Óbánya - Téli túrázás
Felénk az ország többi részéhez képest szinte nem is esett hó, s gondoltuk, hogy akkor legalább egy kis jeges szépet láthatunk, ha már tél van. Főleg, ha az tényleg olyan szép, mint ahogy a képeken láttuk.
Mentünk is, hogy még világosban megtegyük az Óbánya-Kisújbánya távolságot.
Sajna Óbányán sem volt sokkal több hó.
Mentünk is, hogy még világosban megtegyük az Óbánya-Kisújbánya távolságot.
Sajna Óbányán sem volt sokkal több hó.
De ott legalább volt valamennyicske.
És hogy hogy örültem, hogy itt 'ilyen sok' hó van itt! De tényleg! Felénk össz-vissz nem volt ennyi. Az utunk a szokásos volt. A jól járható nyomvonalon mentünk, a patak mellett végig.
Az első állomás a pisztrángos tó volt. Szinte teljesen befagyott a felszíne.
A vékony kis patakocska a kerítés mellett (bizony... még mindig áll a ronda kerítés!) is befagyott.
Itt-ott olyan jól befagyott, hogy szinte járni lehetett volna rajta. De azért nem azon sétáltunk végig.... nem ám mindjárt az elején kitörjük a nyakunkat egy rossz lépéssel.
Fényképeztem, amit csak tudtam.
A tónál viszont még lehetett látni, hogy azért még csorog a víz. Úgy tűnt, hogy a jeges felület alatt a víz továbbra is járja megszokott útját.
Meg hát csalóka is volt!. Itt-ott a lyukakon keresztül lehetett látni, hogy nem mindenhol olyan vastag a jég, és hogy a jégréteg alatt a víz továbbra is lelkesen csorog.... vagyis van mibe 'beleesni' :)
Itt már a kiszélesedett patak várt miket. Valóban, ahogy a Facebookos bejegyzésben volt... "jégbe fagyva".
Különleges látványt nyújtott így a patak. Még soha nem láttam ebben az évszakban, és pláne nem 'fagyott állapotban'.
Láthatóan a patakon kívül semmi sem borult fehér lepelbe.
Ha csak az erdőt néztük volna, és nem tudtuk volna, hogy tél van és -10 fok, akkor a táj akárcsak ősszel.
No de a dermesztő hideg és a fehéren kanyargó patak látványa azért érzetette hogy tél van.
És a befagyott patak látványa nagyon szép volt.
Hát igen.. ez már az a látvány volt, amihez egy igazán jó gép kellett volna, hogy azt a szépséget meg tudjam örökíteni.
Csodálatos volt! A látvány is! És az élmény is, hogy itt-ott a befagyott vízen keresztül keltünk át az átfolyások túloldalára.
Óbányára már úgy tértünk vissza, mintha nem is lenne nagy és megerőltető a távolság. És még abban a nagy hidegben sem volt az.
Csak mentünk a patak melletti széles ösvényen és csodáltuk a jeges vízfelületet, hol közelebbről....
... hol távolabbról.
Hol pedig az, hogy olyan volt, mintha az egész megfagyott volna teljesen.
S ettől valahogy még a kopasz erdő is sajátos szépségben tündökölt.
S már kezdtük azt hinni, hogy nem sok 'bolond' van rajtunk kívül, akik ilyen hidegben erdőben kirándulni vágynak. Egy-két már visszafelé siető emberrel találkoztunk. És akkor megláttuk. Hát nemcsak mi jöttünk ki 'megfagyni' a látvány és az élmény kedvéért. Vannak itt mások is!
Elég hamar el is értünk a kedvelt, sokat fényképezett és méltán híres ponthoz, a csepegő sziklához.
A hely, amiről azok a csodálatos képek készültek. Ez az, amit mi is meg szerettünk volna nézni.
Bár az én képeim meg sem közelítik a fotós képeit.
De valóban csodálatos volt! Pont olyan gyönyörű, mint ahogy azokon a képeken láttuk.
Csodálatos látvány! És végre én is láthattam a saját két szememmel!
Csúszásveszély és az ügyetlenkedés elkerülése végett inkább nem másztunk le közelebbről is megnézni.
Inkább mentünk is tovább, hogy megnézzük, hogy a ferde vízesés hogyan fagyott meg.
Bár a víz itt is kitartóan csorgott. És némileg itt is több fagyott vizet vártam volna. De szerintem így is ritka szép látványban volt részünk.
A teljes mértékben hómentes ösvényen tovább mentünk.
A forrás melletti pihenőn újra havat láttunk :) No meg embereket.
A forrás körül befagyott víznek nyoma se volt.
No de feljebb... szinte az egész patak széltében egy jégtábla volt!
Miután óvatos apró csusszanásokkal átkeltünk a befagyott patakon, már közel jártunk Kisújbányához.
S lám... itt Kisújbányán lehet, hogy még több hó volt, mint az erdőben.
Viszont az átfolyások itt sokkal csalókábbak voltak.
Úgy tűnt, mintha teljesen be lenne fagyva, viszont amikor megpróbáltunk rálépni... süllyedt is ám a latyak. Szerencsére találtunk egy keskenyebb részt, ahol már befagyott annyira, hogy az átlépés erejéig rá lehessen lépni a jégre.
A havas lepelbe burkolózott Kisújbánya.
Egészen a Klumpás konyháig mentünk, hogy ott egy forró kávé mellett felmelegedhessünk.
Úgyhogy nem mentünk tovább a kilátó felé, mert úgyse láttuk volna azt, amit szerettünk volna. S azért elég hideg volt ahhoz, hogy ennyi friss levegő elég is legyen.
El is indultunk Óbánya felé.
Kényelmesen sétáltunk visszafelé..
Meglepett, hogy ahogy Kisújbányától elindulva mennyi emberrel találkoztunk. Azt hittem, hogy ilyen hidegben senki sem jön ki. Ehhez képest!
Tán ennyi embert ezen a kirándulós szakaszon még soha se láttam. Még jó-időben sem! És hogy pont tél közepén a nagy mínuszokban!
De a csepegő szikla körül már majd hogy nem tumultus volt. Még soha nem láttam ennyi embert itt! Egy helyen... szinte egymást kerülgettük.
És sokan még a kutyájukat is kihozták. Szóval volt ám mozgás. Itt már nem is lehetett úgy fényképezni, hogy ne legyen benne egy kósza túrázó, vagy egy egész csapat.
Úgyhogy még jól is jött ki, hogy mi már délben ott voltunk, mert így délután a sok ember mellett már nem tudtuk volna annyira élvezni a látnivalókat. Pedig visszafelé is olyan szép volt!
Ügyesen okosan, azért még tudtam egy-két képet csinálni.
Innentől kezdve már valahogy visszafelé is többen megindultak. Úgyhogy a többiekkel együtt mi is haladtunk Óbánya felé.
Néhol még meg-megálltunk, hogy még egyszer rácsodálkozzunk a befagyott patak szépségére.
Ebben a téli időszakban is csodálatos látvány volt. Hát ha még hó is lett volna! Egyszer talán majd lesz szerencsém úgy is megtekinteni. S bár dermesztően hideg volt, de akkor is örültem, hogy elmentünk sétálni egyet. Szóval jó kis túrácska volt! És Óbányának megint egy új arcát láthattam. Te is láttad már így?
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése