2015. augusztus 23., vasárnap

Óbánya - Kirándulás

Óbánya,
ahol kirándulni mindig öröm
A Mecsek szép erdői mindig, az év bármelyik napján szívesen látják és várják a kirándulni és túrázni kedvelőket. És aki ezt egy kicsit is szereti, az időnként kikívánkozik a természetbe. Nem csak hogy már hiányzott, de eljött az ideje ezen év augusztusában, hogy megtudjam, hogy új 'útitársam' ebben is örömét leli-e. Így hát felkerekedtünk, hogy felkeressük egyik kedvenc mecseki kirándulóhelyemet, Óbányát.
Egy hétvégi napon - talán egy kicsit későn, de kezdésnek talán pont jó is volt - elindultunk Óbányára. Az út ismerős volt. Mecseknádasdra kell eljutni a 6-os főúton, ami dél-dunántúliaknak szinte már fejből megy, a többieknek meg hát ott a GPS. Onnan pedig a kis úton Óbányáig kell eldöcögni. És már ott is a tábla!

A parkolási szabály továbbra is a régi! Óbánya községén belül fizetős a parkolás! Általában ezért szokott olyan sok autó, legalább egy-kettő mindig, még a tábla előtt parkolni. Ez van... szabály az szabály. Az utóbbi időben hol így, hol úgy parkoltam. No de most más volt a helyzet, ugyanis nem én vezettem és nem az én kocsimmal mentünk. És ami még ennél is újabb volt, hogy új útitársamnak, Szabolcsnak, kapcsolatai voltak Óbányán és így be tudtunk menni kocsival a községbe! Ingyé! Ki tudja, hogy lesz-e ilyenre valaha is újra lehetőségem.
Nem mintha nem lehetne könnyen gyalog is átszelni Óbányát, de így még gyorsabban el tudtunk indulni az erdő felé -  főleg hogy elég későn indultunk. És ki tudja... lehet hogy lesz majd olyan, hogy még több időt el tudunk itt tölteni?? De szép lenne....
Neki is vágtunk a kedvelt útszakasznak Óbánya és Kisújbánya között.
A falu szélén az elágazó útnál indul is túra. Itt mindegy, hogy melyiket választja az ember, mert párhuzamosan futnak és úgyis egy útban fognak találkozni.
Aki az alsót választaná, ez esetben a felső képen a bal oldalit, az erre a térre lyukadhat ki. Itt lehet sütögetni és családi pihentető programokat szervezni.
És kb. itt is van az első tábla, ami mutatja, hogy mennyi az annyi, amit gyalogolni kell.
Szabolcs mutatja is, hogy a mai napra melyik utat választottuk. :) Hát persze, hogy a rövidebbet! Ha jó együtt túrázni, akkor talán legközelebb már a másik célállomást is bevállaljuk :)
Aki szeret olvasni és némi tudást magába szívni, az lépte nyomom találhat majd hasonló táblákat, amik az erdő szépségeiről osztanak meg velünk érdekesebbnél érdekesebb információkat.
Hamar el is értük a pisztrángos tavat. És akkor mit látnak szemeim! El van kerítve?!?!? Mivan?
Árammal? Meg még kamera is?!? Nem mintha úszkálni szerettünk volna, vagy épp halat fogni.... de kerítés? Ennyire szükség volt rá? Csak szörnyülködtem és csodálkoztam. 
Főleg, hogy azért ott megy el mellette az ember... a család... meg a gyerek is! Ja.... és nem szép! Eléggé látvány romboló.
Mindkét tavacskát elkerítették :(
És még a totemoszlop is egyre rosszabb állapotban van. Talán a Pizzai ferde-toronyra hajaz.
A felújított és immár mesterséges mini vízesés... már ha volna víz....
De mindezek ellenére maga az erdő és a patak továbbra is a megszokott szépségében ragyogott.
S ahogy az egy-szem út vitt.... mentünk mi is előre.
Megcsodáltuk a természet szépségét.....
... megörökítettük, hogy mi is ott voltunk :)
Az út, és a környezet szépségével nem lehet betelni.
Izgalmas volt, amikor a patak vizén kellett átkelni.

És nem is egy helyen. Az egyik legszebb rész, ahol nem csak az egyik legszebb vízcsobogás volt...
....de Szuper Márió ügyességével kellett átjutni a köveken a patak vizén, ami az utat keresztezte (persze vannak akik a gumicsizmát választják és tank üzemmódban gázolnak át mindenen - de akkor abban mi a kihívás? a kaland? és az izgalom?).
Szabolcs sikeresen átért, amit meg is örökítettem. Főleg, hogy a sikeres átkelés után életét, de legfőképp a ruházatának száraz állapotát reszkírozva megközelítette a mini vízesést. Mondanám, hogy aggódtam, de el voltam foglalva azzal, hogy ezt a lehet legjobb és legtöbb formában örökítsem meg :) És milyen jól tettem :)
Mindketten szárazan folytattuk utunkat a patak mellett.
A látvány mindig egy kicsit más, egy kicsit új,....
.....és mindig nagyon szép!
Ezt a részt is nagyon kedvelem. A bátrabbak itt is megkísérelhetik összevizezni a cipőjüket miközben meghódítják a patak medrét. Egy-két kidudorodó kő itt is várja a vagányabb fotókra vágyó turistákat.
Az okoska táblák... tudod... hogy a  környékről még többet megtudhass, főleg ha valaki nem leli örömét a természet szépségében.
Utunk továbbra is a csobogó patak mellett haladt.... nem mintha máshol lehetne menni, hiszen ennek az óbányai túraútvonalnak pont az a lényege, hogy a patakmeder mellett jut el az ember Kisújbányáig! Így még a jeleket sem kell különösebben figyelni, amúgy a kék sáv jelzés vezet végig.

És milyen jó, hogy ez így van! Én nagyon szeretem újra és újra végigjárni ezt az útvonalat. Igaz, hogy olyan sokat még nem voltunk, de meglehet, hogy ez a kulcsa az egésznek -  nem állandóan, de évente legalább egyszer ellátogatni ide. Idén Szabolccsal.... :)
És a ferde vízesésen kívül a másik legnagyobb és legszebb......
Itt fényképezkedni szinte kötelező :)
Követtük a víz medrét...
Fárasztó volt az út, vagy csak hosszú?, vagy csak az ebéd volt szűkös? Szabolcs csak nem bírta ki, hogy ne nasizzon még túrázás közben is! Persze akinek jó az anyagcseréje és sok energiára van szüksége.... vissza is kell még érnünk!, úgyhogy jól is tette :)
S amíg a patak meder egyre mélyült, a fák úgy kezdtek el egyre jobban az ég felé nyúlni.


Egy újabb átkelő, ahol a patak medrében kell Szuper Máriót meghazudtoló ügyességgel előre haladni.... már ha lett volna víz... ami nem sok volt, de még talán annyi sem. Úgyhogy szinte zavartalanul sétáltunk végig a mederben.
El is értünk egy egyik leghíresebb részéhez az útnak, a csepegő sziklához.  Bár nem tűnik túl rendezettnek ez a környezet, de mégis van egy varázsa.
Főleg, ha az ember tudja, hogy ez a szájra hasonlító kőképződmény a csepegő szikla. Ez azt jelenti, hogy nem tudni, hogy honnan, de ennél a sziklánál télen-nyáron, éjjel-nappal csepeg a víz - olyan formában mint amikor valaki nem zárja el elég jól a csapot.... csak hogy itt sok csap van, és teljesen random csöpög a víz.
Mellette még egy kis mini vízesés... amit lentről is és fentről is meg lehet csodálni... ahogy mi is tettük.


Innen már csak pár méter és már el is értünk a hídig...
.... ami átvezet a patakon egyenesen a ferde vízeséshez
Még mindig csudaszép!
Innen az út visz tovább Kisújbánya felé. Egy kisebb pihenőhely mellett megy el.
No meg egy forrás mellett. Itt akár friss hideg vizet is lehet inni! Mi is megkóstoltuk! És jelentem, hónapokkal ezelőtt volt és még élek! :)
Egy kicsit itt is át kellett kelni a patak vizén, de ennél a pontnál eddig még mindig olyan kevéske volt a víz, hogy egyáltalán nem volt semmi veszély és gond, se a cipőre, se a ruházatra.
Utunk innen már egyenest Kisújbányába ért. A képen a fény... akár csak az alagút végén.... már a falu közelségét jelentette.
Amint beértünk újra táblák jelezték, hogy melyik irányba mit is lehet találni.
Mi csak Kisújbányáig jöttünk. Nézelődve, az érdekes szabadtéri kiállítást megcsodálva haladtunk a falu központja felé.
Igazi nyugodt, csendes falusi környezet várt minket.
A községháza....
...és a központ....
... ahol a dombtetőn a templomocska áll. Korábban már írtam erről, ha érdekel, akkor KLIKK IDE és elolvashatod, és persze több képet is láthatsz erről a felújított aranyos kis templomocskáról.

Bár étellel, itallal és még nasival is készültünk, de a kávézás elmaradt. Hiányát ennél a Klumpás tanya nevű büfénél pótoltuk.Aki esetleg nem készülne elég elemózsiával itt kaphat meleget, hideget mind ételben, mind italban. S bár elsőre úgy tűnik amikor beérünk Kisújbányára, mintha az ember a világ végére ért volna, de nem kell megijedni, a turistákra itt is gondoltak!
Kávézás után utunk visszafelé indult, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk az autóhoz.
Az egy-szem úton a patak mentén....
... a ferde vízesés mellett el...
... a vízcsobogások morajlása mellett....
.... át patakon, vízen, köveken....
... a jelölt utat hűen követve...
... visszaértünk a kiindulási ponthoz. :)
Nekem ahogy eddig is, most is tetszett a kirándulás, még újdonsült útitársammal is. Úgy vettem le, hogy Neki is tetszett, ezért úgy érzem, hogy semmi akadálya, hogy a jövőben együtt járjuk az erdőket és együtt keressük a kalandokat.

Addig pedig.... keresd fel Te is Óbányát és kedvelt túraútvonalát az év bármely időszakában!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

3 megjegyzés:

  1. Szép hely. Én is voltam a barátnőmmel ősszel. Szépek voltak a színek.

    VálaszTörlés
  2. Aranyos, vicces! Olyan mint egy Dörmögő Dömötör-mese az erdőben.:)) Helyes vagy, és gondolom, hogy a stílusod olyan, mint a vibráló, optimista személyiséged.
    Gyuri - www.induljelegyuton.hu

    VálaszTörlés