Csomorkányi templomrom

Csomorkányi templomrom

Alföldi kirándulásunk során a romokat sem hagytuk ki. Második napon elmentünk megkeresni a Hódmezővásárhelyhez tartozó templomromot. Legalább is a nagy szántó-mező közepén álló romot úgy tűnt, hogy Hódmezővásárhely irányából a legkönnyebben megközelíteni. S mivel nem tűnt nehéz 'vállalkozásnak' ezért mentünk is, hogy megleljük a Csomorkányi templomromot.
Reggel volt, jó idő volt, térkép is volt... a küldetés könnyűnek tűnt.

Dehát.. ember tervez... Reméltem, hogy az az alsóbbrendű út, ami arrafelé vezetett jó minőségű és könnyen járható lesz. Meglepetésünkre az is volt! De még mennyire, hogy járható volt az út! szinte jobb aszfaltút volt, mint felénk a 65-ös!

Pedig a semmibe vezetett, értem ez alatt, hogy csak ritkásan behálózott tanyavilág szegélyezte az utat. Aztán egyszer csak elfogyott, vége lett…. legalább is nekünk le kellett kanyarodni róla. No de hova! Földes-út vitt volna tovább! Viszont még messze voltunk a céltól! Autót kímélni... vagy nem kímélni... az volt a kérdés.
És hát milyen az időszűkében szenvedő lusta turista… hát persze, hogy megpróbál végigautózni minden járható, de még a kevésbé járható úton is.

Ha épp nem egy nagyobb vízmosás 'marta' útszakasz volt, akkor egy egészen tűrhető, és autózható földes-út vezetett előrefelé. Egy kis off-roadozás!

Néhol nehezebb szakasz volt, de összességében gond nélkül végig tudtunk menni rajta.

És milyen jól tettük… vagy 3 km-t mentünk autóval mire odaértünk. Az elején még tábla is mutatta... csak hát az elején ki figyelt már erre, amikor fontosabb volt azon tanakodni, hogy nekivágjuk-e a földes útnak autóval vagy sem. De a lényeg, hogy az út legelején egy tábla mutatja, hogy jó helyen jár az ember.

Útközben találtunk segítő táblákat is. Úgyhogy amikor már kezdtem kétségbe esni, hogy egyáltalán ezen az úton kell-e haladnunk, akkor elő-elő bukkant az út mellett egy-egy tábla.
Egy kis zoom-zoom, s ha jó a szemed, akkor olvashatod is...

.... egy kis történelem... egy kis múlt...

S már kezdtem azt hinni, hogy soha nem érünk oda. Mondjuk azzal a gyök 20-al való döcögéssel nem lehetett gyorsan haladni. De akkor megláttuk.

Ott volt! Legalább is valami magas oszlopos és egy doboz formájú kilátó-szerű építmény.

Hááát.... érdekes és különleges művészi alkotás.... itt a semmi közepén.

Később mindkettőt megnéztük közelebbről is. De előbb a rom! Ott rejtőzött... ott a fák között.

S mivel főként ezért jöttünk... ezért siettünk is a fa-csoportulás felé, hogy megnézzük a romokat.

A Csomorkányi templomrom.

Ebből a szögből nem is tűnt olyan nagynak a rom.

Nem sok falrész maradt állva.

De legalább a falvonulatok alapjai megvannak.

Így a régi templom teljes épületének alapja kirajzolódik... már ha a méteres gaz nem nyomja el.

Végül is... innen nézve.... talán mégse olyan kicsi a rom megmaradt fala.

Főleg, hogy van még egy nagyobb darab.

Egész jó kis rom. Mind méretre, mind a megmaradt falmaradványokat tekintve ez már az a rom, amiért megéri kirándulni egyet.

S úgy tűnik, hogy itt várják is a kirándulókat. Egy szép nagy piknikezésre és sütögetésre alkalmas helyet alakítottak ki a rom, az oszlop és kilátó háromszögében.

A romoktól távolodva ....

... a gazos terepen áttörve az oszlop felé vitt a lábunk.

Majd a kilátót céloztuk meg. Furcsa egy kilátó... ilyet, vagy ehhez hasonlót még soha nem láttam. Se formára, se magasságra. Már csak azért is kíváncsi voltam, hogy egyáltalán mit lehet látni ilyen környezetben és ilyen magasságokban.

Háááát.... ezt...

... meg ezt....

...a végtelennek tűnő alföldi síkságot.

Nem véletlen, hogy nem kell ide magasabb kilátó.... Alföldi rónaságunk alig pár méter magasságból is már jól látható.

A kilátó mellett található, nem épp olvasható-barát megjelenésben kiállított táblákat is megnéztük. Volt belőlük jó-pár.  De bármennyire is igyekeztem jó fotót készíteni, egy kis olvasgatáshoz, nem igazán lett olyan, amiért az embernek szívesen guvad a szeme. Ezt bizony személyesen kell majd mindenkinek megnéznie, ha kíváncsi rá.

Mivel még sok látnivaló várt ránk ezen a napon, ezért búcsút intettünk a kilátónak, az oszlopnak...

.. és a romoknak is.

Egész jó helyen van a rom. És így, hogy egyéb látnivaló is kínálkozik, egy kis kirándulást megér. De időnk sajnos nem engedte, hogy tovább maradjunk, úgyhogy mentünk is vissza ugyanazon az úton, amin jöttünk. Most már sokkal magabiztosabban robogtunk a földes úton.

És így sokkal hamarabb ki is értünk az aszfaltozott úthoz.

Egész jó romot láttunk. És a környezet is abszolút kiránduló-barát. Úgyhogy rom-keresőknek, túrázóknak, kirándulóknak... 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!