Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2016. július 3., vasárnap

Veszprém - Állatkert

Veszprémi Állatkert
Sárvári kirándulásunk utolsó napján nem voltak valami kedvezőek az időjárási körülmények. Fürdésre semmiképp sem, úgyhogy egyéb programot kellett keresnünk, ami esetleg még a hazafelé útba esik. Így esett a választás a Veszprémi Állatkert megtekintésére.
Sok-sok évvel ezelőtt... még amikor Veszprémben tanultam... akkor is, de még annál is korábban... volt szerencsém látni az állatkertet nem is egyszer. De azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy manapság hogyan is néz ki a Veszprémi Állatkert.
Meglepődésemre nem arra vezettek a táblák, mint ahogy azt vártam. Sőőőt... teljesen másik  irányba vittek az út mentén található útmutató táblácskák. Itt már sejtettem, hogy valami átalakult az állatkertben. S amikor megláttam a szép új, hatalmas nagy füves placcos parkolót, és a teljesen új bejáratot... már tudtam, hogy a régi állapothoz képest óriási változások történtek.
S amikor megláttam a szép új totál modern recepciót.... már csak abban reménykedtem, hogy legalább egy kis rész még felismerhető maradt a régi állatkertből a hatalmas nagy átalakítások után.
Sajna a jegyárak sem voltak már a régiek... nemcsoda. Ha érdekel, akkor az állatkert honlapján mindenről érdeklődhetsz, KLIKK IDE. És a megközelíthetőséget se hagyd ki, csak hogy biztos ami biztos odatalálj. Egyébként a légvégén kiderítettük hogy még a régi bejárat is működik, úgyhogy onnan is meg lehet közelíteni. De a táblák feltehetően a túl sok parkolni vágyó autós miatt inkább az új bejárathoz terelik a látogatókat.
S milyen modern kapurendszert építettek ki....
S mindjárt a legelején étkezési lehetőség.
És felettébb modern mosdók...
Nagyon hamar feltűnt a fehér homok-kavicsos sétány. Ilyen nem volt korábban. Sőt ez az egész terület nem tartozott korábban az állatkerthez. Szépen kibővültek.
S miután mindjárt az első állatot megnéztük...
... térképpel a kezünkben megindultunk, hogy felfedezzük az állatkertet.
A bejáratnál a jegy mellé egy térképet is kap az ember... biztos ami biztos ne tévedjen el, és amit csak tud nézzen meg.
Igyekeztünk egy logikus utat találni, hogy hatékonyan tudjuk bejárni az állatkertet.
Az új területen a madaraknál kezdtük.


Ezt a helyet nagyon szépen megcsinálták, mint egy kis minii oázis.
A szép nagy széle sétányon a baloldali elágazást választottuk elsőre. A térkép szerint erre voltak a teljesen új részek.
Ettől függetlenül elsőre úgy tűnt, hogy az állatoknak nincs nagyobb életkedvük, mint a többi állatkertben.
Vagy csak most már olyan hatalmas területet kaptak, hogy belefáradtak a bejárásába.
Úgyhogy az ilyen helyen keresgélni kellett őket.... vagy csak épp többhektáros terület túloldalán voltak, amit már alig láttunk.
De azért akadt állat, ami a kerítés közelében jobban érezte magát.

És még szóba is állt az emberrel. Mit meg nem tesznek egy-egy finom falatért. :) De nem a fülbevalómat eszi! Kapott annál sokkal jobbat!

Miután egy kicsit megpihentünk... bár még nem mentünk szinte semmit, de ha ebéd idő van, akkor enni kell... Erre lépte nyomon padok is vannak. De mi még asztalos padot is találtunk. :)
Ebéd után pedig folytattuk utunkat...
... hiszen most jött az, amire a leginkább kíváncsiak voltunk.....
.... a Dinópark!
Egy teljesen új dolog az állatkertben! Nem is tudom, hogy hány ilyen lehet még Magyarországon. A Budapestiben biztos hogy van... de sokkal kisebb volt, láttuk... még idén ( ha nem olvastad volna, akkor KLIKK IDE és azt az állatkertet is bejárhatod)
Viszont már az elején láttam, hogy ez a veszprémi dinó park sokkal nagyobb és jobb lesz.
Dinó itt...
... és dinó ott...
Jó nagyok....
... és kicsik.
Már az első pár száz méter lenyűgözött.

S meglehet, hogy nem voltak olyan élethűen kidolgozva... dehát gyerekeknek... nem is kell több. Nem félni jövünk ide, hanem rácsodálkozni.
Nem volt olyan hosszú a sétány...
...de dinóból akadt bőven.



És ezt látni kellett... alig hittem a szememnek... Ha látod, hogy mi van a táblára írva... és látod a dinón a tollakat... és még a Jurassic Park is eszedbe jut... háááát... nem akartam elhinni. De hát csak tudomány-hűen ábrázolták... és csak Spielberg túlzott egy kicsit....

Mit is mondjak... nem győztem képeket csinálni... annyira jó volt, annyira új és más.... Eddig ilyen inkább csak a nyugati országban élőknek jutott... és most már itt van Mo.-on is.



Tök jó, nem?!?
És aminél még jobban lehidaltam.... dinó-mászóka...
... pluss-dinó bolt....
... ééééés még az ásatás örömeit is ki lehetett próbálni!

A bejáratnál jópár okosságokat rejtő tábla. Ha van kedved... egy kis zoom.. és olvasgathatsz.

Folytattunk utunkat, hogy azért a lehető legtöbbet láthassuk az állatkertből.
Nemcsak kint, hanem az épületekben is volt látnivaló. A hirtelen jött időjárás változás miatt biztos még szívesebben voltak bent, mint kint.


Néhol talán túl messze volt a látnivaló... ekkor vizes árokkal vajon milyen állatot igyekeztek távol tartani a turistáktól?!?
Egy kis zoom.... s no lám... ezek azért csak nem gyilkos fenevadak. De pont elég kicsit, hogy a távolból alig lehessen észrevenni őket.
Bizony... néhol túl távol voltak.... s hiába a tábla... ha a szem odáig alig lát el.

Szerencsére az itt-ott nagy terület ellenére is szerettek az állatok a kerítés közelében lenni.
Most legalább is úgy tűnt, hogy a jó oldalon állunk... az állatok zöme errefelé tömörödött.
Még zsiráf is volt!
S az elefántoknak akkora kifutót csináltak, hogy még az a nagy állat is el tudott volna bújni, ha akart volna.
De szerencsére nem tette.

Ahogy a pingvinek és fókák sem.



Mint egy tengerparti nyaraló teraszon lévő saját medencéje.. úgy úszkáltak és napoztak, mintha egy mediterrán nyaraláson lettek volna.
Tovább néztük a kifutókat...
... egyiket a másik után...
Majd visszaértünk a nagy elágazásig, ahol immáron a híd alatt átvezető másik irányba mentünk.
Hamar meglettek az állatok is.
Kíváncsiak és érdeklődők voltak.

S íme... oly sok idő után... elkészült a bizonyíték! Tök véletlen lencsevégre kaptak, hogy hogyan készülnek a szelfik! :) Hát így... az a sok-sok érdekes kép mind így készül! :D
A legérdeklődőbbek és legaktívabbak pedig az őzikék voltak.....
Már ha azok lettek volna. Mert hogy ezek az állatfajok még köszönő viszonyba sincsenek a mi őzeinkkel... csak tudják hogy milyen a trendi bunda. :)
Ez az "Axis szarvas' a világ teljesen más pontjairól származik.....
... és mégis kiköpött olyanok mint a mi őzikéink.
Bár lehet hogy egy kicsit szebbek.... 
...meg cukibbak...
De azért el tudtunk szakadni, és meg tudtuk nézni a többi állatot is.

S hamar el is értünk az állatkert régi részéhez. kíváncsian néztem, hogy miket változtattak rajta.
De úgy tűnt, hogy a felépítés megmaradt... csak az állatok cseréltek lakhelyeket.
A baglyok továbbra is régi helyükön....


A szép hosszú sétány is megmaradt.
Viszont valami emelvényt raktak oda...
...s láááám.... a nagymacskák teljesen új helyen... a hegyoldalt vették birtokba.
S hát vagy az iszonyat meredek hegyoldallal volt bajuk, vagy elcsapták a hasukat... de hogy meg se moccantak, az is biztos.

A kis házikókban végre olyan állatok laknak, akiknek ez a méret pont jó.


De legalább is lehetett őket látni.
Az út végén egy nagy egybefüggő kifutó. Reménykedtem, hogy talán itt lesznek a kedvenc nagymacskáim. 
Hát nem pont.... hópárducok voltak. A pöttyös és fekete leopárdnak nyoma se volt. Lehet hogy nem bírták az átépítéssel járó stresszt.
Viszont teljesen még sincs vége az útnak. Ezt már korábban is láttam és tök jó, hogy még mindig megvan... az erdőn keresztül egy tanösvényen lehet visszamenni. Így nem kell még egyszer ugyanazt az utat bejárni, és lehet mást is látni. 
A hídon át vezetett az út az erdei tanösvényre.
Keskeny földes út vezetett a mély szakadék szélén (persze szigorúan korlátokkal).
Okos táblák kíséretében igazi erdei kirándulás hangulatában lehetett végigsétálni az úton.
S újra az állatoknál lyukadtunk. A sziklás hegyoldal kedvelők...
...s zöld-imádó színes bundás cukiságok.

Egy-két bagoly errefelé is volt.
Majd elindultunk az utolsó szakaszon... ami egyenest a régi bejárat felé vezetett.
S megtaláltuk az állatkert leg-leg-leg legcukibb jószágát, a madagaszkári makit. 
Julien király! és sok-sok társa! 
Vannak szép állatok, vannak nagy állatok és kis állatok, vannak aranyos állatok, de hogy ez az állatkert legcukibb állata az is biztos.
A cukisági fokuk minden másik állaténál nagyobb. Ennyit tesz egy jó rajzfilm és egy közvetlen érdeklődő szép bundájú állat találkozása.
Ehhez képes a másik kedvenc állatom, a vörös panda, is csak a szépségversenyben lenne győztes. Ilyen szép bundát kapni a Jóistentől... Kár hogy nem lehet cirógatni és ölelgetni. De sajnos még érdeklődést sem mutat az ember felé.
S most még a mosómedvék sem voltak jó passzban. A lusta mindenüket...
Egy két patás állat még így a vége felé.

Egy kis tavacska... a sokféle állatnak, amit itt voltak ebben a kifutóban.
Voltak érdekesek... s épp etetés is volt...

Persze az embernek sem kellett éhen halnia... lépte nyomon voltak kajás standok.
Errefelé az állatok már nem voltak annyira aktívak, úgyhogy kíváncsian tértünk be az egyik nagyobb épületbe, hogy mi lehet ott. S meglepő módon egy játszóteret találtunk... ez igen... csináltak egy fedett játszóteret.
S a gyerekeket egy cseppet sem zavarta, hogy a kígyók mellett játszanak. 
S ahogy körülnéztünk... 
... újabb cukiságot találtam!
Persze nem versenyezhetnek a gyűrűs farkú makikkal.... főleg, hogy egy se jött oda cirókára.... de azért aranyosak.
S el is érkeztünk a régi bejárathoz. Az a nagy barna fa kapu volt régen 'A' bejárat.
Itt már nem nagyon volt semmi... úgyhogy el is indultunk visszafelé. 
Ahogy a rövidebb úton mentünk újra láttuk a makikat. Ők kapták azt a nagy területet, amit szinte mint egy szigetet körbe lehet járni. Úgyhogy láttuk őket onnan is, meg innen is.
Zabálnivalóak!
A sárga mini majmocskák szinte már fel se tűntek a makik mellett.
Egy kinti játszótér....
És szinte el se akartam hinni... egy terület, ahol a gyűrűs-farkú makik szabadon vannak, és akár az emberhez is oda tudnak menni. Persze most nem tették, még azért se...
Ezután már tényleg a kijárat felé vitt az utunk.
Még egy pillantás a bejárathoz legközelebbi állatokra.
S búcsút intettünk az állatkertnek.
Hááát... ez volt a megújult Veszprémi Állatkert.
Csupa meglepetés és öröm volt! Örülök, hogy ezt a programot választottuk.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg személyesen is!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése