Busójárás 2016
Vasárnapi napon...
Egy újabb év, egy újabb Busójárás! Idén újra vasárnapi napon, de immáron az új útitársammal néztük meg, hogy milyen a 2016-os Busójárás.
Nem indultunk korán, talán már majdnem dél is volt. De azért egy egész délutánt végigállni így is bőven elég. Még akkor is ha idén is feltűnően jó idő volt télhez képest.
Mohács a szokásos helyen volt :) Tudod,... GPS odavisz. És elég ha a városszéléig eltalálsz, mert Busójárás idején onnantól kezdve a tömeg, a forgalom visz, a rendőrök meg irányítanak. Persze aki későn jön, annak még arra is vigyáznia kell, hogy nehogy elüssön egy busót. :) Már javában vonult mindenki a fesztivál fő helyszínére, mire mi megérkeztünk.
És hogy parkolás?!?!? Hát ki hol talál helyet! És aki talál, az örüljön hogy talált. Legalább is idén így éreztem,... kész csoda ha délben még találunk parkolóhelyet. Rengeteg autó volt! De szerencsére egy nyugodt kis-utcában találtunk helyet. Így is kellett gyalogolni, de Mohács azért nem akkora.... a lényeg, hogy a kocsit sikerült lerakni.
Gyalog hamar el is jutottunk a Busójárás fő színteréhez a Dózsa György u.és a Szabadság u. hosszú, Dunáig vezető útszakaszához. Itt a hosszú egyenes út mentén található a fesztivál zöme, de főként az árusok.
Idén is volt minden, ami szem-szájnak ingere. Enni, inni, édesség, 'igazából nincs rá szükséged tárgyak', játékok és sok-sok más... csak győzze pénzzel az ember. És mint látható idén nagyon okosan elkerítették azt a kis sávnyi zöldet, hogy az emberek ne tapodják össze.
A Deák tér idén is a fő 'étkező' hely volt. Egymás után szépen sorban a kaja-standok,.. édes, sós, szaftos, zsíros... amit csak megkívánt az ember. És azért itt volt annyi hely, hogy nyugodtan meg lehetett enni a több órás sorban állás után nehezen megszerzett ételt. Bizony.... sor az volt... mindenhol!
Az utcán gyűltek az emberek , bár ez még nem az a tömeg volt, ami a felvonuláskor lenni szokott.
...komplett busócsaláddal!
A busók mindenütt ott voltak.
Hát még a maszkok! Különleges egyedi maszkok... olyan akár az igazi busóknak... Megfelelő ellenjuttatásért cserébe bárki busó lehetett.
Egész csapatok vonultak a felvonulás kiindulópontjához, a Kóló-térre.
Amíg vártunk benéztünk a Busóudvarba. A Széchenyi térrel szemben található kis utcába kell bemenni - persze árusok egész sora itt is.
Majd egy bal kanyar és már ott is volt a Busóudvar, legalább is előtte ez a tér. Itt már nem volt annyira nagy a tömeg és az érdeklődés. Az árusok is eléggé gyéren voltak.
Itt pihentünk meg egy kicsit és készültünk fel a felvonulás során várható nagy tömegre. Közben körülnéztem egy kicsit, hogy mit is lehet látni ezen a kisebb téren. Színpad itt is volt.... és kitartóan játszó zenekar.
Még ha nem is volt olyan nagy az érdeklődés. Pedig szegények nagyon jól játszottak. Tetszik ez a fajta népzene.
És azért itt is volt mit nézni. Nagyon igyekeztek a népi szokásokat megmutatni és ízelítőt adni a régi szép életformából.
Közeledett a felvonulás, úgyhogy kimentünk a főútra... már a kocsik is igyekeztek a gyülekezőhelyre.
Meg be is néztünk a templomba. Az a szép nagy zöld kupolás épület a tér közepén a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom, de több neve is van. Egész érdekes templom, úgyhogy egy megtekintést megér. És bár idén nem szenteltem neki akkora figyelmet, tavaly alapos voltam, úgyhogy a korábbi bejegyzésben megnézheted, hogy milyen is ez az érdekes formájú és megjelenésű templom KLIKK IDE.
A téren még mindig elég kicsi volt az embertömeg.
A busók hiánya (mert hogy szinte már egy busót se lehetett látni) és az egyre jobban alakuló sorfal már jelezte, hogy a felvonulás kezdődik.
A kíváncsian álló és váró népet már csak a polgárőrök tudták kordában tartani, illetve rábírni, hogy rendesen álljanak sorfalat. Kemény munka az első sorban helyet foglalni és akár fél órákat csak állni és várni. Ez az ára, ha valaki az első sorból akarja végignézni a busó-felvonulást.
És akinek nem jutott hely az első sorban?!? Volt egy-két kreatív ember.... mondjuk fotósként ( a hatalmas méregdrága fényképezőgépe elárulta) meg kell küzdeni a jó képekért.
Az egy-szem gizda kis szabadon járható útszakaszt a biztonságiak próbálták tartani. Bár láthatóan a felvonulóknak ez is túl szűk volt. De nem baj... ahogy eddig is, idén is megoldották... a biztonságiak, de főképp egy-két felvezető busó határozottan hátrébb tolták a sort amikor megérkeztek a felvonulók.
A felvezető kocsi.... amin a hangosbemondó finoman közölte, hogy hagyjunk elég helyet a felvonulóknak, vagy a busók martalékai leszünk.
Az első lovaskocsi után pedig jöttek is a felvonulók. Csak úgy kommentek nélkül, hogy én milyennek láttam az idei, 2016-os felvonulást.
Kitartóan álltunk a sorfalban :)
És persze klikk-klikk, klikk-klikk :)
Egy különleges arc nélküli példány!
Az nem fordítva vette ám fel, hanem vannak négyarcúak is! Lásd fenti kép!
Egyéb furcsán beöltözött maskarások is voltak!
Busók, ameddig csak a szem, illetve a fényképező...
ÉS FIGYELEM! A kedvenc busóm! Ez a kedves foghiányosan vigyorgó busó idén is odajött hozzám!!
És ezt nézzétek! Ez a 2016-os kép! (Idén az egyik legjobb)
ÉS ez a 2015-ös képem! (Tavaly is ez volt az egyik legjobb!)
Hát nem fantasztikus, hogy kétszer is kiválasztott, és majdnem ugyanolyan szuper képet sikerült készítenem vele! Szuper! Ha esetleg kedves Busó ezt Te is látod, akkor remélem, hogy legközelebb is kiválasztasz a kilométerhosszú embersorból! :)
ÉS ha még nem olvastad volna a 2015-ös élménybeszámolót, akkor KLIKK IDE és azt is megnézheted, ahogy a 2014-est is KLIKK IDE.
Bizony... még egy négyarcú...
És ha úgy érzed, hogy már görcsben áll a görgetős ujjad.... hát még nincs vége. Illetve itt az emberek azt hitték, hogy vége van, mert a sorfal elkezdett oszlani, eltűnt a felvonulóknak szánt út, és egy hatalmas nagy hömpölygő tömeg lett. Nem értettem, mondtam is Szabolcsnak, nem így volt múltkor vége. Még vártam egy jellegzetes kocsit, amit eddig nem láttam. De a tömeg olyan gyorsan összemosódott, hogy nagyon választásunk sem volt, haladtunk a sodrással.
Mentünk előre, hogy akkor közelebbről megnézzük a leparkolt felvonulókat. És akkor visszanézve láttuk, hogy még kocsik magasodnak ki a tömegből. Hát még nincs vége!!! Ezt a többiek nem látták?!? Még nem egy kocsi szerettet volna átjutni a tömegen. Hol vannak, voltak a biztonságiak??, hogy hagyták, hogy a sorfal összeessen és a busók ne tudjanak végig jönni?!?! Szegények próbáltak utat törni, de látszódott hogy nagy a káosz.
Látván, hogy mi történik, és hogy még jön a látnivaló gyorsan az út széle felé vettük az irányt és egy kerítésfalacskára álltunk fel. Onnan néztük, hogy hogyan is fogják ezt az emberek és a biztonságiak megoldani.
... és járműveiknek.
Lassan visszaállt a rend és folytatódott ahogy előtte is. Így egy másik helyről és egy másik aspektusból is láthattuk a felvonulást. Az elszomorító az volt, hogy közben már elkezdték a nagysznpadon a felvonulás utáni műsort játszani. Hát ez szép. A felvonulás káosz lett, a műsorok összecsúsztak. És így döntsön az ember, hogy melyiket is szeretné nézni.
A kedvenc kocsim! A forgó busókoronggal. Szerintem ez a legmenőbb és a legjobb az összes közül. Ezeket hiányoltam és vártam! Ők szoktak a végén lenni! Úgyhogy akkor van vége a felvonulásnak, ha már ők is elmentek.
De legalább láttuk. Igaz, hogy a nagyfokú programcsúszás miatt ezért lemaradtunk a busóavatás nevű előadásról, pedig azt is szerettem volna megnézni. De legalább akkor a felvonulást láttuk teljesen.
Viszont erről az új helyről láttam, hogy merre mennek tovább a felvonulók, hogy a térre jussanak.
A felvonulás után már csak az év busója díjátadást láttuk.
Szerettünk volna még egyet enni, mielőtt igyekszünk a koporsó úsztatásra. De mindenhol olyan sor állt, hogy legalább fél órát kellett volna a kajára várni, ha nem többet. Így hát inkább megindultunk a Duna-part felé abban a reményben, hogy majd talán útközben találunk egy olyan kajás-standot ahol nem kilométeres sor áll. Közben pedig.... hát persze hogy az utcán vonuló busókkal egy-két kép belefért. Mit nekünk éhség... a busó a lényeg.
Sajna a másik téren sem volt jobb a helyzet.... ember tömeg... hosszú sorok...
Pedig itt is sok kajálda volt, és mégis alig akadt olyan, ahol nem 10 méterre odébb álltunk volna be a sorba.
A busók persze itt VIP tagok voltak... nekik nem kellett várni.
Mi ennél a furcsa ételstandnál álltunk meg, itt mintha nem lett volna sor. Vagy azért mert nem finom, vagy azért mert láthatóan már alig volt miből kaját készítsenek. De szerencsére nekünk még jutott egy adag.
A Duna-part felé haladva fogyasztottuk el uzsonnánkat. Reméltük, hogy még nem maradtunk le a lényegről.
Szerencsére nem, a hajó még csak akkor jött a koporsóért, úgyhogy még volt egy kis időm megszeretgetni egy busót is!
Aztán már indult is a hagyományőrző koporsó úsztatás. A hajó beúszott...
....irányba állt...
....a koporsó vízre szállt....
.... tovaúszott.
Kb. ennyi a koporsó úsztatás, a hatalmas tömeg mellett, kilométerekről szemlélve.
Az órára és időre tekintve siettünk vissza a Széchényi térre, mert hogy a csúszás olyannyira továbbra is fennállt, hogy azon tanakodtunk, hogy vajon ég-e már a máglya.
A Duna-partról oszlott a nép és sokan úgy szintén a tér felé tartottak. És majdnem igazunk lett. Amikor odaértünk az egyik busó már hadonászott a tűzzel. S mire közelebb verekedtük magunkat már égett is a máglya.
S ej 21. század.... több világító mobilkijelzőt láttam, mint lángot felcsapni.
Úgyhogy nyújtózott az én kezem is. Ha már alig látom a szememmel, legalább kamerán keresztül jöjjön át valami. Lassan egyre közelebb verekedtük magunkat a tűzforráshoz.
És mire javában lángolt a tűz a szürkület is megérkezett, hogy még jobban nézzen ki az a hatalmas sárgán izzó máglyarakás.
Még ha tolongva is... fejek közt látóterek keresvén....de nagy élmény a máglyaégetést végignézni.
A végére már egészen közelről nézhettük...
.... ahogy azt is, hogy a busók és az emberek elkezdték körbetáncolni a lángoló máglyarakást.
Mi most nem szálltunk be, úgyhogy fájó szívvel, de este lévén távoztunk a helyszínről.
És még boszorkányokat is fogtunk.:) S mondhatnánk, hogy csiribú csiribá.... a busójárásnak vége már.
Szépen lassan kisétáltunk az árusok mellett. Szuvenyírt is vettünk. És a nap végére még egy kürtös kalácsost is találtunk, ahol nem kellett órákat sorba állni.
Az idei Busójárás is érdekes volt. Rengetegen voltak, ennyi embert még nem láttam itt. És még annál is több autó volt. Úgy látom, hogy Mohács talán kezd kicsi lenni ehhez a fantasztikus és egyedi rendezvényhez. Kajáért és italért, hát még kürtöskalácsért hosszú-hosszú sorokat kellett volna végigállni. A programok idén egy kicsit időben összecsúsztak. Rengeteg ember volt.... De az élmény busóknak köszönhetően idén is ugyanolyan jó volt, mint az elmúlt években.
Úgyhogy megéri legalább egyszer személyesen is megnézni, hogy milyen ez a rendezvény, ami évről évre népszerűbb és látogatottabb lesz. Mindig ugyanolyan, de mégis mindig más!
Úgyhogy megéri legalább egyszer személyesen is megnézni, hogy milyen ez a rendezvény, ami évről évre népszerűbb és látogatottabb lesz. Mindig ugyanolyan, de mégis mindig más!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése