Keselyűsi madármegfigyelő
Egy unalmas késő téli, de inkább már kora tavaszi vasárnapon elvoltunk... de tán egy kicsit mégis unatkoztunk. Egy délutáni sétának azért örültünk volna, na de hova? Vasárnap délután már oly kevés az idő, hogy utazzon az ember, hova lehet ilyenkor megindulni? egyet sétálni vagy kirándulni?
Gemencre esett a választás. S bár nagy esőzések és a magas talajvíz mellett nem igazán lehet kirándulni, de azt meg lehetett nézni, hogy mennyire 'katasztrofális' a helyzet. És útközben még egy kilátó is akadt :)
Miután elállt az eső - mert hogy délelőtt még esegetett az eső - délután a kimozdulhatnék nagy vágya tört rá útitársamra. Bizony... most nem is nekem volt kirándulhatnékom. Az idő sem volt erre a legalkalmasabb. De Szabolcs úgy gondolta, hogy miért ne. A Gemenc jutott újra eszébe, hogy megnézhetnénk a Sió-zsilipet, és hogy mekkora a vízállás így a nagy esőzések után. Mentünk is, mivel nem találtam eléggé nyomos okot arra, hogy miért ne. Végül is... egy kis friss levegő és egy séta csak jót tesz.
Az út során láttuk, hogy valóban nagyon magas a vízállás. A földeken csak úgy csillogtak a szabad vízfelületek. Kisebb, nagyobb...Volt hol kisebb tó keletkezett, és még a hattyúk is megtalálták és birtokba is vették.
Először a Keselyűsi megállónál álltunk meg körülnézni.
Szép új állomás várja az érdeklődőket. Mi is itt álltunk meg, hogy megnézzük, hogy milyen a vízállás.
Az állomáson és a síneken túl már a Holt-Sió téli hangulata. Kicsit kopasz, kicsit szomorkás,... de a miénk és azért még így is szép.
Úgyhogy csak így egy helyen megállva csodáltuk a még alvó természet sajátos szépségét.
Majd a Sió-zsiliphez mentünk, hogy megnézzük hogy milyen pusztító áradás és hatalmas nagy vízmennyiség látható. Hááát.... semmi, semmi nem volt. Semmi érdekes, semmi extra állapotra utaló látvány nem fogadott minket. Úgy tűnik, hogy itt tökéletesen kordában tartják a vizet még ilyenkor is. Úgyhogy körülnéztünk, nézelődtünk és már indultunk is.
Mielőtt elindultunk egy térkép szúrt szemet, amit alaposabban is megnéztünk és kielemeztünk. S lám mi szúrt szemet a térképen... Keselyűsnél - ahol egyszer már megálltunk - a közelben egy kilátó van, alias madármegfigyelő.
S arra jutottunk, hogy lehet hogy visszamehetnénk a Keselyűsi állomáshoz, és megkereshetnénk azt a kilátót. Nem voltam ellene, úgyhogy mentünk is. Bár kétséges volt, hogy egyáltalán oda lehet-e menni, így hogy ennyi víz és eső után nem csak a vaddisznók dagonyáznak, hanem mindenki, aki letér a betonútról. De mivel úgy tűnt, hogy az a kilátó a sínek mellett van, ezért nem tűnt lehetetlennek a megközelítése.
Mielőtt elindultunk egy térkép szúrt szemet, amit alaposabban is megnéztünk és kielemeztünk. S lám mi szúrt szemet a térképen... Keselyűsnél - ahol egyszer már megálltunk - a közelben egy kilátó van, alias madármegfigyelő.
S arra jutottunk, hogy lehet hogy visszamehetnénk a Keselyűsi állomáshoz, és megkereshetnénk azt a kilátót. Nem voltam ellene, úgyhogy mentünk is. Bár kétséges volt, hogy egyáltalán oda lehet-e menni, így hogy ennyi víz és eső után nem csak a vaddisznók dagonyáznak, hanem mindenki, aki letér a betonútról. De mivel úgy tűnt, hogy az a kilátó a sínek mellett van, ezért nem tűnt lehetetlennek a megközelítése.
Visszamentünk, leparkoltunk, és már épp hogy megindultunk, amikor észrevettük azt a icipici kicsi kis A4-es lapot a kerítésen, hogy erdőjárási tilalom van. Hm.. meg is torpantunk, hm... mi van? Tán vadászidény van? Lelőnek ha bemegyünk? És duzzogva-puffogva már mentünk visszafelé a kocsihoz. Bár én mentem volna így is.... végül is... csak a sínek mentén kellett menni alig 1 km-t. Az szinte semmi, olyan távolról szinte még az állomást is látná az ember, ha nem lenne az a sok fa. Na meg a sínek mentén... csaknem itt vadásznak, arról nem is beszélve, hogy a főút alig pár méterre a sínek túloldalán húzódott.... és akkor arról meg pláne nem is beszélve hogy első ottjártunkkor mások is abból az irányból jöttek... élve és sértetlenül. S így, hogy nem tűnt égbekiáltó bűnnek, ha megnézzük mi is azt a kilátót, Szabolcs is meggondolta magát és megindultunk a sínek mentén. Ha más is.. akkor mi miért maradnánk le a látnivalóról.
Tényleg nem mentünk sokat, tán 850 méter ha volt (Google térkép és és távolságmérője szerint). Közben csodáltuk a tájat, mert így is megvolt a szépsége és varázsa a tájnak.
Még ha kopaszok is voltak a fák, még ha nem is volt semmi zöld, meg még szürkülni is kezdett, a színek szinte már el-eltűntek.... de mégis... nagyon szép volt a táj!
No és a madarak! Igaz hogy távolról láttuk csak, de sok madár volt a nagyobb vízfelületnél. A fákon azok a fekete maszatok mind madarak! Hallatták is hangjukat.
A sok dagonya miatt tényleg szinte csak a síneken tudtunk menni.(Vonattól nem kellett félni, amilyen sűrűn járnak...és amilyen lassan...) És nem is volt olyan messze az a kilátó.
De ezen a kis távon is lehetett nézelődni, csodálkozni, gyönyörködni....
A túl sok város után egyszerűen még ez a fakó természet is nagyon szépnek tűnik.
Tényleg nem mentünk sokat, tán 850 méter ha volt (Google térkép és és távolságmérője szerint). Közben csodáltuk a tájat, mert így is megvolt a szépsége és varázsa a tájnak.
Csak csodáltam és klikkeltem, klikkeletem és csodáltam... Tán így - téli álmából lassan ébredezvén - még soha nem láttam hasonló természeti tájat.
Nekem nagyon tetszett amit láthattunk.
A kilátóhoz érvén átgázoltunk a dagonyás úton. És a távolban mozgást észlelvén nyugtáztuk hogy alig pár méterre kicsi vaddisznók élelmet keresnek. Hm... akkor ott lehetett az anya vaddisznó is, és akkor még gondban is lehetünk. Hát.. meg is ijedtünk! Nem lelőni fognak minket!, hanem felnyársalni!
Még jó hogy már itt is volt az út mellett a kilátó!
Úgyhogy gyorsan felmásztunk a kilátóba. Persze még volt annyi időm, hogy megörökítsem, hogy itt is jártam, mielőtt lábam szedve siettem volna fel a madárfigyelő mini kis kilátóba.
A felettébb masszív lépcsőn fel is másztunk.
Két szinten lehet megállni, és nézelődni. Persze mindenki a legfelsőre siet, ahogy mi is.
Hát nem csudaszép?
Legalább is amit a sötét és nem túl jó minőségű képekről látni lehet. De élőben nagyon szép volt! Még így napfény hiányában is.
Néztük a vizet, a tájat, a madarakat... na és persze hogy hol vannak a vaddisznók. :)
Vaddisznócskákat már nem láttuk, ...
Egy darabka Gemenc a madárfigyelőből nézve.
Nagyon szép volt a kilátás a kilátóból avagy madárfigyelőből. Ezt a kis aprócska látványt nézve mintha nem is Szekszárd mellett lettünk volna egy köpésre, hanem valahol egy távolabbi vizes, lápos vidéken. Nagyon szép volt, örültem, hogy megnéztük és hogy ezzel tartalmassá tettük a vasárnap délutánunk.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése