Apponyi-kastély és parkja
Lengyel felé kocsikáztunk megint, és ha már ott voltunk és időnk is engedte, akkor megnéztem újra az ott található Apponyi-kastélyt, de immáron a babámnak mutattam meg. És most végre a kertet is meg tudtuk nézni!
Lengyelen a község végében, a Kisvejke irányba haladó út szélén található a kastély és parkja. Az út melletti kerítésen van egy kiskapu, amin a látogató be tud menni, egész nap, bármikor, ingyen bérmentve.
Az Apponyi-kastély!
Korábban nem túl kellemes évszakban és időjárás mellett már egyszer láttuk a kastélyt. Erről a bejegyzést újra megnézheted itt, KLIKK IDE.
Akkor egy kicsit több kép készült a kastélyról, és abban a bejegyzésben a történelmi tudnivalók is megtalálhatóak.
Nagyon szép és jó nagy ez a kastély. A kastélyról, parkjáról és további nevezetességekről a község honlapján bővebben is olvashatsz, KLIKK IDE.
Először van Emili babám ennyire kastély-közelben. A legelső kastélykereső kirándulásuk során sajnos csak kerítésen kívülről tudtuk megszemlélni a kastélyt... azt is jó távolról. No de most !
S miután jól kinézelődtük magunkat... legalább is én... már indultunk a kastély másik oldalára, ahol a nagyobb parkterület is van.
A park szinte egy arborétum, ami már a kastély elülső oldalától végigkíséri a látogatót. Mivel leginkább e célból jöttünk meglátogatni a kastélyt, ezért most inkább erről szól az infó, amit a község honlapján találtam, KLIKK IDE.
Ahogy a kastély másik oldalára értünk máris lehetett látni,hogy milyen nagy, színes, gondozott parkkal rendelkezik a kastély.
A lengyeli kastély parkjának kialakítása a kastély építésével egy időre esett. 1829-ben a díszkert kialakítására gróf Apponyi József Sedlmayer bécsi kertészt hozatta el, aki sokféle fát és cserjét ültetett az épület köré. A kastély tulajdonosának és formájának változásai nyomát a park is magán viseli. 1870-ben a kertet 22 hektárral megnövelték.
A legnagyobb változások még is gróf Apponyi Sándor idejében érték a parkot.
Ekkor egy víztorony is kialakításra került itt és több szökőkút és homokkő szobor is elhelyezést nyert benne. Az itt lévő növényeket is igen sok színűen bővítették tovább.
Egy kicsit a kastély ezen oldalát is megcsodáltuk.
Ritka szép nagy kastély így faluvégen vidéken.
Innen már látszik is a hátrafelé elnyúló szép hosszú park, ami sétára hívogatja a látogatót. És mivel mi pont ezért jöttünk... már mentünk is.
Sajnos az Apponyi család kihalása után a park kezelésére nem fordítottak elég gondot, ezért mára több növény faj is kihalt már. Akadnak azonban olyanok is amikbe a mai napig is gyönyörködhetnek az ide látogató piheni vágyó természet szerető emberek.
A park 1975 óta természetvédelmi terület. Sajnos az utóbbi években a fa állományban sok kár keletkezett, de azért megtalálhatóak még a következő fajok képviselői: lucfenyő,selyemfenyő, duglászfenyő, nyugati platán, , mamutfenyő, tulipánfa, platánfa, vérbükk, hárs, vadgesztenye, stb.
Info egy másik oldalról...
Az arborétum kezdetben csak a domb-fennsík közepén húzódott, melyet különböző útvonalakkal szakaszokra osztottak.
Apponyi József gróf halála után (1863) Apponyi Rudolf gróf örökölte, akinek felesége, gróf Benkendorff Anna igen nagy érdeklődést tanúsított az arborétum iránt. 1870-ben elhozatta Bécsből Ábel Lothár kertészmérnököt, és az arborétum fejlesztésére új tervet dolgoztatott ki. Ábel Lothár az elképzeléseihez túl keskenynek találta az arborétumot, ezért rávette az uraságot, hogy a park mellett lévő legelőt cserélje el a lengyeli parasztokkal, amit az uraság meg is tett. Ebben az időben nőtt meg a park területe a mai nagyságúra, 22 hektárra.
Ahogy haladtunk hátra felé egyre nagyobbnak és egyre szebbnek tűnt a kastély.
Tényleg egy igazi gyöngyszem a Dél-Dunántúli vidéki kastélyok közt.
De sétáltunk is tovább, főként, hogy jól látható és jól járható ösvény vezetett végig a parkon.
Néha még vissza-vissza tekintettünk... mesebeli!!!
Apponyi Rudolf gróf 1876-ban meghalt, s a lengyeli kastélyt és a parkot fiára, gróf Apponyi Sándorra hagyta. Az arborétum fejlesztésében a legnagyobb érdemet gróf Apponyi Sándor szerezte. Igyekezett felvenni a versenyt a hozzáhasonló főurakkal, akik ebben az időben már rendelkeztek jelentős dendrológiai gyűjteményekkel.
Bár a szép nyitott világos parkrésze végig értünk... de csalogatóan hívogatott az ösvény tovább.
Errefelé is még hatalmas, ki tudja, hogy milyen öreg fák álltak.
De a hagyományos erdő kinézet egyre jobban átvette az uralmat a park megjelenésében.
S lám... több ösvény is van... Ennél a pontnál balra is... jobbra is... No majd visszafele...
A park hátsó felében a kastéllyal szemben egy homokkőből készült Obeliszk található. Ezt gróf Apponyi Antal emlékére állítatták a jobbágyai eredetileg a kölesdi birtokán 1824-ben, de annak eladása után Sándor gróf Lengyelre hozatta és parkban helyezte el.
S aszta mit találtunk! Nem is tudtam, hogy itt ilyen is áll. A park ezen részén még soha se jártam.
Közelebbről is megnéztük.
Talán képről meg lehet fejteni, hogy az obeliszk 4 oldala milyen írást tartalmaz. Sajnos ott élőben szintén nagyon nehéz volt elolvasni. Talán egy kis zoom-zoom segít...
Innen tovább is vezetett ösvény. Ezek szerint még jó nagy terület van a parkból, ami már tényleg inkább erdő. Viszont most időnk se volt, és nem is túrázáshoz öltöztem.
Visszaértünk az elágazáshoz.
És úgy döntöttem, hogy letérünk arra az útra. Hátha látunk még érdekeset. S reméltem, hogy ez az útvonal is visszavisz majd a kastélyhoz.
Benézve a fák felé... itt már tényleg inkább erdő... mint park vagy arborétum.
Az ösvény meg vezetett...
... s lám hova! Hát mit találtunk!
Talán ez lenne fentebb említett víztorony?!?
Szerencsére az ösvény tovább vezetett....
..vissza a tiszta , jól átlátható nyitott park felé.
Újra megjelentek az óriási fák!
1880-ban Esterházy Miklós sógora által Észak-Olaszországból, Lagó Maggiore szigetéről sok egzotikus faféleséget hozatott a lengyeli arborétumba. Gróf Apponyi Sándor főleg a tűlevelűek iránt tanúsított nagy érdeklődést. A mai nagy biológiai és esztétikai értékű fenyőfélék, tulipánfák stb. ebben az időben kerültek Lengyelbe.
Gróf Apponyi Sándor 1925-ben meghalt. A lengyeli kastélyt és a körülötte lévő arborétumot feleségére, gróf Esterházy Alexandrára hagyta. A feleség a hagyatékot 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ettől az időtől, vagyis 1927. január 1-jétől az arborétummal a múzeum rendelkezett.
Ebben az időszakban inkább a meglévő állomány védelme volt a cél. Fejlesztésről nem lehet beszélni.
A II. világháborús időszak, mint a többi arborétumban, itt is sok pusztítással járt. A háború után voltak olyan elképzelések és igények, hogy az arborétumot fel kell osztani, egyik részét házhely céljára, másik részét a már szervezés alatt álló mezőgazdasági iskola és a Magyar Állami Erdőgazdaság között. Ezeket az elképzeléseket megakadályozta 1946-ban a földmívelési miniszter a 183.788/1946. számú határozatával, melyben a kastélyt és a hozzátartozó parkot Mezőgazdasági Középiskola céljára jelölte ki, és minden más vonatkozású felhasználást megtiltott.
Hatalmas, óriási többszáz éves fákat láttunk magasodni a parkban. Ez talán az egyik legnagyobb?!
1946-ban a park területén futballpályát létesítettek, ami több fa kivágásával járt. Ma már nem tudhatjuk, hogy a kivágott fák között milyen ritkaságok lehettek.
Vissza is értünk a kastélyhoz. s itt történt a tragédia, hogy sikerült valami méhecske félébe belelépnem (vagy inkább ő ugrott be a szandálom és a talpam közé!!) , ami úgy megcsípett, hogy azt hittem, hogy ott lesz végem. S hát persze hogy a talpamon, hogy még menni is alig tudjak. Viszont tanulságos volt! Még ilyen parkokba sem szabad szandálban!!! bemenni!!! Mert még az ápolt, gondozott ösvényen is lehet bármilyen szúrós állat!
A lengyeli arborétum értékeire az 1961. évi 18. sz. tvr. hatályba lépése után figyeltek fel jobban. Ebben az időben alkalmazott az iskola főfoglalkozású kertészt. A lengyeli arborétumot a Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1975. január 1-jei hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította. A védetté nyilvánítás kapcsán biztosítottak megfelelő összeget a park kerítésének felújítására. Ma a parkot három főfoglalkozású kertész gondozza. A park rendjével, tisztaságával minden látogató messzemenően elégedett. Ma már szinte mindennaposak a látogatók az arborétumban és ismerkednek a növényeivel. Reméljük, hogy az új ismeretek birtokában mindenki jobban védi természeti értékeinket.
Mivel szerencsésen túléltem a csípést, ezért vetettünk még egy utolsó pillantást a kastélyra.
Majd a parkra...
... a nagyon óvatosa kisétáltam a sajgó lábammal a kastély épületének másik oldalán.
A kastély kapujában nyugtáztam, hogy túléltem ezt a csodálatos, de majdnem katasztrofális kimenetelű kis sétát ebben a csodálatos parkban. No majd legközelebb, normális cipőben, felfedezzük azokat a részeket is, amiket most nem tudtunk megnézni.
Nagyon szép és egy igazán romantikus kastély és annak parkja... csak ajánlani tudom. Ha erre járnál.. ne csak a kastélyt, hanem a parkot is nézd meg. És a zárt cipőt ne felejtsd!!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elvittél minket magaddal!