Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2018. május 17., csütörtök

Hőgyész - Csicsói templom

Hőgyész - Csicsói templom
Fél év eltelte után úgy tűnt, hogy talán kisbabával együtt is lehet kirándulni, s tán nem csak kirándulni, hanem akár túrázni is. Mert hogy a babakocsi nem megy el ám akármilyen terepen. Úgyhogy beszereztem a segédeszközt, egy tuti babahordozót. De tesztelni is kellett ám, hogy Emili babám is ugyanannyira szereti-e, elviseli-e majd, mint én. S teszteléshez egy rövid, de látnivalóval kecsegtető iciri-piciri túrát szemeltem ki.... megkerestük a Hőgyész községéhez tartozó Csicsói templomot.


Laza, könnyed kirándulásnak ígérkezett. Hőgyész és Szakály között található nagy kanyarban található a Csicsói csárda. Tán nem véletlen a neve. A templomtól vezető út pont a csárda mellett ágazik le. S a templom nincs is messze...  alig 400 méter. 
Így hát mi is a csárdához mentünk. Ott parkoltunk le. Szerencsére elég széles és nagy leálló területet alakítottak ki a csárdába látogatóknak. Nem voltunk restek ezt a helyet használni parkolásra.
Bár az időjárás nem volt valami fényes. Nem tudta eldönteni, hogy esni akar vagy sem. El is kezdett szemerkélni, de azt a semmi esőt kivártuk, s utána lelkesen elindultunk gyalog megkeresni a templomot.
Mindjárt az elágazás elején egy tábla is jelzi, hogy a templom arra van...
A földes út egyszerűen csodásnak tűnt, de előzetesen felmérve a várható folytatást mégse mentünk autóval. Talán egy terepjáróval simán menne.. de városi kisautónak nem ajánlott.
Úgyhogy meg is indultunk. Immáron régi-új útitársammal, az anyukámmal.
Egész jó volt az út... úgyhogy még a 7 kg súlytöbblet miatt sem aggódtam.
Aztán el kezdett lejteni az út.
Itt azért már nem minden autó közlekedik kényelmesen, vagy sérülésmentesen (persze a képen nem látszódnak a vízkimosások és hepehupák). 
No meg ilyen egy jó teszt-terepet nekem... mindjárt lejtővel és később ennek megmászásával teszteljük a teherbírásom és a babám tűrőképességét.
S ott lent a völgyben már látszódott is valami...
Bizony... meg is érkeztünk. Nagyon hamar ideértünk, alig pár perc gyaloglás, és már meg is van a templom.
De kezdetnek, tesztnek bőven jó volt. És még a látnivaló is meglett. A templom ott bujkál a fák között.
S nem is olyan kicsi ez a templom... itt a semmi közepén...
Ápoltnak és gondozottnak tűnt! és az is volt.
És milyen szép új is! Pusztulásnak, amortizációnak, idő vasfogának nyoma se látszódott.
Érdekes, hogy a tábla kápolnát említ... és a google térkép is annak nevezi. Míg a táblán, és még a község honlapján is templomnak írják.
És hogy mennyire gondozott, ápolt.... toalett is található itt...
S egy hirdetőtábla... hm....

Egy kis történelmi olvasnivalóval... Egy kis zoom-zoom és olvasható a szöveg!
És némi érdekes útmutatást is tartalmazott... Hát persze hogy megkerestük azt a kutat.
A templom valóban nagyon jó állapotban van.
Legalább is kívül.
Mert belülről sajnos nem tudtuk megnézni. De ez esetben abszolút érhető. Itt a semmi közepén... hogy lehetne már nyitva.
A Csicsói templom.

A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét 1731-ből említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának kápolnával.
A mai csicsói templomot 1745-ben Mercy-Argenteau Anton földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás.

Más változat szerint a disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál ma is látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki a talajból. Annak idején tízezren is lehettek a zarándokok, akik ellátogattak egy-egy csicsói búcsúba. Folytatás Hőgyész honlapján - KLIKK IDE.
A templom főoldaláról a kilátás. A többi pontokon a fák szinte mindent takartak.
A kitaposott vagy inkább kikövezett utat követtük. Gondoltuk hova máshova vezethetne, mint a kúthoz.
Így is volt...
A Szentkút...
... és a forrás, némi nem odaillő dologgal. De hát gondolhatja mindenki, hogy egy ilyen helyet a fiatalok kifejezetten kedvelnek.
No de akkor is... legalább ne hagynának nyomot. Kár, hogy egyesek úgy gondolják, hogy ez így rendben van.
Tényleg kár.. mert szép kis forrás. 
S a patakocska folytatását elnézve... egy hangyányit Óbánya szépsége jutott eszembe. Miniatűrben akár az is megjelenhetne az ember lelki szeme előtt.
Itt a templom lábainál...
... a Szentkút és a forrás várja az érdeklődőket.
Úgyhogy sikeresen megtaláltuk és megnéztük a kutat...
... a templomot...
... a kilátást...
... és már mentünk is vissza az autóhoz. Búcsút intettünk a templomnak...
... és az eltéveszthetetlen földes út már vezetett is vissza.
Fel az emelkedőn.. no az egy kicsit már fárasztóbb volt ekkora 'súlyfelesleggel' .
De szinte már ott is voltunk a csárdánál és az autónál.
Ez volt az első kirándulásunk a babahordozóval. Rövid, velős és lényegre törő volt.
S a lényeg... a babám szereti a hordozót, s én is egész jól bírom! Úgyhogy jöhetnek a hosszabb és nagyobb túrák!
Ha pedig téged is érdekel ez az eldugott kis templomocska...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése