Tamási - Parkerdő túra a kilátóhoz

Tamási - Parkerdő túra a kilátóhoz

Tamási felé jártunk, délután pedig elmentünk kirándulni. Időnk is volt, hát még jóidőnk! Korábban már voltunk itt túrázni, csak épp nem ezen a túraúton. Pontosabban ezen szerettem volna, csak nem volt elég egyértelmű, hogy a Vadaspark és a kilátóhoz vezető túraútvonal milyen viszonyban vannak egymással. Így utólag már tudom... semmilyen. Van a Vadaspark, egy korábbi alkalommal azt néztük meg (ha még nem láttad a bejegyzést és érdekel, akkor KLIKK IDE), és van a kilátóhoz vezető túraútvonal. Egymás mellett, de a vadaspark egy zárt területen van, így csak külön külön járható meg.
Úgyhogy most a kilátó következett.

Mire a parkerdőhöz értünk, ami Tamási város szélén található a Miklósvár u. végén, már dél körül járt. Gondoltam, hogy Emikém alszik még egyet mielőtt elindulunk, és akkor kipihenten megyünk túrázni... de nem. Az istenért sem akart aludni, úgyhogy így szenvedősen, fáradtan, anyán lógva elindultunk.

A nagy körforgalom szerűen kialakított térnél álltunk meg most is. Itt mindjárt látni is egy térképet a túraútvonalról.

S mivel ez egy tanösvény is egyben, mutatta, hogy hol lesznek a táblák. Gyorsan meg is örökítettem, hogy félúton is megnézhessem majd, hogy épp hol tartunk. Nem tűnt bonyolultnak a túraútvonal... de azért biztos ami biztos.

S már indultunk is. Egyáltalán nem volt nehéz megtalálni a túraútvonal itt kezdődő szakaszát.

Csak az volt furcsa, hogy nem láttam a tipikus túrajeleket a fákon.

Egy kis érdekesség mindjárt a legelején... Nagyon jópofa.

Szerencsére hamar meglett az első jel. A sárga kör  mutatta az utat.

Az oktató táblák is ott feszítettek a túraútvonal mellett.

Nagyon jók az ilyen tanösvényes okos-táblák. Sok-sok hasznos tudnivalót tartalmaznak. S ha épp nem siet az ember... ideje mint a tenger... akkor a friss levegő mellett egy kis tudást is magába szívhat. Kellő nagyítás mellett talán olvasható is az iromány:

A túraút egyelőre nagyon jó volt így az elején. Jól látható kitaposott útvonal... s a természet szépségei mindenütt ott lapultak.

A túraút mentén is... és távolabb az erdő látképében is.

Élveztem a túrát... még így egyedül is. Igazi erdei csend vett körül. Főleg miután Emili babám mégis csak elaludt... hááát... a kényelmes széke nem volt neki elég jó, de anyán csüngve meg....

Úgyhogy mentem... csendben... figyeltem az erdő hangját. S reménykedtem, hogy a nagy csendben lehet hogy még állatokat is látok. Persze azok még így se mutatkoztak.

Hamar egy elágazó-szerű részhez értem. Úgy tűnt, hogy itt két különböző túraútvonal fut össze.

A jelöléseket látva egy kicsit elbizonytalanodtam. De aztán megnéztem újra a térképet és már meg is lett a helyes irány.

Azért mielőtt tovább mentem volna megnéztem azokat a táblákat is.

Csupa-csupa hasznos infó! És a másik oldalon még játék is!

Ha a túl sok olvasás nem is... egy kis játék mindig belefér!

Szóval itt futott össze a piros jelzés, ami nem az én utamat mutatta. S talán a kezdeti térképet nézve nem is értettem, hogy milyen utat jelez. A lényeg, hogy egyértelmű volt, hogy a sárga jelzést kell keresnem és az vezet tovább.

És a sárga, ami vitt is tovább egyenesen, emelkedőnek fölfelé a kilátó irányába.

Errefelé az ösvény már nem volt annyira tiszta és jól kivehető. De pihenésre úton útközben volt lehetőség :)

És még egy tábla... úgyhogy biztos hogy jó úton járok.

Bár nem a legcsodásabb erdő amiben jártam... de mégis... a természet szépsége...bárhol ott lapul, csak észre kell venni.

Újra jól kivehető az ösvény....

Még egy tábla! Úgy tűnt, hogy most már egyre közelebb járok a kilátóhoz.

S úgy tűnt nagyon gyorsan haladtam, ami persze nem igaz, mert 9 kiló plusz súllyal nem lehet gyorsan haladni és nem is állt szándékomban. Hanem az út fogyott gyorsan. :)

Megállapítottam, hogy az egész túraútvonal nem is hosszú, legalább is nem olyan hosszú, mint ahogy azt én gondoltam. S bizony... feltűnően hamar meglett a kilátóhoz felvezető út is.

A kilátók általában a magasban állnak, úgyhogy nem volt kérdés, hogy merre kell menni. 

Az elején az út szépnek és jól járhatónak tűnt.

Azt mintha lenne egy rövidebb út is... gondolom a türelmetlenebbek és sietősebbek taposták ki.

Nem tűnt könnyen járhatónak, úgyhogy inkább nem reszkíroztam....babával a hasamon.

Ahogy a jelölés is mutatta... a másik volt a normális út...a biztonságos túrázásra szánt.

Azért emelkedőt így is kellett mászni.

És már fent is voltunk.

Már messziről lehetett a kilátót látni.

Egy kis pihenős terület is van a kilátó mellett.

Emili babám végigaludta az utat a kilátóig. Ami csak azt mutatja, hogy tényleg nem volt se nehéz... se túl hosszú... se túl rázós az út. Még ilyet... pedig azt hittem hogy majd ő is gyönyörködni fog a tájban és majd mindenre rácsodálkozni. Ezek a babák.. kiszámíthatatlanok...

A helyszínen egy kis leírás. S mivel ennél hitelesebbet neten sem találnék... legyen ez az olvasnivaló ehhez a bejegyzéshez. Egy kis zoom-zoom.. és olvasható a szöveg.

És persze a kilátó! Ami miatt jöttünk!

Egy kis emlék, hogy ott jártunk... kreatív anya megoldotta...

 S ha már idáig eljutottunk...miért ne néznénk meg a kilátást. A kilátó nagyon biztonságosnak tűnt.

Ahogy a szint is, ahonnan a tájat lehetett szemlélni.

No de ez a gyér kilátás.... Jobbra semmi...

Balra semmi...

Hátrafelé még annyi se...

Szinte csak előre... Tamási városának irányába volt élvezhető és értékelhető a kilátás.

Egy kis zoom és máris jobban lehetett látni, hogy mi van a távolban.

Egy picit talán többre számítottam, de igazából nem is tudom hogy miért, hiszen a tolna megyei dombság ennél grandiózusabb látványt és látképet aligha tud nyújtani. 

Hát ilyen a dunántúli dombvidék.... Viszont ez a kilátó azért jó volt a maga egyszerűségében. Még Emilim is felébredt mire felértünk a kilátó tetejére. Tán érezte, hogy most már van miért ébren lenni :)

Egy kicsit fényképeztem erre meg arra... és már indultunk is vissza.

S mondanom se kell, hogy onnan már lefelé menet volt.

Lefelé még a rövidített úttal is megpróbálkoztam.

S innen még gyorsabban haladtam, illetve még gyorsabban fogyott az út mint eddig.

Továbbra is a sárga kör    jelet követettem. Ez a vezetett vissza egészen a kiinduló pontig.

Az egyetlen állat amit az egész túra során láttam, egy-két gyors-röptű madarat leszámítva.

Csak mentem és gyalogoltam... s olyan gyorsan fogyott az út....

Egy-két tábla még akadt útközben.

Nagyon gyorsan értem az egyiktől a másikig. Mit tesz ez a gravitáció... főleg ha még súlytöbblettel is van az ember...

Az út is kiegyenesedett... gondoltam, hogy itt már közel a vég, már mint a cél.

Egy nagyobb területen még pihenésre és piknikezésre alkalmas helyet is láttunk.

S innen szinte már autós út vezetett tovább.

Ezt aztán már tényleg eltévesztetni sem lehetett volna.

Pár száz méter és már lehetett látni az aszfaltozott autós utat.

Meg is érkeztünk.

Újra a kiindulási pontnál. :)

Nagyon hamar megjártam ezt a nem is olyan hosszú túraútvonalat. Nem gondoltam, hogy ilyen rövid és hogy ennyire könnyű. Ennél még a Vadasparkon belül található túraút is megerőltetőbb volt. 

De nem baj, legalább volt egy könnyed kis túránk. Egy kis természet, egy kis mozgás... és még egy kis kilátás is jutott mára.
S ezt a felettébb kellemes túraútvonalat csak ajánlani tudom mindenkinek, aki a Tamási Parkerdő felé jár. S ha már itt vagy, akkor a tavat és a vadasparkot se felejtsd el megnézni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!