Gorsium Régészeti Park
Egy nagyon különleges helyen jártunk. Végre eljutottam arra helyre, amelyről még anno ilyen fotót láttam a neten, és ez nem más, mint Tác községégben a Gorsium. Nagyon kíváncsi voltam és szerettem volna megnézni, a saját két szemmel látni, hogy ez tényleg Magyarországon van. S ez a fenti kép már az enyém!
Szóval tudtam, hogy hol van és kb. merre kell menni. Viszont még ennyire se kell túlbonyolítani. Egyszerűen be kell menni Tác községébe és ezt a táblát kell keresni.
Innen az út már egyenesen a célhoz vezetett.
És ez az... ide jöttünk... Egy nagyon korrekt parkoló várja a látogatókat.
Bár az épület elég furcsa... mintha nem is passzolna ahhoz, amit látni szeretnénk.
De hát ha itt a bejárat, akkor itt a bejárat.
S ahogy bementünk...hűűűűűhaaa. Ez igen. Milyen hatalmas, modern épület és recepció. S itt Tác 'faluvégen'.... csak néztünk...
Mindjárt itt van is egy kiállítás, ahova fényképezőt sajnos nem lehetett bevinni. De nem is ezzel kezdtük.
Előbb beszereztük a barátságos árú belépőjegyeket. Erről bővebb információ, ahogy a nyitva tartásról és egyébről a Gorsium weboldalán, KLIKK IDE.
S bizony, hogy nem a megszokott recepció van ott... vízautomata, kávéautomata...
...egy nagyobb pihenőhely....és ott hátul még értékmegőrző is?!? Ez igen... ritkán látni ilyet egy kirándulóhelyen, főleg romoknál.
De nem pihenni jöttünk, úgyhogy már mentünk is felfedezni amit csak lehetett és megkeresni, amit annyira látni szerettem volna.
Az üvegajtón túl a nagy zöld természet várt. S elsőre semmi érdekeset nem láttunk.
Csak a parkolót... ami elég közel volt... és mintha nem lenne rendes kerítés... hm... ez érdekes.
No mentünk felfedezni...
Táblát találtunk...úgyhogy jó helyen vagyunk :)
Egy fekvő kőtáblán mintha az egész terület térképe lett volna.
Úgy tűnt, hogy bőven lesz mit nézni. Ennyi épület... te jó ég.. akkor mekkora terület lehet, amit be kell járnunk.
Úgyhogy mentünk is, hogy azért zárásig megnézzük azt, amit lehet. Itt mindjárt az elején el lehetett menni erre... s lám anya ezt választotta...
S el lehetett menni erre is. Mintha ez lenne a szebb és kőszobrokkal díszített ösvény.
De ha már anya arra ment... akkor irány utána.
A "Kikötő" felé mentünk.
S ha már erre indultunk meg, akkor végig az ösvényen.
Az ösvény melletti árokban még feltűnően sok kőmaradvány feküdt.
Úgy tűnik, hogy itt még lenne min dolgozni.
S ahogy kiértünk az ösvényről... megláttam!!!
Aztamindenit! Ott van! Amit eddig még csak képeken láttam ott volt az orrom előtt!
Hát nem gyönyörű?!?! Mintha egy másik korszakba kerültünk volna.
S kicsit olyan is. Hiszen ez az egész Gorsium nem más, mint egy római kori település! Illetve már csak a romjai. Jó sokáig néztem és néztük.. meglehet hogy ez az egyik legszebb látképe az egész helynek. Varázslatos... azok a kövek, azok a falak, és azok az oszlopok...
Majd megindultunk, hogy akkor mindent felfedezünk, amit csak lehet. S hamar úgy tűnt, hogy itt még bőven van mit feltárni, rendbe hozni.
S lenne értelme... mert ami ilyen szép és különleges, no meg egyedülálló a magyar romok között!
Elértünk az oszlopig is...
De nem arra indultunk meg, hanem a lépcső és a töltés felé.
Persze közben csak ámultunk és bámultuk a romokat. Sok képet készítettem, mert nem győztem betelni a látvánnyal.
A fent megnevezett oldalról:
Az 1958-ban kezdődő folyamatos feltárások eredményei kezdettől fogva kivételes méretű régészeti parkban mind a kutatás, mind az érdeklődő közönség számára megtekinthetők. A feltárt romokat körülvevő parkban az előkerült kőemlékek láthatók, a legjelentősebb leleteket állandó kiállítás mutatja be.
A fent megnevezett oldalon részletes útmutatás olvasható, hogy hol mi is látható. Mert hogy itt mindennek helye volt, neve volt... ha érdekel akkor KLIKK IDE és itt láthatod a leírást.
De mivel mi megint hol erre, hol arra mentünk, ezért inkább a kedvenc mindent-tudó oldalamról, a Wikipédiáról vettem kölcsön történelmi vonatkozású tudnivalókat.
Gorsium-Herculia Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterülete. A mai Tác település közigazgatási területén található, Székesfehérvártól kb. 10 kilométerre délre. A katonai táborból várossá fejlődő Gorsium (mely egyes vélemények szerint ekkor a Herculia nevet kapta) a késő romai korra Pannonia egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb településévé vált, lakói római polgárjoggal rendelkeztek. Falai között több császár, köztük Traianus, Septimius Severus és Caracalla is megfordult. Stratégiai jellegét tekintve a Géza nagyfejedelem által alapított Székesfehérvár római kori megfelelőjének tekinthető.
A romterület kezelője a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, mely a közelmúltban jelentős fejlesztéseket hajtott végre, így korszerű körülmények között tudják bemutatni a város maradványait, az újonnan épített kiállítótérben pedig állandó és időszaki tárlatokat rendeznek be.
A régészeti parkban emellett minden év tavaszán megrendezik a Floralia nevű tavaszünnepet Septimius Severus császár 202. évi látogatásának emlékére.
Az egykori város mintegy 200 hektáros területe ma teljesen beépítetlen,[5] helyén ma a Szent István Király Múzeum működteti az ország legnagyobb régészeti parkját, melyet az érdeklődő közönség is látogathat. A park megtekintése körülbelül két órát vesz igénybe.
A római település tudomásunk szerint legkorábban a II. József-féle 18. századi térképen szerepel. Bár Rómer Flóris 1866-ban, mint ismert lelőhelyet említette, az első ásatásokra mégis csak 1934-ben került sor Marosi Arnold vezetésével. Ezt az első régészeti feltárást, 1939-ben, majd 1954-ben újabbak követték, ekkor Radnóti Aladár irányításával. Gorsium-Herculia rendszeres feltárása azonban 1958-tól indult, Fitz Jenő vezetésével. Munkatársai Bánki Zsuzsa és Lányi Vera voltak. A műemléki helyreállításhoz terveket Papp Imre, Hajnóczi Gyula és Istvánfi Gyula készített. Az ásatások, a feltárások anyagának feldolgozása, valamint a régészeti park kiépítése, az egykori épületek helyreállítása folyamatos.
A töltés-szerű ösvényen - már ha az volt, mert annyira mégse tűnt annak - kerültük meg a romokat. Tán ezt az utat mégse arra szánták, viszont itt-ott egész jó rálátás nyílt a romokra, tán jobban , mintha csak lent, vagy a falak között sétáltunk volna.
A város nevét a III. század végén megjelent Itinerarium Antonini, (római útikönyv) leírásából ismerjük: „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” megfogalmazásban (sive jelentése: és, vagy). A kettős megnevezés a 260-as szarmata dúlás nyomán felépülő város régi, közhasználatú és az új, hivatalos elnevezésére utalt.
S már el is értünk ahhoz a furcsa épülethez, amit az elején messziről láttunk. Már akkor is furcsa volt, de így közelebbről még inkább az. Meg is néztük közelebbről, hogy miért is áll itt a romok között egy ilyen építmény.
Ahogy a modern épület felé haladtunk megláttunk, hogy még mekkora terület vár feltárásra illetve helyreállításra.
Eddig is nagynak tűnt az egész, de ezt látván még nagyobbnak és egyenesen hatalmasnak a megszokott átlagos romokhoz képest. Tán itt lehet igazán felfogni, hogy tényleg egy egész várost foglal magába a romkert. Ami így már nem is kert, hanem tényleg egy jó nagy park.
Az épület mellett egy újabb tábla... csakhogy nehogy eltévedjünk és mindent tudjunk. Bár maga a tábla értelmezésében is simán el lehet tévedni... :) Nem mondom, hogy bonyolult volt.. de azért jóóó sok minden volt rajta.
Belül annyi mindent nem találtunk. De azok a fal-dekorációk... hogy már akkor is gondoltak ilyenre!?!
Rom itt, oszlop ott.. kövek és nagyobb épületmaradványok mindenfelé.
A rómaiak megjelenése előtt a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. Az I. század közepén az Aldunáról idevezényelt ala Scubulorumelnevezésű légió két út keresztezésében (Sopianae-Aquincum, Sopianae-Brigetio) árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Az itt állomásozó mintegy 500 fős lovascsapat (ala) feladata a sárvízi átkelő védelme és a tartomány belsejének védelmében az ide befutó útvonalak mentén őrszolgálat biztosítása . A Duna parti limes teljes kiépülése után már nem volt szükség a belső katonai biztosításra, így az akkor itt állomásozó csapatot tovább vezényelték a birodalom más területeire.
A felszámolt castrum helyén 103-tól új város építését kezdték meg. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az ugyanebben az évben megszervezett Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) provincia tartománygyűlésének (concilium provinciae) székhelyéül.
Ma még nem bizonyított, mikor kapta meg a település a városi (municipium) rangot. Tóth István ókortörténész Hadrianus 124-es pannóniai szemleútjára datálja . Az elkövetkező években kiépült település virágkorában elérte a 400 hektárt.
A „szent kerületen” belül hatalmas csarnokokat emeltek a tartománygyűlés és a császárkultusz ceremóniáinak megrendezésére. Az ünnepségek fényének emeléséhez elengedhetetlen cirkuszi játékok megrendezésére 20 000 fő befogadóképességű amfiteátrum épült.
A markomann-háborúkban (167-180) a szarmaták felgyújtották a várost. Ekkor nemcsak a külső negyedek égtek porrá, de a szent kerületben is nagy pusztítást végzett a tűz. Ezt a csapást hamar kiheverte a város. Helyreállították a császárkultusz épületeit. Ekkor újult meg a tartománygyűlés csarnoka is. Ezt követően 90 évig a severusi kor virágzását élte a város.
Az afrikai származású felső-pannóniai helytartóból lett császár, Septimius Severus kiváltságok sorával hálálta meg az őt trónra segítő katonaság szolgálatait. (A katonák zsoldját 1/3-ával megemelte, melyet később újabb zsoldemelések követtek. A fizetőképes kereslet ilyen mérvű növekedése ösztönzőleg hatott a teljes gazdaságra. Fitz Jenő professzor a 193-284 közötti kort a „Pannonok évszázadának” nevezte.)
Jobban feltárt és kevésbé feltárt területek váltakoztak. Érdekes a látvány. S az a sok kérdés az ember fejében, hogy azok még miért nem... és hogy ott vajon mi lehetett....
A császár 202-es pannóniai látogatása alkalmából, az uralkodó költségén építették újjá az istenné vált császárok templomát. A vicus vályogból épült házainak nagyobb részét is ebben az időszakba építették át tartósabb építőanyagból.
258-ban egy gyorsan levert polgárháború veszélye elől a föld alá menekítették a városi tanács pénztárát. A 3134 db dupla dénár 1725 évvel később, az ásatások során került elő.
Sokkal komolyabb volt a két évvel későbbi szarmata-roxolán-támadás. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé a barbárok. Az ezt követő, az egész birodalomra kiterjedő gazdasági politikai és katonai válság mintegy három évtizedre elhúzta a helyreállítás megkezdését. (Barkóczi László elmélete szerint ebben az időben hurcolták el a dunaparti erődítmények sürgős helyreállításához a szentkerület leomlott kőanyagát.)
Ez is egy nagyon szépen helyrehozott része. S lám ott a távolban még egy modern üvegkalitka.
A III. század utolsó éveiben ismét központi akaratból épült újjá a város. Diocletianus utasítására a szentkerület romjait elegyengették és teljesen új koncepció szerint kezdték meg az építkezést. A fallal körülvett városrész továbbra is a provincia kiemelt települése maradt. Az új város új nevet kapott, Diocletianus császár társuralkodójáról, Maximinus Herculius-ról Herculiának nevezték el. Jelentősége valószínűleg ezután sem csökkent. (Fitz professzor teóriája szerint a négy részre osztott Pannónia Valéria provinciájának helytartója (praeses) Aquincumból a 290-es években áttette székhelyét Herculiába.)
Az ezt követő évszázadban a város folyamatosan épült-szépült. Helytartói rezidenciának alkalmas palotát emeltek, vele szemben testőrségi laktanya kapott helyet. A kereszténység térhódításával több ókeresztény bazilikát alapítottak.
Ott romok.. itt üveg... még mindig nagyon furcsa...
De azért benéztünk a Lakomaterembe. A felső szint valóban olyan volt mint egy 'rendezvényterem'. Nagy tér és hely... és nagyon más semmi.
Minden más.. tárgyi kiállítás egy szinttel lejjebb volt.
A település hanyatlása a IV. század utolsó harmadában kezdődött. A provinciában megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette. A városon belül összezsúfolódott lakosság egyre igénytelenebb épületeket emelt.
Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. Ebben az időben a város valószínűleg püspöki székhely is volt. Valéria provincia területét a rómaiak 430-ban a hunok-nak engedték át. A város ekkor már régi méretének töredékére zsugorodott.
A távolban pedig még kevésbé feltárt területeket láttunk. S ki tudja, hogy még mekkora egyáltalán fel se mért területen lehetnek romok.
Távolodni kezdtünk a hatalmas nagy rom-területtől.
S úgy tűnt, hogy már nem lesz semmi se... de az a valami ott a távolban... az érdekesebbnél is érdekesebb volt.
Mintha valami szintén modern és futurisztikus fal lett volna, amivel valamit nagyon el akarnak választani. Ehhez foghatót sem láttam még.
Ahogy melléje értünk valóban hatalmas volt. S ha már van itt egy ilyen, akkor talán kilátóként is funkcionál. S tényleg... lépcső is volt...
...s tetején valóban kilátásra volt lehetőség.
...a távolba is, ahonnan jöttünk...
Meglepő módon a nagy fa mögé van elrejtve.
Ezután már túl nagy romok és azokkal tűzdelt területtel, vagy legalább is olyannal, mint az elején, már nem találkoztunk.
Temető?!? Hm... Végül is akkor is kellett, no de ilyen közel a lakórészhez?!?
Fűszerkert is volt anno...
És még egy kis rom... de itt már tényleg csak ennyi volt.
S még egy temető?!?
Majd irány a park másik vége, ahol még egy nagyobb épület várt a megtekintésre.
Itt is kiállítások voltak.
A legjelentősebb falu neve a XI. századtól Föveny volt. Szent István a birtokot a székesfehérvári káptalannak adományozta. Ezt követően évszázadokon át innen szállították a követ a királyi és egyházi építkezésekhez. A mocsarakkal védett területen több székesfehérvári országgyűlést tartottak.
Föveny a török uralom idején pusztult el végleg. A XVIII., XIX. században az elhagyatott terület a Zichy-grófok uradalmához tartozott, akik szintén kőbányaként hasznosították a romokat.
És belül is...
Innen pedig már látni lehetett a recepció épültét.
Így a végén néztünk gyorsan be a fényképezők számára tabu kiállításra. Nagyon érdekes volt. Itt valóban az értékes leleteket lehetett megtekinteni. Sok mindent láttunk... de a dobókocka... az igazi ősi típusa... ami el van vetve... az nagyon megmaradt az emlékeimben.
Innen a zárással már távoztunk is. Jól elment az idő és úgy tűnt, hogy épp hogy végig értünk. S tán a nagyját láttuk, de biztos hogy nem mindent. Úgy tűnik, hogy ide sokkal több időt kell szánni, főleg ha az ember szeretné tényleg jól átlátni, hogy az ókori város melyik romrésze mi is volt.
Viszont megéri, mert ilyen egyedi látnivalót, főleg, hogy ez itt van Magyarországon, és a miénk! látni kell! Ugye, hogy nagyon különleges helyen jártunk?!? Remélem, hogy egyszer Te is megnézed...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése