Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2017. augusztus 12., szombat

Váralja - Kirándulás

Váraljai kirándulás

Egy hétvégi napon kirándulni szerettünk volna. De ne legyen túl messze, túl hosszú és túl fárasztó a túra,..... úgyhogy Váraljára esett a választás. Ha jártam is arra valaha is, akkor sem emlékszem, úgyhogy pont jó célpontnak tűnt. Tán arra is szép az erdő és a túraútvonal, mint a Mecsek többi részén. Ezt mentünk megnézni.

Váralja községe nem volt túl messze tőlünk, hamar oda is értünk. 
Mentünk egyenesen át a községen... csak előre.. és előre...
Ahogy az út végére értünk elfogytak a házak és egy erdős rész kezdődött. Úgy tűnt, hogy ide autóval még be lehet hajtani.
Már csak azért is, mert itt van egy tábor,  ami épp épül szépül.
Nem kellett sokat menni, és elértünk egy szép nagy tisztáshoz.
Úgy tűnt, hogy ez egy kedvelt pihenőhely. De mi most nem pont ilyen időtöltés végett jöttünk. Úgyhogy a nagy fa mellett elvezető úton be is vetettük magunkat az erdőbe.
Meglepő volt, hogy mindjárt igazi erdőkép fogadott. Nem is gondoltam volna, hiszen alig hagytuk el községet. Óbányán tapasztaltam hasonlót.
A pihenőhely mellett pedig egy tó. Bár tónak már nem az igazi. Több a zöld a víz felületén és a víz körül, mint körülötte. De tán pont ezért volt varázslatos a látvány.
Persze nem minden szemszögből.
De csak nézőpont kérdése. Nekem nagyon tetszett a nádasokkal körülvett békalencsével beborított tó.
A kitaposott úton sétáltunk tovább, s a tavat tápláló pata is meglett.
A egyik oldalon még egy mini vízesést is formált, ahogy a kiépített támfalon lecsorgott a víz.
A kitaposott út újra a tisztásra vezetett minket. Jó nagy, és állítólag itt szoktak falunapokat is tartani.
Az első tó után volt egy második is. Itt már némi  szabad vízfelület is akadt.
De az beljebb eső részeken itt is mesebeli zöld tó-felületet láttunk.
Ezt a tavat is megkerülve egy rejtett tisztást találtunk. S úgy tűnt, hogy ez is ismert és látogatott piknikező hely.
A kitaposott utat követve - mert hogy itt egyelőre nem voltak turistajelzések  - mentünk előre...
....és kiértünk a harmadik tóhoz. Bizony... van itt még egy harmadik tó is.
És ez már igazi tó formájú és kinézetű volt, még ha nem is nagy.
A tó másik fele már inkább egy dagonyázóra emlékeztetett.
Viszont végre meglett a patak, ami mentén a kirándulásunk és az igazi túránk elkezdődhetett.
Itt már tábla is mutatta, hogy védett erdő területre értünk.

Autóval eddig lehetett jönni - bár később is láttunk autót, de gondolom azoknak engedélyük volt. Amúgy az út és azok a nem túl stabil hidak amúgy se biztatóak. Innen gyalog az igazi, a turistajelek innen már egyértelműen mutatták az utat.
A patak nem volt olyan nagy vízhozamú, de attól még szép volt a maga módján.
S ennek ellenére itt is voltak átfolyások az úton, vagy inkább az út vezetett keresztül a patak medrén. Akárcsak Óbányánál.
Volt hol jobban lehetett látni a patakot.
Volt hol kevésbé, az út melletti erdősáv eltakarta. De hát a jelzett úton megy a turista és itt a kék kereszt  és piros kereszt  jelzést követtük.
De itt-ott újra és újra előbukkant.
Egy-egy apró szépség, ahogy a víz csorgadozik az előtte lévő akadályokon keresztül.

Az átfolyásokon való átkelésnek megvan a kalandos varázsa, még ha nem is igazán nagy kihívás.
Ahogy az út vezetett,....
.... újra és újra megélhettük ezt az élményt.



Majd egy házikóhoz értünk.
S pár méterrel feljebb afféle vendégházhoz.
Ez utóbbit nagyon szépen megcsinálták, és ha itt tényleg még megszállni is lehet. Akkor pont jó helyen van a túrázás szerelmeseinek és /vagy a természet közepén pihenni vágyóknak.
Ennél a pontnál volt egy nagyobb kereszteződés is. Ide futott be egy túraútvonal Óbánya felől.
És innen vitt tovább a túraútvonal Kisújbánya felé. Innen már csak a kék kereszt  jelzést követtük.
Mi ez utóbbit választottuk. Főleg, hogy sejtettem, hogy merre vezet az út és hogy hol fogunk kilyukadni, ezért szerettem volna legalább addig a pontig elmenni.
Alig pár méter, s egy újabb ház. Bár ennek az állapota és rendeltetése megkérdőjelezhető volt.
A patak továbbra is kitartóan csörgedezett és egyre jobban kezdett hasonlítani az óbányai patakra.
Ahogy az erdő is.

Főleg, amikor megjelentek az egyre meredekebb partoldalak. Itt már tényleg erdő érzése volt az embernek.
Még szerencse, hogy az út széles, jól kitaposott és túrajelekkel kellőképp ellátott volt.
Egy újabb vízátfolyás. Bár a mi utunk nem erre vezetett... de azért megcsodáltuk a patakocskát.


A jelzet út egy vadles mellett vezetett el.
S amit nem sűrűn látni... a vadles mellett egy vadetető.
Kukoricával... dagonyázóval...
... mellette a friss vizű patakkal. Reméljük, hogy ezt a vadetetőt csak nemes céllal használják.
Nem is időztünk sokáig, hátha pont most lesznek éhesek az állatok. Itt már érezhető volt, hogy nem sok turista jár erre,... még a jelzések ellenére se.


Főleg egy kicsivel még beljebb. Itt már az út nem olyan volt mint korábban. Jobbról, balról erdő, meredek partoldal  és a patak egyre mélyülő medre vett körül. 


Itt már tényleg olyan volt mint Óbányán. Csak épp senki más nem túrázott itt.

Pedig itt már hasonló szépséggel kecsegtetett az erdő.

A meder egyre mélyebb, a fák és az erdő megjelenése egyre összetéveszthetőbb volt az Óbányai túra egyes szakaszaival.
Meredek partoldal....
... vízesések.. még ha nem is nagyok, és nem is ferdék...
... széles patakmeder, a víz csorgadozásának minden varázsával.


Meglehet hogy a túraútvonal eleje nem nyűgözött le, de ez a rész annál inkább.
S mivel még mindig nem értünk el a kiszemelt célig.. ezért mentünk...
.... és mentünk... és ahogy a patak mély medre eltűnt, éreztem, hogy már közel járunk.
Megérkeztünk!!! A kiszemelt cél! Illetve egy pont. Az a bizonyos kereszteződés, amit már egy korábbi túránk során érintettünk. 
Akkor jártunk itt, amikor Óbányáról elmentünk Kisújbányára, onnan a Cigányhegyi kilátóhoz, majd új utakon a Lapát várat kerestük, s bár sok nyomát nem találtuk, de akkor lyukadtunk ki ehhez a ponthoz. Innen akkor Óbányára mentünk vissza, s akkor egyúttal nyugtáztam, hogy Váraljáról is ide lehet eljutni. Nézd csak meg a korábbi túra élménybeszámolóját is! KLIKK IDE !
Örömmel nyugtáztam, hogy elértünk ideáig. Viszont, hogy utunk ne bonyolítsuk, ezért ugyanazon az úton mentünk vissza.

Tán errefelé a patak nem annyira fantasztikus és lenyűgöző, mint Óbányán.
De ennek az erdőszakasznak is megvan a szépsége.


Főleg itt az erdő mélyén.
Visszafelé valahogy gyorsabban haladtunk.
S hamar el is érkeztünk a nagy elágazóig, ahol a vendégház is volt.

Egy kis séta és már ott is voltunk a tónál.
S az úton egyenest szinte percek alatt elértünk a tisztást is.
Ezzel túránk véget is ért. Most ez így pont jó, és pont elég is volt. A község hosszú utcáján keresztül...
...visszataláltunk a hétköznapokba.
Ha nem vágysz mindig ugyanarra a sokat látott túraútvonalra és szeretnél mást is felfedezni, akkor ezt is érdemes megélni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

1 megjegyzés:

  1. Kedves Kinga!
    Köszönöm ezt a bejegyzést is, élvezetes volt, csakúgy, mint a többi, amit eddig olvastam itt.
    Épp a téli szünetre keresek nem túl távoli célpontot 2-3 napra, Óbánya és környéke alkalmasnak tűnik erre - ahogy néztem a téli beszámolódat is -, télen is szép ez a vidék.

    VálaszTörlés