Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2018. szeptember 11., kedd

Szálka - Túra a szálkai tó körül

Szálka - Tó-kör-túra
Szerettem volna újra túrázni egy kicsit, csak hogy most már babával nem olyan egyszerű. De mivel múltkortájt már megvolt az első túránk és azóta még több kirándulás is, ezért bátran mertem hinni, hogy egy nagyobb túrát is simán meg tudunk csinálni.
A már korábban is kiszemelt kirándulásra gondoltam. Egy ideje már eszembe volt, hogy a szálkai tavat is körbe lehetne túrázni. Még mindig nagyon jó idő volt, szinte tökéletes a túrázáshoz. Úgy éreztem, hogy most jött el az idő.
Időnk rengeteg volt. Csak 6-ig kellett végezzünk, hogy akkor anyum haza tudjuk hozni a munkából. Gondoltam, hogy talán egy egész délután elég lesz a tó körbe sétálásához. 
Persze nem igazán tudtam, hogy milyen hosszú lesz az út, no meg hogy milyen terep is fog majd ránk várni. De kíváncsi voltam... nagyon... hogy egy ilyen szép tavat vajon hogyan lehet körbe túrázni, no és hogy milyen élmény. Ez az érzés vitt és vezetett.
Sajnos azonban megint nem tudtunk időben elindulni. Pedig ha korában odaértünk volna, akkor talán lassabban és nyugodtabban is haladhattunk volna. Ahogy előre nézegettem a távolságot és az időt, meg úgy mindent összegezve... úgy gondoltam, hogy talán 3 óra alatt csak sikerül körbe járni. Reménykedtem, hogy azért 3 óra alatt az a kb. 7-8 kilométer csak meglesz. Bár babával nehezítve... hááát... reménykedtem.

Délután megindultunk, irány Szálka községe. Igazából nem tudtam biztosra, hogy vajon majd hol tudok az autóval leparkolni, csak reménykedem, hogy az amire gondolok majd jó lesz.
Szálka községén áthaladva, a tavat megközelítve mindjárt a legelején van egy nagyobb terület, amit horgászoknak tartanak fent. Gondoltam, hogy majd ott fogunk parkolni. De a sorompó láttán egy kicsit megijedtem. Tán be se lehet menni, de ha meg igen...akkor meddig lehet ott lenni és kijönni?

Úgyhogy kérdeztem is gyorsan az első szembejövő ráérős bácsit, hogy meg lehet-e állni. Szerencsémre azt válaszolta, hogy igen és hogy attól sem kell félni, hogy esetleg a sorompó bezárna minket oda.
Egy kis idő kellett mire a gyereket és minden más összepakoltam....és felszerelkeztem velük.
Még szinte el sem indultunk és már most ásít :) :)
Szóval onnan indult az utunk. Az elején bizakodó és lelkes voltam. Mindjárt az elején megcsodáltuk a tavat.

Még tábla is!
De jól hangzik...
De ebbe most nem tudtam elmélyülni, mert hogy menni kellett, hogy vissza is érjünk.
Az elején még szépnek és könnyednek tűnt a terep. A tó látványa minden irányba üdítő volt.
Úgy tűnt, hogy csodálatos túránk lesz.


Még a túrajel is hamar meglett. A kék sáv  jelzést követjük.
Az interaktív játék része?!?
Hogy milyen szépen kiépítették a tavat.
A sikeres horgászok örömére. Emili babám most először lát halat életében.

Ez is egy játék lenne?

Már így elsőre is alig tudtam betelni a tó szépségével.
Itt már kezdett túrásabb lenni a terep.

Nagyon érdekes volt...
De sajnos nem volt időnk, hogy alaposan kielemezzük....
Várt minket a túra. Mert hogy innentől kezdve már tényleg nagyon túrázós volt az ösvény is... a táj is... és a hangulatom is.

Amíg el nem értünk a kijelölt túra útvonalon az erdős részhez. Itt valahogy már nem volt annyira szimpi a túraösvény. Volt... és még jelek is... de a terep kezdett barátságtalan lenni.
Bár a jelölések terén is voltak neccesebb részek.
Az ösvényke meg... hát nagyon kis ösvénykévé változott itt-ott...
De legalább jól lehetett látni. Hát nem mondom... itt azért szedtem a lábam....nem kicsit, nagyon.


Mert hogy az már nem volt annyira bizalom gerjesztő.
Keskeny ösvény... maga gaz,... néha nehezen járható terep... és legtöbbször tónak nyomát is alig lehetett látni. Hát ennyit arról az elképzelésemről, hogy a tó partja mentén fogunk majd végig menni.
Szinte már erdőben túráztunk.
A maga módján szép volt....
De így az utunk egy ötödénél éreztem, hogy ez nem az a túraútvonal, és nem is baj ha sietek, mert itt nem is kell túl sokat időznöm vagy fényképeznem. Az az erdős rész... valahogy úgy voltam, hogy minél hamarabb érjünk ki arról a szakaszról.
Végre újra a tó mellett! Mindjárt jobban éreztem magam. 
Hogy mennyit számít a kellemes környezet.
Meg is álltunk egy kicsit és megcsodáltam.
Olyannyira, hogy úgy éreztem, hogy itt egy rendes emlékképet is kell készítenünk :)
Majd folytattuk az utunk.
Újfent egy olyan szakasz amire nem számítottam.
De Emili babám legalább élvezte, hogy sietősre fogtam és néhol szaladtunk, hogy minél gyorsabban haladjunk.
A tó újra messzebb került, de legalább most lehetett a távolból látni.
Visszanézve úgy tűnt, mintha kerültünk volna egy kicsit. De hát ha az út és a jelzés erre hozott.
Ahogy felértünk az emelkedőre a látkép egyre szebb lett.
Emilim viszont nem igazán vágyott egy ilyen közös képre. 









Pedig milyen szép volt a látvány.....
...ezek a babák... pedig csak szupi emléket szerettem volna...
....erről a gyönyörűségről...
Végre egy kis segítség...
Meg is lett az irány... továbbra is csak előre....
Aztán megint erdős rész következett...
S bár itt már autósávnyi széles földes út vezetett...
Jelzéseknek már nem igen volt nyomuk.
Nem mondom, hogy jól haladtunk, de úgy tűnt, hogy egy peluscsere-szünetet tartanunk kell. 
Egy kicsit meg is pihentünk és eszegettünk is.
Majd irány tovább!

Már ha lett volna tovább. Amolyan pocsolya áradattal találkoztunk, hogy egy pillanatig már azt hittem, hogy akkor nem is tudunk majd majd tovább menni és vissza kell fordulnunk.
Akár hogy is néztem... osztottam szoroztam...úgy tűnt, hogy itt nem tudok átkelni száraz lábbal...de lehet hogy még úgy se.
A tó mellett húzódó dzsindzsában igyekeztem másik útvonalat keresni, ami távolabb vezet majd ki a földes útra, kikerülve a nagy pocsolyát.
Elsőre nem sikerült... még mindig járhatatlannak tűnt. 
De szerencsére a sas szemem meglátta a kitaposott ösvényeket, amik ügyesen elvezettek a pocsolyás földes úttól messzebb és mire újra a földes útra értünk a pocsolyák már nem is voltak.
Izgultam, hogy lesz-e másik járat, mert hogy akkor mit kezdek majd itt a tó és erdő közepén.

De hál Istennek olt és sikerült is az egész sáros részt kikerülni.


S a turistaút jelzés...., annyi volt hogy szinte semmi... még a jelöletlennek tűnő utakon is lehet hogy több jelzés található, mint itt a kék kereszt útszakaszon.
De mivel nem volt másik út, vagy alternatíva, ezért mentem és mentem.
Legalább a tó közel volt itt már.
Később még egy szarvast is láttam. Ahogy megpillantottam a távolból a frász jött rám. 
Így itt a semmiben... a gyerekkel... há mit csináljak... tán többen is vannak... 
Menjek vagy ne menjek. De aztán úgy tűnt, hogy minket is észre vett és szépen el is ballagott. Félve megindultam és csak reménykedtem, hogy egyedül volt az állat és mire mi odaérünk, addig ő már messze lesz.
S úgy tűnt, hogy elérkeztem a tó legszélső pontjához, ahol is át lehet kelni, hogy innentől majd a tó másik felén haladjunk vissza a kiindulási ponthoz.

Ahogy megtaláltam az oda vezető ösvényt, simán ment a tó megkerülése.
Viszont nem volt már túl sok időm. De azért jó időt futottam gyerekkel a nyakamban. Szűk 1,5 óra alatt végig mentem a tó ezen oldalán.

Reméltem, hogy a visszafelé út is majd legalább ilyen jól megy majd. 
Azért útközben itt még nézelődünk...jobbra... balra...




Itt megint egy kicsit furcsa volt, hogy hova is vezet a túra-ösvény...már ha vezet valahova is.
Nem semmi feljáró....
A hogy sejtettem... a túra-térkép alapján....az ösvény a tó mellett elvezető aszfaltútra vezetett.
És még jelek is voltak.
Hát akkor... nincs mit tenni... ha erre vezet a túrajel...és ha ez a túraútvonal... 
Nem tűnt veszélytelennek a vállalkozásom. Azért babával.. az autós úton túrázni. 
Néhol a jelzés visszavezetett a tó melletti zöld területre.

Horgászok itt is voltak....

Viszont ezen az oldalon sokkalta jobb volt a kilátás és a tóra a rálátás.






S milyen jó túraútvonal....de sajnos nem vezetett sokáig.
Ezen az oldalon nem győztem fotózni!
Annyira szép, hangulatos és csodás volt a látvány....csak fényképeztem és fényképeztem. Szerencsére itt már Emilim is alukált. Egy kicsit szenderedett a mellkasomon.
A horgászokat nem akartuk zavarni... úgyhogy tisztes távolságban kerültük ki őket.

Viszont az út megint becsapós lett....
Reméltem, hogy talán nem kell visszamenni az egészen az autós útig.... de úgy tűnt, hogy elkerülhetetlen.
Újra az autós úton. Figyeltem is ezerrel nehogy valami baj legyen. Közben meg Emilim el is aludt.
Szerencsémre, mert így azért könnyebb volt haladni. S a jelzések szerint tényleg az aszfaltos út volt egyben a túraútvonal is.

Bár az út mentén elég jó volt a haladás. De egyáltalán nem volt sokkal jobb, vagy szebb, a gyönyörű kilátásokat leszámítva. No de az nem is volt mindenhol.

De ahol volt....
...ott bizony megálltunk egy pillanatra.
Egy lejárat....  Persze kézen fekvő lett volna, hogy az út mentén visszasétálunk a kiindulási ponthoz. De akkor mi lett volna a túra és a felfedezés örömével.
Úgyhogy irány a leágazó kisutca.
A tó újra a közelben....



Az útvonal egyértelmű volt...


Így könnyű volt bámészkodni és a tájat csodálni....

El is érkeztünk a tóba benyúló szárazföldecskéig.
Ha nem is túrázni, de ide még autóval is megéri eljönni és megtekinteni ezt a kilátást.

Tán nem kell hozzá horgászengedély :)  A szálkai tó mellett elvezető autós útról ide bármikor le lehet kanyarodni.

Ameddig csak lehetett mentem a tó melletti partszakaszon.
De azt úgy tűnt, hogy az út újra az autós útra vezet vissza.
Nem tűnt helyénvalónak...de a tó mellett itt sem lehetett gyalogosan tovább menni. 

Ez a látvány!
Újra és újra meg kellett állnom, hogy megcsodálhassam.
Tán egy újabb ösvény a tó mellett??!? Gondoltam megnézem.


Csodás képek születtek... de sajnos ez egy kamu útszakasz volt... itt nem lehetett tovább menni.
Vissza az útra.
Mentem , mentem... hogy minél hamarabb most már végig érjünk.
Néhol azért csak csak megálltam :)
A tó ezen oldalán visszafelé haladva azért sokkal szebb és több volt a gyönyörű kilátás. Viszont az út, amin menni lehetett... Hááát... az az erdős keskeny gazos valami se volt semmi... de az hogy itt meg az autós úton vezetett a túrajelzés. És voltak részek, ahol nem is lehetett máshol menni, mert hogy a tó partja mellett semmilyen kitaposott ösvény nem volt, így ki kellett menni a útra. Nem semmi túraútvonal...ama másik oldalon az erdő, a gaz és az állatok... itt ezen az oldalon meg autók. A másik oldalon lehetett volna bámészkodni, de nem volt mit... itt eme oldalon meg bőven van mit bámészkodni, de az autók miatt itt-ott veszélyes.



Kezdtem egyre jobban érezni a lábaimat.
Hol az úton, hol a parton mentem... mentem és mentem és a lábamat már nagyon éreztem. Biztos megvannak a kilométerek. Majd távolságmérővel megszámolom, hogy mennyit is gyalogoltam... ráadásul 9 kiló súllyal. Izzadtam is... remélem a zsírpárnáim is.
Nohát... egy tábla, ami nekünk kedvez. Tán többen is az út mentén járnak....


Emikém újra ébren... úgy éreztem, hogy már nagyon szeretne a túrázásunk végére érni.

Ahogy én is.... S lám, itt van már a tó mellett található szabad-strand is.
Szezonon kívül zárva is volt....itt nem tettünk most kitérőt.
A táblát azért kielemeztük.
S mint ha már a finishez közelednénk!

Kitaposott útvonal újra visszavezetett a tóhoz.

Csak előre és a tó mentén már vissza is érünk az autóhoz.



Ez a része, mint az elején, szépen rendben tartott, kiépített....s így a haladás is könnyebb volt....


...no meg a látkép és a tájkép!

Az utolsó akadály.....

...s mintha innen már az autót is látnám.
Még egy utolsó klikk-klikk erről az emlékezetes túráról a tó körül.
Ott már a finish !
Az utolsó méterek.

A végén már alig vártam, hogy visszaérjünk a kocsihoz. Nagyon szép a tó.. és a kilátások is... de így hogy egy az egybe megkerülni... teherrel... meg még időre is.. megállók nélkül... nem volt semmi. Fél 6-ra értünk vissza a kocsihoz. Úgy örültem... jajj a lábam.... meg Emike súlya is... örültem, hogy 3 óra túrázás után megszabadultam tőle. 
Vissza is értünk! Hogy én mennyire örültem neki. Alig vártam, hogy végre letehessem az én kis 10 kilós terhemet.
Volt egy túra! Maga a túraútvonal nem igazán megnyerő. Sőőőt... egy kicsit lelombozó, hogy nem lehet a gyönyörűszép tó partja mellett/mentén végig menni... pedig milyen szép lenne. Hiába mutatja azt a térkép... itt-ott sajna egy kicsit távolabb kerülünk a tótól. Viszont ha meg úgy nézzük, akkor változatos volt a terep, a környezet, s így a gyaloglás sem volt uncsi vagy monoton.
És hogy mit is jártunk be?!? Amit a kedvenc térképem, a http://terkep.turistautak.hu/ is mutat.

Legalább most már ezt is tudom.
Egy gyors baba-ruha-pelus csere és már rohantunk is Szekszárdra, hogy anyához még 6 előtt oda érjünk. 
Úgyhogy ez is megvolt... szép volt... jó volt.... tanulságos volt... emlékezetes volt... és tán a nem túl ideális túraútvonal miatt kalandos is volt.... De túra volt a javából!!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése