Élménytérképem !!!

2020. május 23., szombat

Magyarország, szebbnél szebb tája csak rád vár

Sziasztok!

Bár már az életem új vizekre evezett, de a szívem megdobbant, amikor ezt a videót a napokban megláttam és végignéztem. Úgy éreztem, hogy meg kell osztanom itt Nektek, nekem és mindenkinek... hogy soha ne feledjük, hogy Magyarországon mennyi gyönyörű-szép hely és látnivaló van !


Ha úgy éreznéd, hogy nem tudod, hogy még mit nézhetsz meg,... hogy hova kirándulhatsz el,... hogy még mennyi látnivaló van,... vagy hogy még mit nem láttál... csak nézd meg ezt a videót és biztos vagyok benne, hogy a Te gondolatod és kirándulós kedved is újra szárnyra kap!

S bár sok helyen megfordultam, de még én sem láttam a videóban felsoroltak közül mindent. Viszont ha valami megtetszett Neked, rákereshetsz a blogomban is, hátha pont ott jártam már és segít neked is eljutni oda! 

Kívánok Neked, Nektek a jövőben is szebbnél szebb, jobbnál jobb és élvezetesebbnél is élvezetesebb magyar kirándulásokat és életre-szóló nagy kalandokat! Ahogy írni szoktam...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Üdv. Kinga

2020. február 5., szerda

Új emlékérmék

Kedves Látogató/ Olvasó!

Tudod, hogy a blogom eleme lett a préselt emlékérméim térképe, s mint korábban írtam, jelezem, ha újabb érmékkel bővül(t) a gyűjteményem, s vele együtt a térképen a jelölések.

Nemrég találtam őket....korábbról.... de most már ezek is felkerültek a térképre....



Remélem, hogy a jövőben még sok mo-i érmével bővülök... s ha úgy lesz, hogy új lesz... akkor megírom :D

Üdv. Kinga

2020. január 3., péntek

Ember tervez, Isten végez....

Ember tervez, Isten végez mondják vala.... nem véletlenül.
Mert ez így van, s ezt a 2019-es évben megtapasztalhattam. 


Kedves Olvasó/ Látogató!

Mint láthatod a 2019-es évben egyetlen egy írásom sem volt (a külföldi dolgot leszámítva). Sokan talán csalódtak... hiába vártak... vagy csak elkönyvelték, hogy mindennek leáldozik egy nap az ideje és kihuny a fénye, ahogy a internetes dolgoknak, úgy a blogoknak is. De sajnos az én esetemben más történt.
Már év elején tudtam, hogy nem lesz egy könnyű évem/évünk és a kirándulások, utazgatások terén biztosan meg fogom érezni, de azért reménykedtem. Viszont megérzéseim nem csaltak...
Sajnos édesanyukámat a sokak számára méltán utált betegség kerítette hatalmába, s bizony ez az egész évünket újraírta és nemkívánatos eseményekkel táblázta be. Így kirándulásokra már nem futotta időnkből. S a nehezén túl, a kemény hónapok utáni fellélegzés helyett újabb események és történések írták át terveim és elképzeléseim. Sok mindent átgondolt a családom, döntések születtek.... a szeretett családi fészkemet fél életnyi emlékekkel el kellett engednem. A már jól megszokott 'bázisunk' nem túl ideális családi és lehetőségbeli összetétel révén már csak nehézségeket hozott számunkra öröm helyet, így fájó szívvel megváltunk tőle. 
Gyors döntések, gyors reakciók és gyors történések követték egymást,....a blogomra még gondolni se volt időm, nem hogy írni. Bár nem is lett volna mit.
S gondolná az ember, hogy nem baj, majd a nehéz időszak után, egy kicsit más körülmények mellett, de visszaáll a régi rend, s minden folytatódik úgy ahogy régen. De az élet ennél most többet kért, várt... vagy inkább kínált?!? A sors olyan lehetőséget dobott fel, amire hosszas töprengés után nem tudtam nemet mondani. Úgy érzem, hogy életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg,... a kislányommal elhagyjuk Magyarországot és a jövőben külföldön fogunk élni.
Egy éve még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas nagy változás lesz az életünkben. De úgy döntöttem, hogy a lányomnak, s tán nekem is most így lesz a legjobb.


A lehetőség ellenére nagyon fájó szívvel mondok le Magyarországi életünkről. A blogomnak és utazós kirándulós hobbimnak köszönhetően egy életre szóló kihívást/küldetést találtam. Fantasztikus elképzeléseim voltak, hogy miként tudnék még több mindent belevinni a blogomba. És arra vágytam, hogy majd én leszek az, aki egy személyben az ország minden szegletét beutazza és arról ír is. De az élet másképp gondolta. Fájó szívvel mondok most búcsút ennek a vágynak, elképzelésnek és életnek.  Báááár.... sose tudni, hogy ezek után még mit hoz az élet..... s egyáltalán nem jelenti azt, hogy az évek során ne lennének továbbra is Magyarországi kirándulásaink, nyaralásaink... csak ha lesznek is, már nem olyanok lesznek. Nem lesz állandóan... nem lesz rendszeresen.... nem lesz mindenről... nem lesz sűrűn.... nem lesz bőséges.... tán még olyan kalandos sem lesz mint eddig. De reménykedem, hogy szeretett hazánkban lesz még módom, lehetőségem utazgatni és még ismeretlen látnivalókat megcsodálni.... mert nem lehetetlen. Már csak azért sem, mert nagyon sok mindent szeretnék Mo-on a lányomnak megmutatni. Így nem adom fel a 'Magyar Kaland' blogom....mindig szeretettel fogom megnyitni, gondozni, ápolni, a megjegyzésekre válaszolni.... és lelkesen várom, hogy lehetőségem legyen írni bele, még ha egy-egy élmény között hosszú időket is kell várnom.

Most viszont az új életünket rendezzük be külföldön, Ausztriában. A sors fintora, hogy egy olyan környékre 'küldött' az élet, ami gyönyörű és szebb, mint amit eddig valaha láttam. S újfent vágyat érzek, hogy ezt megmutassam mindenkinek. Tudom, hogy egy kicsit visszatetsző, hogy én, aki a Mo-on való kirándulások élményével való 'megelégedést' propagáltam, most egy sokak számára kevésbé elérhető vidéken fogok élni.... továbbá ha igény lenne rá, akkor azt még meg is mutatni.
De úgy érzem, hogy fel kell tennem a kérdést, hogy szeretnétek-e, hogy Ausztria (esetleg a környező országok) szépségeiről nyissak egy blogot, s megmutassam Nektek is, amiket láttam/látok.
Ha van véleményetek... elképzeléseitek, vagy bármi gondolatotok (ami tekintettel van az elmúlt nehéz évemre és döntésemre) akkor kérlek osszátok meg velem.

Nagyon szépen köszönöm eddigi figyelmeteket, a kedves szavakat, biztatásokat és mindent, amivel a blogomon keresztül megtaláltatok! El se tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok! Újra és újra megerősítettetek, hogy jó útra léptem, hogy időm egy csodálatos dolognak szenteltem.
És kérlek, hogy azért ne írd le a Magyar Kaland blogomat és ne felejts el. Talán még az idő távlatában is tud Neked valamit nyújtani. Továbbá... ahogy írtam.... sose tudni, hogy mikor lesz rá módom és lehetőségem, hogy egy újabb kalanddal, élménnyel és látnivaló leírásával bővítem a blogom. Alig várom már! És remélem, hogy majd Te is!

Addig is... kívánok mindenkinek élménydús, kalandos, látnivalókban dúskáló kirándulásokat, nyaralásokat és utazásokat! És ahogy írni szoktam...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Üdv. Kinga

2020. január 1., szerda

5 éves vagyok már !

Kedves Olvasó / Látogató !

Sajnos a 2019-es év kirándulásokban és utazásokban nagyon szűkös volt, nem tudtam semmi újat írni és megosztani. De blogom továbbra is él és virul,  s 2020.01.01 napjával 5 éves lett !


5 éve már, hogy elkezdtem megosztani veletek kirándulásaim élménybeszámolóit... sajátosan, a megélt érzéseimmel, gondolataimmal és képeimmel. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az évek során a mai napig, és el sem tudom mondani, hogy milyen nagy örömmel töltött el és tölt el, hogy ennyien olvassátok irományom és még inkább az, hogy ennyi embert inspirált és akár segített is az évek során. 
Sajnos a jövőben már nem szolgálhatok majd olyan mértékű és mennyiségű élménybeszámolóval mint korábban. De nem tűnök el, s bízom benne, hogy minden évben lesz majd egy-egy új magyar kaland is, aminek látnivalóiról és élményeiről lelkesen írhatok.
Alig várom már az újabb magyar kirándulást és élményeket! Addig is kívánok Neked nagyon sok kellemes, örömteli, élménydús és kalandos kirándulást, s utazás !

Üdv. Kinga