Lengyel - Anna-fürdő kirándulás

Lengyel - Kirándulás az Anna-fürdőben

Egy szép napos őszi vasárnapon különösen jó idő volt, és nem nagyon akartam otthon ülni, ezért úgy gondoltam, hogy akár kirándulhatnánk is egyet..... ha anya térde is úgy akarja.

Hogy tényleg rövid legyen a táv, úgy gondoltam, hogy egy tényleg rövidke kis túrát tennék csak. Már régebb is mondtam, hogy elmehetnénk Lengyelre, az Anna-fürdő nevű természetvédelmi területre kirándulni. Még térképet is szereztem, hogy milyen utakon lehet ott túrázni. És még azt is elhatároztuk, hogy majd ott kint sütögetünk egyet.

Kicsit késve, de elindultunk. De mivel közel van hozzánk Lengyel, ezért elég hamar oda is értünk.

Cím alapján is - 7184 Lengyel, Annafürdő 176. - de térkép alapján is könnyen megtalálható a község szélén a természetvédelmi terület. Lelkesen mentünk, hogy milyen jót fogunk majd túrázni. Viszont a parkoló táblákra nem emlékeztem. Meg is ijedtem, hogy most komolyan parkolódíjat kell fizetni ?!?, azért hogy megállhassak ott bent a túraút kezdeténél. No mindegy….bementem, azt lesz ami lesz. De semmi...sehol egy parkolóőr vagy pénzszedő.

Csodálkoztunk egy kicsit, aztán jó polgár módjára még mi keresgéltük, hogy kinél is kell majd fizetni. De nem találtunk senkit. Akik ott voltak, ők is csak vendégségben jártak arra, és nem tudták megmondani, hogy hogy is van ez a parkolódíjjal. No mindegy...ha senki sincs, akkor senkinek sem kell fizetni. Időközben mások is jöttek, és ők nagyon nyugodtan sétáltak befelé. Hát akkor….mi is így tettünk. Megindultunk a túránkon.
Mindjárt az elején egy gyanúsan feltűnő táblát találtunk, amit közelebbről is megnéztünk.

Egy házirend. No még ilyennel sem találkoztam eddig. Úgyhogy el is olvastuk, hogy mit nem szabad csinálni az erdőben. Elég jól olvasható, úgyhogy akár Te is megnézheted, hogy mi a rend egy természetvédelmi területen.

Majd elindultunk.... amerre az út vitt.

A hivatalos 'bejárat'... egy gyönyörű-szép faragott fa üdvözlőoszlop az ide látogatóknak.

Szépen lassan haladtunk, és nézelődtünk. Már az elején volt mire rácsodálkozni.

A feszületnél viszont egy picit megpihentünk (mehettünk kb. 10 métert :), hogy alaposabban kielemezzem a térképet, ami nálam volt. Ismeretlen terepen nehéz elsőre tájékozódni. Az elsőre látottak megemésztése után kell újraértelmezni a térképet. Azt hiszem, hogy itt épp azon voltam.

Megnéztük a forrást is, mert hogy itt ennél a pihenőhelynél egy forrás van.

Az lett volna, ha lett volna vize, ami láthatón elfogyott.

Pedig jó nagy mesterségesen kialakított területet  hoztak létre az Anna-forrásnak, mert hogy így hívják. De a fürdő, amiről a terület a nevét is kapta nem itt van.

Az Annafürdő hírnevét Apponyi családnak köszönheti, mint a település több más nevezetessége is.
A hagyomány szerint a gróf felesége Pajacsevich Teréz grófnő reumás betegségben szenvedett. A grófnő kezeltetését férje Lengyelen a kastély közelében kívánta megoldani. Erre volt alkalmas a mai napig itt működő forrás. Ezért a forrás közelében ami mamár „Annaforrás”-ként ismert gőzfürdőt létesített. Mivel gőzfürdő gyógyító hatással volt a grófnő betegségére, és ennek hamarosan híre is ment és sokan vették igénybe az itt lévő gyógykezelést.
Mivel a fürdőkúra sokak számára gyógyító hatású volt, ezért annak sorsáról gróf Apponyi József a végrendeletében külön rendelkezett, ”a lakosság részére a fürdő maradjon fenn”. A végrendelet értelmében tehát a fürdőt Lengyel község lakossága is használhatta. Főleg vasár- és ünnepnapokon, mulatságokat bálokat, majálisokat rendeztek itt.
A gróf halála után a fürdőt Apponyi Rudolf gróf örökölte, akinek felesége Benkendorff Anna grófnő is igen megkedvelte ezt a fürdőhelyet. Ezért azt továbbfejlesztette. A fürdőzők részére hat pihenőszobát épített, a családja számára pedig külön, lakható épületet készítette. A Anna grófnő a fürdőnél az iskolás gyerekek részére minden évben majálist, versenyeket, tombolákat rendezett. Gróf Apponyi Rudolfné, gróf Beckendorff Anna 1900. november 19-én hunyt el, 82 éves korában. A fürdőt „Annafürdőnek” nevezték el a grófnő neve után.Ha szeretnél még több mindent tudni, akkor ajánlom figyelmedbe a következő oldalakat: http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm és  http://gyulajzrt.hu/erdei_iskola

A leírás szerint ezek szerint nincs konkrét Anna-fürdő, mint hely. A térképemen viszont van egy pont, amit elneveztek annak. Úgyhogy már csak azért is kíváncsi voltam, hogy mi van azon a helyen, ahol a térkép az "Anna-fürdőt" tünteti fel.
Hamar mentünk is tovább, a forrás vizét nem tudtuk megkóstolni :)
Elsétáltunk az elején található pár épület mellett, és nicsak.... mini állatkert, avagy vadaspark. 

Bizony.... itt egy nagyobb területet elkerítettek, hogy az állatkerthez hasonlóan megmutathassák az állatokat az érdeklődőknek, főleg az ide látogató gyerekeknek.

Mivel itt nem tudnak elszaladni, és ezek az állatok nem is akarnak (túl jó dolguk van), ezért közelről vagy távolabbról meg lehetett őket nézni.

Esetleg egy kis zoom a fényképezővel. 

De kitartó várakozás és cuppogás után egy-két állat oda is jött a kerítéshez.

És én kitartó voltam. :)

Vagy csak azt hitték hogy kaját hoztam?!? Nem igazán tudtam, hogy itt ilyen is van, és nem készültünk semmivel. Nem mintha szabadott volna etetni őket vagy ilyesmi, de láthatóan várták.

Ugye, hogy milyen aranyos őzike? Már ha az lenne. Mert hogy ezek nem is őzek. Nem ám! Itt dámszarvasok és gímszarvasok voltak. És hogy mi a különbség?!? Azt ott a helyszínen kihelyezett táblán meg is lehetett nézni. Egy kis zoom-zoom és te is megnézheted, olvasható a szöveg a képen!

Nekem akkor is őzikék maradnak. Olyan szép állatok....

csak néztem és néztem... főleg, hogy a többiek hova bújtak el.

Mellettük egy kisebb elkerített részen vaddisznók is voltak. Bár ez az állat nem olyan szép, viszont ezek kevésbé szégyellősek. Főleg, hogy a kerítés mellett volt a dagonyájuk.

Miután kinézelődtük magunkat, mentünk tovább a kilátóhoz. Ez volt az egyik látnivaló, amit mindenképp szerettem volna megtalálni.

A térkép szerint mentünk. De anya nemrégiben járt már itt, és még fejből emlékezett, hogy merre is kell menni, és már ment is előre. Én meg a kis térképemmel küzdöttem, ami valahogy sokkal nagyobbnak mutatta a területet mint valójában, és ezért nem igazán állt össze kép, a kereszteződések is túl hamar jöttek. Nos….a aztán egyértelmű lett, hogy nagyon kicsi parkocska ez az Anna-fürdő, és hogy itt nincsenek távolságok... csak a nyomtatott térkép alapján akartam nagyobbnak hinni. Konklúzió ?!? mindig legyen egy méretarány is a térképre nyomtatva, mert úgy könnyebb azt értelmezni.
Mentünk felfelé ezen az emelkedőn. Útközben  'okos' táblákat is találtunk. 

Az erdőről és növényzetéről lehetett olvasni.

S ahogy mentünk és mentünk... ott a fák között.... megláttam, hogy ott a kilátó. Bizony... a kilátó! Talán egy kicsit nagyobbra és feltűnőbbre számítottam. De ez is rendben volt. És masszívnak tűnt ahhoz, hogy fel is merjünk rá mászni.

Úgyhogy a kilátóba felmásztunk.

Kár hogy nem volt nagyon mit látni. Ez volt a kilátás. Tolna megye hullámzó domborzata és zöld erdő, amíg a szem ellát.

A fényviszonyok nem voltak épp kedvezőek, de azért az a emberszerű sötét árnyék én vagyok :)

Mindezek ellenére rendben volt a kilátó, és biztonságos. Igazi kirándulós célpont.

Kis pihenő után folytattuk utunk. Alig haladtunk rövid utunkon. Nyugtáztam, hogy mennyi makk és szép termés van itt az erdőben. Megszállt az ihlet és a kényszer, hogy gyűjtsek párat.

És elkezdtem szedni őket. Kerítettem egy zacskót, és csak szedtem, szedtem és szedtem. Van hol több volt, van hol kevesebb. Itt egy makk, ott egy sapka. Anya mutogatta, én meg szedegettem. Az inspiráció és kreativitás szelleme támadott meg, hogy ez milyen jó lesz majd ez a sok termés. 

Az úton továbbra is táblák, és egyre több tudnivaló.

Mentünk és mentünk, a makk-vadászat miatt egy kicsit lassabban haladtunk.

Persze azért csak elértünk a tóig.

Ez a gyönyörű-szép látvány fogadott minket, ahogy kiértünk az erdős részről.

Nagyon szép volt ez a tisztás a tóval. Igazi családi piknikre alkalmas hely. Ilyen jó időben simán el lehet itt tölteni akár egy egész napot.... pihenni, a természetet csodálni, feltöltődni.

A tóban halak is voltak. Anya megpróbálta őket némi ételmorzsával előcsalogatni.

És mintha jöttek is volna.

Nagyon szép környék. Ide szívesen visszajár az ember kirándulni.

Néztük, hogy hol lehet megkerülni a tavat, hiszen a másik oldalán van egy nagyobb pavilon. És valahogy biztos, hogy el lehet jutni oda is. Hát  így..... egy hidacska!

Immáron a hídon túl... egyre közelebb a pavilonhoz. S no lám, még egy hidacska.

Nagyon romantikus ez a táj.

Meg is néztük, hogy hova visz.

Nagyon szép ez a tó!

És itt is röpült a morzsa!

Jöttek is a halak.

S nemcsak a halak, de a békák sem voltak szégyellősek. Csodálatos idilli környezet, hogy ismerkedjünk a természettel.

És a pavilon! és nem is kicsit!

Megcsodáltuk, és megkerültük abban a reményben, hogy akkor majd ott tudunk sütögetni és enni egy jót.

Hm...Csak szerettünk volna. Ugyanis sehol se volt kijelölt tűzrakó hely. Akárhogy is néztem, kerestem, nem találtam. Se helyet, se tiltótáblát. És anélkül meg nem lehet csak úgy sütögetni (a hely kell hogy a tűz ne égesse le az egész erdőt, a tábla meg hogy legyen mi égjen :) .......ez csak vicc volt :)

Szomorúan nyugtáztuk hogy ez van, és miközben csodáltuk azt a szép természetet a kellemesen meleg időben elmajszoltuk a csokis kekszünket.

Közben találtam még egy táblát.

Ez a vízi-világról szólt.

A tó a pavilon oldaláról nézve (ott a háttérben is van egy hidacska... lehet hogy majd arra fogunk visszamenni? )

Itt is találtam makkokat! Hát persze, hogy innen is szedtem párat az egyre dagadó zacskóba. 

Csak bírja ki hazáig. Afféle hosszúkásabb másfélék voltak, úgyhogy muszáj volt még innen is szednem.

Na de utána megindultunk. Térképpel a kezembe bátran mondtam, hogy másfelé is van útvonal, menjünk hát arra. Úgyhogy elindultunk a másik úton. Hátha meglesz az a hely, amit a térkép Anna-fürdőként jelöl.

Mentünk, s mentünk....de valahogy nem volt annyira egyértelmű az út.

De a kapu az út végén igen, és utána a kerítés is, ami nem engedett továbbmenni. Így hát mentünk a kerítés mellett kitaposott ösvényen. Mások is... motorral... csak épp a kerítés túloldalán.

És ahogy sejtettem….nem hosszú az út, csak egy kis kitérőt tettünk. De az kitérő nem volt ám könnyű pálya.

Akadályok, gaz, dzsindzsás....

Errefelé csak a gombák érezték jól magukat.

Akármilyen szép is volt itt a szinte érintetlen táj - bár a motorosok látványa ebbe az illúzióba csúnyán belepiszkított - nem annyira túrázónak való, mint a tó körüli rész.

Itt már majdnem vissza is értük a tóhoz. Szó mi szó az Anna-fürdő a térkép szerint itt volt jelölve, de itt nem volt szemet-szúró látnivaló. Minta egy patakocska nyomait láttuk volna és ennyi.

Visszamásztunk a pavilonhoz.

Búcsút intettünk neki és a tervünknek is, hogy mi itt fogunk piknikelni, virslit sütni és egy finomat enni.

Talán majd legközelebb. De előtte mindenképp érdeklődni fogok, hogy van-e mód és lehetőség arra, hogy az ember itt ilyet csináljon. Neked is ajánlom, hogy ha ide jönnél és tűzrakásról ábrándozol, akkor előtte érdeklődj.

Nem arra mentünk vissza, mint amerről jöttünk. A tó másik végén az a híd csábító volt. És el is tudtunk menni a tó ezen oldalán a hídhoz. 

A híd....

Itt is megcsodáltuk a tó élővilágát. 

Nádas,...

tavirózsa, ..

béka...

Aki szereti a természetet, az nagyon jól el tudja tölteni itt az időt. Nekem nagyon tetszett.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel hozzánk ilyen szép hely is van. Mindig csak a szántósokat látjuk az utcáról.

Az út vége felé találtam térkép szerint egy másik kis utat. Úgyhogy arra mentünk vissza. És ott megint találtam újfajta terméseket. Szegény zacskóm, már alig bírta. De ami kell, az kell... el kell hogy bírja.

Jól járható igazi erdei úti ösvény vezetett, hidacskával. Ennyi hidat egy ilyen kicsi erdőcskében. Látszik, hogy gondozzák és vigyáznak a területre.

Bár hosszabbnak tűnt az út, mint a térképen, de lehet hogy csak túl sokat álltam meg gyűjtögetni.

Az túraút az Anna-forráshoz vitt minket.

Így értünk vissza a legelejére... a vadászházig.

No meg a faragott fa üdvözlő táblához. Innen az autónk a parkolóban már csak két köpésre volt.

A termésekkel jól megszedett zacskóval boldogan ültünk a kocsiba és hagytuk magunk mögött fáradt lábunkkal a lengyeli Anna-fürdőt! Szerencsére a kocsin semmilyen büntetés nem várt :)

Időközben még többen jöttek kirándulni. Úgy tűnik, hogy másokat is érdekelnek hasonló élmények. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulóhely. Csak ajánlani tudom minden környéken lakónak, hogy legalább egyszer látogassa meg.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Ui.: És hogy ne vesszen kárba a sütögetni vett étel…. miután hazaértünk leültünk a kertünkbe sütögetni, és ott szépen kényelmesen megvacsoráztunk a tábortüzünk mellett :)