Busójárás
... vasárnapi napon
Idén is szerettem volna elmenni a Busójárásra. Mivel tavaly a szombati napon voltunk, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a vasárnapi nap,... amikor a nagy felvonulás, a koporsó úsztatás, és a máglya égetés is van.... no meg a sok ember.
Mert az emberek zöme a vasárnapi napot választja, ha már időt és pénzt szán rá, hogy elutazzon oda és megnézze a rendezvényt. Ami érthető is, hiszen akkor van a legtöbb látnivaló. Úgyhogy idén ezt szerettem volna én is megnézni.
Mert az emberek zöme a vasárnapi napot választja, ha már időt és pénzt szán rá, hogy elutazzon oda és megnézze a rendezvényt. Ami érthető is, hiszen akkor van a legtöbb látnivaló. Úgyhogy idén ezt szerettem volna én is megnézni.
Nem indultunk túl korán, végül is nem is akartunk egész nap ott lenni. Azért még hideg volt kint a sok kellemes napsütés ellenére ahhoz, hogy egész nap kint legyünk. Pedig idén isteni időjárást adtak az égiek erre a pár napra.
Dél körül érkeztünk Mohácsra. Emlékszel még, hogy mit írtam a tavalyi élménybeszámolóban arról, hogy hogyan lehet oda találni? Nem? Akkor KLIKK IDE és elolvashatod a tavalyi leírást.
A helyszín megtalálásában a tavalyihoz képest idén még annyi dolgunk se volt. Amint beértünk a városba, egyetlen egy cél lebegett a szemünk előtt, hogy legalább egyetlen egy parkoló helyet találjunk valahol. Mindegy volt, hogy melyik utca, melyik parkolóhely, melyik leálló... csak legyen egy kicsi pici hely nekünk is. Hát ennyire volt drámai a helyzet. Kocsi kocsi hátán, és sehol egy parkoló. Meglehet hogy mégis csak korábban kellett volna jönnünk?! De ki gondolta volna, hogy ilyen lesz, hogy egész Mohácsot egy nagy parkolóudvarnak fogják használni. Legalább is azokat az utcákat, amelyeket nem zártak le. Mert, hogy idén még több utcát lezártak a forgalom elől. Erről előre lehetett is tájékozódni a neten. Apropó tájékozódás. Ha Busójárás ügyben bármit is szeretnél tudni... csak úgy, vagy mondjuk konkrétan a fesztivál előtt, akkor a Busójárás honlapjáról KLIKK IDE mindent megtudhatsz.
Dél körül érkeztünk Mohácsra. Emlékszel még, hogy mit írtam a tavalyi élménybeszámolóban arról, hogy hogyan lehet oda találni? Nem? Akkor KLIKK IDE és elolvashatod a tavalyi leírást.
A helyszín megtalálásában a tavalyihoz képest idén még annyi dolgunk se volt. Amint beértünk a városba, egyetlen egy cél lebegett a szemünk előtt, hogy legalább egyetlen egy parkoló helyet találjunk valahol. Mindegy volt, hogy melyik utca, melyik parkolóhely, melyik leálló... csak legyen egy kicsi pici hely nekünk is. Hát ennyire volt drámai a helyzet. Kocsi kocsi hátán, és sehol egy parkoló. Meglehet hogy mégis csak korábban kellett volna jönnünk?! De ki gondolta volna, hogy ilyen lesz, hogy egész Mohácsot egy nagy parkolóudvarnak fogják használni. Legalább is azokat az utcákat, amelyeket nem zártak le. Mert, hogy idén még több utcát lezártak a forgalom elől. Erről előre lehetett is tájékozódni a neten. Apropó tájékozódás. Ha Busójárás ügyben bármit is szeretnél tudni... csak úgy, vagy mondjuk konkrétan a fesztivál előtt, akkor a Busójárás honlapjáról KLIKK IDE mindent megtudhatsz.
