Veszprémi Állatkert
Sárvári kirándulásunk utolsó napján nem voltak valami kedvezőek az időjárási körülmények. Fürdésre semmiképp sem, úgyhogy egyéb programot kellett keresnünk, ami esetleg még a hazafelé útba esik. Így esett a választás a Veszprémi Állatkert megtekintésére.
Meglepődésemre nem arra vezettek a táblák, mint ahogy azt vártam. Sőőőt... teljesen másik irányba vittek az út mentén található útmutató táblácskák. Itt már sejtettem, hogy valami átalakult az állatkertben. S amikor megláttam a szép új, hatalmas nagy füves placcos parkolót, és a teljesen új bejáratot... már tudtam, hogy a régi állapothoz képest óriási változások történtek.
S amikor megláttam a szép új totál modern recepciót.... már csak abban reménykedtem, hogy legalább egy kis rész még felismerhető maradt a régi állatkertből a hatalmas nagy átalakítások után.
Sajna a jegyárak sem voltak már a régiek... nemcsoda. Ha érdekel, akkor az állatkert honlapján mindenről érdeklődhetsz, KLIKK IDE. És a megközelíthetőséget se hagyd ki, csak hogy biztos ami biztos odatalálj. Egyébként a légvégén kiderítettük hogy még a régi bejárat is működik, úgyhogy onnan is meg lehet közelíteni. De a táblák feltehetően a túl sok parkolni vágyó autós miatt inkább az új bejárathoz terelik a látogatókat.
S milyen modern kapurendszert építettek ki....
És felettébb modern mosdók...
... térképpel a kezünkben megindultunk, hogy felfedezzük az állatkertet.
A bejáratnál a jegy mellé egy térképet is kap az ember... biztos ami biztos ne tévedjen el, és amit csak tud nézzen meg.
Igyekeztünk egy logikus utat találni, hogy hatékonyan tudjuk bejárni az állatkertet.
Az új területen a madaraknál kezdtük.
A szép nagy széle sétányon a baloldali elágazást választottuk elsőre. A térkép szerint erre voltak a teljesen új részek.
Ettől függetlenül elsőre úgy tűnt, hogy az állatoknak nincs nagyobb életkedvük, mint a többi állatkertben.
Vagy csak most már olyan hatalmas területet kaptak, hogy belefáradtak a bejárásába.
Úgyhogy az ilyen helyen keresgélni kellett őket.... vagy csak épp többhektáros terület túloldalán voltak, amit már alig láttunk.
De azért akadt állat, ami a kerítés közelében jobban érezte magát.
Miután egy kicsit megpihentünk... bár még nem mentünk szinte semmit, de ha ebéd idő van, akkor enni kell... Erre lépte nyomon padok is vannak. De mi még asztalos padot is találtunk. :)
Ebéd után pedig folytattuk utunkat...
.... a Dinópark!
Egy teljesen új dolog az állatkertben! Nem is tudom, hogy hány ilyen lehet még Magyarországon. A Budapestiben biztos hogy van... de sokkal kisebb volt, láttuk... még idén ( ha nem olvastad volna, akkor KLIKK IDE és azt az állatkertet is bejárhatod)
... és kicsik.
Már az első pár száz méter lenyűgözött.
S meglehet, hogy nem voltak olyan élethűen kidolgozva... dehát gyerekeknek... nem is kell több. Nem félni jövünk ide, hanem rácsodálkozni.
Nem volt olyan hosszú a sétány...
...de dinóból akadt bőven.
És ezt látni kellett... alig hittem a szememnek... Ha látod, hogy mi van a táblára írva... és látod a dinón a tollakat... és még a Jurassic Park is eszedbe jut... háááát... nem akartam elhinni. De hát csak tudomány-hűen ábrázolták... és csak Spielberg túlzott egy kicsit....
Mit is mondjak... nem győztem képeket csinálni... annyira jó volt, annyira új és más.... Eddig ilyen inkább csak a nyugati országban élőknek jutott... és most már itt van Mo.-on is.
Tök jó, nem?!?
És aminél még jobban lehidaltam.... dinó-mászóka...
A bejáratnál jópár okosságokat rejtő tábla. Ha van kedved... egy kis zoom.. és olvasgathatsz.
Nemcsak kint, hanem az épületekben is volt látnivaló. A hirtelen jött időjárás változás miatt biztos még szívesebben voltak bent, mint kint.
Néhol talán túl messze volt a látnivaló... ekkor vizes árokkal vajon milyen állatot igyekeztek távol tartani a turistáktól?!?
Egy kis zoom.... s no lám... ezek azért csak nem gyilkos fenevadak. De pont elég kicsit, hogy a távolból alig lehessen észrevenni őket.
Bizony... néhol túl távol voltak.... s hiába a tábla... ha a szem odáig alig lát el.
Még zsiráf is volt!
S az elefántoknak akkora kifutót csináltak, hogy még az a nagy állat is el tudott volna bújni, ha akart volna.
De szerencsére nem tette.
Ahogy a pingvinek és fókák sem.
Mint egy tengerparti nyaraló teraszon lévő saját medencéje.. úgy úszkáltak és napoztak, mintha egy mediterrán nyaraláson lettek volna.
Tovább néztük a kifutókat...
... egyiket a másik után...
Hamar meglettek az állatok is.
A legérdeklődőbbek és legaktívabbak pedig az őzikék voltak.....
Ez az "Axis szarvas' a világ teljesen más pontjairól származik.....
Bár lehet hogy egy kicsit szebbek....
...meg cukibbak...
De azért el tudtunk szakadni, és meg tudtuk nézni a többi állatot is.
S hamar el is értünk az állatkert régi részéhez. kíváncsian néztem, hogy miket változtattak rajta.
De úgy tűnt, hogy a felépítés megmaradt... csak az állatok cseréltek lakhelyeket.
A baglyok továbbra is régi helyükön....
S hát vagy az iszonyat meredek hegyoldallal volt bajuk, vagy elcsapták a hasukat... de hogy meg se moccantak, az is biztos.
A kis házikókban végre olyan állatok laknak, akiknek ez a méret pont jó.
Az út végén egy nagy egybefüggő kifutó. Reménykedtem, hogy talán itt lesznek a kedvenc nagymacskáim.
Hát nem pont.... hópárducok voltak. A pöttyös és fekete leopárdnak nyoma se volt. Lehet hogy nem bírták az átépítéssel járó stresszt.
Viszont teljesen még sincs vége az útnak. Ezt már korábban is láttam és tök jó, hogy még mindig megvan... az erdőn keresztül egy tanösvényen lehet visszamenni. Így nem kell még egyszer ugyanazt az utat bejárni, és lehet mást is látni.
Egy-két bagoly errefelé is volt.
Majd elindultunk az utolsó szakaszon... ami egyenest a régi bejárat felé vezetett.
S megtaláltuk az állatkert leg-leg-leg legcukibb jószágát, a madagaszkári makit.
Julien király! és sok-sok társa!
Vannak szép állatok, vannak nagy állatok és kis állatok, vannak aranyos állatok, de hogy ez az állatkert legcukibb állata az is biztos.
A cukisági fokuk minden másik állaténál nagyobb. Ennyit tesz egy jó rajzfilm és egy közvetlen érdeklődő szép bundájú állat találkozása.
Ehhez képes a másik kedvenc állatom, a vörös panda, is csak a szépségversenyben lenne győztes. Ilyen szép bundát kapni a Jóistentől... Kár hogy nem lehet cirógatni és ölelgetni. De sajnos még érdeklődést sem mutat az ember felé.
S most még a mosómedvék sem voltak jó passzban. A lusta mindenüket...
Egy két patás állat még így a vége felé.
Egy kis tavacska... a sokféle állatnak, amit itt voltak ebben a kifutóban.
Voltak érdekesek... s épp etetés is volt...
Persze az embernek sem kellett éhen halnia... lépte nyomon voltak kajás standok.
Errefelé az állatok már nem voltak annyira aktívak, úgyhogy kíváncsian tértünk be az egyik nagyobb épületbe, hogy mi lehet ott. S meglepő módon egy játszóteret találtunk... ez igen... csináltak egy fedett játszóteret.
S a gyerekeket egy cseppet sem zavarta, hogy a kígyók mellett játszanak.
S ahogy körülnéztünk...
Persze nem versenyezhetnek a gyűrűs farkú makikkal.... főleg, hogy egy se jött oda cirókára.... de azért aranyosak.
S el is érkeztünk a régi bejárathoz. Az a nagy barna fa kapu volt régen 'A' bejárat.
Itt már nem nagyon volt semmi... úgyhogy el is indultunk visszafelé.
Ahogy a rövidebb úton mentünk újra láttuk a makikat. Ők kapták azt a nagy területet, amit szinte mint egy szigetet körbe lehet járni. Úgyhogy láttuk őket onnan is, meg innen is.
Zabálnivalóak!
A sárga mini majmocskák szinte már fel se tűntek a makik mellett.
És szinte el se akartam hinni... egy terület, ahol a gyűrűs-farkú makik szabadon vannak, és akár az emberhez is oda tudnak menni. Persze most nem tették, még azért se...
Ezután már tényleg a kijárat felé vitt az utunk.
Csupa meglepetés és öröm volt! Örülök, hogy ezt a programot választottuk.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg személyesen is!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése