Óbánya egy nagyon szép kis falú egyetlen egy utcával. Afféle igazi kis zsákfalú, csak hát nekik a falú végében kezdődik a régió egyik legszebb természeti látványossága, a patak és csudaszép környezete. És ezt egy nagyon kellemes túraúton lehet végigmenni és megnézni. Nagyon szép és nem csak a patak, hanem többek közt ezen a túraútvonalon találjuk a híres csepegő sziklát és a ferde vízesést is. Mi más kellene még, hogy felcsigázza az embert.
Az előző hetekben nagyon sok eső esett, úgyhogy abban a reményben, hogy talán most sokkal több víz van a patakban elmentünk Óbányára túrázni egyet, hogy megnézzük, hogy így van-e, no meg hogy kimozduljunk egy kicsit a természetbe.
Óbányába továbbra sem lehet ingyen behajtani. Afféle parkolót szednek mindjárt a falu legelején. Eddig nem is volt baj, mert kocsival legalább a falu közepéig be lehetett menni, egészen a buszmegállóig. Nohát most már azt sem lehetett, és nem hogy nem lehetett, hanem még többe került a 'parkolódíj' (700 ft), ami csak a tábla utáni pakolóhelységre szólt, mert hogy tovább nem lehetett menni. Viszont ha még a falutábla előtt parkolsz le az út szélén akkor ingyenes. Csak hogy érezhető legyen a felháborodás lényege.... kb. 50 méter választotta el a két szakaszt. Ez egy vicc. Azt hiszem, hogy ez volt az utolsó év, hogy ennek a falunak fizettünk.
Miután leparkoltunk indultunk is a túránkra. Most azt gondoltam, hogy ne csak az legyen hogy végigmegyünk és vissza, teszünk egy kisebb kört és egy másik túraútvonalon érünk vissza a faluba. Az út vége-felé pedig megkeressük Óbánya kilátóját is.
Így is lett. Elindultunk a falu egyetlen utcáján végig. A falu úgy tűnik, hogy egyre szépül és épül. Megnéztük az ominózus új hidat is, ami a tv-ben is volt, hogy nem tudta elvezetni a nagy-mennyiségű vizet. Majd kiértünk az erdős részre és mentünk a már ismerős úton. És mentünk. De néhol már nemvolt olyan ismerős, még ez elején kikövezték és mesterségesen kialakították az a első vízeséses részt. Így viszont már nem is olyan szép és természetes mint amilyen volt.
Szerencsére a továbbiakban már nem voltak ilyenek. Viszont víz sem volt több az esőzések ellenére sem, mint tavaly, vagy azelőtt. Úgy tűnik, hogy a csapadékos hetek nem nyomják meg a patak vízhozamát.
Az Óbánya-Kisújbányai szakasz végül is az ismerős régi tájat mutatta. Utunk egészen Kisújbánya első házáig vitt, és ott a táblák szerint is most először balra mentünk tovább a kék négyzeten Zengővárkony felé. A szép nagy rét után megmásztunk egy emelkedőt azt már az erdőben. S utána a zöld sávval jelzett úton mentünk visszafelé Óbányának. A hegygerincen mentünk végig. Különösebben nem volt egy izgalmas út. Nem volt se patak, se emberek, se túl sok néznivaló.... egyszerűen csak a szép természeti táj, az erdő és a fák. Itt is járműsávnyi széles úton mentünk, úgyhogy nagyon nem kellett azon gondolkodni, hogy merre az arra, vitt az út előre. Közben azért építettem egy kőtornyocskát, és szedtünk terméseket is. Ez némileg lassította az utunkat, de azért odaértünk a vadászlakhoz és elágazáshoz. Egy nagyon szépen rendben és karbantartott hely volt, ahol megpihentünk és ettünk egy kicsit. Itt már láttam és tudtam hogy a kilátóhoz nem igazán úgy vezet az út, ahogy én azt elgondoltam. Gondoltam, hogy ha egyszer feljöttünk a hegytetőre, akkor ez az út végigvisz egészen a kilátóig. De ahogy kielemeztem jobban a 1.0-ás térképemet már tudtam, hogy nem. S erről a hegyről le fogunk menni, hogy utána egy másikra újra felkapaszkodjunk. Így is lett. Ahogy folytattuk utunk a falu felé meredek lefelé útszakasz jött. Egy nagyon szép mély árok mellett mentünk lefelé, melynek a legmélyén egy patak csordogált, s a túlsó oldalon a domb oldal emelkedett a magasba úgy, hogy néha szinte azt se lehetett látni hogy hol a teteje. Nagyon szép volt.
Gondoltam hogy szinte teljesen a faluig visszaérünk, és majd onnan fog egy kis útszakasz felvinni a kilátóig. S ahogy gondoltam...Már látszottak a házak, amikor megláttuk a jelzést, a zöld háromszöget, ami a kilátóhoz vitt. Meredeken kellett felfelé menni, de legalább nem volt olyan hosszú a kaptató. Így viszont a kilátó sem volt olyan nagy szám. Nem emelkedett a magasba, a fák fölé vagy ilyesmi. A környezetbe illően állt a fák között a fa-kilátó. S ahogy leírás is jelezte... csak a falut lehet látni. Óbánya falujára és egy szem utcájára nyílik kilátás, ahogy az a két domboldal tövében fekszik.
Ezután mentünk is vissza a kocsihoz, nem volt messze, mert ahogy lejöttünk a domboldalról a házak már ott is voltak és az utat is lehetett látni. Viszont ahogy mentünk volna egy nagyon érdekes dologgal találkoztunk.... elektromos kerítés. Mondom, mi?!? Nincs út se balra, se jobbra....csak a három zsinóros kerítés, amiben vélhetően áram is volt. És akkor nézem a táblát és nézem. ÉS valóban... áram alatt, és még magánterület is, de a túraút itt visz keresztül. No ezt akkor hogy?!? A másik táblán kiírták, hogy akaszd vissza ha átkeltél. Ebből arra következtettem, hogy ki lehet akasztani a drótokat és átmenni rajta. No de akkor is! Ilyet egy turistaösvényre?!? És ha nem mindenki veszi a lapot? Vagy ha kisgyerek is van? Szóval nagyon érdekes, ilyet még nem láttam sehol sem, és nem is tűnik valami szabályos megoldásnak. De ez van. Mire csodálkozásunk és döbbenetünk félretettük már be is értünk a faluba, s már csak a kocsiig kellett visszaballagnunk.
Elég jó kis túra volt. De azt hiszem, hogy ezt az útvonalat egyhamar nem járjuk be még egyszer. Főleg, hogy annyi másik alternatív útvonal van még ott a Mecsekbe. Legközelebb egy másikat nézünk meg. Szeretek túrázni, úgyhogy miért ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése