Drávapalkonya - Református templomrom
Harkány felé jártunk. És ha már arrafelé jártunk, és időnk is engedte, megkerestük azt a két látnivalót, amit a térképemen jelöltem anno. Az egyik a drávapalkonyai református harangtorony romjai.
Harkánytól nem messze található Drávapalkonya.
A község Baranya megye déli részén, néhány kilométerre a magyar-horvát államhatártól terül el. Földrajzi és néprajzi értelemben az Ormánság délkeleti részén, közel a Dráva árterületéhez helyezkedik el.
Itt kerestük volna azt a templomromot, amit a Mo. történelmi látnivalók térképre - ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE - felvettem. Ilyen templomromot kerestünk.
De meglepetésünkre a térképen jelölt helyen már nem a fenti rom, hanem ez állt!
Egy felettébb jó állapotú fehér templom. Romnak és lepusztult állapotban lévő templomnak nyoma se volt. Ki gondolná, hogy még ilyen távoli és félreeső helyeken is végeznek komoly felújításokat.
Két harangja volt a templomnak. Az egyik 3 mázsa 50, a másik 8 mázsa 50 kilós. A kisebbiket egy gránát darabokra zúzta, a nagyobbikat a falu népe leemelte a romos toronyból, fából ácsolt lábat neki. Alig magasabban van, mint az ember szeme. Rajta persze a település neve, és Slezák László öntőmesteré, aki 1928-ban Budapesten készítette a hangja alapján ma is nagyon dicsért, az idők patináját zöldes mázában őrző harangot.
2007.ben került Iván István birtokába a romtemplom.1 éves munka után 2008 év reformáció ünnepére helyére került a harang, és megszépült a templom.
Oldalról nézve már látni az újbóli romlás nyomait. Tán nem sikerült túl jól a felújítás. A templom épülete mögött látszanak a régi épület falvonulatai. Meglehet, hogy ez régebben sokkal nagyobb épület volt.
A református templomot 1945-ben kilőtték a németek. Eddig mementóként állt a helyén a templomrom. 2009 nyarán fejeződött be az egykori templom tornyának újjáépítése, melyenk során a torony alsó 2/3-a kapott toronysüveget. Október 31.-én a reformáció napján a 6 és fél mázsás harang újra megszólalt.
Ha erre járnál és érdekelne....
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Végtelenül fontos a tradíció megőrzése. Úgy vélem, hogy nem csak a templomokra, illetve templomromokra kell vigyáznunk, hanem ezen épületek fontos alkotóelemeire a harangokra is! A harangöntés technikája több száz éves és van, aki máig foglalkozik vele. Szlezák Laszló révén jutott el hozzám és a páromhoz ez a szakma, majd ahogy tudtunk el is mentünk élőben is felfedezni e munka szépségeit, hangjait. Ha titeket is érdekelhet ez a hagyomány mindenképp nézzétek meg ezt a videót. https://www.youtube.com/watch?v=gzaEHjUKdoo
VálaszTörlésÜdvözlettel, Szabó Miklósné
Kedves Szabó Miklósné!
VálaszTörlésRemélem, hogy a bejegyzéssel együtt a megjegyzésed, gondolataid és az ajánlott videó is sok emberhez eljut a jövőben. Érdekes téma és különleges szakma, amit kár lenne a feledés homályában veszni hagyni.
üdv.
Kinga
Nagymamám, régi idö tanújának visszaemlékezését közlöm itt, aki még a templom lebombázása elött élt a paplakban. A nyolcvamas években nayaranta visszajártak, miután az épületet saját eröböl rendbe hozták:
VálaszTörlés"A templom melletti épület régi otthonunk, a parókia. Itt laktunk 1944-ig, amíg a háború miatt el kellett költöznünk. Később a családunk lakhatóvá tette az épületet, és gyakran nyaraltunk Palkonyán, mindaddig míg a siklósi új lelkész ki nem költöztetett bennünket, ott hagyva a lakályossá tett kedves otthonunkat, régi gyermekkori játszótársainkat, akik velünk együtt lettek felnőttek.
A romos kocsiszínben kidobva találtunk rá a márványtábla széttört darabjaira. Megpróbáltuk összerakni, de szét volt lőve, s csak hiányosan lehetett elolvasni az aranybetűs szöveget, melyet még apánk fogalmazott 1936-ban a templom 100 éves jubileumára. Ami emlékeimben megmaradt, azt ideírom: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá szent egyházzá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által." ( 1Péter 2. 5.) '100 esztendeje áll e hajlék. Álljon továbbra is, időtlen időkig...... stb.
Sajnos a végére nem emlékszem. S a végén két évszám 1836- 1936.
Aztán úgy terveztük, hogy a márványtábát összerakva befalaztatjuk a régi ebédlőnk , a mai imaterem falába, szóltunk is az akkori gondnoknak, de mire újra lementünk Palkonyára, ismét ki volt dobva. Akkor elhoztuk és szüleink sírjára készítettünk belőle síremléket, a tahitótfalui temetőben.
Kedves Ismeretlen,
Törlésnagyon szépen köszönöm ,hogy megosztottad blogomban ezt az írást! Remélem sokan fogják olvasni és így múltunk és hasonló épületek s azok emléke is többet fog érni a jövőben. Remélem... Köszönöm szépen! Üdv. Kinga