Kápolna-vadászat

Kéty és az 'elveszett' kápolna

Szerettem volna kirándulni egy kicsit, és úgy tűnt, hogy egy egyszerű séta is lehet jó! Mondjuk a faluban, vagy a faluhatárban. Anya információi szerint a falu mellett van egy szőlős, amit Ódánynak nevezünk. És úgy tudja, hogy arrafelé van egy kápolna is valahol az erdőben. Végül is.... egy kis felfedező túra... miért ne.

Így hát elindultunk, hogy elsétáljunk Ódányba, és megkeressük azt a kápolnát.
Elindultunk hát a Hegedűs Gy. utcán kifelé a faluból.

Mivel elég kicsi a falunk hamar el is értünk az utca végére, ...ez az földesút mutatta az utat.

 Majd elértük a szántóföldeket is. Jobbra szántó, balra szántó, itt semmi igziset nem lától.

Odafelé megállapítottam, hogy tán soha nem jártam még a falunk eme tájain, vagy az olyan rég volt, hogy egyáltalán nem emlékszem. Így legalább érdekes volt... felfedezni valamit, ami végig ott volt egy köpésre.
Mentünk a földek mellett, azt elég hamar elértük a kerteket és a házacskákat, avagy a szőlőst, Ódányt (térkép szerint ez Ódánypuszta).

Sokaknak van itt földjük, kertjük, de leginkább szőlő rajta. És ha már szőlő, akkor lesz abból bor is, és ha bor, akkor kellenek a kis pincék is.

Valaki még volt is arra kint, és épp ott múlatták ez időt a családdal közösen. Meg is érdeklődtük gyorsan, hogy tudnak-e a kápolnáról és hogy merre van. És hál isten, pont volt ott egy felettébb tájékozódott ember, aki nemcsak hogy tudta, de meg is mutatta, hogy merre kellene menni….
Valamerre arra...

Hát igen.... nem épp könnyű abban a nagy zöldben tájékozódási pontot találni. Pedig nagyon lelkesen mutogatott a semmibe az ember, hogy ott van az a fa... meg utána az a fasor, ott-ott... Hát persze hogy ott! Ha láttam volna valamit is. De nem.
Azért még elmondta az ember, hogy amúgy a pataknál, ha nem lenne épp mocsaras és vizes a placc, akkor egyenesen kellene átmenni. De most nem lehet, mert hogy most elég magas a vízállás. Eme információ ellenére megindultunk... hogy ez bizony nem akadály nekünk. 

Mentünk és kerestük. Hamar el is értünk a kritikus részig, ahol már nem lehetett egyenesen tovább menni, úgyhogy elindultunk a szántós mellett azt a fát megkeresni, ahol állítólag talán át lehet kelni. Kerestük azt a bizonyos fát, ahol majd át lehet menni és kelni a mocsaras részen. Szó mi szó az a fa nem nagyon akaródzott beazonosítva lenni…. úgyhogy tán ott volt, tán nem... elkezdtünk a szántósról befelé haladni. Át a kiszáradt nádason és bizonytalan talajon. És egy részen még dagonyás is volt. DE! találtunk egy kilátót! Gondoltam a tetejéről majd talán látunk valamit, mondjuk hogy merre is van az a kápolna….

Megküzdöttem azzal az életveszélyes, korhadt, már csak a szúknak élvezetet nyújtó vadászlessel. Hősiesen felmásztam, és sikkesen körülnéztem, hogy merre is az az arra. De semmi…. csak fák és az erdő... utat, útvonalat nem látni, de még kápolna se volt sehol! A fene megette....

Úgyhogy irány akkor tovább….ha arra befele van, akkor arra kell menni. Addig addig kerestem az átvágó utat, hogy jobb híján átvágtunk a vizes, dagonyás részen. Ügyesen, csak a fűcsomókra lépve, hogy ne süllyedjünk el. Nem volt egy egyszerű mutatvány! De átértünk! Csakhogy hova?!?!

Sehol egy ösvény, sehol egy út…. semmi…. csak erdő, fák, és nagyon nehezen járható rész. De ha már átküzdöttük magunkat a ‘mocsáron’! előbb utóbb megtaláljuk... csak nem bújt el annyira az a kápolna! Pedig úgy tűnt, hogy igen!

Kiértünk az erdősávból, és újra szántón voltunk.

Mentünk és mentünk….anya még a tetejéről is körülnézett…. de semmi….. Mentünk és mentünk. Újra erdő  és már a vaddisznók dagonyázó helyét is megtaláltam (már megint... egy másik... ezek mindenhol ott vannak)…. de út sehol. Még jó hogy nappal és világosban voltunk ott.

Aztán újra levágtuk befelé az utat, mert hogy egy jegenyefasorról is beszélt az ember, és mintha azt láttuk volna.

Úgyhogy arra vettük az irányt, és utána ahogy mondta…. végig kell menni mellette, egy tisztás után pedig már ott is van a kápolna. Már ami látszódott belőle a gaztól. Há majdnem elmentünk mellette! Nem véletlen nem láttam a kilátóról sem.... alig lehet észrevenni, hogy egyáltalán ott van. Az a sok gaz és dzsumbuj!

 De meglett! Megtaláltuk a kápolnát!

Hát nem volt egyszerű mutatvány. De úgy tűnik, hogy a jegenyésnél már felvettük a fonalat…ÉS! meg is találtuk! A fák között jól megbújva ... A küldetés sikeres volt!

És még be is lehetett menni! Errefelé nem zárják az ajtót... minek is...ide nem jön senki, csak a magunkfajta kalandorok :) Megnéztük...már amennyire az épp ott lakó sikló engedte.

Eléggé viseltes szegény... dehát itt kint a semmi közepén, a sok gaz és gyilkos fenevadak mellett gondozás nélkül nem is volt más várható. Még jó, hogy legalább ennyire egyben van még.
Sajnos sehol nem találtam róla információt a neten. Ezért már levéltárba kellene menni, de lehet hogy még ott se. Majd ha egyszer infóhoz jutok, akkor utólagosan pótlom.

Megebédeltünk, és utána azon voltunk, hogy merre is menjünk vissza. Elbúcsúztunk a kápolnától...

...majd találtunk egy jól kitaposott ösvényt. Talán erre kellett volna jönni?!?  Még vadetető is volt. Szerencse, hogy a vadak továbbra is aludtak valahol és a képüket nem mutatták.

Úgyhogy elindultunk azon az úton visszafelé... És lám... valóban csak egyenesen kellett volna átjönni... ott...ahol nem lehetett átjönni, mert erősen mocsaras volt. Úgyhogy visszafelé sem próbáltuk meg, bármily kecsegtető is volt az irány (egyenesen előre lehetett látni Ódány házait) . Úgyhogy keresztbe átvágtuk... és ott már tudtam hogy ismerős helyen vagyunk, mert ezt én egyszer már megtaláltam, itt dagonyáztak a disznók! már mint a nyomuk itt volt.

Aztán egy kis szántó...

Tudván, hogy akkor hova is lyukadunk ki irány vissza a ‘gázlónkhoz’...hátha visszafelé is átjutunk száraz lábbal a mocsaras, nádas részen. Szóval át a vizes részen... és már ki is értünk újra a szántóshoz, ahonnan már csak fel kellett kapaszkodni a pincékhez\ házakhoz.... Persze nem arra amerre jöttünk,......miért is tennénk, hiszen az kerülő lenne…. úgyhogy csak föl egyenest a dombnak, át a lucernáson, át a szántóföldön. Csak a gazdák meg ne lássák :)

 ... és szinte már majdnem vissza is értünk a faluba.

És az út, amit bejártunk.... nagyjából, mert a térképen semmilyen ösvény nem látható.

Szépen lassan hazasétáltunk. Ki gondolta volna, hogy egy sima falusi séta is ilyen kalandos és izgalmas lehet. Lehet, hogy a te községed közelében is vannak ilyen eldugott, felfedezésre váró kalandos helyek?!?