Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2013. szeptember 21., szombat

Pörböly - Gemenci erdő

Pörböly - Ökoturisztikai központ
Nagyon szerettem volna a hétvégén is elmenni valamerre. Az idő egész jó volt még, otthon meg uncsi,... nagyon vágytam valahova elfele. Anya térde nem igazán volt jó, így eléggé korlátozva voltak a lehetőségek. Csak kisebb, kevésbé terhelő kirándulások jöhettek szóba. A neten véletlenül láttam meg, hogy Pörbölynél lesznek gemenci napok. Találtam programleírást is. Egész tűrhetőnek tűnt, bár gondoltam, hogy azért túl nagy wasistdasra nem kell számítani, de azért mégis csak több lehet, mint a semmi. Úgyhogy elmentünk, hogy megnézzük, hogy ilyenkor mi zajlik Pörbölyben.
Bár nem volt túláradó a lelkesedésünk, de azért megindultunk, és elmentünk Pörbölyre.
Sajna nem igazán tudtam hogy hol is van az a Pörböly. Bár a GPS segített, de messzebbnek tűnt az utazás során mint hittem. (Azokban az években még nem utaztunk annyit, és a korábbi évekhez képest ez már nagy távolságnak számított. Ma meg már...)
Már majdnem Baján voltunk, az hittem, hogy talán már el is mentünk mellette és nem vettem észre hogy hol kellett volna bekanyarodni. De hál istennek a főút mellett volt az a ökotursztikai központ, és a tábla sokat segített.
Ahogy bekanyarodtunk látni lehetett, hogy hol van a parkoló. Semmi extra, szerencsére semmi díj... csak úgy le lehetett állni egy erre fenntartott füves placcra.
A tábla mutatta is, hogy jó helyen járunk. A másik oldalon meg látni lehetett, hogy melyik épület hol van és mit lehet találni ott.
Amit viszont nem tüntettek fel kellően (vagy csak nem voltam elég figyelmes), hogy a belépő egy valag pénzbe kerül. Bizony belépő az volt! Rohadt drága volt a belépő, ahhoz képest, hogy mit lehetett látni és kipróbálni! Annyi minden nem volt ott, és annyi mindent nem lehetett megnézni! Szörnyű... egy kis jóért is ennyi pénzt elkérni. No mindegy... ha már ott voltunk  Sok pénzünk bánta, úgyhogy igyekeztünk alaposan körülnézni.
Vasúti sínek! Mindjárt az elején, és az állomás is itt volt.
De a lényeget a gőzöst egyelőre nem láttuk. Az ‘attrakció ‘ ugyanis az volt, hogy híres Rezét gőzöst beindították, és azzal lehetett kisvasutazni.  Hát ez nem az volt. Ez csak úgy ott állt.
Meg is néztük, hogy a kisvasút milyen útvonalon járja be Gemencet.
Viszont volt még időnk a következő járatig. Gőzös még sehol, és mindenki más is várt a váróteremben. Mi addig viszont elmentünk körülnézni, hogy mi mindent lehet itt még látni.
Használatban lévő és azon kívüli sínek, vágányok, vonatok és vagonok.
Ide is benéztünk:
Megnéztük a kiállításokat. Fotókiállítás a gemenci árvízről.
Nem volt olyan nagy számnak mondható, de egy-egy képnél azért megállt az ember, és elgondolkodott, hogy mit is lát... ahogy én is!... azok a szegény állatok... Végül is... ez a fotókiállítás lényege, hogy a művész olyat mutasson, amit addig az ember még nem látott és hogy elgondolkoztasson. 
A kivasút modell...
...és még működött is. 
Népművészeti kiállítási termet is találtunk.
Vidékiekben ilyenkor előtörnek az emlékek... vagy legalább is sok minden még nem ismeretlen.
És afféle természettudományi kiállítás is volt, vagy inkább vadász? már nem tudom...
... de hogy rengeteg agancs és koponya volt a falakon, az biztos.
Arról a komplett csontvázról meg nem is beszélve.
Látod ?... rengeteg volt! Legalább is egy ilyen kicsi teremhez képest.
Azért egyéb állatokat is kiállítottak, már mint nem élőt, hanem valamelyik preparált formáját.


Szegény, szegény állatok! Azok a gonosz vadászok! Úgyhogy szomorúságomban elmentem én is lőni!
Érdekes nem?!? Lőni szeretek! Tán némi gyakorlással nem is olyan rosszul. De élő állatra... azt hiszem, hogy az soha nem menne. Ez is csak egy szimulációs játék volt. Hát... egy kicsit kijöttem a gyakorlatból. De mondjuk jó gyorsan mozogtak azok a virtuális állatok :)
Ezután már azt lestük, hogy vajon mikor fog indulni a vonatunk. De még a többiek is vártak. Addig még nézelődtünk, és megláttuk hogy ki lehet próbálni a hajtányt!!! Hát persze hogy nekem is ki kellett próbálni!
Egy kicsit újra gyerek lehettem! És hogy milyen egyszerre félelmetes és fantasztikus érzés volt! Ez kortól függetlenül szerintem mindenkinek való, és mindenkinek örömet okoz.
Egy darabon lehetett menni, talán kétszáz méter ha volt. Gondoltam, hogy nem lehet elmenni a Dunáig meg vissza. Túl szép lett volna, no meg csak ez az egy hajtány volt, amiért így is sorba kellett állni.
A végén várt egy bácsi, aki  megfordította a hajtányt, és így vissza lehetett hajtani magunkat.
Pont jó is volt. Időközben megékezett a gőzős is!
Siettünk is a peronra, hogy lássuk közelebbről is a gőzőst, meg hogy akkor mi is fel tudjunk szállni.
Előbb mindenki le.... utána meg mi majd föl, gondoltam én.

Csakhogy szintén nem láttam és nem tudtam előre, hogy a rezes gőzös nem egyfolytában megy, hanem csak kétszer indították el. Hm... lehet hogy a leírásban ott volt?!? Hm... mindegy... így értünk ide, úgyhogy ez van, a második és egyben utolsó menetről pont lemaradtunk. De ha már itt vagyunk, és ilyen drága volt a belépő.... megyünk azzal ami menni fog.
Úgy tűnt, hogy az lesz a mi vonatunk. Egy kicsit modernebb, egy kicsit dízelebb és egy kicsit sem gőzős. Talán majd legközelebb elérjük a Rezéti járatot.
Időközben az időjárás is elég barátságtalanra fordult... elkezdett esni az eső. Hm... akkor is vonatozni fogunk, eső ide, eső oda, csak egy kicsit jobban fogunk fázni és ázni.
Mert hogy zárt vagonba nem ültünk, hiszen akkor hogyan tudtuk volna nézni a tájat, meg fényképezni, főleg ha valami érdekeset is látunk?!?
Az elején mindjárt lencsevégre is kaptam egy vaddisznó családot. Mondjuk nem volt nehéz, mert úgy tűnt, hogy karanténban élnek, azaz elzárt területen.
Az eső miatt annyira nem volt tökéletes a vonatozás, de azért igyekeztünk élvezni.

Néztünk és figyeltünk, hogy vajon mit láthatunk az erdőben. Ott mintha a képen az ott egy vaddisznó maszat lenne a két fa között.

Nagyon mást sajnos nem látunk, csak az erdőt és a mellettünk elhúzó tájat. Érdekes, hogy olyan gyorsan nem haladtunk, de mégse lehetett a tájat szépen lefényképezni.
Najó...néha sikerült..... 
Szép a Gemenci erdő, bár nem az a nagyon ámulatba ejtő, mint amit más vidékeken látni lehet. Tolna megye felé ilyenek az erdők. Ez a Gemenc.

Egy ideig zötykölödtünk, majd valahol az egész táv  - amit a térkép mutatott - harmadánál megálltunk.
Az elején még azt hittem hogy egészen Szekszárdig felmegyünk majd, de túl szép lett volna, és persze hosszú, ki tudja, hogy akkor mikor értünk volna vissza.
Szóval itt Lassinál megálltunk. Ki lehetett és tán ki is kellett szállni? már nem tudom, de a vonat itt fordult meg, hogy vissza is tudjon vinni minket.

Addig mi meg nézelődtünk, hogy mi lehet itt látni az állomáson. Épületek...
Egy kis érdekesség...


Nagyon érdekes volt. Olvasd csak el, hogy mi volt ez és mire is jó.
Ott a háttérben egy afféle játszótér is látszik.
Ezt is megnéztük, hogy mi az. Hát persze hogy felülről is.
 No meg a Rezéti Duna folyót és partját.


Egy kis várakozás...
... és már indultunk is vissza.
Az élmény és az út során a vonatból fellelhető állatok száma ugyanolyan volt. Hát nem egy szafari park, ahol lépte nyomon állatokba botlik az ember. A vonat talán ahhoz nem is a megfelelő eszköz, nekünk is elég hangos volt, hát akkor az állatok hogy élhetik meg. 
De legalább már az eső nem esik. Úgy tűnt, hogy a zápor távozott és tán még tudunk mást is megnézni.
Főleg azt az elkerített részt, ahol visszafelé már nemcsak vaddisznót, hanem szarvast is láttam.
Meg is érkeztünk az állomásra. Ragyogóan sütött a nap, és bár  már 5 felé járt az idő, és tán már minden lényegeset láttunk is... de ezért azt a szarvast megkerestük.
Egy kis séta, megtaláltuk az utat is, ami arra vitt.
És lám a szarvas! 

Dám vagy gím... mindegy.. agancsos...és kíváncsi!


Szép példány. Bár nem értettük, hogy ő miért volt magányában ide bezárva, de biztos megvolt az oka.
Visszafelé az épületek között sétáltunk még egy kicsit. Így találtuk ezt a nagyon szép kerti tavacskát is! Szerintem egy ilyen mindenki álma a kertbe. Én is elfogadnám.
Szobrocska.... kutyuska...
... tavacska...
... és békácska...
...s utunknak vége is van mára.
Izgalmas, szeles, vizes, hűvös volt a vonatozás. Az egész kirándulás érdekes volt. Bár sokba került, hogy láthassuk, amit láttunk. Kicsit más volt ez a nap, mint az eddigiek, de érdekes és a maga módján jó volt. Végre elmondhatom, hogy láttam a gemenci erdőt is, és volt egy jó napunk. Ha nem is minden évben, de szerintem jó kis kikapcsolódás eljönni ide. Tán egyszer még a Rezéti gőzösre is sikerül felszállnunk.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése