Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. augusztus 20., kedd

Debreceni városi séta

Debreceni városi séta
Észak-Magyarországi kirándulásunk egyik meghatározó eseménye a Virágkarnevál fesztivál (ha még nem láttad a bejegyzést, akkor KLIKK IDE) volt. Szinte csak ezért mentünk akkor Debrecenbe. S ha már a fesztivál miatt ott voltunk, és időnk engedte, tettünk egy kis sétát a belvárosban.


Miután a belvárosban vége lett a virágkarneváli felvonulásnak, megnyitották a kordont, és újra szabadon lehetett sétálni a belvárosban. Túl sok időnk nem volt, mert a stadionban készült a virágkarnevál kocsijainak kiállítása, ahol a remekműveket közelebbről is meg lehetett nézni. És azt nem szerettem volna kihagyni. Úgyhogy csak egy gyors, laza sétát tettünk a belvárosban.
Mivel a felvonulás alatt a nagytemplom közelében voltunk, ezért ott is kezdtük bámészkodásunkat.
A Református Nagytemplom. Sajna belépős volt a templom megtekintése!! Grrr....
Úgyhogy nem is néztük meg belülről. Amúgy is nagy volt a tömeg ott, mert mindenki arra volt a leginkább kíváncsi.
Nemcsoda... ilyen egy hatalmas nagy templomot... két toronnyal!
Debrecen jelképe, az ország legnagyobb református temploma, melyet történelme tett igazán híressé: 1849. április 14-én Kossuth Lajos itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Kossuth ekkor használt széke a Nagytemplom féltve őrzött ereklyéje.
A templom többször épült újjá, jelenlegi formáját az 1802-es tűzvészt követően kapta, klasszicista stílusban. A templom tornyaiból és a timpanon mögötti acélhídról csodálatos látvány nyílik a városra. Útban felfelé megtekinthető az 56 mázsás Rákóczi-harang. Az egyházi eseményeken túl a templomban egyháztörténeti kiállítások, orgonakoncertek és zenei rendezvények várják a látogatókat. A Debreceni Református Nagytemplom 2013 óta nemzeti emlékhely.
Debrecen főterét mai formájában 2001. július 7-én adták át a város lakosai számára. A tér igazi közösségi térré vált az elmúlt években. A teret is magában foglaló belvárosi sétálóövezet számtalan rendezvénynek ad helyet: így például nyáron a város legnagyobb gasztronómiai rendezvényének, a Pulykanapoknak, a júliusi hétvégéken zajló Cívis Korzónak, a város legismertebb, legnagyobb szabású fesztiváljának, a Virágkarneválnak, és a nemzetközi hírű Bartók Béla Kórusversenynek. Karácsonykor itt állítják fel a Város Karácsonyfáját, és igazán örömteli pillanat, amikor a város lakosai itt köszöntik koncertekkel, utcabállal az Új Évet.
A tér Kossuth Lajosról, az egyik „legnagyobb” magyarról kapta a nevét. Kossuth a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Az államférfi pénzügyminiszterként, majd a Honvédelmi Bizottmány elnökeként tevékenykedett, később Magyarország kormányzó-elnökévé választották. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot.
Alig mentünk pár métert és már ott is volt ez a felettébb érdekes szökőkút. Nagyon más volt, mint a megszokott szökőkút forma.
Az ország egyik legnagyobb zenélő szökőkútját 2001-ben, a város felújított főterével együtt adták át.
Jó nagy, és egyáltalán nem szimmetrikus.... víz itt is-ott is.... hol így, hogy úgy....

Dísze a magyarok bejövetelét ábrázoló Honfoglalás című kép, valamint a főnixmadár, amely a város újjászületésének jelképe.
.... és még egy szintkülönbség is van. Nagyon érdekes... ilyet még nem láttam... és talán nincs is ehhez hasonló egész országunkban.
Különleges, nagyon....
Városi séta közben kihagyhatatlan a fagyi.