Szóval nem volt semmi leparkolni. Jó sokáig tartott mire parkolót találtunk. Tudtam, hogy sokan lesznek, de hogy ennyire! Itt-ott voltak kisebb lyukak, de nem voltam elég tökös, hogy alfa hím módjára produkáljak egy díjnyertes parkolást. S miután mentünk egy fölösleges kört,.. de mondhatnám, hogy csak körülnéztünk és felmértük a kocsik és tömeg sokaságát,.. visszatértünk a város másik végéhez, és ott egy kis gizes-gazos füves placcon leparkoltunk.
Végül is Mohácson nincsenek hatalmas távolságok, de azért kellett gyalogolnunk onnan egy kicsit.
Aztán oda is értünk a helyszínre... ahol az utcák már le voltak zárva. Látod a rendőröket? Mindenhol voltak... és nagyon sokan. Tavaly itt még bőven be lehetett hajtani autóval. Most viszont kizárólag gyalog lehetett megközelíteni a busóprogramok központját.
Az elején még nem volt semmi, aztán csak hamar előbukkantak az árusok, hogy enyhítsék unalmas gyaloglásunk kínjait mindenféle szebbnél szebb portékák kínálásával.
Úgy vettem észre, hogy idén az útlezárásnak köszönhetően sokkal hosszabban kipakoltak, és még több mindent lehetett nézegetni, vagy akár vásárolni..... kinek mire volt igénye.
És az árusok nem csak édességek terén voltak színesek és kreatívak, hanem a vásárlásra csalogató vicces elemek megalkotásában is. Bár engem nem babonázott meg "Biri néne", de nagyon tetszett az ötlet és nem tudtam 'kép nélkül' elmenni mellette.
Persze élő, interaktív, lufihajtogató, önjelölt mókamesterek, alias bohócok, is szórakoztatták a járókelőket. Ők állandó elemei a Busójárásnak, és kár is lenne, ha nem lennének ilyen üde 'színfoltjai' az eseménynek.
Az utcán kíváncsi és érdeklődő emberek tömege, és a járda mentén árusok hosszú sora borította be Mohács hosszú utcáját.
Egészen a Deák-térig... ahol extra kihasználták a helyet és komoly étkező helyiséget alakítottak ki, idén is. Itt már a mindenféle és fajta ételt kínáló standok igyekeztek kiszolgálni az éhes látogatókat.
És ahogy mentünk a Széchényi-tér felé.... A helyzet változatlan.... embertömeg és árusok egész sora, csakhogy innentől kezdve már mindkét oldalon!
Ezt a képet csak azért mutatom, hogy bizonyítékul szolgáljon, hogy ha kell... akkor van hova menni. Még az elején felmerült bennünk, hogy vajon itt majd merre lehet elintézni... hát erre.. és még keresni sem kellett.
S ahogy haladtunk előre... valami egyre furcsább volt. Hát nem voltak busók! Hol vannak a busók?! Tavaly itt már nem eggyel összefutottunk. És hogy pont vasárnap ne lenne több száz lézengő busó?!?
S ahogy eme gondolat végigfutott az agyamon, már látómezőbe is került az első busó! Ezek szerint mégis csak vannak és nem jöttünk hiába :)
S ahol egy van, ott van több is. Már jöttek is velem szembe... és az első busó akit fogtam! Mert hogy az elején még a turistának kell 'levadásznia' őket egy kép erejéig. Aztán más kérdés, hogy ezt később visszaadják :) vagyis majd ők riogatják a turistákat.
És aki egyet sem mer leszólítani?! Egy zseniális ötlet az egyik bolt mellett... talán jövőre kamatoztatni kellene az ötletet és gondolatot (még ha nem is ezért találták ki)... Minden fényképezkedni vágyó érdeklődő számára ideális... nem beszél, nem mozog, nem változtatja a testtartását és nem fárad el, és még nem is ijesztget.... Csak pózolni kell... a bábu mellett és kész is az élethű kép... És meg nem mondtad volna, hogy nem igazi a busó... Hát ennyire csúnyák és eredetiek mind, hogy észre se lehet venni a különbséget :)
És ha nem vágysz nagy busóra és fényképre.... akkor kicsiben is be lehet szerezni. A boltban is, az árusoknál is.. és igazából mindenhol busómaszk, figura, kisebb, nagyobb kiszerelésben, kinek mennyire engedi a pénztárcája (nem olcsóság egy igazi busómaszkot megvenni!)
Továbbra is embertömeg az utca teljes széltében.
Itt aztán volt minden, amit csak akart az ember. Csak egy dolog nem, és azt pont én akartam.... a kerámiaköcsögöcske! Az aranyos kis kerámiaváza, amin valamilyen rajzolt, vagy festett formában idei Busójárásra utaló felirat lett volna. Nem volt! Sehol se! Végigjártuk és néztük szinte az összes árust, de sehol se volt olyan, amilyet szerettem volna a gyűjteményembe. Ezt a szívást. Nem is értem, hogy lehet és hogy történhetett, hogy pont olyan szuvenyír nem volt. Úgyhogy az idei sláger tárgy lett a szuvenyírom, méghozzá a mini-busómaszk, de csak a legvégén szereztük be, amikor már minden reményünk elszállt.
És hogy milyen volt a maga a vasárnapi program? Érdekes és izgalmas...
Ahogy odaértünk a központi részhez, a Széchényi térhez, még mindig alig lehetett lézengő busó látni. De komolyan, szinte nem is lehetett látni. Itt-ott nagy ritkán, pl. ez a fenti képen, de sietett is elfele. Gondoltam, hogy készülődnek a felvonulásra.
Látod,... a tér... rengeteg ember, nulla busó.
Látod,... a tér... rengeteg ember, nulla busó.
Úgy tűnik, hogy az emberek zöme még meg sem érkezett... feltűnően kevesen voltak. Amúgy a háttérben az a templom, a Nagyboldogasszony Csatatéri Fogadalmi Emléktemplom, amit tavaly meg is néztünk. Ha még nem láttad, vagy nem olvastad volna, akkor KLIKK IDE és megteheted... Feltételezzük, hogy a templomok nem változnak évről évre, és ez is még mindig ugyanolyan. :)
Miközben körülnéztük a téren, láttuk, hogy egy hatalmas nagy kivetítő szórakoztatja a jónépet. És lám... valami busósat mutatnak.... élő adásban! Hm... Akkor volt éppen a busók átcsónakázos ceremóniája, amiről lemaradtunk. Kicsit odébb van még a Duna-part, úgyhogy nem értünk volna oda, ezért maradt a 'tévézés'. De így legalább azt is látni, hogy mi van jó pár száz méterrel odébb, és nem feltétlen kell az embertömeggel megküzdeni a látnivalóért. Jó ötlet volt ez a kivetítő.
S mint látod a téren nem sok minden van. A felvonulásig még van idő, úgyhogy gondoltam, hogy akkor körülnézhetnénk. Eszembe jutott a Busó-udvar, és hogy azt tavaly nem is láttuk.
Úgyhogy elindultam megkeresni. Hamar meg is lett az épületek közt. és nem csak a Busóudvar, hanem a múzeum is, a sok más látnivalóval egyetemben.
S ahogy akkor épp az udvar előtti téren sem volt nagy tolongás és érdekes program (mert úgy tűnik, hogy itt is szokott műsor lenni),.....
....úgy a Busóudvar is elég nyugodt volt. Élő szőrös busónak továbbra se volt nyoma, ezért be kellett érnünk a hangtalan, szagtalan, fémes változattal, avagy a busó-szobrokkal.
A Busó-múzeumot is megtaláltuk, de nem mentünk be. Végül is.... fizetni azért, amit per pillanat kint ingyen is meg lehet tekinteni? Nem igazán volt így értelme. Lehet, hogy ezt inkább majd év közben, a Busójárás emlékeinek fakulása során kellene megejteni, főleg hogy pár utcával arrébb van egy másik múzeum is.
A szórakoztató tevékenységek hiányában 'bánatunkat' egy kürtös kalácsba fojtottuk. Anya úgy érezte, hogy vennie kell egy kürtös kalácsot, de nem volt jó, avagy finom, mert hogy a közepe bizony nem volt rendesen átsülve. Nem baj.... a lényeg, hogy az irdatlan mennyiségű cukortól még így is finom, ehető és kellőképp hizlaló volt.
És ahogy nézelődtem, hogy merre nézhetnénk még körül a felvonulásig, és anya épp egy tökéletes kürtöskalácsos képet igyekezett rólam készíteni,....
...egyszer csak ott termett két 'idegen légiós'. Se nem busó, se nem magyar,.. de még nem is kértem őket... Önként jelentkező 'fotósztárok'!... és már ment is klikk. Teljesen érhetetlen szóhasználatukból ítélve messziről érkezhettek.
Itt-ott lézengő busók... de még mindig egy kézen megszámlálható mennyiségben. Ezt nem tudtam kihagyni... a 'pórázos' kicsi busó.
Úgy tűnt, hogy gyűlik a nép, de rendesen... Az utcát belepte az ember áradat, mely lassan hömpölygött ide-oda. Már érezhető volt, hogy mindenki a felvonulásra vár, és az emberek is kezdetek egy helyben megállni.
Úgyhogy egy általunk kiválasztott helyen mi is 'letáboroztunk', hogy itt foglaljunk magunknak helyet az első sorban.
Aztán vártunk és vártunk. Bizony... vártunk... jóóó sokat. És nem volt se kellemes, se élvezetes az út közepén állni és várni a felvonulásra. Tudtuk, hogy csak akkor látjuk jól és első sorból a busókat, ha ott szobrozunk miközben gyűlik a nép. És szobroztunk is... nem is keveset... lehet hogy egy óra is volt, mire a felvonulás elért hozzánk.
És akkor! Jaj de jó! végre! úgy tűnt, hogy odaért a felvonulás hozzánk... busók és egy kamerás ember... ez biztos, hogy az kell hogy legyen! Izzítottam is a gépem, a karom, a szemem....
És akkor! Jaj de jó! végre! úgy tűnt, hogy odaért a felvonulás hozzánk... busók és egy kamerás ember... ez biztos, hogy az kell hogy legyen! Izzítottam is a gépem, a karom, a szemem....
Azt elmentek... és semmi... Hát nincs utánpótlás?! Vagy talán kihaltak a nagy influenza járványban? és ennyi maradt volna belőlük?
Néztünk is itt az első sorban, hogy akkor ezért álltunk és vártunk annyit?!
És alig rá pár percre el is ért hozzánk a felvonulás többi része, még hozzá a sokkal nagyobb része! Az előbbi inkább csak egy kis felvezető volt, ... vagy ennyire leszakadtak a többiek.
Itt gyorsan leszögezném, hogy nagyon sok képet csináltam, rengeteget! Sajnos nem tudom itt mindet megmutatni neked, de mazsoláztam párat. Remélem, hogy nem fog se túl soknak, se kevésnek tűnni, és örömmel tölt el, hogy megmutatom, hogy én milyennek láttam és éltem meg a felvonulást, és azt is ami utána következett.
Szóval... a rendőrök érkezte hozta meg az igazi felvonulást. Ők azon voltak, hogy a nagy tömeget egy kicsit hátrébb küldjék, hogy legyen már helye a szőrös busóknak elvonulni... no meg minden másnak is, ami velük érkezik.
Egyébként ha jól emlékszem akkor a honlapon (lásd feljebb) a busócsoportokról is lehet olvasni. De itt most részemről a 'tudományos komment' és a teljesség igénye nélkül... élményképekben mutatom meg, hogy mi mindent lehetett látni és megélni.
Csak jöttek és jöttek a csoportok, az ötletesebbnél ötletesebb kocsikkal. Kicsit arra emlékeztetett, mint azokban az amerikai filmekben a díszkocsis felvonulósdi. Itt is voltak díszes kocsik, témához passzoló kísérők... csak mintha mindegyik csoport ugyanazt a témát választotta volna :)
És még közelítenem sem kellett... olyan közel mentek el, hogy zoom nélkül is premier plánban lehetett látni fantasztikus maszkjukat.
És hát nem csak busóknak lehetett beöltözni. Voltak más kreatív farsangolók is. Úgy vettem észre, hogy csak egy fontos szempont volt.... érdekesen 'csúnya' legyen. S ez néhány otthoni eszközzel is megoldható... nem kell feltétlen busómaszkot viselni...
Úgy tűnik, hogy a busók nem fogynak el, szerencsére... hiszen ezt vártuk! És látod?.. ők sem unatkoznak,.... és hogy most már nem a turista zaklatja a busókat, hanem fordítva?!
Amit meg is értek... még a desztillált víz is furcsán bor színű volt! És ezt tologatta az egyik,... de szerintem mindegyik rejtegetett egy kis üveggel a bunda alatt.
Úgyhogy nem véletlen, hogy jó kedvük volt,.... nagyon is jó kedvük,... amolyan leányrablós jókedvük. S úgy tűnt, hogy az a szép nagy sötét ki is szemelt...
..és már vitt is! Még jó, hogy a gép a kezemben és sikerült egy 'rablós szelfit' is csinálni (két rángatás közt véletlenül lett egy jó is... nekem, neked, bizonyítéknak :)
És beindult a rablós biznisz,... vagy csak olyan soká értek ide, hogy hatott már a busóknál a pia, és jókedvükben a női nézőket 'megbotozni' és elrabolni volt kedvük. Hát igen... az ijesztgetés nem mindenkinél jött be (én ugyebár nem megijedni, hanem fényképezni :),... és a szelfizéstől még a busók is megszelídültek.
Még egy busó kiragadt... és vitt is... oly lendülettel, hogy még a gépet is a másik kezembe kellet tennem... A szelfi után ez sem akart már tovább vinni.... Hm... Tán nem is kellek ha nem sikongatok és nem félek eléggé?
És hát ennél az elrablásnál az egyik busó pimaszul 'jelezte is párzási szándékát',... s vitt odébb... talán még fogdosott is a kis gonosz.... épp hogy meg tudtam örökíteni elrablásom egy pillanatát, mielőtt hívta volna társait, hogy akkor többen még jobb móka... úgyhogy 'rituálisan megugráltak' vagy mi. Ott a sok szőr közt nem is vettem nagyon a lapot, hogy mi történik...
De valami hasonlót 'szenvedhettem' el... lásd szegény lány...
Ez a párzási kényszer...! S ej milyen csudálatos színt vittek a szimpla álldogálásba! És utólag egy hölgy jelezte is, amikor később újra megismert, hogy készített képet erről az 'esetről', és szívesen átküldi nekem a képeket. Érdekelne is, hogy hogyan is festettem messziről, ha már a gép nálam volt és egyik kísérőm sem tudta megörökíteni elrablásom drámai eseményét.
És képzeld megkaptam őket! Nagyon szépen köszönöm Nikolits Ildikónak a képeket, és hogy ilyen figyelmes és kedves volt, hogy megtalált velük!
Így most meg tudom mutatni, hogy hogyan is festett az elrablásom! Nem is rossz... úgy tűnik, hogy két busó közt is volt időm szelfizni. :)
No és itt flörtölt velem a busó.... vagy inkább én vele?!?
És képzeld megkaptam őket! Nagyon szépen köszönöm Nikolits Ildikónak a képeket, és hogy ilyen figyelmes és kedves volt, hogy megtalált velük!
Így most meg tudom mutatni, hogy hogyan is festett az elrablásom! Nem is rossz... úgy tűnik, hogy két busó közt is volt időm szelfizni. :)
Szerencsére ahogy mást is... engem is hagytak visszatérni törzshelyemhez, hogy onnan nézhessem tovább a felvonulást... mert volt is még mit nézni!
S ez a kép bizonyítja, hogy ez a rendezvény kortól függetlenül mindenkié, és ahogy bárki megnézheti, mert minden korosztálynak szól, úgy bárki részt is vehet rajta. Tán még emlékszel, az elején egészen kicsi gyerek is voltak, no meg közben is. Úgyhogy a Busójárás legalább 3 generáció ünnepe egyszerre.
A megszokottól egy kicsit eltérő.... de a legfontosabb szempont adott... érdekesen 'csúnya',.. úgyhogy szuper maszk!
És a záróakkord.... az utolsó kocsi... Emlékszel még a legelején hogy a koporsós kocsi mit húzott?! No itt jött az élő változata! Félelmetes és lenyűgöző volt egyszerre, ahogy az az óriás kerék az amúgy is méretes igazi busókkal együtt forgott ahogy előre haladt a kocsi. Fantasztikus!
Ezzel sajnos vége is lett a felvonulásnak. Pedig el tudtam volna nézni még egy ideig. Érdekes és izgalmas volt az első sorból nézni, és megélni a busók 'zaklatását', azt hogy milyen amikor a botjaikkal nyúlkálnak (hát igen.. ezt elfelejtettem, amikor a szoknyát választottam reggel), no meg hogy elrabolnak.... és még valami poros izé is jutott rám. Úgyhogy mindenben volt részem, szuper volt az egész!
A Széchényi-tér közelében voltunk és maradtunk, hogy ha vége a felvonulásnak, akkor ne kelljen olyan sokat menni. Mert hogy a téren volt vége a felvonulásnak, és ott dekkoltak a busók egy ideig. Így hát mi is a térre mentünk, ahol a tömegtől már alig lehetett mozdulni.
Itt lehetett a kocsikat még egyszer megcsodálni, fényképezkedni, stb....
....a busókat még közelebbről megnézni. Itt már testközelben vegyültek a néppel, úgyhogy még közelebbről meg lehetett tekinteni félelmetes, vagy inkább szórakoztató megjelenésüket.
Ezalatt a színpadon mentek a műsorok. Már amit és amennyit látni lehetett. Még jó, hogy volt a kivetítő.
A műsorok közül a Busó-avatás tetszett. Igaz, hogy nem sokat lehetett látni, mert egyszerűen annyi, de annyi ember volt. (Vasárnap valóban nagyon sokan vannak. De hát ezt is meg kellett élni.) De hol távolról, hol kivetítőről... a lényeget lehetett követni. És mielőtt azt hinnéd, hogy a busók semmi mást nem csináltak, csak jártak le föl a kilós szőrme szerelésükben... el kell hogy mondjam, hogy sokuk ügyes néptáncos is volt egyben. No és busót táncolni látni! Ezt látni kell! Élőben! Nagyon érdekes élmény.
Közben pedig figyeltük a koporsót, hogy mikor viszik el... úsztatni. Egy klikk itt, egy klikk ott, néztünk amit csak láttunk. Egy ilyen tekintélyes 'felpaprikázott' szörnyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni!
És nicsak.. mi ufo ott fent! Aszta-paszta! 21. századi modern gépezet szivárgott be ebbe a régmúltra visszatekintő hagyományőrző fesztiválra. Bizony, idén már fentről is felvették, hogy az emberek hogyan nyomorognak, mint a heringek.
Egy kicsit elbámészkodtunk, és a koporsó már nem is volt a téren, mire észbe kaptunk. Gyorsan irány a Duna.
Az embertömegen át, a busókat követve szedtük a lábunkat, hogy leérjünk a parthoz.
Úgyhogy eléggé sietve értünk csak a parthoz, ahol az embertömeg már rég kibérelte magának a helyet a koporsó úsztatás megtekintéséhez.
Mire odaértünk a koporsó már rég a hajón volt. De a leengedést még pont láttuk. Már amennyire a fejek közt az ember valamit is lát.
De láttuk a lényeget, és azt is, hogy a koporsó tova úszik, s merül szépen lassan vizi sírjába.
Közben még megnéztünk egy-két árust, hogy biztos, hogy nincs-e véletlen olyan szuvenyír tárgy, amit én szerettem volna.
Ezek viszont élők voltak... mentek ők is vissza a térre.
A színpadon egy zenekar.... majdnem azt hittem, hogy valami másik előadás lesz... de nem, ők a 'égetési ceremónia' kellemes háttérzenéjét szolgáltatták.
S mire visszaértünk a térre... már olyan embertömeg volt... hogy máglya közelbe már nem lehetett menni. Így hát messziről, vagy épp a nagy kivetítőn néztük a máglyaégetést.
Először is a szalmaláng természetű bábunak fel kellett jutni a tetejére.
Majd jöhetett aminek jönnie kellett... a tűz! Majdnem... Mert első körben majd kifüstölték a fél teret mire hatékony égőfolyadékokkal segítettek a tűznek hogy igazi tűz lehessen.
Szegény szalmabáb... mily szörnyű halál... de nemes cél érdekében tette... Reméljük, hogy ezzel a telet idén sikeresen elűzték a busók (nem ám úgy mint egyik évben, amikor a nyuszi majdnem szánkón jött,... remélhetőleg a busó banda idén hatékonyabb volt!)
Úgyhogy még egyszer körbe néztem.. vagány járgányok.. és félelmetesen vicces maskarások ( a piros szem nem a vaku miatt van! az originál 'bevérzés' a megerőltető naptól és munkától (lásd a 'névjegykártyáját') :)
Ahogy mi is....Vissza kocsihoz, és valahogy ki a városból. Ami elsőre szinte lehetetlennek tűnt, mert hogy olyan dugó volt! Pedig rendőrök irányították a forgalmat mindenhol. És mégis. Ugyebár mindenki most akart hazamenni. Gondoltam, hogy majd akkor megyünk az elkerülőn, közel vagyunk a város másik feléhez.... csak ki kell menni, arrafelé úgyis halad a forgalom, és már mehetünk is. De azért megkérdezünk egy hiteles embert, aki azért tudja, hogy Orbánnak köszönhetően fizetős-e az elkerülő vagy sem. Úgyhogy tettünk egy kanyart a benzinkút felé. De semmi jó hírt nem kaptunk. Azt mondta a benzinkutas bácsi, hogy ilyenkor arra is be van dugulva a forgalom, és inkább a városon keresztül menjünk. És persze én hittem neki, úgyhogy kanyarodtunk is vissza a kilométeres dugóba. Hát mit ne mondjak... 50 percig tartott mire átaraszoltunk a városon és kiértünk. Nem is gondoltam volna. Ugye ha maradtunk volna... de hát nem lehetett... kísérő társaim fáradtak voltak.. és hát szó mi szó én is éreztem már a lábam. Úgyhogy araszoltunk, majd normál tempóban a konvojjal haza is értünk.
Jó volt a Busójárás. A túlzott embertömeg ellenére a megélt felvonulási élmények, a látottak, a műsorok, az úsztatás és a máglyaégetés élménye színessé tették a napot és az idei Busójárást is! Megérte elmenni, nekem nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom mindenkinek! főleg azoknak, aki még soha sem voltak. Ezt egyszer élőben is látni kell. Vagy szombati napon, vagy vasárnapi napon, de éld át Te is személyesen ezt az egyedülálló és izgalmas magyar ünnepséget!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése