2017. április 29., szombat

Dobogókő - Thirring körút

Dobogókő - Thirring körút

Dobogó környékén idén is kirándultunk egy kicsit. És bár most nem kifejezetten csak Dobogókő volt a fő cél, egy röpke túrára azért benéztük Dobogókőre. Sajnos az időjárás nem volt valami barátságos, úgyhogy tényleg csak egy rövid túrát tettünk. S úgy tűnik, hogy Dobogókő és a Pilis mindig tud újat mutatni. A Thirring túraútvonalon eddig még én sem jártam.
Hétvégi kirándulásunk most tényleg nem Dobogókőről szólt volna. De ha már újra erre járunk, gondoltam a kilátót és kilátást megnézhetnénk.
Sajnos az időjárás nagyon nem volt barátságos. Borongós, felhős, lógott az eső lába, no meg hűvös is volt. Ilyenkor azért nincs annyira kedve az embernek túrázni. Ahogy nekem sem volt. De azért a kilátót megnéztük.
Sajnos a kilátás sem volt olyan fantasztikus, mint amikor ragyogóan süt a nap. 
De azért így se volt rossz a látvány. 

Mivel maga a dobogókői kilátó megtekintése nem igényelt sok időt, viszont időből nekünk még volt bőven, ezért gondoltam, hogy egy kisebb túrát azért tehetnénk.
És akkor beugrott, hogy az egyik legrövidebb túraútvonal pont itt van az orrunk előtt. A Thirring körút! Nem túl hosszú... szinte innen indul és ide is vezet vissza. Az a pár kilométer meg gyorsan megvan. A térképen az szárnyát teregető madárra emlékeztető kacskaringós sárga   jellel jelölt útvonal az.
 Búcsút intettünk a kilátónak és már kerestük a sárga kör jelet. 
Nem volt nehéz megtalálni. Itt a kilátónál már jelek tömkelege segít útjára indítani a túrázót.  
No meg azért én tudtam, hogy az elején merre kell menni. Ez a kapu, a Fény kapujának is nevezik (bár a Táltos kapu megnevezésével némi keveredés található a neten - tán nem is tudja igazán senki, hogy melyik melyik), és az út a Mária-kegyhelyig ismerős volt. 
A kaput a kegyhelytől szinte csak egy hosszú lépcső választja el, úgyhogy még eltévedni sem lehet. 
A kegyhelyen a helyzet változatlan... virágok, mécsesek, üzenetek, kérések és imák minden formában és mennyiségben. 
A kegyhelytől tovább haladva már nekem is új és ismeretlen volt. Legalább is pont így, pont ebben az irányban, csak a körúton végig még én sem mentem.
Legalább olyan szép, mint a Pilis többi része.  
A túraút mellett mindjárt meg is jelent a mélységes mély szakadék. 
És a szakadék szélén a hatalmas Thirring-sziklák. Én csak ragyás köveknek/szikláknak szoktam nevezni. Olyanok mintha tele lennének bibircsókkal... az utolsó nézet-centiméterig.  
Különlegesek. És hogy hogyan tudnak szinte a fizika törvényeit meghazudtolva a szakadék peremén ilyen sziklaszilárdan állni.... 
Egy-egy kisebb szikla akár izgalmas kihívást is jelenthet. Viszont nem veszélytelen! Kész csoda, hogy Szabolcs élve lejutott.

Lelkesen követtük a sárga kör  jelet. 
Újabb megmászni-való.... 
Innen újra csodás kilátás tárult elénk a Dunára. 
Persze itt is nagyon kellett vigyáznunk. 

Az út a sziklafal tövében vezetett... 
... lefelé. Úgyhogy már láttam előre, hogy ezt azért még felfelé is meg kell majd mászni, hogy visszajussunk a kiindulási ponthoz.
Viszont az erdő, a dombok és a táj látványa... lenyűgöző és megfizethetetlen. 
A látvány szépsége csak akkor jön át, ha az ember a saját szemével látja.... és mondjuk némi napfényes idő sem ártana.
Az út tovább kanyargott Dobogókő sziklás hegyoldalában. 

Bár jól járható volt, de nem volt veszélytelen. Az ösvénynek volt egy enyhe dőlésszöge, ami rosszabb terepviszonyok között már pont elég, hogy az embere megcsússzon.... a mély szakadék felé...
Főleg ha közben még a hatalmas több 10 méterre felfelé magasodó sziklákat is bámulja az ember. Alattuk állva szinte bele se fértek a képbe.
Óriás sziklák... 
.... hatalmasak...
S itt-ott a gyönyörű látkép is többet villantott a fák lombjainál.

S ahogy már említettem, egy-két helyen elég veszélyesnek láttam az ösvényt. Teljesen nem is volt száraz az erdő, úgyhogy óvatosan kellett lépkednünk.
Aztán eljutottunk a pontig, ahol újra felfelé kellett menni. Tudtam, hogy ez így lesz... csak hát ki szeret hegynek felfelé gyalogolni.
Viszont az elmúlt hetek viharos időjárása tényleg pusztító nyomot hagyott az erdőben. Tán nem véletlen volt egy ideig az egész erdő a turisták elől lezárva. S láthatóan még lesz mit eltakarítani.
A vége felé az ösvény keskenyebb lett...  és egyre meredekebb.
De szerencsésen felértünk! Ez a másik kapu a kilátó másik oldalán.
A Táltos-kapu... legalább is sokan erre mondják.
Mivel elég gyorsan megjártuk a körutat, ezért gondoltam, hogy levezető sétának még elmehetünk a Rezső kilátóig.
Titkon reménykedtem, hogy talán innen egy picit szebb lesz a kilátás.
A kilátó nem épp legjobb formájában volt. Némi felújítást fognak végezni a közeljövőben.
Szerencsére azért még megtudtuk nézni, hogy miként fest Pilis domboldalainak fenséges látképe.
Némi napfény itt is elkélt volna.
De azért így is megvolt a maga varázsa.
Innen már hamar visszaértünk a kilátóhoz.

Fáradtan, fázósan.. Szabolcs nem volt rest megkérdezni, hogy lehet-e főtt ételt kapni az Eötvös Loránt Menedékházban. Az alsó szinten láthatóan egy étterem-féle működött. De ami még biztatóbb volt, hogy érkeztünkkor láttuk a bogácsokban a finomabbnál finomabb ételeket rotyogni.
S milyen szerencsénk volt... valamelyikből még volt... s nekünk is jutott egy tányér finom meleg étel. :)
Bár az időjárás nem volt a legkedvezőbb, de úgy tűnik, hogy azért még így is lehet túrázgatni. És most már a Thirring körutat is megjártuk. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése