Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2015. július 12., vasárnap

Fenékpuszta - Valcum Castrum romok

Fenékpuszta -  Valcum Castrum romok
Hévízi kirándulásunk során a hazafelé vezető úton néztünk be Fenékpusztára, hogy megnézzük az ott található romokat. Ez a hely egy kisebb 'kincsesbánya', mert nem csak egy romot, hanem hármat is lehet találni. No meg egy nagyobb és egy kisebb kastélyépületet is meg lehet tekinteni. Kár lett volna kihagyni, úgyhogy mi is megnéztük.

Így, hogy tudtam, hogy hol kell keresni a látnivalókat, nem volt nehéz megtalálni. Nagyon hasznosnak bizonyul a szupertérképem, amin Magyarország történelmi látnivalóit gyűjtöttem össze (ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE, hátha neked is segít és kedvet csinál egy-két kiránduláshoz)
Erről a térképről való a segítség is, hogy hol is van ez a Fenékpuszta és látnivalói. Persze akinek egyéb leírás is kell, akkor így lehet megtalálni: Keszthelyt Balatonszentgyörgy felé elhagyva (kb. 4km), a 71-es számú főútról jobbra, a Fenékpuszta vasúti megállóval szemben található, tábla is jelzi.
Ha még nem olvastad volna a kastélyról szóló bejegyzést, akkor itt KLIKK IDE és elolvashatod.
Szóval a bekötő úton eljutottunk egészen a kastélyig.

Félúton ez a tábla mutatja, hogy a kastélyon kívül milyen romok találhatóak itt. Sajna sok rajta az irka firka, így a kép sem a legjobb :(
A IV. században épült római erődítményből ma a kapu, a háromhajós bazilika és az állami raktár maradványainak felfalazott építményei látszanak. A római korban a provinciát átszelő, az adriai Aquileiaból Aquincumba (Óbuda) és a Sopianae (Pécs) irányából Savaria (Szombathely) felé haladó utak a fenékpusztai átkelőnél keresztezték egymást. A IV. században épült fel a fenékpusztai erőd. 433-tól a hunok fennhatósága alá került a Dunántúl, majd a keleti gótok lettek e terület urai. Thiudimer nevű királyuk a fenékpusztai erődöt választotta székhelyéül. Később a Dunántúl az avar birodalom része lett. Az avarok segédnépként keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás. Ellentétben a többi pannóniai erőddel, a fenékpusztai a népvándorlás korában is használatban volt. Feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el.

Ha a kastélytól a jobb kéz irányába indulunk el, akkor találjuk meg az első romot.

A romokat elnézve ez a raktárépület romjai lehetnek.



Kicsit távolabb megtaláltuk a másik romot is. Ez lehet a háromhajós bazilika romja.
Ez kisebbnek tűnik, mint a másik.


Jól megnéztük.... minden irányból.
Miután a kellő mennyiségű képet beszereztem, elindultunk visszafelé... még egyszer elmentünk a másik rom mellett.

Visszaértünk a kastélyhoz, és onnan elindultunk a másik irányba. A kis-kastélyka mellett tovább haladva ez a kitaposott út vitt előre. Reméltem, hogy így eljutunk a másik romig.
És így is lett. Egy kis gyaloglás után fel is tűntek a romok.
Aquincumot az anyaországgal, Itáliával összekötő legrövidebb út a mai Székesfehérvár, Veszprém, Tapolca érintésével jutott el Keszthelyig, ahol Fenékpusztánál kelt át az út a mainál nagyobb Balaton vizén. A fontos út biztosítására veteránokat, kiszolgált katonákat telepítettek Keszthely területére. Valószínű, hogy a népességnövekedés kapcsolatban állt a terület legnagyobb objektumának, a római erődnek a megépítésével. A helyén már korábban is állt egy település. A fenékpusztai erőd lakói nem menekültek el, életük az V. század derekáig zavartalan volt, bár a vidék 433-tól a hun birodalomhoz tartozott. Attila halála után (456) germán törzsek uralma alá került a régió.
Ezek pedig a kapu maradványai.
Az erőd épületei nagyrészt még mindig a föld alatt vannak, maradványaiközül csak három látható: a déli kapu, az egykori bazilika és egy raktárépület. A Festetics major épületeit 1820 körül emelték klasszicista stílusban. Különösen híressé vált a Festeticsek fenéki ménese. Az Újmajorban született Petőfi Sándor felesége Szendrey Júlia 1828-ban, kinek apja ez idő tájt a Festetics uradalom tiszttartója volt. Szülőházára 1909-ben került emléktábla.



Eltávolodva, a másik irányból nézve.
Ha a főútról közelítettük volna meg, és nem kerülőben, akkor ilyennek láttuk volna meg először.
De mi ez esetben a romok megtekintése után így távoztunk, és már mentünk is vissza a kocsihoz, hogy folytathassuk utunk hazafelé.
Érdekesek a romok. Bár valóban nem sok áll ki a fűből, és ha az egy kicsit is nagyobb a fú a kelleténél, akkor lehet, hogy nem is látni semmit, max. a kapukat. De reménykedjünk, hogy a jövőben is legalább annyira karban tartják, hogy szabadon bármikor tetszés szerint megtekinthető legyen.
Én örülök, hogy szakítottunk rá időt, és meg tudtuk nézni a fenékpusztai látnivalókat.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése