Hódmezővásárhely városnézés
Terek és Templomok bűvkörében
Hódmezővásárhely és környékén kirándultunk. És ha már a környéket bejártuk, akkor miért ne tartottunk volna egy városnézést is. Úgyhogy kocsival is meg-meg álltunk, sétáltunk is, és sok mindent láttunk.
A város környékén tett kirándulások miatt több napig is időztünk a környéken. Ha még nem olvastad a teljes kirándulásról szóló bejegyzést, akkor itt megteheted - KLIKK IDE. A több nap során megnéztünk ezt-azt. Sajnos nem láttunk mindent. Ráadásul így utólag úgy tűnik, hogy több szép épületet és templomot hagytunk ki. De ami mellett elmentünk és lencsevégre kaptam, azt megmutatom. És hogy ne csak képeket lássunk, hanem bővebb képet is kaphassunk arról, hogy melyik épület mi is, ezért a http://hodmezovasarhely.utisugo.hu/ oldalt hívtam segítségül.
Legelőször az egyik városközponttól távolabbi ponton (ahova gyalog már nem sétáltunk volna el) ezt néztük meg. A Szent István templom.
Annyira szép és annyira nagy, hogy nem lehet nem észrevenni, ha a 47-es úton a városból kifelé vagy épp befelé halad az ember. Hódmezővásárhely, Szent István tér cím alatt kell keresni.
Az első kapavágást 1935 novemberében tették, 1937-ben az első szentmisét mondta benne a jezsuita tartományfőnök. Tervezte Fábián Gáspár (1885-1953) ókeresztény bazilika stílusban. A templomot az egyszerû vonalvezetés jellemzi.
A szentély előtt széles boltív, rajta freskó a magyar és lengyel szentek népes csoportjával (Korbuly Ferenc). A főhajó fagerendás, kazettás kiképzésű. Falán 20 nagy ablakon fõleg a jezsuita rend jelesei, szentjei, a mellékhajók kerek ablakán a keresztút stációi láthatók. Leszkovszky György tervezte, Kopp Ferenc üvegfestő készítette 1937-ben.
A főoltár 1961-ben készült el Leszkovszky György tervei alapján. A főoltár fölött a védőszent nagyméretű képe. A templom dísze a Jézus szíve mellékoltár, amely carrarai márványból készült zöld és sárga márványbetétekkel. Tervezte Fábián Gáspár. A tabernaculum-ajtók és gyertyatartók Gunex János alkotásai. A Jézus szíve szobor Del Amier Félix, a Szűz Mária Fischer János munkája.
Ímmel-ámmal bekukucskáltunk. Legalább is a fényképezőmnek most sem okozott gondot, hogy ha távolról is, de betekintést nyerjen a templom belsejébe. Furcsamód nem is tűnik olyan nagynak a templom belső tere. Biztos, hogy vannak még ott egyéb, ebből a szögből nem látható terek.
A padokat Fábián Gáspár tervei alpján Radics István helybeli asztalos készítette felvidéki tölgyfából. A szószéket Kulai József és Czeglédi Lajos faragta. A kápolna Szent József szobrát Vágó György készítette. Az orgonát Kuczor Béla tervezte, az Esz-nyolcad hangú harangot Szlezák László öntötte (1939).
A fedett előcsarnokban helyezték el a háborúban és hadifogságban elpusztult leventék emléktábláját (Návai Sándor). A templom melletti emeletes rendházat 1990-ben visszakapták a jezsuiták.
Miután megnéztük az első templomot, alig gurultunk tovább, és már ott is volt második. Egy még szebb és még különlegesebb!
A hódmezővásárhelyi Zsinagóga.
Mivel az a ronda állvány belecsúfított a képben, no meg amúgy is, közelebb mentünk, hogy jobban megszemléljük ezt a szépséges épületet.
Az 1834-ben lakóházból átalakított imaház helyett 1852-1857-ben Busch Miklós új templomot építetett. A szegedi Müller Miksa tervei alapján 1906 és 1908 között alakították mai formájára. Az előkert megfelelő rálátást biztosít az épületre. A mór stíluselemeket is felhasználó eklektikus, impozáns térhatású templom jellegzetes szecessziós díszítésű.
A bejáratot óriásivá növelő köralakú üvegablak uralja a homlokzatot, melyet hármas ív zár, kőtáblával a tetején. A színes rózsaablak fölött héber nyelvű felirat olvasható: "Erősségem és oltalmam az Örökkévaló, benne bízom." A két oldalon emelkedő Dávid-csillaggal díszített kupolák sajátos egyéni jelleget kölcsönöznek az épületnek. A szobordíszeket Balla József készítette.
A templombelsőbe narthexen (előcsarnok) keresztül léphetünk, ahol a karzat mind a négy oldalon körbefut. A frigyszekrény mögött van a kórus karzata. A tóraszekrény feletti felirat fordítása: "Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam." 1974-ben a narthexben márvány emléktáblákat és egy jelképes fekete síremléket helyeztek el a deportáltak és a mártírok emlékezetére.
A zsinagóga telkének Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, ahol 2004. júliusában nyílt „Magyar tragédia 1944” állandó kiállítás, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak, köztük az országból elhurcolt csaknem 190 000 zsidó gyermeknek is.
Nem terveztük, hogy kíváncsiskodunk, de ha már a kapuk és ajtók tárva nyitva voltak - szó szerint. Csak egy szempillantás erejéig mertünk benézni. Itt aztán voltak belső méretek!
És az a rózsa ablak!
A belső udvar felé pedig megtalálható a Holocaust múzeum. Oda már nem néztünk be.
Viszont ezért a gyönyörű-szép épületért megérte megállnunk.
Alig pár méterre pedig már ott is volt a következő templom. A körforgalomban magasodik, ez a Református Újtemplom - Hódmezővásárhely. Közelebb nem mentünk. Nem volt annyira csalogató az épület. és szinte biztosak voltunk benne, hogy még az ajtó kulcslyukán sem fogunk tudni bekukucskálni. Úgyhogy csak így messziről.
II. József türelmi rendeletének kibocsátása után vált lehetővé a város második református eklézsiájának megépítése. Az alapkövet 1792-ben Szőnyi Benjámin tette le, akinek emlékversét a torony gombjában helyezték el. A Fischer Boldizsár tervei alapján készült templomban az első istentiszteletet 1796-ban tartották, a felszentelésre csak 1799-ben került sor.
Az épület késő barokk stílusú, egyhajós, egyenes záródású, két végén kétemeletes karzattal. A toronysisak jellegzetesen barokk kiképzésű. Kegtárgyai közül kiemelkedik egy 1761-ben készült barokk lomb- és szalagdíszes ezüstkehely. Egy ismeretlen magyar mester kezéből származó empire formájú úrvacsora serleget is őriznek, ugyancsak itt található két 1756-ból való úrasztal kendő, melyet virágdíszekkel hímeztek. A templom leghíresebb lelkipásztora Szeremlei Sámuel, a város tudós történetírója volt. A falon Bognár Rezső (1888-1963) kántor, karnagy emléktáblája látható.
És hogy a visszafelé séta során hogy jutottunk el ehhez a templomhoz.... már magam sem tudom. Toronyirányt mentünk és vitt előre a kíváncsiságunk. Az előbbi két templom közelében találtuk meg. Ez az Unitárius templom.
Meglepően szép templom. Tisztára olyan mint egy hercegnő kastély a mesékből. A szín, a forma, nagyon egyben van.... az egész épület nagyon aranyos. Tán azok a tornyocskák teszik, hogy a mesebeli kastélyokra emlékeztet.
Az Erdélyből eredő unitáriusoknak már 1567-ben voltak hitvallói Hódmezővásárhelyen, de csak 1877-ben alakult meg a helyi unitárius egyház.
A régi imaház helyett 1910-ben épült fel a kisméretű eklektikus templom a Völgy utcai telken, Kruzslicz Károly építész tervei alapján.
Kívülről eddig tán ez volt a legcukibb templom, amit láttam.
Ahogy autóval mentünk város központ felé, ezt a furcsa épületet is láttuk. Nem is egyszer mentünk el mellette. Akkor elképzelni se tudtam, hogy mi lehet ez. Így utólag már tudjuk... "Emlékpont"-nak hívják.
Magyarország első EMLÉKPONT-ja állandó kiállítás keretében, a legkorszerűbb kiállítási technológiákkal és múzeumpedagógiai lehetőségekkel élve teszi tapinthatóvá és mindenki számára is felfoghatóvá azokat a történelmi folyamatokat, amelyek Hódmezővásárhelyt és lakóit érték az elmúlt ötven esztendőben. Emlékpontunk mementó is, hiszen figyelmeztet arra, hogy ez az ötven esztendő nem álom: azzal, hogy távolodunk tőle, nem csökken a tanulságok súlya.
Ezután már gyalogosan folytattuk a városnézést.
A városban elég sok szépen gondozott terület van.
És a körforgalmakra is kiemelt figyelmet fordítottak.
A kemping irányából - ami fantasztikus módon szinte a város közepén van, a Népkert mellett - megindultunk a belvárosi sétára.
A Hősök terén szép nagy épületek. Terek... zöldek... szobrok.
S a lépcső mutatta az irányt a belváros felé.
A szép és különleges hatású épületeknél meg.meg álltunk egy pillanatra.
Még ha az nem is volt egy nevezetesebb épület, hanem csak egy iskola. De hát soha nem lehet tudni. Tudjuk jól, hogy sok kastélyszerű épület ad otthont iskoláknak vagy bármilyen egyéb szervezet működésének. Ez az épület a Bethlen Gábor Gimnázium Hódmezővásárhelyen. De nem tekint vissza kastély múltra.
A gimnázium a debreceni kollégiumhoz kötődve 1723-ban lett folyamatosan működő latin iskola. A szerény vályogfalú iskola helyén 1822-ben épült fel a református Nagyoskola (Ógimnázium). 1854-ben mint algimnázium nyilvánossági jogot kapott, 1873-tól főgimnázium. Az iskola 1883-ban új épületszárnnyal bővült, 1896-1897-ben épült fel a ma is használt épület. 1924-ben humán gimnáziummá szervezték át.
Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem nevét 1930-ban vette fel. 1948-ban - mint felekezeti iskolát - államosították. A háromszintes épület Sándy Gyula tervei alapján préstéglából készült, műkő elemekkel. Stílusa eklektikus, historizáló, korai reneszánsz és magyar népi motívumok, díszítések felhasználásával. (Sándy Gyula (1868-1953) építész. Steindl Imre és Petz Samu mellett dolgozott.
Főbb alkotásai: posta Újpesten, templomok Kaposvárott és Székesfehérvárott.) A szecessziós vasalású főbejárati kapun át csúcsíves kresztboltozatú sokszögű előcsarnokba lépünk. Itt Bethlen Gábort és Arany Jánost ábrázoló szobrok (Kamotsay István), a második világháború tanár és diák áldozatainak emléktáblája, valamint Németh László író diófába vésett sorai láthatók.
Az épület mellett elhaladva egy újabb toronyra lettünk figyelmesek. Lábunk mindjárt arrafelé is vitt minket.
Közben egy kis kitekintés erre....
... arra... A város bizonyos részei még régi korra tekintenek vissza. Míg mellette a közelben már az új-építésű blokkházak figyelnek.
No meg a szép nagy terek.
Majd elértünk a kiszemelt toronyhoz.
Ez már biztos, hogy a városközpont volt, mert még információs táblát is találtunk.
Meg is örökítettem, hogy utólag is be lehessen azonosítani, hogy mi merre van.
A templomot meg persze, hogy megnéztük közelebbről is. Ez a Református Ótemplom a Kossuth tér mellett.
S lám.... a kapu tárva-nyitva, be tudtunk menni körülnézni.
És milyen jól tettük. Mert bár kívülről egy átlagos templom épület. A már megszokott forma, torony és fehér szín. Addig belülről annál egyedibb és különlegesebb. Pl. ami mindjárt elsőre feltűnt... hát hol az oltár?! És hogy lehet hogy az ajtóban állva a túloldalon egy ajtót látok?!? Ilyen templomot se látunk sűrűn.
Az egykor Hód-tó partjához közel álló vályogtemplom elé 1713-1714-ben kőtornyot emeltek. A torony a harang elhelyezése mellett védelmi szerepet is betöltött. Innen figyelték az ellenség, az árvíz jöttét, innen észlelték a tüzeket. A főbejárat fölötti kőtáblán bibliai idézettel a város címerét és a város elöljáróinak neveit helyezték el.
A barokk stílusú templomhajó igazodva a torony építészeti megoldásához, 1721 és 1723 között készült el, kivitelezését Helbing János budai építőmester végezte. Károlyi Sándor a torony számára átengedte a korábban Rákóczi tulajdonát képező nagyecsedi kastélyának óráját és csengettyűjét. 1725-ben tették helyükre. 1741-1742-ben lőrésekkel ellátott fallal vették körül a templomot, egy része ma is látható.
És ez az orgona! Azonnal a Deszk község Magyarok Nagyasszonya templom jutott eszembe. Legalább is színben és stílusban nagyon hasonlít rá. Pont olyan, amilyennek az ember egy orgonát elképzel, legalább is én.
A templom belső berendezését 1731-ben gyulai asztalosok készítették. Az ülőpadokat, az úrasztalát, a szószéket festéssel díszítették, a karzat mennyezetét is fakazetták borították. Felújítására 1892-ben került sor, amikor vasgerendákon és vaslábakon álló karzatot helyeztek el a régi helyébe.
Az oltár - a református templomok egy sajátsága - az oldalsó fal mentén található.
Teljesen más élményt nyújt ennek a templomnak az elrendezése, mint a hagyományos katolikus templomoké.
És ami még különlegessé teszi ezt a templomot. A keleti karzat restaurált mennyezettáblái:
A templom berendezése eleinte igen kezdetleges volt. A forrásokból tudjuk, hogy a régi fatemplomban már 1699‒1700 táján volt úrasztala. Az új templomhajóban 1732 előtt készült el a nyugati karzat, voltak ülőbútorok, építettek egy téglából rakott szószékkosarat. 1732-ben az egyházközösség Oláh Péter és neje adománya után megbízta Asztalos Dániel, Asztalos Péter és Adoni Ferenc gyulai asztalosokat, hogy készítsék el a templom új berendezési tárgyait. A mesterek megtervezték és előállították a szószékkoronát, az új stallumokat (Papok padja) és a padsorokat, átépítették a nyugati karzatot, megépítették az északit, és mindkettőt mennyezettel látták el. Leírásukat Szeremlei Sámueltől ismerjük: „A karok homlokzatát és mennyezetét istenadta művészi képességgel és ízléssel, minden rikító szín mellőzésével, bámulatra méltó, ügyes ecsettel és inventióval festették be. A homlokzat és mennyezet mezőit színes hornyolt keretekkel kisebb négyzetalku szakaszokra, mint megannyi önálló képekre osztották fel, melyek természetes színekben tájakat és különféle állatokat ábrázoltak. Mindenik kép mást és mást, úgyhogy e képek száma több százra rúgott. A képzeleti állatok közt, főleg ott volt az uralkodó ház iránti köteles hűség jele gyanánt a kétfejű sas is.”
Szóval nem egy szokványos templom, legalább is belülről nem. Ha szeretnél még többet tudni érdekes múltjáról történelméről, akkor KLIKK IDE és megteheted, mert egy nagyon jó kis oldalt találtam.
A templomtól eltávolodva....
... pont az ellenkező irányba vettük utunkat, a városháza felé.
A következő tornyocska... azt követtük.
És milyen szép tornyocska. Méltó épület egy városházához.
Az egyik legnagyobb városháza hazánkban, hossza 123 m, szélessége 50 m, a körbejárós torony magassága 57 m. Ybl Lajos (Ybl Miklós unokaöccse) tervei szerint épült 1892-1894 között, eklektikus stílusban.
A bejárat mellett dombormű emlékeztet Szántó Kovács János és társainak zendülésére, illetve az 1895-ös bírósági tárgyalásra. A lépcsőház fordulójában álló első világháborús katona szobrát Pásztor János faragta hársfából (1918).
Ha már nyitva volt be is tekintettünk egy kicsit. Főleg, hogy a gondnok is nagyon kedvesen az épület belsejének megtekintésére invitált.
A disztermet hat nagyméretű festmény díszíti: Bercsényi Miklós, Deák Ferenc (Tornyai János); Erzsébet királyné, Ferenc József, Kossuth Lajos (Vastagh György); II. Rákóczi Ferenc (Kemenczky Árpád). 1970-ben leégett a toronysisak, majd 1971-ben a tetőszerkezet. Ekkor repedt meg az 1892-ben öntött, 1000 kg-os harang, amely ma a tér közepén látható.
Kicsit félénken, de az alsó szint megtekintéséig benéztünk... ha már ilyen kedvesen hívtak.
A lépcső nagyon hívogató volt.
De oda föl már nem mertünk menni. Pedig látszódott, hogy milyen díszes és nemes a felső szint is.
Visszafelé is csak néztünk, hogy milyen szép nagy tágas és ünnepi az épület eme aulája.
Nem időztünk sokáig, nem akartunk zavarni. No meg még szerettük volna a belváros többi részét is látni. Azért ezt a szobrot még jól megnéztük.
Az első világháború nehéz megpróbáltatásokat, szenvedéseket és jelentős vérveszteségeket okozott a vásárhelyieknek. 1914-1918 között a városból és környékéről 15 ezer embert vittek el katonának. Pásztor János, aki maga is volt katona, a világháborús emlékműveit mély átérzéssel készítette. (lásd.: Fahonvéd szobrát).
A huszárt ágaskodó lován harc közben ábrázolja. A szobortalpzaton reliefeket találunk, amelyek az első nagy világégés harci mozzanatait jelenítik meg.
Jó nagy szobor... főleg ezzel a hatalmas talpazattal... Nézd csak meg a méreteket, az emberhez képest.
Tovább sétáltunk, s újabb rendezett, ápolt tér. És milyen érdekes... egy harang... a tér közepén.
Hódmezővásárhely - Száztizenöt éve öntötték a vásárhelyi városháza régi harangját, amely az 1970-es toronytűzben megrongálódott. A budapesti Walser Ferenc gyárában készült bronzharangot kiemelése után a város főterén állították fel.
Az 1894. január 18-án ünnepélyesen felavatott városháza toronysisakja hetvenhat évvel később, 1970. szeptember 4-én este leégett. A tüzet az elektromos vezetékek hibája okozta. Fél évvel később ugyancsak emiatt kapott lángra a városháza, akkor a díszterem szenvedett súlyos károkat.
Az első tűzben a harang felhevült, és az oltás közben megrepedt, így használhatatlanná vált. Helikopter segítségével emelték ki a helyéről, majd megfelelő tartókra helyezve a város főterén lelt új otthonra.
Ez a Kossuth tér jó nagy!
És az itt található épületek!
Ez a szép nagy sárga épület is! Amikor csak ilyen épületet lát az ember, egy kicsit olyan érzés, mintha nem is a 21- században lenne.
A mai épület helyén a múlt században egy földszintes, majd egyemeletesre bővített vendégfogadó állt. A városi törvényhatóság 1893-ban hozott határozatot egy új, korszerű szálloda felépítéséről. Több pályázatot is kiírtak, melyet végül Pártos Gyula (1845-1916) építész nyert meg.
A szálloda ünnepélyes megnyitására 1905 karácsonyán került sor. A kivitelezési munkákat Kruzslicz Péter vásárhelyi építőmester végezte. Az épület külső megjelenésében eklektikus, főként neobarokk és rokokó elemekkel. A díszvakolások finom ornamentikát, növényi díszítéseket hordoznak.
Különös figyelmet érdemelnek a monumentális ablakok faragott díszítései. A belső kiképzés jellemzői: aranyozott díszvakolás, a bálteremben nagyméretű tükrök, gipsz domborművek, szecessziós vonalvezetésű páholyok. A nagyterem mennyezetének vasbeton szerkezetét (a városban elsőként) Zielenski Szilárd (1860-1924) műegyetemi tanár tervezte.
A felújított Fekete Sas épületében Kávéház, Söröző, rendezvény étterem működik. Emeletén bálakat, koncerteket, rendezvényeket tartanak a Dél-Alföld legnagyobb oszlopok nélküli báltermében.
Terek itt, terek ott!
A régi kor nagy épületei meg bujkálnak a terek, szobrok és fák között.
És még ilyet is találtunk. 3D-s várostérkép.
Legalább is a központról.
A Kaszinó (ifjúsági háznak) nevezett épület.
A Hódmezővásárhelyi Kaszinó Egylet 1896-ban határozta el székházának felépítését. A tervezéssel Sándy Gyulát bízták meg. Az építkezést 1901-ben fejezték be. Szecessziós stílusjegyekkel, szamárhátíves oromzattal, kör lezárású ablakaival az egyik legkarakteresebb épülete a városnak. Jelenleg az Ifjúsági Ház működik benne.
Ez a belvárosi kép... hát le a kalappal. Nagyon vonzó környezetet teremtettek.
Széles utcák....
Jó állapotú szép nagy épületek, amik az elmúlt századok emlékét idézik.
Persze voltak modern új épültek is. Ez a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ.
Mindjárt mellette egy újabb templom. A Szerb Ortodox templom.
Tér itt....
... tér ott....
És amit ezután láttunk.... Ilyen széles sétálóutcát még nem láttam!
Lehet hogy nem egy Andrássy út, főleg boltok tekintetében, de hogy ilyen nyitott...
... hangulatos...
... gondozott sétálóutcát.
Hosszú idő óta az egyik legfinomabb fagyit ettük itt.
Ja és hogy hol voltak az enberek a sétálóutcáról? ha már ilyen szupi?!?
Háááát.... ők több mint valószínű, hogy már tudták, hogy mi közeleg a város felé. Látod azokat a sötét felhőket?!?
Bizony... semmi biztató! Nagyon közeledett a nagy zuhi.
De még mennyire!
Még egy szobor itt...
... egy szobor ott...
S bár siettünk vissza a szálláshelyünkre, de nem voltunk elég gyorsak. Utolért minket az eső. Úgyhogy gyorsan 'bemenekültünk' az egyik étterembe.
Nem baj, legalább ettünk valami finomat.
Sétánk után már csak a szálláshelyünk állapota érdekelt. Az este azzal el is ment.
A többi látnivalót már másnap néztük meg, a városból való távozás során.
Ennél a térnél megálltunk.
Egyrészről itt volt az egyik legnagyobb templomuk. Ez Belvárosi Katolikus Templom.
A kálvinista többségű városban a 18. századig kevés volt a katolikusok száma. A török hódoltság utáni évtizedekben több vályogtemplomot is emeltek, ezek azonban elpusztultak. Szilárd téglatemplomuk 1752-1758 között épült fel barokk stílusban. Az újabb katolikusok betelepülése után 1860-ban Ybl Miklós tervei alapján két oldalhajóval bővítették.
A főbejárat fölött a Gróf Károlyi család címere látható. Ajtói és ablakai fölött hajlított párkánydíszek vannak, belsejének dongaboltozata pilléreken nyugszik. Imson János pesti művész alkotása az eredeti barokk főoltár és szószék. A mai főoltárt 1873-ban vásárolták a bécsi világkiállításon. Az eredeti Szentháromság képet 1954-ben restaurálták. A Szent Istvánról és Szent Imréről mintázott festett szobrokat Inzám János készítette.
A két gyóntató fülke dörzsölt tölgyfa anyagú, félhenger alakú, a 18. század végén készültek. Johannes Lieberich budai mester alkotása a korai copf díszítő elemeket felhasználó ezüst navikula (hajó alakú edény) és füstölő (1803). A 18. századi gyertyatartók aranyozott keményfából valók, falikarjaik virágrozettából kihajló "S" idomokból összeállítva. A liturgikus térrendezés 1967-ben, a külső és belső restaurálás 1975-ben és 1978-ban történt.
Hát persze, hogy benéztünk. hátha látunk valami szépet.
Az nem vitás, hogy hatalmas templom.
Még ha csak így rácson keresztül is tudtuk megnézni.
Olyan nagy, hogy még a további helyiségekre is volt rálátásunk.
És másrészről azért álltunk meg itt, mert a templom mellett van a Károlyi-ház, ami a kastély listámba is bekerült.
Úgyhogy meg kellett ezt is nézni. Még külön bejegyzést is készítettem a 'listás' épületnek. KLIKK IDE!
Ahogy a másiknak is! Mert hogy az a kicsi sárga épület is bekerült a kastély listába. És ha már bekerült. Pár kép és egy bejegyzés is született. KLIKK IDE.
Sajnos több időnk nem volt a város még alaposabb bejárására. Talán majd legközelebb.
Ha neked is annyira tetszett a város, mint nekem, akkor egyszer egy kirándulást megér! Nézd majd meg egyszer Te is!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése