Óbánya - Cigány-hegyi túra

Óbánya - Cigány-hegyi túra

Egy újabb szép napos őszi hétvége! Még mindig kellemesen enyhe, meleg és napos hétvégéket voltak, ahhoz képest, hogy már közelebb voltunk a télhez, mint a nyárhoz. Az évben még egy utolsó kirándulás pont belefért. Óbánya felé vettük az irányt. Rég jártunk arra, és ősszel előtte még soha!
Úgyhogy túrára fel, irány Óbánya. A GPS simán mutatja az utat, de ha Mecseknádasdig eljut az ember, akkor onnan szinte a már vakon is oda lehet találni, főleg ha az ember követi a hátizsákosokat. :)
Idén már meg se botránkoztam azon, hogy nem lehet bemenni a faluba, csak parkolódíj ellenében. S hogy lábunkat kíméljük, s hogy a hazajutásunkat biztosító autónk se tűnjön el, ezért inkább fizettünk és így legalább a falu feléig bejöhettünk kocsival. Innen indult túránk.

0.0-ás térkép a zsebben, úgyhogy útra fel. Ahogy már máskor is írtam... az online turistatérképről ( ha még soha se jártál volna ott akkor KLIKK IDE) szoktam megnézni, kinyomtatni és elemezni, hogy milyen utak és jelzések visznek el az adott látnivalóhoz. Most is így tettem.
Ott is lapult a kabátzsebemben.

Szépen végigsétáltunk Óbánya községén. Megszemléltük, hogy milyen árkot és hidat építenek oda. Pontosabban volt ott ez is az is.... teljesen normális és természetes... de úgy tűnik, hogy fel kellett újítani és javában folytak a munkálatok.

Most nem nézelődtünk annyit a faluban, hamar el is értünk a község szélére, ahol az igazi túra kezdődött. A villás elágazás, ahol igazából mindegy hogy melyik utat választja az ember. És a felső út esetében  pár méter múlva a tábla, ami egyértelműen mutatja, hogy merre is van Kisújbánya. Nem mintha más irányba lehetett volna menni. Ettől a ponttól kezdve itt tényleg egy út visz oda és vissza, úgyhogy nagyon erre a szakaszra még térkép sem kell. A követendő jelet -   kék sáv  - a tábla is mutatja.

Ha még nem olvastad volna korábbi élménybeszámolóm, akkor KLIKK IDE és pótolhatod. Másik év, másik évszak, másik élmény.
A pisztrángos-tó. Még ősszel is milyen szép!

Nem győztünk betelni a látvánnyal. Ősszel még soha se túráztunk, még Óbányán sem.

Egy-két mesterséges elem.... térkép a látnivalókkal és a totemoszlop.

Innentől viszont már csak a természet, meg mi.... (no meg a többi túrázó, ... no meg a vadállatok).

Mily örömteli... az őszi időjárásnak köszönhetően víz is volt bőven.

A gyönyörű-szép őszi erdő!

Önmagában az erdő is szép.

No de Óbányán a patak az igazi csodálni-való!

Hát nem gyönyörű? Így ősszel a patak még szebb mint tavasszal, vagy legalább is több víz csordogált a mederben.

Aki szereti a természetet.... nem lehet betelni a látvánnyal....

Anya is nagyon élvezte az őszi óbányai túra szépségeit.

Szinte vágyja az ember hogy megérinthesse a természetet.

És ha másképp nem is ment, a levelek megtették. Beterítették a lábunk.... De még a patak mederben, és még a víz felszínén is helyet követeltek maguknak.

Néhol patak-átkelési ügyességi 'játék' is volt. Tiszta kalandpark! Csak ez az autózás költségeitől eltekintve ingyen van!

A domboldal kőzetszerkezetét is megcsodáltuk.

Egy újabb átkelési pont.

Ügyesek voltunk!

A túraút továbbra is a csudaszép patak mentén vezetett

Annyi sok szép képet csináltam ! Ebből is látszik, hogy teljesen odáig voltam az őszi óbányai természettől.

Az egyik vízesés szerű csobogó.

Látod... levél levél hátán... lépte nyomon csak úgy röpködnek a levelek.

S a bizonyíték, hogy mások is szeretnek túrázni ősszel.

Mintha egy völgybe értünk volna, ahol a patak vize és a túraút fuzionált volna.

Itt a víz volt az úr, no meg az út is egyben. És mivel nem tudunk a vízen járni, ezért nagyon ügyesen a köveken egyensúlyozva lehetett száraz lábbal átjutni. Vagy nagyon sok kő volt, és nem is volt különösebben nehéz feladat, vagy nagyon ügyesek voltunk, mert száraz lábbal megúsztuk ezt a szakaszt is.

Az út és a patak újra külön vált.

Így jutottunk el a csepegő szikláig. Ez lenne az. Számomra továbbra is olyan mint egy száj,... egy kicsit szőrős száj. A csepegés sajnos ilyen távolságából nem látszik.

De én olyan közelről láttam ám!

A ferde vízesés után a második leghíresebb rész.... a csepegő szikla egy mini vízesés kíséretében. Sokan kíváncsiak rá. Szinte tumultus volt, hogy mindenki a legközelebbről láthassa.

Örömömben majd leugrottam a hídról, hogy végre itt vagyunk a ferde vízesésnél. A híd mögötti emelkedőn túl ugyanis már a ferde vízesés medre található.

A ferde vízesés! Hát nem gyönyörű ?!?!

És hogy mitől ferde? még mindig?!? A természet csodája! De azért lehet látni és érzékelni, hogy nem a víz folyik ferdén, hanem a kőzet rétegek mozogtak el úgy (egy kis tektonika), hogy azt az optikai érzést nyújtják, hogy a víz folyik ferdén. Persze ha van mihez viszonyítani (lásd fejem), akkor mindjárt helyre áll az ember helyes térérzékelése.

Közelebbről is megnéztük a vízfolyást. A víz már csak ilyen, a gravitációnak engedelmeskedik.

A vízesés után utunk már a patak másik oldalán vezetett.

A vízeséshez közel egy kis tisztáson sütésre, főzésre kialakított pihenőhely van. De akkor épp teltház volt.

Az utolsó szakasz Kisújbánya előtt, s újra a meder jobb oldalán. Az egyre mélyülő patakmeder pedig valami csoda folytán el is tűnik mire Kisújbányához ér az ember.

Nagyon kellemes túrát tettünk meg Óbányától Kisújbányáig. Megint megcsodáltunk mindent.... a patakot, a vízeséseket, a csudaszép őszi erdőt!

A község központjáig még kell gyalogolni egy darabon. De nem unalmas, főleg hogy építettek ide egy nagyon érdekes muzeális jelleggel bíró építményt.

Szó mi szó... nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy mi ez, vagy hogy vajon hogyan működik.

Sajna nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mi célt szolgálhatott, de anya még elég friss emlékekkel rendelkezett, úgyhogy nemcsak hogy megfejtettük, hogy mi is ez....

....hanem majdnem hogy ki is próbáltuk :)

De akinek még ennyi fogalma se lenne, az ott lévő alapos leírásból mindent meglehet tudni.

A falucska...

Itt se lehet eltévedni...

A központban a dombtetőn pedig ott áll a szépen felújított templomocska. Erről már a múlt évi beszámolókor írtam KLIKK IDE és megnézheted, ha még nem láttad volna.

És mivel még időben voltunk ezért úgy gondoltam, hogy a lábunk még elvisz minket a Kisújbányától nem is olyan messze fekvő Cigány-hegyi kilátóig. Legalább is térkép szerint már nem tűnt olyan távolinak.

Haladtunk is tovább a hegynek, hogy felmásszunk abba a kilátóba. Kisújbányától a sárga sávjelzés vitt tovább minket a kilátó irányába.
Bizony.... meredek emelkedő jött.... de legalább betonos volt.... az elején. Mert aztán hamar eltűnt az a kényelmes beton. És nehezebben járható kavicsos terep váltotta fel.

Mentünk és mentünk.... Emelkedőnek felfelé és felfelé. Egyre inkább úgy tűnt, hogy annak a rövid távnak hegynek fölfelé soha nem lesz vége.

De akkor végre! A kilátó!

Végre itt, a Cigány-hegyi kilátónál. Aranyos kis kilátó. Ha szeretnél még több képet látni, főleg a kilátásról, akkor mindenképpen KLIKK IDE, és egy külön bejegyzésben megnézheted, hogy milyen volt.

A kilátás szép volt. A kilátó mutatós és könnyen megmászható. Csak az a szél ne fújt volna, ami ráadásul borús, esős felhőket fújt fölénk. Még ettünk egyet anyával, és ahogy indultunk volna visszafelé már éreztük is, hogy nem biztos hogy szárazon megússzuk. Elkezdett cseperegni az eső. Még jó hogy tényleg a farmerkabátot húztam fel, vagy inkább jó hogy egyáltalán valamit felhúztam és nem csak egy pulcsiban akartam eljönni. És még jó hogy volt kapucnija!

A csepergő eső másokkal egyetemben minket is gyors távozásra késztetett.

Félelmetes gyorsasággal haladtunk visszafelé. A visszafelé út amúgy is mindig gyorsabbnak tűnik, hátha még az eső is hajt.

Hol esett, hol nem esett...... hol siettünk, hol nem annyira siettünk.

Itt-ott újra és újra megcsodáltuk a patakot.

No meg a ferde vízesést is.

Csepegő szikla mellett el...

...újra esőben már annál a nagyobb csobogónál.

Bizony hogy esett, nem kamuztam!

Az utolsó méterek... s úgy tűnt, hogy már nem fog elállni az eső, szedtük is a lábunkat.

Mire a kocsihoz értünk már elég jól áztunk. Ez van... az esőköpeny nem rossz találmány, csak be kellett volna rakni egyet-egyet a hátitáskákba. Vicces volt az égiektől, hogy nem bírták ki estig, vagy míg hazaérünk.

Esőben még úgysem kirándultam, úgyhogy érdekes és a maga módján kalandos és mókás volt a kirándulásunk! Igazi őszi túrázásban volt részünk a természet minden szépségével együtt!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!