Élménytérképem !!!

2018. július 6., péntek

Lengyel - Apponyi-kastély és parkja

Apponyi-kastély és parkja
Lengyel felé kocsikáztunk megint, és ha már ott voltunk és időnk is engedte, akkor megnéztem újra az ott található Apponyi-kastélyt, de immáron a babámnak mutattam meg. És most végre a kertet is meg tudtuk nézni!
Lengyelen a község végében, a Kisvejke irányba haladó út szélén található a kastély és parkja. Az út melletti kerítésen van egy kiskapu, amin a látogató be tud menni, egész nap, bármikor, ingyen bérmentve.

Itt mentünk be mi is. A kis járda egyenesen a kastélyhoz vezet.
Az Apponyi-kastély!
Korábban nem túl kellemes évszakban és időjárás mellett már egyszer láttuk a kastélyt. Erről a bejegyzést újra megnézheted itt, KLIKK IDE.
Akkor egy kicsit több kép készült a kastélyról, és abban a bejegyzésben a történelmi tudnivalók is megtalálhatóak.
Nagyon szép és jó nagy ez a kastély. A kastélyról, parkjáról és további nevezetességekről a község honlapján bővebben is olvashatsz, KLIKK IDE.
Mi most Emili babámmal távolabbról szemléltük a kastélyt.
A kastély állapota egyébként változatlan, pont mint a korábbi bejegyzésemben.
Először van Emili babám ennyire kastély-közelben. A legelső kastélykereső kirándulásuk során sajnos csak kerítésen kívülről tudtuk megszemlélni a kastélyt... azt is jó távolról. No de most !

S miután jól kinézelődtük magunkat... legalább is én... már indultunk a kastély másik oldalára, ahol a nagyobb parkterület is van.
A kastély épülete mellett elsétáltunk.
A park szinte egy arborétum, ami már a kastély elülső oldalától végigkíséri a látogatót. Mivel leginkább e célból jöttünk meglátogatni a kastélyt, ezért most inkább erről szól az infó, amit a község honlapján találtam, KLIKK IDE.

Ahogy a kastély másik oldalára értünk máris lehetett látni,hogy milyen nagy, színes, gondozott parkkal rendelkezik a kastély.
A lengyeli kastély parkjának kialakítása a kastély építésével egy időre esett. 1829-ben a díszkert kialakítására gróf Apponyi József Sedlmayer bécsi kertészt hozatta el, aki sokféle fát és cserjét ültetett az épület köré. A kastély tulajdonosának és formájának változásai nyomát a park is magán viseli. 1870-ben a kertet 22 hektárral megnövelték.
A legnagyobb változások még is gróf Apponyi Sándor idejében érték a parkot.
Ekkor egy víztorony is kialakításra került itt és több szökőkút és homokkő szobor is elhelyezést nyert benne. Az itt lévő növényeket is igen sok színűen bővítették tovább.
Egy kicsit a kastély ezen oldalát is megcsodáltuk.

Ritka szép nagy kastély így faluvégen vidéken.
Innen már látszik is a hátrafelé elnyúló szép hosszú park, ami sétára hívogatja a látogatót. És mivel mi pont ezért jöttünk... már mentünk is.
Sajnos az Apponyi család kihalása után a park kezelésére nem fordítottak elég gondot, ezért mára több növény faj is kihalt már. Akadnak azonban olyanok is amikbe a mai napig is gyönyörködhetnek az ide látogató piheni vágyó természet szerető emberek.
A park 1975 óta természetvédelmi terület. Sajnos az utóbbi években a fa állományban sok kár keletkezett, de azért megtalálhatóak még a következő fajok képviselői: lucfenyő,selyemfenyő, duglászfenyő, nyugati platán, , mamutfenyő, tulipánfa, platánfa, vérbükk, hárs, vadgesztenye, stb.
Info egy másik oldalról...
Az arborétum kezdetben csak a domb-fennsík közepén húzódott, melyet különböző útvonalakkal szakaszokra osztottak.
Apponyi József gróf halála után (1863) Apponyi Rudolf gróf örökölte, akinek fe­lesége, gróf Benkendorff Anna igen nagy érdeklődést tanúsított az arborétum iránt. 1870-ben elhozatta Bécsből Ábel Lothár kertészmérnököt, és az arborétum fejlesztésére új tervet dolgoztatott ki. Ábel Lothár az elképzeléseihez túl keskenynek találta az arborétumot, ezért rávette az uraságot, hogy a park mellett lévő legelőt cserélje el a lengyeli parasztokkal, amit az uraság meg is tett. Ebben az időben nőtt meg a park területe a mai nagyságúra, 22 hektárra.
Ahogy haladtunk hátra felé egyre nagyobbnak és egyre szebbnek tűnt a kastély.
Tényleg egy igazi gyöngyszem a Dél-Dunántúli vidéki kastélyok közt.
De sétáltunk is tovább, főként, hogy jól látható és jól járható ösvény vezetett végig a parkon.
Néha még vissza-vissza tekintettünk... mesebeli!!!
Apponyi Rudolf gróf 1876-ban meghalt, s a lengyeli kastélyt és a parkot fiára, gróf Apponyi Sándorra hagyta. Az arborétum fejlesztésében a legnagyobb érdemet gróf Apponyi Sándor szerezte. Igyekezett felvenni a versenyt a hozzáhasonló főurakkal, akik ebben az időben már rendelkeztek jelentős dendrológiai gyűjteményekkel.
Bár a szép nyitott világos parkrésze végig értünk... de csalogatóan hívogatott az ösvény tovább.
Errefelé is még hatalmas, ki tudja, hogy milyen öreg fák álltak. 
De a hagyományos erdő kinézet egyre jobban átvette az uralmat a park megjelenésében.
S lám... több ösvény is van... Ennél a pontnál balra is... jobbra is... No majd visszafele...
A park hátsó felében a kastéllyal szemben egy homokkőből készült Obeliszk található. Ezt gróf Apponyi Antal emlékére állítatták a jobbágyai eredetileg a kölesdi birtokán 1824-ben, de annak eladása után Sándor gróf Lengyelre hozatta és parkban helyezte el.
S aszta mit találtunk! Nem is tudtam, hogy itt ilyen is áll. A park ezen részén még soha se jártam.
Közelebbről is megnéztük.
Talán képről meg lehet fejteni, hogy az obeliszk 4 oldala milyen írást tartalmaz. Sajnos ott élőben szintén nagyon nehéz volt elolvasni. Talán egy kis zoom-zoom segít...

Innen tovább is vezetett ösvény. Ezek szerint még jó nagy terület van a parkból, ami már tényleg inkább erdő. Viszont most időnk se volt, és nem is túrázáshoz öltöztem.

Visszaértünk az elágazáshoz.
És úgy döntöttem, hogy letérünk arra az útra. Hátha látunk még érdekeset. S reméltem, hogy ez az útvonal is visszavisz majd a kastélyhoz.
Benézve a fák felé... itt már tényleg inkább erdő... mint park vagy arborétum.
Az ösvény meg vezetett...
... s lám hova! Hát mit találtunk!
Talán ez lenne  fentebb említett víztorony?!?
Szerencsére az ösvény tovább vezetett....
..vissza a tiszta , jól átlátható nyitott park felé.
Újra megjelentek az óriási fák!
1880-ban Esterházy Miklós sógora által Észak-Olaszországból, Lagó Maggiore szigetéről sok egzotikus faféleséget hozatott a lengyeli arborétumba. Gróf Apponyi Sándor főleg a tűlevelűek iránt tanúsított nagy érdeklődést. A mai nagy biológiai és esztétikai értékű fenyőfélék, tulipánfák stb. ebben az időben kerültek Lengyelbe.
Gróf Apponyi Sándor 1925-ben meghalt. A lengyeli kastélyt és a körülötte lévő arborétumot feleségére, gróf Esterházy Alexandrára hagyta. A feleség a hagyatékot 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ettől az időtől, vagyis 1927. január 1-jétől az arborétummal a múzeum rendelkezett.
Ebben az időszakban inkább a meglévő állomány védelme volt a cél. Fejlesztésről nem lehet beszélni.
A II. világháborús időszak, mint a többi arborétumban, itt is sok pusztítással járt. A háború után voltak olyan elképzelések és igények, hogy az arborétumot fel kell osztani, egyik részét házhely céljára, másik részét a már szervezés alatt álló mezőgaz­dasági iskola és a Magyar Állami Erdőgazdaság között. Ezeket az elképzeléseket megakadályozta 1946-ban a földmívelési miniszter a 183.788/1946. számú határozatával, melyben a kastélyt és a hozzátartozó parkot Mezőgazdasági Középiskola céljára jelölte ki, és minden más vonatkozású felhasználást megtiltott.
Hatalmas, óriási többszáz éves fákat láttunk magasodni a parkban. Ez talán az egyik legnagyobb?!
1946-ban a park területén futballpályát létesítettek, ami több fa kivágásával járt. Ma már nem tudhatjuk, hogy a kivágott fák között milyen ritkaságok lehettek.
Vissza is értünk a kastélyhoz. s itt történt a tragédia, hogy sikerült valami méhecske félébe belelépnem (vagy inkább ő ugrott be a szandálom és a talpam közé!!) , ami úgy megcsípett, hogy azt hittem, hogy ott lesz végem. S hát persze hogy a talpamon, hogy még menni is alig tudjak. Viszont tanulságos volt! Még ilyen parkokba sem szabad szandálban!!! bemenni!!! Mert még az ápolt, gondozott ösvényen is lehet bármilyen szúrós állat!
A lengyeli arborétum értékeire az 1961. évi 18. sz. tvr. hatályba lépése után figyeltek fel jobban. Ebben az időben alkalmazott az iskola főfoglalkozású kertészt. A len­gyeli arborétumot a Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1975. január 1-jei hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította. A védetté nyilvánítás kapcsán biztosítottak megfelelő összeget a park kerítésének felújítására. Ma a parkot három fő­foglalkozású kertész gondozza. A park rendjével, tisztaságával minden látogató messzemenően elégedett. Ma már szinte mindennaposak a látogatók az arborétumban és ismerkednek a növényeivel. Reméljük, hogy az új ismeretek birtokában mindenki jobban védi természeti értékeinket.
Mivel szerencsésen túléltem a csípést, ezért vetettünk még egy utolsó pillantást a kastélyra.
Majd a parkra...
... a nagyon óvatosa kisétáltam a sajgó lábammal a kastély épületének másik oldalán.
A kastély kapujában nyugtáztam, hogy túléltem ezt a csodálatos, de majdnem katasztrofális kimenetelű kis sétát ebben a csodálatos parkban. No majd legközelebb, normális cipőben, felfedezzük azokat a részeket is, amiket most nem tudtunk megnézni.
Nagyon szép és egy igazán romantikus kastély és annak parkja... csak ajánlani tudom. Ha erre járnál.. ne csak a kastélyt, hanem a parkot is nézd meg. És a zárt cipőt ne felejtsd!!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

1 megjegyzés: