Cserhát túrakörút

Úgy éreztem, hogy a tavalyi Észak-Magyarországi utazásunk után némi hiányérzetem maradt, hogy nem sikerült mindent megnézni azon a környéken, vagyis is ott fent északon. Főleg a Pest felé húzó rész....a Börzsöny és a Cserhát maradt ki. Így hát terveztem egy kisebb pár napos túrautat, amely során megnézhetjük a legérdekesebb látnivalókat. És persze azokat is, amit tavaly elmaradtak. A tervem jónak tűnt, úgyhogy ez alkalommal az eddigitől eltérően hárman, meg is indultunk a nagy kalandnak.

És a TERV:
5 nap és egy szép nagy körút a Cserhát körül a Börzsönyt is érintve!

Kéty - Bujáki vár - Kazár - Szécsény - Hollókő - Balassagyarmat - Drégely vára - Nógrádi vár - Csővár - Acsaújlak kastély - Szanda vára - Nagymarosi kilátó - Vác városnézés - Tűzijáték - Medvefarm - Gödöllői kastély - Kéty

Hát igen...nem kis körút, és nem egy nyugodt, pihenős utazás. Élmény és kaland a javából! És hogy hogyan is sikerült? Azt itt olvashatod.....(s ha kis képekre klikkelsz 'link megnyitás másik lapon', részletesebb beszámolót olvashatsz az adott látnivalóról)

1. nap - Vasárnap

Korán reggel indultunk, amilyen korán csak lehetett. Mert hogy mégiscsak messze van számunkra az az észak....és minél előbb felérünk, annál több időnk marad nézelődni. Bár elhatároztam, hogy korán reggel 6-kor már indulunk is Kétyről, de ebből is majdnem 7 lett mire el tudtunk indulni.

Első utunk az autópályán egyenest (mert hogy előtte nap már tankoltam is és vettem pályamatricát, így nem kellett még reggel még ezzel is szöszölni) Budapest irányába vezetett, és onnan egyenest Buják községbe. Úgy terveztem, hogy a nagy vágyamnak eleget téve, méghozzá, hogy augusztus 20-án lássam a tűzijátékot,  jobb ha úgy megyünk egy kanyart, hogy 20-a környékén legyünk Pest mellett. Igy hát akkor először a másik oldalon kezdünk, és úgy megyünk egy szép kört. 

Szóval az első célpont a Bujáki vár. De előtte volt még egy kis kitérőnk, ami a cél előtt inkább szükségpihenő volt, mert a rossz út, és a majdnem nekem jöttek a kanyarba és az utána majdnem én futottam túl a kanyaron élménytől hirtelen annyira feszült és ideges lettem, hogy az épen előttünk lévő község  - Kisbágyon - szép templomát meglátva gyors megállásra is pihenőre szántam magunkat, hogy amíg megnézzük azt az érdekes formájú templomot, addig én kifújom és összeszedem magam, lehiggadok.  Kisbágyon tett pár perces pihenő és reggelizés után pedig már mentünk is tovább Bujákra. Már nem volt messze...

Annak ellenére, hogy már tavaly is terveztem, néztem, és most idén is elővettem az utitervet,....valahogy nagyon nem jól tájoltam be, hogy hol is van ez a vár, és hogy honnan kel majd megközelíteni. Komoly kavargás után a faluban siketült csak megtalálni, hogy hol is kell felmenni a várhoz. És mivel a kilátóhoz való eljutás nem sikerült a kitáblázatlan útnak köszönhetően,....lemondtunk arról hogy felmegyünk a bácsi által ajánlott kilátóhoz, és inkább a várnak vettük az utunk. A táblák szerint nem volt messze, csak éppen meredek domboldalt kellett megmászni. Annyira azonban nem volt meredek és messze se volt, elég hamar felértünk. A várnál sajnos az fogadott minket, amit nem szerettem volna....gaz, lot of gaz. Elhanyagolt és gazzal komolyan benőtt várrom volt. Persze lehetett látni a vár falmaradványait, és abból volt is bőven, de minden gazos volt, és alig volt egy-két járható ösvény. Sajnálaton, hogy erre a sorsra jutott szegény várrom, és hogy ennyire nem foglalkoznak vele. A szükséges képmenyiség és némi suvenyír kő beszerzése után mentünk is a következő látnivalóhoz.

Még a tervezéskor úgy gondoltam, hogy az első nap bírja még a legjobban az ember a hosszú utat, ezért első nap tudunk a legtöbbet és a legmesszebb utazni Így férhetett bele az a program, hogy elmegyünk egészen Kazárig, ahol is a Riolittufa természeti képződményt szerettem volna megnézni. Ezt is persze egy kis túra keretén belül.....dehát túrázni jöttünk! És azért az a Bujáki vár nem volt olyan sok, és ez sem lesz az.

Ahogy viszont robogtunk Kazár felé a távolból lehetett látni, hogy valami érdekes épület van az egyik domboldalba építve....még messze Kazár előtt, pontosabban a Tar nevezetű község határában. Ahogy közeledtünk egyszer csak látom, hogy ki van írva, hogy Sztupa. Mondom mi? itt is van egy? Akkor nem csak egy van Magyarországon, és nem csak az az egy amit a Balaton mellett láttunk? Ahogy ez végigfutott az agyamban a szépen kitáblázott kereszteződésnek hála már rántottam is a kormányt és már fordultunk is be a kereszteződésben.
Annyi időnk talán még volt, hogy gyorsan megnézzünk, hogy mi ez. Elég sok autó és turista volt, kár lett volna elmenni mellette. Igy hát megnéztük ezt a Sztupát is. A fehér épület nem volt olyan nagy mint a másik helyen, viszont be lehetett menni, és volt emellett még más épület is....kiállítások, és egy kastélyszerűség, amibe viszont nem lehetett bemenni. Siettünk hát tovább Kazár felé, hogy minél előbb meglegyen a túra, hogy még Szécsénybe is időben megérkezzünk, hogy meg tudjuk nézni a kastélyt.

Kazáron a tábláknak hála nemcsak hogy gyorsan megtaláltuk a leállót, de a turistajelek híján is elég egyértelmű volt, hogy merre kell menni. Bár a gyaloglás hosszabbnak tűnt mint gondoltam, és mint amit az ember 2 km-nek képzel, de meglett a cél és a látnivaló is. És  hogy milyen szép volt. Nem nagy, nem kolosszális, és aki nem értékeli az ilyet, annak szinte semmi, de nekem nagyon tetszett! Nem véletlen, hogy kinéztem, és már tavaly is szerettem volna látni. Nagyon szép geológiai látnivaló! Csak ajánlani tudom, mert ilyet tényleg nem lát minden nap az ember.

Kazár után már csak egy látnivaló maradt arra napra. Sajnos nyilvánvaló volt, hogy az ipolytarnóci ősmaradványok park már nem fér bele se a mai napba, se a holnapiban, úgyhogy ez megint lemaradt az egész kirándulásból. De majd egyszer. Előbb-utóbb csak látom majd azt is.
Így hát robogtunk is ezerrel Szécsény  felé, hogy a kastélyt még meg tudjuk nézni.

De előtte még egy újabb látványos és megtekintésre invitáló templomot láttunk. Karancsságon mentünk éppen keresztül, amikor is a dombtetőn a fehéren vakító szép templom anya tekintetét megtalálta. És csak említenie kellett, már néztem is, hogy hol tudnánk bekanyarodni. Szerencsére nem futottunk túl az elágazáson, de a faluban a feljárót már nem találtuk olyan könnyen. Kellett egy kis helyi segítség, és utána csak fel tudtunk gurulni a templomig, hogy megnézhessük, hogy mitől is néz ki jól, hogy az ember nem tudja nem észrevenni, ha arra jár.


No de templomnézés után már tényleg Szécsény felé száguldottunk ezerrel. Reménykedtem, hogy még pont nyitva lesz a kastély, és azért belülről is látjuk. Nem volt annyira nehéz megtalálni, mint leparkolni. De azért azt is meglett.
Nagyon érdekes és kulturált Szécsény belváros részének ama kialakítása, ahol a kastély és a templomok is vannak. S bár anyáék rám hozták a frászt, mert hogy már nincs nyitva, pedig én direkt megnéztem, hogy 6-g igen is még be lehet menni. És már majdnem semmi, de a kíváncsiságom csak bevitt, hogy legalább megkérdezzem. És csodák csodájára még be lehetett menni. Pont volt egy órácskánk, hogy megnézzük, hogy milyen kiállítások is vannak ott bent. Persze nem lehetett minden egyes termet itt sem megnézni, de azért elég szép kis kiállítás sorozat volt összegyűjtve. Végül is ...nem volt rossz. S bár idősebb útitársaim szerint az ilyenekre több idő kellene, hogy mindent alaposan meg tudjanak nézni, és el tudjanak olvasni......és lehet hogy van benne igazság, de ez nem az a túra volt. Ilyenkor nincs annyi idő egy egy helyszínre, mert akkor aznap semmi mást nem látnánk.
Szóval megnéztük a Forgách kastélyt, a kiállításokat is, és még a kertbe is lesétáltunk.
Miután mindent megnéztünk, és még a kötelező fagyi is megvolt a templomrom kíséretében, már mentünk is felkeresni érdekesnek tűnő szálláshelyünk.

Hááááát.....az is volt. Mint kiderült áram nincs, illetve van, de csak generátorról, és csak akkor ha a tulaj kijön és bekapcsolja. És hát az a zsebbe fizetés a gondnok bácsinak. Felettébb érdekes volt, akárcsak a hely neve....Robinson Szigetek kemping....pont olyan is volt. Afféle túlélő kemping. Áram nélkül, a WC-ben és fürdőben áram nélkül, melegvíz híján igazi túlélő, nomád kempingre kezdett hasonlítani, amit tényleg csak edzettebbeknek ajánlott. De hát kalandot kerestünk, nem? És fő a változatos élményvilág! Mivel későn értünk oda, ezért épp hogy sátrat állítottunk, és már sötét is lett, no és hideg! Felettébb hideg volt! S miután a bácsi mondta is, hogy az egész országban Szécsényen szokott mindig a leghidegebb lenni...nem is számítottam másra, csak egy hideg estére, és egy hűvös reggelre.

2. nap - Hétfő

S így is lett. Elég hűvös volt a reggel, de talán pont jó is volt, hogy felébredjünk, mert hogy menni kellett tovább. Szerencsénkre a tulaj nemcsak hogy odadugta a képét, de még áramot is varázsolt nekünk egy vízforralás erejéig. S reggeli és az életmentő kávé mellett még el is beszélgettünk vele. Végül is nem volt egy rossz hely, sőt....annak aminek szánták tökéletesen megfelel. A tavakat bár nem tudtuk körbejárni, de összepakolás után felmásztunk abba az érdekes kilátóba, és megszemléltük a tájat.
A hosszúra nyúló reggeli készülődés és megindulás miatt Ipolytarnóc továbbra sem jöhetett szóba. De megbeszéltük, hogy akkor a tegnap hallottak után megnézzük Szécsénybe a kolostort. Hát ja.....néztük volna....ha nyitva lett volna.....de nem volt....És amúgy is bejelentkezés alapján ment volna, hogy bebocsátást nyerhessünk a szent falak közé. De a kedves kastélyosok nemhogy ezt nem mondták, de azt sem, hogy hétfőn nincsenek is nyitva! Így csak a külső falakat láthattuk, meg a templomukat tisztes ajtóból való nézelődéssel. Gyorsan megvolt az biztos, így hát mehettünk is Hollókőre, hogy ott megnézzük az Ófalut, amit tavaly valamilyen okból kifolyólag nem láttunk.

Tudtunk, hogy a vár felújítás miatt nincs nyitva, így csak kívülről néztük meg. De hogy még az Ófalú is fel legyen túrva, és az építkezések és felújítási munkálatok miatt ne lehessen élvezni. Ezt a szívást. Nem igazán így képzeltem ezt a Hollókői kiruccanást, s főleg nem úgy, hogy úgy megyünk el, hogy előtte nem tankolok. Reggel még eszembe volt, de a kolostori eset annyira felizgatott, hogy el is felejtettem. Nem kicsit voltam ideges, hogy hogyan jutunk majd vissza Szécsényre, mert hogy elmondások szerint nem volt közelebb benzinkút!!!
Azért próbáltam a látnivalókra és az élményre koncentrálni, ezt azt megnéztünk, és suvenyír boltot is találtunk. S miután megnéztük a Babamúzeumot, és a nem túl nagy és nem is túl érdekfeszítő tájházat, szendvicses ebédünk után mentünk is vissza kocsihoz abban a reményben, hogy talán valahogy sikerül majd visszagurulni Szécsényig az egyszem benzinkúthoz.
Ha nem ment volna, akkor vésztartaléknak ott volt az a család, akivel a kempingben is együtt voltunk, és még itt is találkoztunk. Mondtam, ha esetleg visszafelé az út szélén látják a szürke szuzit, akkor majd álljanak meg és segítsenek. De szerencsére nem volt erre szükség, a gravitációnak köszönhetően hihetetlen sok gurulással elértünk a benzinkútig.

Megkönnyebbülve haladtunk tovább Balassagyarmat felé, hogy ott tegyünk egy röpke városnézést is. Erre se fogok sűrűn járni, de lehet hogy soha többet, úgyhogy miért ne nézhetnénk meg, hogy milyen város is az a bizonyos Balassagyarmat. És hogy milyen....tán nem túl nagy, és elég sok a bronzbőrű.....de nagyon jól kialakított belvárosi részük van,... és milyen sok bolttal és üzlettel! Miután megnéztünk 1, 2...3 templomot fagyival a kezünkben megkerestük a Palóc múzeumot, amit persze hogy nem volt nyitva....miért is lett volna hétfőn!! :( A fene megette, hogy mennyi mindent nem tudunk megnézni, mert hogy összevissza vannak ezek a nyitva-tartások.

Ennyi elég is volt ezek után ebből a városból és irány a nap utolsó látnivalója.....egy kis túra, egy kis hegymászás....vagyis még egy vár! Méghozzá a Drégely vára.
Sajnos megint nem néztem elég alaposan utána, hogy hogy is kell odajutni. Hiába a térkép és a leírás, elsőre megint nem jött össze, és utána meg kiderült, hogy sokkal tovább is mehettünk volna kocsival a várhoz vezető úton. A fene megette, hogy ezek a dolgok soha nem jönnek össze és nem úgy alakulnak ahogy eltervezem.
S elég későn értünk már oda, de úgy voltam, hogy 2 km nem is olyan sok.....még fel tudunk menni....és milyen szép lesz a naplementét látni majd ott fent a dombtetőn! Szó mi szó nem volt könnyű a terep....de nem is vészesen nehéz. Majd az utolsó etapnál, hogy a rövidebb-nehezebb, vagy hosszabb-könnyebb szakaszt válassza az ember, közös megegyezéssel a rövidebbnek indultunk meg. A meredekség netovábbja! De felértünk.
Csak gyönyörködni tudtam a várromban és a látványban. Nagyon szép volt, kár lett volna kihagyni. ÉS hát naplementét egy ilyen helyről megcsodálni, felemelő élmény volt. A sok klikk-klikk után siettünk is lefelé, mert hogy ugyebár a naplemente után gyorsan szürkül....és sötétben erdőben lenni, és az utat megtalálni....Hm....elég merész volt a részünkről, és bele se gondoltam, hogy mi lesz akkor ha tényleg sötétben fogunk lefelé menni.
De mi nagyon jók voltunk, és erőteljes szürkületben, de visszaértünk a kocsihoz. Nagy örömömre ez is megvolt, csak ne jött volna az az aggasztó gondolat, hogy innen még jó fél óra a kemping a Bánk községben, és hogy vajon ilyen későn fogadnak-e még minket. Kezdtem para lenni.
Szerencsénkre bejutottunk a kempingbe - Bánkon a Nádasd kemping....és mivel már nem az első, hogy sötétben érkezünk és állítunk sátrat, ezért engem ez a szitu már meg sem lepett. Ha egy kicsit azért melegebb lett volna, akkor talán több is beleférhetett volna az estékbe, de örültünk , hogy volt meleg víz....és az életmentő fürdés után már aludtunk is.

3. nap - 2014.08.19 - Kedd

Tűrhető reggeli kelés és hőmérséklet után, miután körbenéztünk, hogy milyen szép tavacska mellett sátrazunk, s miközben kényelmesen elfogyasztottuk a reggelinket asztalnál eldöntöttem, hogy az aznapi vártúra-körútra fordítva megyünk, mint ahogy eredetileg elterveztem.

Mint utólag kiderült kár volt. S így utólag nem is értem magam, hogy miért döntöttem így, mert így sajnos nem fért bele minden a napba. Rossz döntés volt, utólag már tudom. Kár.....pedig a Nógrádi vár még szerdán is megvárt volna, no de a Szanda várához már nem utaztunk volna el. Ezek a rossz döntések.....
Mire elindultunk már javában délelőtt volt. A Nógrádi vár volt az első látnivaló. S nem csak hogy gyorsan megtaláltuk, de ugyanolya könnyen és gyorsan fel is lehetett jutni, mivel a község szívében volt, jól kialakított parkolóval és egyértelmű utacskákkal. Még a tegnapi ismerősökkel is összefutottunk. Nagyon kedves család volt, és olyannyira nyitott, hogy még egy közös képet is csináltunk rólunk. Viszont jó sokáig elidőztünk itt, dél volt mire leértünk és még ott a padokon ebédeltünk. Kezdtem sejteni, hogy eléggé megcsúsztunk és veszélyben lesz az utolsó program, de reménykedtem, hogy azért minden jól alakul majd.

Következő látnivaló Csővár volt. A felettébb rossz utakon elég sokáig döcögtünk, hogy eljussunk Csővárig. Viszont annál hamarabb megtaláltuk, hogy hol is kell felmenni. Nem volt vészes, sőt, eléggé könnyű terep volt, csak megint nem haladtunk olyan tempóban mint kellett volna. Persze a látvány abszolút megérte. A várrom sajnos nagyon elhanyagolt volt, de összességében nagyon szép látványt nyújtott, és mindenképp megérte ezért felmenni.

Mondtam is, hogy a következő látnivaló nincs is messze....épp hogy a szomszéd község...Ott van a Prónay-Patay kastély. Ezt a nagyon szép kastélyt szemeltem ki, mert hogy a net szerint látogatható.
Ezen a környéken nagyon sok kastély van, de egy része nagyon elhanyagolt, másik része pedig már kastélyszállókét működik, és egyáltalán nem látogatható. Mentünk is gyorsan, hogy hamar meglegyen, mert már szorított az idő. És hát azért figyeltem ezeken a rossz utakon, de nem voltam elég óvatos. A fene megette, hogy még a táblát is sajnálták! Ahogy mentem a nem is olyan rossz bekötőúton és jött egy kisebb kanyar....látom hogy kátyú, azzal a lendülettel satufék, hallom ahogy a kerekek csúúúsznak ....és zötty! Mindkét első kerék egyszerre zuttyanty egy-egy mindkét első keréknek külön-külön kialakított kátyúba. Ilyen nagyot talán még soha nem zakkantunk a szuzival. Nagyon megijedtem. És hogy pont a cél előtt! Mert, hogy az út végén már láttam a kastélyt. Hogy én milyen ideges és mérges voltam! Ahogy megálltunk néztem is, hogy még minden megvan-e. Ha akkor ott még ennyire se álltunk volna meg, akkor lehet hogy az első spoilerem ott is maradt volna. A fene ette meg, tiszta ideg voltam. De még milyen ideg lettem, amikor kiderült, hogy nem is a főkapun kell bemenni, hanem oldalt! Csöngetésre nyitja egy biztonsági őr a kaput! Te jó ég! Hát milyen turistafogadás ez??? És ráadásul azok az belépő árak! Na de utána jött a vicc! Csak vezetéssel lehetett megtekinteni a kastélyt. No de hogy!!! Hát ilyet még nem éltem! A nő megmutatta a pincét, és ott mondott el mindent, utána meg megmutatott két szobát! Ennyi volt! Ezt kapta a turista a pénzéért! Hogy ezek után milyen ideg voltam! A f* fene megette, hogy ezért jöttünk ide, és ezért fizettünk annyi belépőt! És majdnem a kocsim is tropára ment! Ezért?!?!?! Ez egy vicc! Szánalmas és nevetséges! Főleg úgy, hogy a nyilvánvalóan gazdag tulajdonosa ezt a magánkastélyt uniós pénzből újíttatta fel!!!!! Jesszusom! Milyen átbaszás ez az egész! Senkinek nem fogom ajánlani, hogy valaha is megnézze. Nem ér annyit ez az egész. Rohadjon meg a milliomos tulajdonosa a kastélyával, ez egy vicc! Ahogy az is, hogy a szomszédos faluban álló kastélyt sem lehet megnézni, de sehogy se, mert kívülről nem látszik, és ahol meg mi megálltunk, látszott, hogy be van kamerázva, és senki nem mehet be. Na de jó....ma se változott a világ, a gazdagok tovább azt gondolják, hogy ők kiváltságosak.
Ezután duzzogva és puffogva mentünk tovább aznapi utolsó célunk felé, a Szanda várárhoz. Azok a k*b* k* szar utak, hogy fene ette volna meg, hogy a lelket is kirázzák, a szuzit meg szét. Elég hosszúnak tűnt az út ezeken a szar utakon, de megtaláltuk, amit kerestünk. Csak hát elég messzinek, magasnak és távolinak tűnt. Olyannyira, hogy az előző nap tanulságaiból okulva úgy döntöttem, hogy nem másszuk meg. Hosszú lett volna az a 2,5 km. Tényleg nagyon messzinek és nagyon magasnak tűnt! Így hát fájó szívvel úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyünk, és elmegyünk vacsorázni. S közben tettünk egy kis sétát abban a Bánk községben.

4 nap - 2014.08.20 - Szerda

Jó lett volna, ha ez a nap már jobban alakul.....jó lett volna....De ember tervez....
Reggel a sátor összepakolása után mentünk is, hogy akkor ebből a napból a lehető legtöbbet hozzuk ki.....főleg, hogy ma volt augusztus 20-a, az államünnep. És a fő terv szerint szeretettem volna este a tüzijátékra bemenni a városba. Minden adott volt, csak épp az égiek nem akarták, és jöttek is az akadályozó és szabotáló jelek.
Először is az egyre rosszabbodó időjárás.....elkezdett csöpörögni. Aztán, hogy a Nagymarosi kilátóba nem lehetett kocsival felmenni, addig ameddig én gondoltam. És mire leértünk Nagymarosba, addigra már elég komolyan csöpörgött az eső és még hűvös is lett. No ilyen időben nem állunk neki megmászni azt a túraútvonalat, ami alternatívként meg volt mint lehetőség a kilátóhoz. Kezdtem érezni, hogy ez a nap egyáltalán nem úgy fog alakulni, ahogy azt én elterveztem. És mennyire jó volt a megérzésem. Épp hogy megnéztük a Duna-partot, és már egyre jobban esett. Olyannyira, hogy szükségessé vált, hogy megkonzultáljuk, hogy mi legyen így ezzel a nappal, mert ha ilyen az idő, és talán még rosszabb is lesz, akkor lehet hogy még esti tűzijáték sem lesz, és hiába kajtatunk itt Pest környékén, és hiába megy el a nap a semmivel. No és akkor még anya is megpeccegette, hogy nem túl szerencsés esős, nyirkos időben sátort állítani, és legszívesebben hazamenne. Na ez kellett még! Eső is! Lefújt programok! És akkor még anyuéknak kedvük sincs még egy éjszakát sátorban eltölteni! Így már nekem sem sok volt. Kimért és nyugodt, rugalmas és józan énemet elővéve el kezdtem gondolkodni, hogy mi mennyit is ér, és hogy akkor hogyan legyen az új kondíciók és körülmények mellett ez a nap.... meg hát a holnapi is,... vagy hogy egyáltalán mi legyen. S csakhamar arra jutottam, hogy akkor teljes módosítás szükséges. Nem is akármilyen. Az egyre rosszabbul festő időjárást elnézve, és az igényeket figyelembe véve arra jutottam, hogy akkor a csütörtök lefújva.Viszont ha az égiek megengedik és lehetővé teszik, hogy ma még akkor a csütörtöki programokat lefutjuk, mint a medvefarm, és a gödöllői kastély. És akkor én cserébe lemondok a tűzijátékról, és estére már otthon is leszünk. Erőteljesen elkezdtem ezt megbeszélni a jóistennel, hiszen jó üzletnek tűnt, főleg az ő szemében.....egy nappal kevesebb, és még a tűzijátékról is lemondok......s nem kértem sokat cserébe, csak hogy esőmentesen tudjuk megnézni a medvéket és a kastélyt.

Persze volt még bennem némi remény, hát hogyha Vácon nem esne, akkor a városnézést is megejthetnénk (mert hogy ez lett volna a mai nap második felének a fő programja). De nem így lett, mire odaértünk továbbra is kitartóan esett az eső. Persze úgy gondoltam, ha nem is városnézés, de a székesegyházat megnézhetnénk. Kisebb tekergés után meg is találtuk, és egy mise kellős közepébe csöppenve meg is néztük a templomot, már úgy ahogy....Vegyes érzésekkel távozva ez is kipipálva. Talán majd egyszer lesz lehetőség rendesen is körülnézni Vácon.
Szóval tehát...most már csak az egyességben bízva és reménykedve, hogy az égiek meghallották, hogy mit ajánlok, és hogy ezért nem is várok túl sok mindent, robogtunk Veresegyház felé. A szűnni nem akaró eső nem volt jó ómen, bár hol esett, hol nem, úgyhogy nagyon reménykedtem, hogy mire odaérünk addigra pont eláll.
S úgy tűnik, hogy alkum meghallgattatásra talált, mert mire odaérünk a parkolóba addigra már nem esett, de nem is csöpörgött, és úgy tűnt, hogy akkor ajánlatom elfogadták odafent, s a nap hátralévő része megmentve.



Így hát megnéztük a medvefarmot, ami nagyon aranyos és nagyon jó volt. Bár tudom, hogy szegény állatok, de azért elég jó helyük van. És érdekesen kialakították a helyet a turisták számára is, amiből volt is elég...

Utána átgurultunk Gödöllőre és még a Grassalkovich kastélyt, avagy Sissi-kastélyt is meg tudtuk nézni. Szerencsére elfogadták a kultúra utalványt, és így nem is fájt az a félelmetesen drága belépő amit meg kellett fizetni. És ha még lehetett volna fényképezni, de még azt se! Ezt a f*got! Mert hogy magántulajdonban lévő dolgok vannak....És? kit érdekel....különösebben nem oszt-szoroz, ha rajta van a fejem és a kép felét betakarja. De ha nem, hát nem.....Pedig nagyon szép volt, mutatós kis gyűjtemény, és hát lehetett volna még nézelődni, de sajnos nem volt időnk. Még a hátsókertbe kinéztünk, de körbe nem jártuk, hogy akkor induljunk haza.
Persze addigra már kisütött a nap, úgyhogy megkérdeztem, hogy ne legyen-e mégis tűzijáték.....De anya nagyon fáradt volt, és legalább 3 órát kellett volna ott az emberek között állni és várni.s szó mi szó annyira kedvem már nekem sem volt. Elindultunk hát hazafelé. És erőteljes üzemanyag-takarékos vezetés mellett fél kilencre haza is értünk. Hm...egy nappal korábban....Hm.. Nem pont így gondoltam. De legalább az éjszakai rosszidő, a reggeli hűvős és nedves idő igazat adott az égieknek, hogy előbb hazaküldtek, mert a csütörtöki napból nem lett volna még ennyi sem.

Ez volt a Cserháti túrakörút... 4 nap az 5 helyett, ....866 km, ....sok látnivaló ....és egy-két nem jött össze látnivaló. De amúgy azért megérte, mert sok szép újat láttam! És hát nem lehet mindig minden tökéletes. Azért örülök, hogy sok mindent kihoztunk ebből a kirándulásból.