Baja - Biciklizés és a kilátók

Baján bicikliztünk és kilátókra leltünk

Egy hirtelen jött ötletnek köszönhetően csak úgy lementünk Bajára biciklizni egyet. Szabolcs úgy, hogy a szép tavaszi délutánon nem kellene otthon ülni. Ünnep is volt, meg amúgy is. S egy kis low-cost kirándulás belefér az ünnepi hétvégébe, úgyhogy elmentünk biciklizni Bajára.

Bár már többször is jártunk Baján, dehát nem minden részén. Főleg nem a Pandúr-szigeten, ahova autóval nem is olyan egyszeű bejutni. Úgyhogy arra gondolt Szabolcs, hogy elmehetnénk biciklizni Baján arra a szigetre, ahol még nem jártunk. Mivel jól hangzott a terv, ezért gyorsan bele is egyeztem. Engem is érdekelt a még ismeretlen táj. Biciklikkel felpakolva irány Baja. 

Baján egyenesen a már jól kiépített Petőfi-szigetre mentünk. Itt raktuk le az autót, és innen indultunk biciklivel át a Pandur szigetre. Nemmessze ott is volt a gyalogos hídátkelő - ez már ismerős volt korábbról, csak a túloldalon nem jártunk még soha. Úgyhogy szépen átgurultunk a hídon és irány az ismeretlen felfedezése.

A Pandúr-sziget (más néven Nagy-Pandúr-sziget) egy Duna-sziget Magyarországon, Bács-Kiskun megyében, Bajától délnyugatra. Északi és nyugati irányból a Duna, északkeleten egy rövid szakaszon a Sugovica és a Türr István-átvágás, dél felől pedig a Szeremlei-Holt-Duna határolja.

Kellemes érzést nyújt a Sugovica folyó partja. Nem véletelnül mennek oda az emberek pihenni.

És a nyaralók sem véletelnül sorakoznak egymás után. Nem is gondoltam, hogy itt ekkora élet van. 

Ahogy tekretünk és gyönyörködtünk a tájban egy kilátót is találtunk.

És nem csak kilátót találtunk, hanem egy egész parkot. Ez volt a Bajai Pandúr Ökopark.

Egy modern kilátó állt a szélén.

A parkot inkább csak messziről és a magasból csodáltuk meg. A kilátó megmászása érdekesebbnek bizonyult. Nem is hezitáltunk, gyorsan be is támadtuk a kilátót, hogy akkor felmegyünk gyönyörködni a kilátásban. Hát azok a fránya fémrácsos lépcsők! Lehet hogy masszívak, de a tériszony ellen nem védenek.

Bár a kilátás nem volt az a dínyertes.

A Duna felé meg pláne nem. Sajnos innen nem láttuk a Dunát rendesen, pedig a fák között lehetett látni, hogy ott folyik. És csak sejteni lehetett, hogy a fák mögött ott találkozik a Sugovice-val.

Ennek ellenére szép kis kilátó. 

S annyira új és annyira modern, hogy a kilátó tövében toalettet is lehet találni. Bár biztos, hogy ez inkább az Ökopark kedvéért van.

Mert, hogy a kilátó mellett egy jó nagy terület helyezkedik el, ami játékos elemekkel és pihenézre, piknikezésre teret és lehetőséget nyújtó elemekkel van tűzdelve. Fentről, a kilátó tetjéről nagyon jól lehetett minden látni.

 Testközelből csak a kutacskát és a sütögető helyeket néztük meg.

Irigylésre méltó volt. annyira szépen megcsinálták, hogy itt még annak is bográcsozhatnékja támadna, aki nem is szeret. Úgyhogy ez igazán egy olyan hely, ahová megéri a családdal kijönni pihenni. Talán egyszer majd még mi is visszatérünk ide.

Hamar végeztünk is. Majd gurultunk tovább. 

A nyaralók pedig továbbra is tömörültek jó szorosan. Mindenkinek egy kis öröm a Duna szépségéből. S a vizek összefolyását is közelről láthattuk.

Egész jó kis biciklisút vezet végig. Úgyhogy az autó forgalom ellenére a bicikliseknek igenis hivatalos útjuk van a nyaralók előtt végig. Itt-ott megálltunk mi is gyönyörköni a látványba. Elképzeltünk milyen lenne, ha itt lenne egy nyaralónk. 

Nem rossz.. de mivel úgy tűnt, hogy itt a csónakázáson kívül nagyon másra nincs lehetőség, ezért nem vittük túlzásba a képzelődést. De tény és való, hogy jó dolog lehet ilyen helyen egy nyaraló - már ha épp nem árad a Duna.

S miután az út végén a nyaralók elfogynak egy 5 km-es erdei bicikliút indul, ami körbevezet a szigeten. Ezen most nem mentünk végig. Sokkal jobban vonzott a partról a túloldalon látott kilátó-szerű építmény. 

Úgyhogy biciklire fel és már mentünk is vissza a Petőfi szigetre. Első körben ezt az utat jártuk be.

Ott egy kis pihenő. S nagy bátran megindultunk biciklivel kifelé a szigetről, hogy a bajai oldalon megkeressük azt a kilátót. 

A Súgó jól kiépített parján bicikliztünk végig. Itt már speciális bicikliút volt a biciklizők számára.

Ezt volt az utunk második körben.

Tekertünk, nézelődtünk, fényképeztem, tekertünk.

S ez az út elvezetett egészen a kiszemelt látnivalóig.

Útközben a másikat is láttuk a túlparton!

S egy kis pit-stoppal hamar el is érkeztük az említett kilátóig. Ahol szintén volt játszótér és családi pihenést biztosíó környezet.

Kellett egy kis energiát gyűjtenünk az utolsó pár méterre :)

A frissitő után alig pár méterre már ott is voltunk. Ez speciell nem igazán volt kilátó. Ez a Türr-István-emlékmű volt. 

 De ugye milyen szép és formás épület?!

S tán tényleg jobban hasonlított egy emlékműre, mintsem egy kilátóra. Viszont az emlékműnek volt egy emelete, ahova fel lehetett menni. S onnan a csodálatos Dunát szemlélve már olyan érzése volt az embernek, mintha egy kilátó tetején lenne. Mi is nézelődtünk, meg pihentünk egy kicsit.

Lentről még utoljára megszemléltük a Dunát...

.... s utána irány vissza a Petőfi-szigetre az autóhoz. 

De előtte még megálltunk egy kicsit a hídhoz közeli partszakasznál. Ugyanis szerettem volna a kacsákat közelebbről is megnézni. És ha már volt a otthon egy kis aszott zsömiket, akkor azt a kacsák még díjazhatják is. 

Úgyhogy egy kicsit megálltunk csodálni a kétlabon totyogó állandóan éhes kacsákat, amikkel tele van a Súgó parja a város közepén is.

Felüdítő élmény volt.

Ahogy egyre jobban nyúlott az idő késő délutánba már nem tűnt annyira melegnek a levegő. No meg haza is kellett érni. S tán a lábunknak is pont elég volt most ennyi tekerés. Hát még a popónknak. 

Úgyhogy az új látottakkal és kellemes emlékekkel gazdagabban haza is gurultunk vacsoraidőre. 

Ha szeretsz biciklizni, és kedved szottyan hasonlóra....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!