Óbányai túrakörút

Óbányai túrakörút

Óbánya egy nagyon szép kis falú egyetlen egy utcával. Afféle igazi kis zsákfalú, csak hát nekik a falú végében kezdődik a régió egyik legszebb természeti látványossága, a patak és csudaszép környezete, a híres csepegő szikla és a ferde vízesés is, és persze a többi önmagában is gyönyörű táj. Idén még nem voltunk itt túrázni, úgyhogy nagyon jó alkalomnak ígérkezett. Az előző hetekben nagyon sok eső esett, úgyhogy abban a reményben, hogy talán most sokkal több víz van a patakban elmentünk Óbányára túrázni egyet, hogy megnézzük, hogy így van-e, no meg hogy kimozduljunk egy kicsit a természetbe. Most azonban azt gondoltam, hogy ne csak az legyen hogy végigmegyünk és vissza, teszünk egy kisebb kört és egy másik túraútvonalon érünk vissza a faluba.

Erre gondoltam, lásd a sárga szaggatott vonal, ezt fogom most neked megmutatni.

Óbányára továbbra sem lehet ingyen behajtani. Afféle parkoló díjat szednek mindjárt a falu legelején. Eddig nem is volt baj, mert kocsival legalább a falu közepéig be lehetett menni, egészen a buszmegállóig. Nohát most már azt sem lehetett, és nem hogy nem lehetett, hanem még többe került a 'parkolódíj' (700 ft)!, ami csak a tábla utáni pakolóhelyiségre szólt, mert hogy tovább nem lehetett menni.
A parkoló szinte mindjárt a tábla után...

Viszont ha még a falutábla előtt parkolsz le az út szélén akkor az ingyenes. Lásd a kocsikat a távolban. A bácsi szedte a jegyet, és a parkoló mindjárt itt van a kép jobb oldalán. Csak hogy érezhető legyen a felháborodás lényege.... kb. 50 méter választotta el a két szakaszt. Ez egy vicc. Azt hiszem, hogy ez volt az utolsó év, hogy én ennek a falunak fizettem.

Miután leparkoltunk indultunk is a túránkra. Mindjárt a legelején ez a tábla fogad.

A túloldalán pedig fényképes illusztrációval és egy nem túl kicsi hibával a helyi látnivalók.

Amint kielemeztük a képeket és térképet mentünk is a szokásos egy szem úton előre. Ha a patak mentén szeretnél végigmenni, akkor csak ez az egy útvonal van, ami kivisz a faluból. Kellemesen végig lehet sétálni a falún.

Később van egy enyhén időjárás vert és nap-kiszívott Mecsek tábla, amin meg tudod nézni, hogy pontosan hol is vagy a Mecsekben.

Majd a kis község egy szem temploma jön. Ami kész csoda hogy egy ilyen kis községnek is van. De miért ne lenne, hiszen Isten mindenhol ott van, és ....

.... még be is lehetett nézni. Persze szigorúan csak a rácsokon keresztül. Még jó, hogy a gépem itt is befért e kép erejéig.

És ha esetleg nem készültél volna fel megfelelően a hosszú útra mondjuk kaja, vagy itóka terén.... akkor itt az egyetlen feltehetően bolt-szerű képződmény, ahol ételt szerintem nem (max. nasit), de innivalót biztos hogy kaphatsz.

Ahogy sétálsz a falú vége felé lehet látni, hogy egyre több vendégház van. Úgy tűnik, hogy számítanak a messziről érkező turistákra, akiknek éjszakára akár szállás is kellhet. Tavalyhoz képest még több ilyen házat láttunk, úgyhogy már válogatni is lehet, hogy melyik parasztkunyhóban szeretnéd nyugovóra hajtani a fejed, ha nem csak egy napra jössz.

S ahogy mész eléred az ominózus sztár hidat, ami már a tv-ben is szerepelt. Az irdatlan sok millióból elvégzett helyi felújítások egyik eredménye ez a híd, ami egy nagyobb esőzés után nem volt képes elvezetni az erdőből lezúduló vizet, és emiatt a helyiek haragja a médiáig terjedt. De ahogy látni eredménye a háborgásoknak nem lett.

Ahogy sétálsz egyre kevesebb lesz a ház és épület. Ez az utolsó, amit ha elhagysz, akkor már biztos hogy erőteljesen haladsz az erdő felé.

Persze előbb utat kell választanod, hogy merre is menj. :) Ami persze mindegy, mert mind a kettő ugyanoda visz, vagyis a pisztrángos tó előtt fognak újra összefutni.

Mi a felsőn mentünk, ahol táblák informálnak, hogy milyen úton haladsz.....

.....és hogy merre haladsz.

Ez pedig már a pisztrángos tó.

És még halak is vannak! Persze nem ebben az elsőben, hanem a másodikban, ami mindjárt mögötte van.

S a furcsa formájú totemoszlop mellett elhaladva már csak az erdő vár.

Úgy tűnik, hogy valaki nagyon nagy szükségét érezte, hogy ez a rész meg legyen csinálva. Mert tavaly itt még a természetes környezet és az általa megformált patakmeder volt. Lehet hogy nem túl szabályos, de annál szebb. Most viszont már mesterségesen kiépítették és igazítottak a medren is és a víz folyásirányán is. Ez van... változik a környezet, főleg ha az ember úgy akarja. Reménykedtünk, hogy nagyon máshoz nem nyúltak.

És úgy tűnt, hogy nem. Szerencsére a természet a továbbiakban továbbra is természetes szépségében tündökölt. Amit nehéz szavakba foglalni és a képek sem adják vissza, hogy milyen csudaszép. Egy kis ízelítő hátha kedvet kapsz, hogy majd személyesen is megnézd egyszer. 

Nagyon kalandos és izgalmas, hogy néhol a köveken kell valahogy átjutnod a vízfolyáson. Igazi kalandpark feeling.

Főleg, amikor lemászol a patak mederbe, s hősiesen belépkedsz a kövekre és ott folyik körülötted a víz.  Ezt több helyen meg lehet csinálni. Sőt, néhol szinte a patakmederben is lehet haladni és menni a vízfolyás mellett.

Egyszerűen nagyon szép ez a hely, ez a környék és ez az erdő. Ahogy mész az úton ne csak a patakot figyeld, hanem az erdőt is, a fákat, a meredek domboldalakat és csodálkozz rá, ahogy én is, hogy milyen szépet alkotott természet anyánk.

A csepegő szikla. Persze így fényképről nem látszik. Ezt élőben kell látni, hogy a víz rendszertelenül egyfolytában csepeg az egész kövön.

A nemsokára utána, a fahídon átkelve....

...már ott is van a ferde vízesés. Nem a 'megszokott formájú' vízesésre kell gondolni. Ez nagyon más. A ferdén álló kőzetrétegek teszik olyan különlegessé, amin a víz áthalad és a vízesés illúzióját kelti. Nagyon szép és egyedi természeti képződmény.

Alig pár száz méterre van egy pihenő helyiség is, ahol megpihenhetsz, vagy akár sütögethetsz is.

És még feltöltheted vizes flakonodat is, mert itt van egy forrás is, a Bodza forrás. Igazi, tiszta, hamisítatlan, eredeti forrásvízzel! Mára már a környezetét is rendbe hozták, kigazolták és sokkal jobban megközelíthető.

A forrástól már nincs messze Kisújbánya, legalább is az első házak és az elágazás, amely mutatja, hogy mi merre van. A mi utunk a kék négyzetenvitt tovább. Ezúttal nem mentünk be Kisújbányáig, talán majd legközelebb.

Innentől pedig ismeretlen utakra léptünk, mert hogy ezen az úton még nem jártunk. Innen meg már pláne kaland volt, hogy az 1.0-á térképemmel vissza jutunk-e Óbányára. Úgyhogy mentünk a jelek után....

.....és mentünk....A kék négyzetrőla kereszteződésnél a zöld sávrakanyarodtunk. Szerencsére ez is járműsávnyi széles földút volt, amin csak menni kellett és néha ellenőrizni, hogy megvannak-e még a jelek.

De ahogy írtam, közben figyeld az erdőt, a tájat, hogy mennyi szépséget rejt. Ez teszi izgalmassá az utat....a felfedezés. Azok csodaszép gombák....

És kőtornyot is építettem....

Az út továbbra is és szinte végig ilyen jó volt.

És még több gomba.

És hát a termések! Makkok, bogyók, levelek..... amit csak szeretnél gyűjtheted. Én is szedtem megint mindent, főleg azt a furcsa zöld bogyót és makkot.

Majd mielőtt kétségbe estünk volna, hogy milyen régóta megyünk már és sehol a vadászlak, elérkeztünk a 'kereszteződéshez', ahol több útvonal és jelzés is összefut. S amíg pihentünk és ettünk egyet, kielemeztem, hogy merre is visz tovább az utunk. És itt már nyugtáztam, hogy bizony bizony ha felmásztunk, akkor majd le is kell mennünk a dombról, s innen már csak lejtő lesz lefelé.

Továbbra is széles turistaút vezetett. A zöld plusz jelzésen igyekeztünk visszajutni a faluba. Bár a víz sok helyen komolyan kimosta az utat, de a leleményes túrázónak köszönhetően mindig van egy jól járható ösvényke.

És nem is gondoltam volna, de itt is nagyon szép volt a táj! Egy egyre jobban mélyülő árok volt tőlünk balra, melynek legmélyén egy patakocska csörgedezett, és a túloldalon csodálatos szinte egekig emelkedő domboldal, melyen a gizda fák magasodtak, vagy éppen már az időnek megadva magukat a földön feküdtek, mint az elszórt piszkafák.

Az út során az alig csörgedező patakocska áttért a jobb oldalra, és ott folytatta útját a medrében. Míg mi már a bal oldalon sétáltunk tovább a falu felé.

S el is értünk a tisztásra, ami után már csak a faluig kell elsétálni.

Ha Te is fel szeretnél menni a kilátóba, akkor a felvezető utat itt a tisztásnál kell keresni, jobb oldalon a ház mellett. És hogy milyen volt a kilátó? Vagy hogy lehet oda eljutni hosszasabb túra nélkül?!? KLIKK IDE és elolvashatod. NE HAGYD KI!

S ha nem mennél fel, hanem túrakörutad a falu felé folytatod, akkor bizony ezen az árammal ellátott drótkerítésen kell átjutnod. Tiszta kaland, igaz? Gondolom te is láttál elég akció filmet, hogy a főhős hogyan jut át a lézerfénynyalábokkal védett területen, és milyen bravúros testmozgással sikerül nekik azt általában teljesíteni. Ha esetleg már gyakorlott vagy ilyenben, akkor megpróbálhatod.

Amúgy nem szükséges, mert elég ha elolvasod a táblákat. Főleg azt a kis fehéret, amin az van, hogy a kaput áthaladás után visszaakasztani, ami vicces, mert ez aztán kapunak nem igazán nevezhető. Én is kerestem ám, hogy milyen kapuról beszél, amikor mindkét irányba megkerülhetetlen árammal ellátott 3 szálas drótkerítés vezetett. De aztán megerőltettem gondolataimat és láttam, hogy a drótköteleket valóban ki lehet akasztani. Mind a hármat. Azért tanácsolom, hogy a műanyag végét fogd meg, mert ezek valóban pattogtak, ahogy kiakasztottam és egymásnak érve hullottak a földre. Úgyhogy ha még nem rázott meg, akkor nagyon gyorsan lépd át, és úgy ahogy a leírás sugallja, akaszd vissza.

Felháborító, hogy egy túraútvonal kellős közepén egy ilyennel találkozik az ember. És hogy egy magánbirtokon visz át. Amikor valószínű, hogy a túraútvonal előbb itt volt, mint a kerítés és a táblák. Mert hogy még a jelek is mutatják, hogy bizony itt kell visszajutni a faluba. Úgyhogy miután mi is megküzdöttünk a áram-járta drótkerítéssel, mentünk tovább a zöld plusz jelzés után.

Elhaladtunk a nem túl esztétikus óbányai patak és hídja mellett. Nem tudom, hogy mit csináltak és hogy miért csinálták, de egyáltalán nem nyújt valami szép látványt. Valami csirkedrót szerűséggel van az alja beborítva, amin a szemét fennakad, miután a vízfolyás ép hogy csak csordogál és nem hogy nem mossa el, de  el se lepi.

Pár lépés, és már vissza is értünk a falu főutcájára, vagyis egyetlen utcájára. Innen már csak pár 100 méter és újra a parkolónál lehetsz. Még ha a táblán túl is parkolnál ingyen.

Egész jó kis túrakörút volt. Ajánlom Neked is, hogy próbáld ki, hogy milyen nem csak végigmenni Kisújbányáig és vissza, hanem más túrautakat is látni, járni. Persze mindig nézd meg, hogy milyen hosszú útra is vállalkozol. Amit itt most megmutattam, a sárga szaggatott nem túl nehéz útvonal, a kilátót nem számolva, úgy 8-9 km (attól függően, hogy egy-egy helyen, mint vízesés, mennyit kavarogsz még pluszban). És ha a kilátót is megejted (hogy milyen az a túraszakasz KLIKK IDE), akkor 9-10 km-re kell számítani. Ha már valamennyire edzett vagy, akkor ez még kellemesen kényelmesen megejthető 4-5 óra alatt (pihenőkkel, bambulászással és gyűjtögetéssel együtt).

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!