Dombóvár, Szállásréti-tó kirándulás
Mivel a fő bázisom Dombóvárra került áthelyezésre, kihagyhatatlan volt, hogy előbb vagy utóbb Dombóvár városa is felfedezésre kerüljön. Csak idő és lehetőség kérdése volt...
Hosszú-hosszú idő után végre ez is eljött, és sikerült egy kis kirándulást tenni. Bár tényleg csak egy KIS kirándulás volt, de jól esett hogy egy újabb kis morzsányi szépet fedezhettünk fel hazánkból.
A dombóvári Szállásréti-tóhoz sétáltunk el, melynek szépségéről már korábban is hallottam. Eljött az idő, hogy most én magam a saját szememmel győződjek meg róla.
Az eddig megszokottaktól eltérően most nem én voltam a túravezető! Anyukám már messze jobban ismerte a környéket és látnivalót is, ahogy ezt a tavat is. Így hát teljes bizalommal követtem a túravezetőt!
Szerencsére olyan sokat nem kellett gyalogolnunk a lakhelyünktől, ezért gyalog vágtunk neki az útnak. De talán itt a Tóth Ede út végén parkolási lehetőség is van azoknak, akik messzebbről autóval érkeznek. Mert hogy már itt is van a tó!
Gyorsan ideértünk, még így is, hogy a jelenlegi kirándulásunkban minden generáció részt vett! A kislányom és a nagymamám is! Ebből is látszik, hogy egy nagyon könnyed kis túrasétát terveztünk!
Hamar a tóhoz értünk.... és első látásra szép kis tónak tűnt. Nagyon is...
Viszont megvan a saját egyedi különlegessége is! Ilyet talán még soha nem láttam egy tónál, illetve tóban sem.... szoborkiállítás a tó vizében!
Miután megcsodáltuk sétáltunk is tovább.
Azért jó pár percig el lehet itt nézelődni... csak nézni és nézni a csodás természetet.
Alig sétáltunk pár métert a part mentén egy kis edző-játszóteret találtunk.
Egy újabb érdekesség... hogy a sétálók ne unatkozzanak :)
No és hogy legyen alkalom és lehetőség fotózára. De talán mindenki készít ezen kívül is képeket és nem csak én :D . De ha már ott volt.... :) ...jó móka!
Pár lépéssel meg a pihenő székek! Ahogy írtam... itt relaxálni is lehet... szó szerint :)
De mi most nem ezért jöttünk, úgyhogy irány tovább a felfedező sétára.
A tavat eme irányból kerültük meg.
Ahogy tovább sétáltunk...
Elég szokatlan, meglepő és különleges látvány!
Talán ha a másik irányba indultunk volna meg akkor még jobban és még többet láthattunk volna.
Inkább felnőtteknek... de hát ez is csak nézőpont kérdése :)
S bár a tó melletti partszakasz ezen az oldalon elég gondozott, de mégsem teljesen kiépített, így az érintetlen tavi világ lépte nyomon megcsodálható. Még teknőst is láttunk!
Mint látható jól járható kitaposott ösvény vezetett végig. Talán még babakocsival is jól járható lenne.
Innen is megcsodáltuk....
....s egy-két emlékfotó mindig elkél....hogy itt is jártunk.
...a tó egyre változatosabb arcát mutatta.
A kis vízér, ahol tovább folyik...
S egy másik, ami a tó mellett folyik.
S nem lehetett nem meghallani, ahogy a békák kuruttyolnak.... s máris keresi az ember, hátha meglátja valahol.... Csak csendben és halkan.... meg még a zoom.... és talán lencsevégre kapja őket az ember.
Ahogy elnéztünk a másik irányba bizony már erdő és mocsárvilág volt az úr.
Az élővilág, élükön a békákkal, itt már sokkal jobban megfigyelhető volt.
Egészen új útra vezetett a híd, ahol az érintetlen természet még jobban látható volt.
Itt a tábla előtt volt az elágazás...
A helyi lakosok fa-ültetési programja....
A táblánál mi jobb kéz felé haladtunk tovább. Széles, jól járható földes út vezetett.
Míg mellette a magas talajvíztől mocsaras erdő.
Nem kellett sokat sétálnunk és meg is érkeztünk a másik kis tóhoz.
Már ha még tónak nevezhető.
Olyan nagy zöld békalencse szőnyeg terítette be a víz felszínét, hogy alig lehetett látni a víz felszínét.
Egy nagyon régi emlékoszlop állt a tavacska közepén.
És hogy pontosan mi is ez...
A kis tó körül pedig egy Kneipp-ösvény is található, másszóval mezítlábas sétány !!! Bizony! És is meglepődtem, hogy itt egy mezítlábas park/sétány lenne?!?!??
...és még használható is!
Mindezek ellenére ez a csöpnyi látvány lenyűgöző volt!!!
A tó emezen oldala már nem annyira tömeg-barát a kialakítását tekintve. Itt már jobban érezhető a természetben kirándulás.
A kalandos felfedezések érzése és élménye lett úrrá rajtunk.... azok a fránya békák!!!
De talán halakat is láttunk. Egy kis türelem, és látnivalókban eredményes túrát lehet itt tenni.
Vettettünk még egy szempillantást a tóra, mert utunk most nem körbe vitt a tó körül a kiindulásig, hanem a tó melletti további látnivalókat is igyekeztünk megkeresni.
Ennél a hídnál le is tértünk a körsétányról.
Bár nem látszik a képen, de a vízen kacsát úsztak.
És ez a tó nem is az előbbi tónak volt a része. Elmondások szerint a nagy tó ezen oldalán az erdők közt és erdőben elég mocsaras.
A helyszínen látható tábla bőséges és kimerítő információt nyújt! Zoom-zoom és olvasható!
Kerestem is ezerrel, mert hogy látni lehetett valamit, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy milyen utacska az.
Sajnos nehezen volt kivehető, hogy az tényleg az lenne... S ami még szomorúbb, hogy akkor ott egyáltalán nem volt olyan állapotban, hogy azt mezítlábasan végig lehetett volna járni.
Ez a része elszomorító volt, mert azért lehetett látni, hogy egykoron ezt nagy gondossággal alakították ki. DE most.... Hát igen... az idő, a természet... no meg az emberi hozzáállás, meg a pénz...és lehetne még sorolni, hogy vesznek oda az ilyen aprócska jó dolgok.
Ez viszont ötletes volt.... egész jól egyben és ápoltan...
Bár a körbejárása nehezebbnek tűnt, mint a nagy tóé...de azért itt is lehet sétálni, gyönyörködni....csak több gazzal és egyéb kellemetlen élőlénnyel kellett számolni.
Azt hiszem, hogy azért ezt is látni kell! Főleg ha már valaki megnézi a nagyobb tavat, akkor egy kis plusz séta mellett ezt is érdemes megtekinteni.
Mellette erős jellegű terület.
Egy padot és asztalt is találtunk. Egy kis laza piknik-ebéd pont jól jött.
Majd mentünk tovább az ösvényen ami a tavacska mellett vezetett el tovább a másik irányba. Szerencsére a túravezetőnk nem először járt itt és tudta, hogy ez az út merre vezet.
Át a híd alatt.... A hídon megy az autós forgalom Dombóvár másik városrészébe, Új-Dombóvárra.
S lám vannak értelmes, kreatív graffitik is....
Egy kis erdővilág. Ki gondolná, hogy egy város közepén ilyen is van.
Majd az első elágazásnál kanyarodtunk jobbra.
Itt már nem voltak nagy távolságok. Hamar ott volt még egy híd.
Ez is a Kiskondai-patakon vezetett át.
Egy jobban kitaposott résznél balra be...
..és már ott is voltunk a harmadik tónál.
Jó sok náddal! Alig lehetett a tavat észre venni.
Ez a kis tó szinte teljesen érintetlen. Valószínű, hogy ide csak a horgászok járnak... meg talán a kíváncsi túrázók :)
A béka-hadak itt is muzsikáltak ezerrel....
S vissza az elágazáshoz, majd előre alig pár métert és újra lakott területen voltunk. A Dombó Pál utca végénél lyukadtunk ki.
Innen már csak egyenesen végigsétáltunk a belvárosi főutcáig, majd vissza a lakhelyünkre. Jó kis kör-túra volt. Nem is egy tavat láttunk... egyik érdekesebb volt mint a másik... és változatos. A út egyáltalán nem volt hosszú, se nehéz (bár az idősebbeknek, ahogy mamának is már megterhelőbb volt mint nekünk). Nagyon kellemes sétát tennünk, aminek során végre én is láthattam Dombóvár egyik gyöngyszemét!
Ha szereted az ilyen látnivalókat, és arra járnál, s időd engedi...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése