innen egy egészen érdekes és különleges terembe jutottunk. Elsőre szinte már túl modern volt.

Néztük is, hogy mi van ott alul, hogy áttetsző üveglapokkal helyettesítették a normális járólapot. S mily kreatív az ember... így mutatták meg, hogy még lejjebb is vannak ásatással előkerült falak.

A tévézős szoba.... ahol non-stop megy a várról szóló film, legalább is ha nincs más program.

Innen valahogy kijutottunk újra a várfalra. És az a kilátás ami elénk tárult !! Nem azt mondom, hogy fenomenális... de azért ahhoz képest, hogy nem egy hegytetőn vagyunk, hanem egy várból nyílik lehetőségünk nagyurakként kémlelni a vidéket.

Ebben a várban még a várfalon is vigyázzban álltak az ágyúk. És ezen nem nagyon lehet változtatni, akárhogy is igyekszik az ember. :)

Kilátás a vár belső udvarára. Most nem volt elég időnk, hogy ott lent is sétáljunk egyet. De nagyon szép onnan lentről látni a várat.

Jó magas várfal! Kész csoda, hogy egyáltalán be tudták venni ezt a várat.

Ha már nem mozdítható.... :)

Itt is körbesétáltunk a várfalon...

És akkor láttunk, hogy van egy nagyon szép belső kert.

Ez amolyan kisasszonyos.

Gyorsan kerestük is, hogy hol lehet lemenni, hogy közelebbről is megnézhessük. De sajnálatos módon erről a várfalról nem lehetett lemenni, csak arra, amerről jöttünk. Úgyhogy körülnéztünk még egyszer.

Megcsodáltuk a távoli hegyeket is.

Ahonnan jöttünk arra vissza is mentünk a belső udvarba.

És nicsak ... itt az udvaron is van egy tekerőke!

Sajna valahogy nem találtuk az utat ahhoz a szép kis belső kerthez. Már majdnem távoztunk, amikor Szabolcs igénybe vette a közönség segítséget. Bár sok időnk zárásig már nem volt, de azért megengedték hogy azt még gyorsan megkeressük.

Gyorsan megnéztük a kertecskét....

... és emlékszel még az elején.... a várfalról láttuk a rózsakertet ?....

... no ezt tudtuk gyorsan megnézni közelebbről is.

Bár rózsák - legalább is a virágai  - nem voltak. Végül is... ősszel minek virágozna még. De maga növény szépen gondozva ölelte körül a kereteket, melyekben a leírások voltak.

Jól megcsinálták ezt a keskeny területet.

És aki kíváncsi és tudatlan egy kis olvasás után biztos sokkal okosabban fog távozni erről a helyről, ahogy mi is tettük. Ha érdekel,  hogy mi mindent tudtunk meg, akár el is olvashatod. Egy kis zoom zoom és már láthatod is.

Ezután lábunk már csak kifelé szedtük, mert a vár kapuit zárni szerették volna.

Egész szupi vár. Ha még többet szeretnél tudni a kiállításokról, és akár a vár történelméről, akkor a honlap ezen oldalain - KLIKK IDE - még több érdekességet olvashatsz.

Örültem, hogy megnéztük a várat, és hogy új útitársam is élvezte. Most már legalább tudom, hogy vele is meg lehet tekinteni hasonló látnivalókat és örömét is leli benne.

A vár továbbra is nagyon szép, és szívesen vár minden látogatót és érdeklődőt. Remélhetőleg még nagyon sokáig ilyen is marad, de biztos ami biztos...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!