Élménytérképem !!!

2014. június 23., hétfő

Bakonyszentlászló, Vinye - Cuha-völgyi túra


Cuha-völgy

A Bakonyi-túranapok alkalmával szerettem volna eljutni a Cuha-völgybe és megnézni, hogy tényleg olyan szép-e, mint írják. A képek alapján mindenképp megért egy túrát. Ezt szeretném megmutatni Neked, hogy én miként is éltem meg. 


Miután megérkeztünk Zirc környékére és megszületett a döntés, a GPS már vitt is minket a Vinyei állomáshoz. Ezt Bakonyszentlászló községénél kell keresni, és sajnos elég nagy kerülők kell menni, mert nem lehet csak úgy az erdőn átvágni. Bár annyira egyszerű nem volt odatalálni... találtunk olyan elágazót, ahol tábla híján nem volt elég egyértelmű, hogy merre az arra. 
De mikor már a hosszas erdős úton való haladás után elértünk a vasúti sínekhez, akkor már tudtam, hogy jó helyen járunk.
Meg is álltunk még a sínek előtt, hogy megnézzem, hogy milyen hatalmas táblák fogadják az erre járó turistákat. Hát ez volt az egyik... ahol is köszöntik az erre járót a Cuha-völgyi park területén. 
Örömteli volt, hogy akkor jó helyen járunk, és ha jobban megnézed, akkor még térképes segítséget is nyújtanak a látogatónak (gondoltak arra, hogy mi van, ha valaki otthon hagyta a térképét :) )
És még egy annál is részletesebb térkép is volt egy másik táblán. (Ezen már válogatni is lehetett az túraútvonalak közt.)
Ha ezt tudom, akkor nem is kellett volna otthon a térképelemzésre annyi időt szánjak. De hát biztos ami biztos, nem vakon jöttünk, mert az időt be kell tudni osztani, ha egy napra több program is van. És ahhoz meg tudni kell, hogy mennyi az annyi látnivaló és a rá szánt idő.

Egy kis segítség és útmutató az én módszeremmel. Itt is láthatod, hogy mi merre, és azt is, hogy mi melyik utat is jártuk be a délután során.
Felvértezve minden tudással kicsit odébb gurultunk, át a síneken, ahol meg is találtuk azt a helyet, ahol le lehet parkolni és ahonnan a túraútvonal is indul.
Itt egyébként találni kávézási-italozási lehetőséget, szép nagy kiülős résszel, és játszótérrel (az kizárólag gyerekeknek van, még ha nem is lenne egyértelmű!) És egyéb finomságokat is lehet kapni, mint a jégkrém. Ugyebár anya nem bírta ki, kicsit mit a kisgyerekek, mindjárt a jégkrém volt az első, pedig még 20 métert se mentünk. Sajnos szuvenyír nem volt a boltocskában, legalább is olyan amilyet én szerettem volna. Így hát maradt a tudat, hogy majd az erdőben gyűjtögetünk. Úgyhogy immáron jégkrémmel is ellátva indultunk a túrára. Ennél a táblánál kezdődik utunk.

Széles út vezetett előre. Elsőre nem tűnt olyan 'különlegesnek', de aztán csak-csak jöttek a szebbnél szebb útszakaszok, ahol már víz is volt, az abból még az úton is!, és kisebb ügyességi játékhoz hasonlóan kellett átjutni rajtuk.

Időközben egyéb látnivalók kötötték le az érdeklődő túrázók figyelmét. Mint ez az alagút izé.
Vagy csak pusztán a természet csodálatos látványa.... a patak...

És legfőképp az, hogy ebben a csudaszép környezetben meg is örökítsük ottjártunkat.
Meg hogy milyen ügyesen keltünk át az úton átfolyó patakocskán. 
És aki igazán szeretik a természetet, azoknak a néhol méteresre magasodó sziklafalak is érdekesek lehetnek.
De aki jobban szeret olvasni, azok számára is tartogat az útvonal meglepetéseket. Időnként okos-táblákat is találni, sok-sok érdekességgel az erdőről, és élővilágágról.
Többször is át kellett kelni Szuper Márió módjára az patak vizén, mert annak medre hol itt, hol ott, hol az úton vezetett át. És aki nem gumicsizmában megy kirándulni, annak bizony ügyesnek kell lennie.

Nagyon szép volt ez a Cuha-völgy. Kicsit Óbányához hasonlítható, de annál még jobban kiépített. Széles kitaposott, szinte kész kocsiút volt (kocsival egyébként találkoztunk is) a túravonal. A képeken is láthatod, hogy milyen széles út vitt végig minket.
Persze nem mindig az úton haladtunk, néha megnéztük, hogy milyen a patakmeder is :) Itt azt mutatom, hogy ott találtam egy mikro-vízesést.
Utunk során megtaláltuk az erdei iskolát is. Persze nem kellett keresgélni, mert az az egy szem út, amin menni lehet, az itt visz el mellette.
Közelebbről is megszemléltük... itt még több okos-táblát lehet tanulmányozni.
Kicsit leültünk, de nem tanulni, hanem megpihenni.
Majd folytattuk utunk a sziklafalak tövében.
Nekem nagyon tetszett. Kellemes séta közben lehetett a természetet megcsodálni. Az út megtétele egyáltalán nem volt nehéz és nem okozott gondot, úgyhogy minden figyelmet a természet csodálására lehetett fordítani. 
Félúton találkoztunk egy híddal is. Ott mentünk el alatta. Visszafelé meg vonattal a tetején :)

És csak hogy tudjuk, hogy milyen híd is nőtt ide az erdő közepébe...
Itt a híd mellett található a feljáró az emlékműhöz. A térkép egyébként pontosan mutatja, de nem lehet az úton ezt a táblát nem észre venni. 
Úgyhogy akit érdekel, ahogy minket is érdekelt, annak ezen a lépcső kell felmásznia.
A vasúti sínek mindjárt ott is lesznek.  Ugyebár az a korlátos rész a híd, ami alatt az előbb jöttünk át.
És az emlékmű! Az a totemoszlop ott a földkupac tetején!
Sajnos annyira 'omlósz' és csúszós volt a talaj, hogy egyszerűen nem tudtam felmászni. Így hát miután messziről megcsodáltuk vissza is mentünk a lépcsőn a túrautunkra. S jutalmul egy útbaigazító tábla várt minket. Szomorúan vettem tudomásul, hogy még másfél kilométert sem jöttünk, pedig többnek tűnt!
És még szomorúbban vettem tudomásul, hogy mennyivel messzebb van még Porva-Csesznek, mint ahogy én azt gondoltam. Persze nem vészes... laza séta a jóminőségű kocsiúton.
Bizony, mert hogy továbbra is az vitt minket, s mellettünk a patak.

Csak mentünk és mentünk... Különösebb izgalmat nem hordozott magában a túra, tényleg csak sétáltunk és meneteltünk. 
 A látványra kellett koncentrálni, azt próbáltam magamba szívni, no meg lencsevégre kapni.


Még egy vasúti felüljárós híd....
És sziklák... és szilák. Végül is a Bakonyban vagyunk, ami azért középhegységnek számít. Úgyhogy ez a minimum, hogy van 'hegységre' utaló látnivaló is. :)

Egy újabb átkelő. Az elején nem is gondoltam volna, hogy ennyi lesz. Ilyen szempontból Cuha-völgy egy fokkal jobb, mint mondjuk Óbánya. De hát minden erdő és minden túraútvonal más, úgyhogy kár is lenne összehasonlítani őket. Inkább úgy mondanám, hogy a Cuha-völgyi túraútnak ez az egyik szépsége, hogy folyton folyvást lehet gyakorolni a patakon való átkelést és a köveken való egyensúlyozást. És a legtöbb nem is nehéz, hanem inkább játékosan izgalmas.
Már amelyik nem baszik ki az emberrel. Szinte kezdő szintű pocsolya, de még ez is tud veszélyes lenni! Bizony! Nem szabad félvállról venni, mert aztán jön egy aprócska kis kő, ami kibaszik veled, mert rá mertél lépni és mérgében kifordul a lábad alól, és Te már is a vízben állsz. No valahogy így jártam én is...
Látod! Vizes lett a cipőm!
Szerencsére olyan szupcsi túracipőt vettünk, hogy nem is éreztem, hogy vizes lenne a lábam. És ez se szegte kedvem, hogy továbbra is a természetet figyeljem... És egy idő után már állatokat is láthattunk.

A cél felé közeledve egy újabb pihenőhelyet találtunk.
Gyors pihenés és étkezés után folytattuk utunk a térképem szerint.
Útközben figyelmünket a színes törzsű fák sem kerülték el.
Legalább is a kivágott fák kérge érdekesen pirosas-rózsaszínes volt. Ilyet még nem is láttam korábban. És persze, hogy ez a pár darab azóta a gyűjteményeben rohad tovább. :)
Állatok....
És még több állat... illetve lepkék...

Bizony... röpködtek ott körülöttem, de rám egy se akart szállni, akárhogy is nyújtottam karomat leszállópályának.

Már nincs messze....
Utunk továbbra is egyszerűen nagyszerűen könnyű a széles úton.
A sziklákat itt már egyre jobban magasodó hegyoldal váltotta fel... az egyik oldalon...
Míg a másik oldalon a patak mély mederben folytatta útját. Sejtettem, hogy itt már akkor nem lesz több patak-átkelés.
Anyát nagyon szerették a lepkék...
Szinte már finisben voltunk, amikor is látni lehetett hogy ott fent a meredek hegyoldalban van valami látnivaló. Még belefért az időnkbe, úgyhogy meg is néztük.
 Meredek lépcső vitt felfelé.
S lám, még egy totemoszlop-szerű emlékmű. Úgy tűnik, hogy errefelé szeretnek a meredek, nehezen megmászható helyekre emlékműveket tenni.
Sajnos leírást az irományaimban nem találtam, úgyhogy elég gyorsan továbbálltunk, főként mivel szőrnyű toalett-szag lengte körül szegény műemléket. Hogy milyenek ezek az emberek, tényleg nem tisztelnek semmit.
 Úgyhogy le a lépcsőn és vissza az utunkra.
Csigusz...?....
Meg is érkeztünk! A táblák itt újra nagyon készségesen mutatták, hogy mi merre és milyen messze van. Úgy tűnik, hogy ez valóban fontos csomópont.

A hídon átkelve már meg is érkeztünk a Porva-Cseszneki vasútállomáshoz.

Nehogy azt hidd, hogy itt aztán újra volt élet... mert nem. A váró zárva, az épület üres. Büfének nyomát csak a kiírásban találni, a WC-ről pedig jobb ha nem is beszélünk... mert attól amit ott találtunk az erdőben való toalettezés sem rosszabb. Ja és abban a sárga kiadónak tűnő házba is szerintem már csak a szellemek járnak, annyira kihaltnak és nem túl jó állapotúnak tűnt.
S míg vártuk a vonatot megcsodáltuk a természetet, s növeltem az állatokat nyomokban tartalmazó képeim számát.
S megérkezett a vonatunk! :)
A vonatozás üdítő élmény volt.  Bár nem túl hosszú, de feldobta a kirándulást. És hát így nem kellett visszafelé gyalogolni, és időnk több maradt másra.
Hamar elértük a vinyei állomást. Ugye itt mentünk át a síneken mi is a kocsival.
Miután vissza-sétáltunk a kocsihoz, és csalódottan nyugtáztam, hogy nem láttuk a barlangot. Ezért a térkép segítségével újra nekivágtunk ugyanott ugyanannak az útnak.
Csak hogy most mindjárt legelején egy ösvényre lekanyarodtunk és rövid gyaloglás után erre a tisztásra lyukadtunk ki.
A táblán lévők egyike sem érdekelt minket, mert mi egy barlangot kerestünk.
A forrás meg is lett (a kiépített).

És a közelben a barlang is. Kőpince-barlang név, és jelzésnél található a térképen. Felettébb közel a kiindulási ponthoz. Úgyhogy egyáltalán nem volt nagy kitérő, hogy ezt is megnézzük.


Nagyon nem volt mit nézni, mert ennyi volt az egész... De kár lett volna kihagyni... azt a 10-20 percet a látvány simán megérte.
Ezután már tényleg visszatértünk a kocsihoz. Hiszen volt még más program is mára.

Úgyhogy jó volt. Jó kis túraséta, sétatúra, (vagy ahogy tetszik). Megnéztük a látnivalókat, emlékműveket. Növényeket és köveket gyűjtöttem, állatokat, bogarakat és lepkéket láttunk. Tetszett ez az erdei séta. Ha neked is tetszett, és majd a közelben jársz, s lesz pár órád, akkor meleg szívvel ajánlom ezt a túrát bárkinek és mindenkinek. Gyerekestül, családostul, babakocsistul.. mindenhogy megtehető. És ha még több időt tudsz rá szánni, akkor több pihenőhely is szolgál piknikezésre vagy egyéb pihentető délutáni időtöltésre.


Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

4 megjegyzés:

  1. Nagyon örültem ennek az útleírásnak is, mivel idén éppen erre a területre megyünk. Már alig várom!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Azt szeretném kérdezni, hogy időben hogy tervezzünk, kényelmes tempóban mennyi ideig tart elsétálni Vinyéről a szurdokon át Porva-Csesznekig? A vonatok nagyon ritkán járnak, nem tudom melyiket célozzuk meg. Köszönöm szépen előre is a segítséget!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A készült képek időpontja alapján úgy 2,5 óra alatt jutottunk a porva-cseszneki pontig, úgy hogy mindent megnéztünk, mindenre rácsodálkoztunk, sok-sok fényképet készítettünk (ami extra lassítja a túrát). Valószínű, hogy fele ennyi idő alatt is meg lehet járni, de mi kiélveztük a túrát. Utána meg még a vonatra is vártunk, mert mi nem néztük hogy mikor indulnak. És a vonatozás után még barlangot is kerestünk. Szóval jó hosszúra sikerült a kirándulásunk. De ha van pontos menetrend, akkor biztos, hogy jól meg lehet tervezni. És ha jól tudom, akkor úgy is megy vonat, hogy Vinyéből Porva-Csesznekre, így akár fordítva is lehet... először vonatozni, és onnan visszatúrázni Vinyére.. így talán nem kell a túrával sietni vagy épp a vonatra várni. Persze ahogy kedve van az embernek... :)

      Törlés