Ádánd - Csapody-kastély
Ádánd községe felé jártunk, s úgy gondoltam, hogy annyi időnk csak van, hogy egy pillanatra megálljunk és megtekintsük a községben található kastély épületét.
Balaton felé vezető utunk Ádánd községénél tett egy kis kitérőt. Sőt, egy kis pihenőt is. Így volt időnk megtekinteni a kastélyt és még egy a faluhoz tartozó érdekességet.
Úgyhogy meg is kerestük őket. Elsőként a kastélynál álltunk meg. Nem volt nehéz megtalálni, mert a falun átvezető főutca mentén található....már ami látható belőle.
Itt álltunk meg... a hosszú magas kőkerítés árulkodó volt. Láthatóan iskola területe... volt...
Úgy tűnt, hogy talán a magas hosszú kőfal rejti a kastélyt, de nem.
Mentem egy kicsit a másik irányba is, hátha a rendes kerítésen át látni valamit.
S bizony, hogy így már látni. Ott beljebb a sok zöld között egy sárga épület...
Ott a kastély épülete!
Sajnos így a kerítés mellől csak ennyit lehetett látni.
Egy kis információt lehet találni a neten erről a kastélyról, s talán a leghitelesebb a község honlapján - KLIKK IDE - található leírás.
Az épület a Perneszi család XVII. századi kastélya helyén épült 1820 és 1827 között, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban. Építtetője, Csapody Pál volt a község utolsó (jobbágyfelszabadítás előtti) földesura. A szabadságharcban nemzetőr századosként vett részt. 1849. március 2-án Roboz István író volt a vendége, aki itt, az ősfákkal körülvett, romantikus kastélyban írta a Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett című versét.
A kapun bemenni nem tudtunk, úgyhogy csak így és ennyit láthattunk.
Pedig nem is olyan kicsi épület. Kár, hogy ilyen állapotban van. Látható, hogy gazdátlan, és külseje sincs valami jó formában.
1850-ben Csapody Pálnak híres telivér méneséből összeállított ötösfogat szállította Ferenc József császárt Kaposvárról Keszthelyre, gróf Festetics Taszilóhoz. Említésre azért érdemes ez az eset, mert egy hajtásban tette meg az utat, ami 85 kilométer. Csapody (súlyosabb testalkata ellenére) maga is jó lovas, remek fogathajtó – és kiváló lótenyésztő volt. Ma is áll az uradalmi istálló épülete és ezzel átellenben a valamikori (feltételezhető) kocsiszín, amelyet a világháború előtt marhaistállónak használtak. Ma ebben működik a község művelődési háza.
Csapody Pál halála után, 1856-tól több birtokosa is volt a kastélynak, így gróf Wickenburg, majd a Tallián család, később az osztrák Satzger család vásárolta meg a kastélyt és annak birtokait, melyeken kiterjedt gazdálkodást folytattak nemzedékeken át, jelentős részt vállalva a falu felvirágoztatásából. A II. világháború alatt a Satzger család külföldre menekült. Üresen maradt kastélyukat napok alatt kifosztották, értékes berendezését széthordták, az épület is megrongálódott. A háború után után a kastélyt és birtokait államosították, majd itt kezdődött meg a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Az páfrányfenyőkkel és piramistölgyekkel beültetett, híres kastélypark nagyrészt elpusztult – helyén ekkor mezőgazdasági gépállomás és szocialista stílusú barakkházak épültek. 1980-85 között a kastélyt átépítették, akkor egyszerűbb tetőzetet kapott, 2000. nyarán pedig belső átalakításra került sor. 2007-ben megszűnt a Csapody kastélyban működő Mezőgazdasági Szakiskola – a kastély azóta üresen áll.
Érdekes volt a kastély megtekintése..... a kastély volt is meg nem is.
Az állapota és maga az épület megközelíthetősége miatt most nem mondanám, hogy...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése