Lengyel - Annafürdő és a Kilátó

Annafürdő és a Kilátó

Ősszel is jókat lehet kirándulni, már ha nem esik az eső, nincs túl hideg és még messze sötétedés előtt indul el az ember. Nagyon szép őszi hétvégénk volt, legalább is azon a napon, úgyhogy mi is felfedező útra indultunk. Sajnos a lengyeli Annafürdő az utolsó állomásunk volt. Addigra az is eső csepergett, már hideg is lett és a szürkület is egyre közelebb volt. Így Annafürdőn tett kirándulásunk kurtára sikerült és leginkább a felújított kilátó megtekintéséről szólt.

Bár már későn értünk az Annafürdő környékére, de így késő őszi állapotában még úgyse láttam, úgyhogy nem voltam ellene. Lengyelbe vezető útról még a község szélén le kell kanyarodni, s a kis úton a kitáblázott kereszteződésig kell menni. 

Onnan pedig az út egyenesen az Annafürdő bejáratához visz. A megtévesztő parkoló táblák még mindig kint voltak. De most se láttunk senkit, akinek 'adakozni' lehetett volna. Ugyan ez volt 2013-ban is, akkor még anyával kirándultunk egy nagyon jót itt. Az évszak és az időjárás is kedvezőbb volt, úgyhogy megéri egy szempillantást vetni a korábbi bejegyzésemre is, KLIKK IDE. Akkor sokkal szebb oldalát mutatta ez a kiránduló hely. És nem utolsó sorban láthatod a korábbi és a mostani kilátó közötti különbséget.

Mielőtt elindultunk még megörökítettem a parkolónál található térképet. Bár nem nagy ez az erdő.. de egy térkép sose árt.

Majd el is indultunk, hogy megnézzük Annafürdő késő őszi arcát.

A bejárat is változást mutatott pár évvel korábbi állapotához képest. Jó látni, hogy fejlődik és nem az enyészeté lesz.

Lényegében viszont ugyanaz a kellemes környezet várt minket.

Egy kis leírás, hogy hol is járunk és mit is láthatunk. Ha érdekel, akkor egy kis zoom és olvasható a sok írásos tudnivaló.

Ahogy ez is.  Az örök rejtély és kérdés, hogy mitől Annafürdő az Annfürdő, és hogy hol lehet fürödni?!?!

Ez a leírás választ ad minden kíváncsi és érdeklődő számára. Zoom-zoom és olvasható!

A vadászlak, ahol akár találkozókat is lehet szervezni.

Annafürdő kiránduló helyén pedig tanösvény vezet körbe, ahol ehhez hasonló táblákat lehet találni.

A forráshoz vezető út...

És a forrás! Az Anna-forrás!

Egy két pihenésre és szabadidős tevékenységre lehetőséget nyújtó hütték.

S a távolban látszik, hogy már játszótér is van!

Valóban fejlődik ez a kirándulóhely!

Csodaszép a természet még a késő őszi időben is! Se zöld, se levelek, csak a nagy barnaság, de oh jaj mégis mily szép így ez a táj!

Az út, ami az erdő felé visz.

Az út elején pedig mindjárt ott van a legkedveltebb látnivaló.

A mini vadaspark.

És a kedvenc magyar erdei állat.... az őzike... Legalább is nálam ők mind őzikének számítanak, még ha ez itt speciell nem is az. Ebben a vadasparkban dámszarvasok és gímszarvasok is vannak.

Azt hiszem, hogy ez a nőstény példány ez utóbbihoz tartozik.

Persze ilyet nem szabad csinálni, csak nézni lehet őket. De hát volt nálunk egy-két finom ultrabio alma. És hát kinézték a táskánkból.

Mit lehet ilyenkor tenni. Szegények a késő ősszel... egy kis gyümölcs, tán mint a finom desszert számukra.

Ha esetleg lentről nem is látni az állatokat (mert épp jóllakottan heverésznek hátrébb)... fentről biztosan. Egy kis emelvény biztosítja a megfelelő kilátást.

Onnan mindjárt más a kép....

.... és még a vaddisznókat is sokkal jobban látni, ahogy éppen dagonyáznak.

Persze ősszel már sokkal nehezebb észrevenni az állatokat. Tökéletes a rejtőzködő színük! De ott vannak!

S az emelvényről megpillantottuk... ott a fák között lapul.... a kilátó.

A kilátót még azért megnéztük.

Az enyhén meredek emelkedőn kell felkapaszkodni.

És már ott is voltunk! Alig pár perc gyaloglás.

S lám! Mi az a hatalmas, új kilátó?!? Emlékeimben még nem ez élt.

Az elmúlt évben egy teljesen új kilátót építettek. És nem is akár milyet. A mozgáskorlátozottak is kilátói magasságban tudnak feljutni.

A felfelé vezető úton még izgalmas, a környezet és biológia tudásunkat próbára tévő játékok is vannak.

Így késő ősszel... a falevelek nélkül, még látni is lehetett a madarakat. Legalább is azokat, amik nem repültek el, mert a játékok részei voltak. Nagyon jól megcsinálták ezt is!

Nagyon szép lett ez a kilátó!

Öröm volt felfelé az út.

És fent a kilátóban további játékok várták a látogatókat.

Persze, hogy mi is kipróbáltuk ezeket.

Szerencsére nagyon masszív és biztonságos kilátót építettek. Félelem érzés szinte nem is volt a magasban.

Pedig magasan voltunk....

... ahogy a kilátás is mutatta.

Igazi őszi látkép!

Bár ebben a kilátásban nem lehet órákig elmélyülni. De a magyar táj dombvidéke minden évszakban szép. 

A kilátóból lefelé a kanyargós lépcsőt választottuk. S így további érdekességeket találtunk. Ez a tábla még hangot is adott! Az állatok természetben hallható hangjait hallgattuk meg.

Még egy kis játék és tanulás....

És már lent is voltunk.

Nagyon jól néz ki ez az új kilátó!

 Látványosabb, impozánsabb.

A szürkület még mindig nem ért minket utol, úgyhogy úgy gondoltam, hogy megnézhetnénk azt az aranyos tavat is. Ilyen évszakban még azt sem láttam.

A kilátótól vezető ösvény, majd jobb kéz irányába a széle földes út egyenesen oda vitt.

Ez az!

A tó! Bár így szó mi szó nem olyan lehengerlő a látvány, mint tavasszal vagy nyáron, amikor zöldben pompázik minden.

De így is megvan a varázsa.

S ahogy látszik... ha a szürkület nem is, de az eső utolért minket.

Úgyhogy a tó mellett elhaladva tempósan megindultunk visszafelé.

Elmentünk a piknikezésre szán padok és asztalok mellett.

Az erdei ösvényen keresztül...

... újra eljutottunk a széle földes útig.

Elhaladtunk a kilátó mellett.

És az út egyenesen vezetett is vissza...

..... a kiindulási pontig.

A szép őszi erdőt még egyszer megcsodáltam.

És már ki is értünk a bejárathoz. Érdekes látogatás volt ez a mostani.. az időjárás is.. az évszak is... De újfent tudott újat mutatni az Annafürdő! Kár lett volna kihagyni annak a szép kilátónak a megtekintését. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!