Az út túloldalán még egy szökőkút.
Irány a túloldal...
.... meg is néztük közelebbről. Ez már egy hagyományos szökőkút volt.
Ahogy sétáltunk tovább...
.... belebotlottunk egy újabb szökőkútba. Ennyit! És ez megint egy modern szökőkút volt.

Az épületek között további szobor-alkotásokat láttunk.

Majd újra a Piac úton voltunk. S szemet is szúrt, az a szép nagy kastély-toronyra hasonlító épület.
Református Kistemplom – Csonkatemplom. A debreceniek torony nélkül maradt "Csonkatemploma".
A Református Nagytemplomtól nem messze, a Piac és Széchenyi utcák sarkán álló Református Kistemplom helyén az 1600-as évek végétől faszerkezetű imaház állt, ami 1719-ben leégett.
Az új templom Báthori Szabó András és felesége végrendeleti hagyatékának és számos debreceni polgár önkéntes adakozásának köszönhetően 1719-25 között épült fel. Az alapozási gondok miatt a templom számos javításon ment keresztül. Jelenlegi formáját az újabb átépítés után 1876-ban kapta, amikor is az eredeti barokk homlokzatot neoromán stílusúra cserélték, megerősítették a külső támfalakat és új főbejáratot nyitottak a Piac utca felől. Ekkor derült fény arra, hogy az építés óta 2,5 méterrel feltöltötték a Piac utca szintjét, így a templom a mai napig 2 méter mélyen fekszik az utcaszint alatt. A templom tornyát eredetileg hagymaszerű sisak zárta, amit 1907-ben egy óriási szélvész ledöntött. Az építészek ezután bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak és lemondtak a sisakról. Azóta hívják a helyiek "Csonkatemplomnak".

Csak gyorsan bekukucskáltunk a templomba.... átlagosnak tűnt, úgyhogy nem is mentünk beljebb.
Ezen a piac úton, ami feltehetően a város fő utcája, voltak aztán épületek.
Rózsaszín! Szinte kirítt az egész utcaképből. Ez a Debreceni Művelődési Központ Igazgatási Központja.
Voltak egyéb érdekes és különleges épületek is. Mintha csak kastélyok lennének.
Ennél az utcai előadásnál is megálltunk.
A zenei stílus elég nagy közönséget hozott össze.
Még ha nem is a megszokott zenét hallhattuk.
Ez aztán az utca és az utcakép. Persze most azért ilyen, mert a fesztivál miatt lezárhatták az utakat és járműveknek nyoma se volt.
Érdekes volt így látni egy ilyen nagy város központját.

Abba az irányba nem mentünk, sajna nem volt időnk. Pedig ott is milyen szép tornyok magasodnak!
Vissza a Kossuth-térre.

Szabó Lőrinc szobra.

A Nagytemplom mögötti teret néztük még meg..... ez a Kálvin tér.
Innen lőtték volna a tűzijátékot a fesztivál végén... ha lőtték volna. Mert este sajna kiderült, hogy nem lesz tűzijáték....elfújta a szél... szó szerint. Kár.. pedig tényleg láttuk még a kihelyezett dobozokat is.

Ott figyel a Bocskai szobor.

S lám! A dottó! Kerestük, mert szerettük volna azzal bejárni a várost, de nem találtuk és nem is láttunk eddig. Erre meg.... a lényeg, hogy ebben a városban is van. Most már tudjuk.
Még egy kis séta... amibe még egy fagyi belefért. Anya nagyon szereti... nekem meg... ez olyan városi nézelődéshez tartozó dolog. 
Sok mindent nem láttunk. Sajnos időnk korlátozott volt. De abból a kevésből, amit láttunk azt mondom, hogy szép város. Érdemes ide eljönni, úgyhogy remélem, hogy lesz majd még alkalmunk erre járni, és sokkal több mindent megnézni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése