Budapest - Katonavárosi amfiteátrum
Budapesti kirándulásunk során a kedvezőtlen időjárás mellett a római kori romok megkeresését választottunk utolsó napi programnak. Mivel nem is egy található város szerte így igen érdekes és izgalmas kihívásnak tűnt megkeresni és megnézni azokat. Bár nem volt mindenre időnk, így a logisztikailag jól megtervezett útvonal során igyekeztünk minél többet megnézni... az utolsó állomásunk a Katonavárosi amfiteátrum volt.
A fővárosban kocsikázni szerintem alapból nem könnyű... hát még ha az ember valamit meg szeretne nézni, és még a kocsival is le kell parkolni! Egy dolog, hogy az ember látja a térképen és GPS-en, hogy hol a látnivaló, és egy egészen más dolog oda eljutni, megállni, leparkolni.
Még szerencse, hogy párom mérhetetlenül rutinos vezetőnek mondható még a fővárosban is...no de hogy a parkolási probléma senkinek sem kegyelmez.
Hamar oda értünk a romhoz... csak hát a parkolás! Mentünk is két kört, míg megláttuk, hogy hol is lehet bemenni a romhoz, no meg hogy hol tudunk leparkolni. Már majdnem ott voltunk, hogy akkor ezt csak az autóból fogjuk látni... se hely... se bejárat...
Aztán valahogy az utolsó pillanatban, mikor már látni lehetett, hogy melyik oldalról lehet bemenni...egy üres parkolóhely is hirtelen ott termett! Kiszálltunk és indult a gyors felfedezés. Sajna az eső már nagyon kopogtatott, így is ajándék volt tőle a délelőtti időszak, úgyhogy gyorsan amíg még nem ázunk.
A romot körülvevő kerítéstől is egész jól meg lehetett nézni.
No de én szerettem volna be is menni - főleg, hogy egyértelműen lehetett látni, hogy kutyákat sétáltató emberek állnak, sétálnak, futnak, játszadoznak ott bent. És ha már így van, akkor mi is bemehetünk. Már csak a bejáratot kellett megkeresni.
Kerestük a bejáratot... kerestük... és örültem, hogy igazából kívülről is ennyire jól láthatóak a romok.
Hasonló volt mint a másik amfiteátrum, de mintha nagyobb lett volna, és az egyik oldalán lényegesen nagyobb és magasabb rom maradt meg, mint a másik oldalán.
A Wikipédia ezen odalát segítségül hívtam:
Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a település két arénája közül a nagyobbik. A másik a polgárvárosi amfiteátrum. A katonai amfiteátrum a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerületi Nagyszombat utca-Pacsirtamező utca-Viador utca-Szőlő utca által határolt területen található.
Legalább a belsejébe vezető út egyértelmű volt :)
Története
Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antoninus Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait pontosan megszerkesztették.
Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek.
A többi dunavidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a podiumfal épült kőből.
Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizhették. Az északi kapunál lévő fülke a porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt. Innen feliratos oltárkövek kerültek elő.
A késő római korban erődítménynek használták. A longobárdok 6. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban elfalazva ezüstkincset találtak. Az építményt azonban nemcsak a longobárdok, herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták; egyes vélemények szerint Kurszán várával azonosítható.
A középkorban az amfiteátrum földdel töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd házakat építettek rá. Az épületet ekkor Királydombnak nevezték, és a külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját.
A próbaásatásokat Nagy Lajos indította be, 1932-ben, majd miután lebontották a jellegzetes óbudai házakat, Szilágyi János és Nagy Tibor vezetésével 1938–1941 között tárták fel. A műemléki helyreállítás Gerő László tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a helyszínen talált építőanyag segítségével.
Felmentünk a legmagasabb pontjára....
És ezzel mg is voltunk. Láthatóan sokan betérnek sétára, vagy csak kutyát futtatni.
Sajnos nekünk időnk már nem engedte, hogy az egésze körbe sétáljuk.... az fenyegetően közeledő esőről nem is beszélve.
Sajnos nekünk időnk már nem engedte, hogy az egésze körbe sétáljuk.... az fenyegetően közeledő esőről nem is beszélve.
...és már kint is voltunk.
Ez egy szintén gyors rom-látogatás volt. És milyen jó volt, még egy rom pipa! Mint a kincskeresők! Kifejezetten jó érzés, még ha ne is tudtunk több időt szánni egy-egy látnivalóra.
Ha te is szeretsz megnézni és felfedezni ilyen látnivalókat, akkor...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése