Ember tervez, Isten végez mondják vala.... nem véletlenül.
Mert ez így van, s ezt a 2019-es évben megtapasztalhattam.
Kedves Olvasó/ Látogató!
Mint láthatod a 2019-es évben egyetlen egy írásom sem volt (a külföldi dolgot leszámítva). Sokan talán csalódtak... hiába vártak... vagy csak elkönyvelték, hogy mindennek leáldozik egy nap az ideje és kihuny a fénye, ahogy a internetes dolgoknak, úgy a blogoknak is. De sajnos az én esetemben más történt.
Már év elején tudtam, hogy nem lesz egy könnyű évem/évünk és a kirándulások, utazgatások terén biztosan meg fogom érezni, de azért reménykedtem. Viszont megérzéseim nem csaltak...
Már év elején tudtam, hogy nem lesz egy könnyű évem/évünk és a kirándulások, utazgatások terén biztosan meg fogom érezni, de azért reménykedtem. Viszont megérzéseim nem csaltak...
Sajnos édesanyukámat a sokak számára méltán utált betegség kerítette hatalmába, s bizony ez az egész évünket újraírta és nemkívánatos eseményekkel táblázta be. Így kirándulásokra már nem futotta időnkből. S a nehezén túl, a kemény hónapok utáni fellélegzés helyett újabb események és történések írták át terveim és elképzeléseim. Sok mindent átgondolt a családom, döntések születtek.... a szeretett családi fészkemet fél életnyi emlékekkel el kellett engednem. A már jól megszokott 'bázisunk' nem túl ideális családi és lehetőségbeli összetétel révén már csak nehézségeket hozott számunkra öröm helyet, így fájó szívvel megváltunk tőle.
Gyors döntések, gyors reakciók és gyors történések követték egymást,....a blogomra még gondolni se volt időm, nem hogy írni. Bár nem is lett volna mit.
S gondolná az ember, hogy nem baj, majd a nehéz időszak után, egy kicsit más körülmények mellett, de visszaáll a régi rend, s minden folytatódik úgy ahogy régen. De az élet ennél most többet kért, várt... vagy inkább kínált?!? A sors olyan lehetőséget dobott fel, amire hosszas töprengés után nem tudtam nemet mondani. Úgy érzem, hogy életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg,... a kislányommal elhagyjuk Magyarországot és a jövőben külföldön fogunk élni.
Egy éve még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas nagy változás lesz az életünkben. De úgy döntöttem, hogy a lányomnak, s tán nekem is most így lesz a legjobb.
A lehetőség ellenére nagyon fájó szívvel mondok le Magyarországi életünkről. A blogomnak és utazós kirándulós hobbimnak köszönhetően egy életre szóló kihívást/küldetést találtam. Fantasztikus elképzeléseim voltak, hogy miként tudnék még több mindent belevinni a blogomba. És arra vágytam, hogy majd én leszek az, aki egy személyben az ország minden szegletét beutazza és arról ír is. De az élet másképp gondolta. Fájó szívvel mondok most búcsút ennek a vágynak, elképzelésnek és életnek. Báááár.... sose tudni, hogy ezek után még mit hoz az élet..... s egyáltalán nem jelenti azt, hogy az évek során ne lennének továbbra is Magyarországi kirándulásaink, nyaralásaink... csak ha lesznek is, már nem olyanok lesznek. Nem lesz állandóan... nem lesz rendszeresen.... nem lesz mindenről... nem lesz sűrűn.... nem lesz bőséges.... tán még olyan kalandos sem lesz mint eddig. De reménykedem, hogy szeretett hazánkban lesz még módom, lehetőségem utazgatni és még ismeretlen látnivalókat megcsodálni.... mert nem lehetetlen. Már csak azért sem, mert nagyon sok mindent szeretnék Mo-on a lányomnak megmutatni. Így nem adom fel a 'Magyar Kaland' blogom....mindig szeretettel fogom megnyitni, gondozni, ápolni, a megjegyzésekre válaszolni.... és lelkesen várom, hogy lehetőségem legyen írni bele, még ha egy-egy élmény között hosszú időket is kell várnom.
Most viszont az új életünket rendezzük be külföldön, Ausztriában. A sors fintora, hogy egy olyan környékre 'küldött' az élet, ami gyönyörű és szebb, mint amit eddig valaha láttam. S újfent vágyat érzek, hogy ezt megmutassam mindenkinek. Tudom, hogy egy kicsit visszatetsző, hogy én, aki a Mo-on való kirándulások élményével való 'megelégedést' propagáltam, most egy sokak számára kevésbé elérhető vidéken fogok élni.... továbbá ha igény lenne rá, akkor azt még meg is mutatni.
De úgy érzem, hogy fel kell tennem a kérdést, hogy szeretnétek-e, hogy Ausztria (esetleg a környező országok) szépségeiről nyissak egy blogot, s megmutassam Nektek is, amiket láttam/látok.
Ha van véleményetek... elképzeléseitek, vagy bármi gondolatotok (ami tekintettel van az elmúlt nehéz évemre és döntésemre) akkor kérlek osszátok meg velem.
Nagyon szépen köszönöm eddigi figyelmeteket, a kedves szavakat, biztatásokat és mindent, amivel a blogomon keresztül megtaláltatok! El se tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok! Újra és újra megerősítettetek, hogy jó útra léptem, hogy időm egy csodálatos dolognak szenteltem.
És kérlek, hogy azért ne írd le a Magyar Kaland blogomat és ne felejts el. Talán még az idő távlatában is tud Neked valamit nyújtani. Továbbá... ahogy írtam.... sose tudni, hogy mikor lesz rá módom és lehetőségem, hogy egy újabb kalanddal, élménnyel és látnivaló leírásával bővítem a blogom. Alig várom már! És remélem, hogy majd Te is!
Addig is... kívánok mindenkinek élménydús, kalandos, látnivalókban dúskáló kirándulásokat, nyaralásokat és utazásokat! És ahogy írni szoktam...
Üdv. Kinga
S gondolná az ember, hogy nem baj, majd a nehéz időszak után, egy kicsit más körülmények mellett, de visszaáll a régi rend, s minden folytatódik úgy ahogy régen. De az élet ennél most többet kért, várt... vagy inkább kínált?!? A sors olyan lehetőséget dobott fel, amire hosszas töprengés után nem tudtam nemet mondani. Úgy érzem, hogy életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg,... a kislányommal elhagyjuk Magyarországot és a jövőben külföldön fogunk élni.
Egy éve még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas nagy változás lesz az életünkben. De úgy döntöttem, hogy a lányomnak, s tán nekem is most így lesz a legjobb.
A lehetőség ellenére nagyon fájó szívvel mondok le Magyarországi életünkről. A blogomnak és utazós kirándulós hobbimnak köszönhetően egy életre szóló kihívást/küldetést találtam. Fantasztikus elképzeléseim voltak, hogy miként tudnék még több mindent belevinni a blogomba. És arra vágytam, hogy majd én leszek az, aki egy személyben az ország minden szegletét beutazza és arról ír is. De az élet másképp gondolta. Fájó szívvel mondok most búcsút ennek a vágynak, elképzelésnek és életnek. Báááár.... sose tudni, hogy ezek után még mit hoz az élet..... s egyáltalán nem jelenti azt, hogy az évek során ne lennének továbbra is Magyarországi kirándulásaink, nyaralásaink... csak ha lesznek is, már nem olyanok lesznek. Nem lesz állandóan... nem lesz rendszeresen.... nem lesz mindenről... nem lesz sűrűn.... nem lesz bőséges.... tán még olyan kalandos sem lesz mint eddig. De reménykedem, hogy szeretett hazánkban lesz még módom, lehetőségem utazgatni és még ismeretlen látnivalókat megcsodálni.... mert nem lehetetlen. Már csak azért sem, mert nagyon sok mindent szeretnék Mo-on a lányomnak megmutatni. Így nem adom fel a 'Magyar Kaland' blogom....mindig szeretettel fogom megnyitni, gondozni, ápolni, a megjegyzésekre válaszolni.... és lelkesen várom, hogy lehetőségem legyen írni bele, még ha egy-egy élmény között hosszú időket is kell várnom.
Most viszont az új életünket rendezzük be külföldön, Ausztriában. A sors fintora, hogy egy olyan környékre 'küldött' az élet, ami gyönyörű és szebb, mint amit eddig valaha láttam. S újfent vágyat érzek, hogy ezt megmutassam mindenkinek. Tudom, hogy egy kicsit visszatetsző, hogy én, aki a Mo-on való kirándulások élményével való 'megelégedést' propagáltam, most egy sokak számára kevésbé elérhető vidéken fogok élni.... továbbá ha igény lenne rá, akkor azt még meg is mutatni.
De úgy érzem, hogy fel kell tennem a kérdést, hogy szeretnétek-e, hogy Ausztria (esetleg a környező országok) szépségeiről nyissak egy blogot, s megmutassam Nektek is, amiket láttam/látok.
Ha van véleményetek... elképzeléseitek, vagy bármi gondolatotok (ami tekintettel van az elmúlt nehéz évemre és döntésemre) akkor kérlek osszátok meg velem.
Nagyon szépen köszönöm eddigi figyelmeteket, a kedves szavakat, biztatásokat és mindent, amivel a blogomon keresztül megtaláltatok! El se tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok! Újra és újra megerősítettetek, hogy jó útra léptem, hogy időm egy csodálatos dolognak szenteltem.
És kérlek, hogy azért ne írd le a Magyar Kaland blogomat és ne felejts el. Talán még az idő távlatában is tud Neked valamit nyújtani. Továbbá... ahogy írtam.... sose tudni, hogy mikor lesz rá módom és lehetőségem, hogy egy újabb kalanddal, élménnyel és látnivaló leírásával bővítem a blogom. Alig várom már! És remélem, hogy majd Te is!
Addig is... kívánok mindenkinek élménydús, kalandos, látnivalókban dúskáló kirándulásokat, nyaralásokat és utazásokat! És ahogy írni szoktam...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Üdv. Kinga
Köszönöm az eddigi írásaidat,Kinga!
VálaszTörlésNekem nagyon sokat jelentettek és jelentenek és továbbra is figyelemmel fogom kísérni.
Kívánom,hogy találd meg a számításodat az új életedben ! Szeretettel:Solymosi Rózsa.
Kedves Rózsa! Köszönöm szépen! S remélem, hogy azért blogom halovány fénye továbbra is világítani fog és sose huny majd ki. Bízom benne, hogy a jövőben is lesz majd még egy-két bejegyzés, és olvasó is hozzá.
TörlésÖrülök, hogy továbbra is figyelni fogsz blogomra. Én is minden jót kívánok Neked! Üdv. Kinga
sajnálom,hogy el kell menni ebből az országból(világból)ott hiába szép de idegen
VálaszTörlésÉn is sajnálom...de sajnos így alakult. De tényleg sose tudni ebben a mobilis világban, hogy egy idő után hol köt az ember.
TörlésKedves Kinga, sajnálom, de megértem a döntésedet. A blogot szerintem mindenképp folytasd, akár itt, akár másik felületen, én szívesen olvasnám az ausztriai kalandjaitokat. Ma már olyan elérhetőek a világ különböző pontjai, hogy szerintem mindenképp érdemes, ki tudja kit mikor sodor majd arrafelé az élet :-)Meg már csak Magatok miatt is, mert olyan jó visszanézni/olvasni évek múltán.
VálaszTörlésSok sikert az új életetekhez, zökkenőmentes beilleszkedést kívánok Nektek, Anyukádnak pedig a lehető legjobb egészséget az elkövetkező évekre! Üdv, Bea
Kedves Bea,
TörlésNagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és jókívánságokat! Igyekszem majd a legtöbbet kihozni a jövőből. Üdv. Kinga
Kedves Kinga!
VálaszTörlésEzúton is köszönöm a sok-sok beszámolót, leírást és ötletet - nekünk igen sokat segített, hogy merre is kiránduljunk.
Sok sikert - egészséget, boldogságot, kitartást - az új élethez.
És természetesen nagyon szívesen vennénk akár Ausztriáról, akár más országról szóló jövőbeli blogot is.
Köszönöm még egyszer.
Nagy örömmel töltöttek el kedves soraid! Én köszönöm, hogy megosztottad velem! A tudat hogy tényleg ilyen sok értelme volt (és remélem, hogy a jövőben is lesz még) annak, hogy ezt a blogot létrehoztam, el se tudom mondani, hogy mennyire jól esik. Pedig tényleg nem is gondoltam ezt még az elején. Remélem, hogy számotokra is sok ihletet, motivációt és egy újfajta látásmódot adott, ami olyan élményeket, kirándulásokat nyújt számotokra, aminek eszmei értéke az emlékeket tekintve megfizethetetlen lesz az évek során és azok múltával. S minél kalandosabb és váratlan élményektől izgalmas annál emlékezetesebb marad. Anyukám még a mai napig is emleget egy-két nem épp tökéletesen sikerült kirándulást.
TörlésKívánok Nektek még nagyon sok utazást,kirándulást, élményeket, emlékeket.... sok-sok fényképet! (S ha még nem is olyan irdatlan sok mint az enyémek....s még ha nem is tökéletesek....de elmondhatatlanul jó érzés, legalább is számomra, amikor megnézem egy régi kirándulás napját a képekben...szinte mesélnek és hihetetlen, de a képek már csak a jót mesélik, bárhogy is volt anno. Bocsánat, hogy egy kicsit elszaladtam a gondolataimmal :) ) Szóval kívánom a legjobbakat Nektek is ! S remélem, hogy a jövőben azért még fogtok látni bejegyzéseket...én már alig várom, hogy az élet újra megengedje, hogy visszatérjek életem eme kicsi világába is... vagy itt vagy egy új fronton. Addig is mindent jót!
Üdv. Kinga
Kedves Kinga!
VálaszTörlésNagyon sok sikert, boldogsagot es elmenyt kivanunk nektek a tovabbiakban! A blogod a mai napig sok segitseget nyujt a kirandulasok szervezeseben. Koszonet erte! Szivesen olvasnek az ausztriai kalandokrol is.
Minden jot,
Csilla
Kedves Csilla!
TörlésNagyon szépen köszönöm kedves szavaid. Remélem, hogy azért a jövőben még tudok egy-egy magyar élménybeszámolót írni...még nem mondtam le a magyar kirándulásokról :) Nehéz és hosszadalmas az új élet elindítása/felépítése, de remélem, hogy a közeljövőben szép új terveim teret kaptank. Addig is kívánok Nektek is nagyon sok szép kirándulást és megannyi élményt! Üdv. Kinga