Anna-fürdő, s az első babás túránk
Egy korábbi kis mini túra eredménye szerint Emili babám szeret a hordozóban lenni és világot járni. Fel hát akkor az első igazi kalandra és próbatételre. Az első rendes túrát Lengyel községében található Annafürdőn szerettem volna megélni. S egy csodálatos napos délután sikerült is.
Már nem először kirándulunk a lengyeli Annafürdő területén. Úgyhogy már nagyon is ismerős a terep, legalább is a közkedvelt középső része. S úgy gondoltam, ez az ideális hely és környezet, hogy Emili babám átélje első igazi túrázását.
A lengyeli Annafürdőt könnyen meg lehet találni, mert elég jól ki van táblázva a főút mentén. S könnyen el lehet találni az autós-parkolóig is. (Egyébként fizetős! Főleg ha épp egy szabad-, ünnep -vagy hasonló 'sokan látogatnak oda' nap van. Azon kívül nem biztos... )
A parkolónál pedig egy nagyon szép tábla informálja a túrázókat. Ha pedig nem is készültél turistatérképpel, akkor ez az ábra biztos, hogy segíteni fog, hogy merre is menj. Célszerű lefényképezni és akkor mint egy térkép mindig nálad lesz.
A 'bejárat' ! Évről évre egyre szépül. Ezek a hatalmas nagy fa-kapuk korábban nem voltak.
Az üdvözlő tábla viszont igen. :)
A legelső házikó egy igazi vadászháznak tűnik. Jelenleg erdészháznak hívják. Egyébként, ha kell parkolódíjat fizetni, akkor ennél a pontnál fogják jelezni :) Ünnepnap érkeztünk, úgyhogy most először nekünk is kellett fizetni. És most voltak is bőven kirándulók! Csak úgy jöttek, mentek, nem úgy mint korábbi ittjártunkkor.
S indulhatott is a túránk.
Baba felcsatolva, térkép bekészítve, útitárs felszerelkezve és készen állva...
Apropó.. még itt a legelején van lehetőség rendes mosdó használatára! Ingyenesen! Ott hátul az a ferde tetős épületrész! Hát milyen egy nívós túrázós hely!
Indulhatunk is...
Mindjárt itt a legelején van a kulcsos ház, meg az erdei iskola épülete.
S a túloldalon az út az egyik fő látnivalóhoz.
A mi utunk is itt kezdődik.
Egy kis ismertető, hogy mi is várhat itt rád. Zoom-zoom és olvasható!
A lépcső alján található a látnivaló. Egyébként az a szép korlátozás is nagyon új, legutolsó ittjártamkor még nem volt ilyen.
S ott van bizony... az Anna-forrás!
Majd a túloldalon megnéztük... hogy az a házacska is vadi-új.
Nagyon kellemes környezetté alakították.
S milyen találékonyak... a hatalmas nagy fák ilyen értékkel bírnak errefelé, hogy még a kerítést is ahhoz igazítják és nem pedig kerítést csinálnak belőle :)
Itt a legelején lehet sütögetésre alkalmas helyet találni. Később már nem igen látni, hogy hol van kijelölt tűzrakó hely. De itt biztos van.. és asztalok és padok is hozzá.
No meg a gyerekeknek elfoglaltságot nyújtó játszótér is!
Kicsiknek... nagyoknak.. egyaránt!
Nagyon szuperre megcsinálták. Úgyhogy ha a család és a gyerekek nem is akarnak túrázni vagy erdőt járni, akkor itt nagyon jól el lehet tölteni az időt.
Ezután már az erdő és a mini vadaspark vár minden ide érkezőt. Ahogy minket is! Kifejezetten örültem, hogy eljöhetünk és hogy itt még vadaspark is van! Emili babám most először láthat vadállat-félét. Legalább is kutyától és macskától eltérő állatot.
S ott is volt! Mindjárt az elején a kapuban várt minket!
Ilyen közel! Sasoltuk is.
Ahogy azt is, hogy hol a többi állat. Mert hogy azon az egyen kívül egyetlen egyet sem lehetett látni.
Semmi, nulla, zéró.... és még a vaddisznók se voltak sehol se. Mintha felszámolták volna az állatállományt, és csak azt az egyet hagyták volna meg.
Szegény Emikém nézett is, hogy nem lát semmit se.
Csak a nagy kihalt területet. Még jó hogy szegényke nem érti még, mert akkor nagyon szomorú lett volna, legalább annyira, mint én.
Úgyhogy mentünk is tovább. Egyenesen a kilátó felé. Az csak ott lesz még.
S bizony ott is volt!
De itt észrevettem, hogy egy új, eddig még nemigen látott útszakasz is van. És mintha a vadak elkerített területe fölött húzódna az út, ami a kilátóval szemben kezdődött.
Úúúhhh.. gyorsan meg is néztük, hogy nem e lehet, hogy az össze állat itt fent dekkol, míg mi meg lent vártuk a megjelenésüket. De sajna semmi.
S csak hosszas szemmeresztés után vettem észre, hogy ott vannak... egészen a másik oldalsó kerítés mellett. Hm....
Ott-ott ott... ahol a piros pötty is van... mert hogy egy-két túrázó mintha tudta volna és ők oda mentek. Sajna mi most így jártunk... Emilimnek az első élmény... egy szem dámszarvas.
Úgyhogy inkább a kilátó felé vettük az irányt, az legalább hűen állt megszokott helyén.
És még mindig stabilan.
Ha korábbi bejegyzésemet láttad, akkor talán emlékszel, hogy milyen jó kis ismeretterjesztő játékokkal egészítették ki már a felfelé vezető utat is.
Az út pedig a felső részébe vezet.
Ahonnan mindjárt a kilátás is megtekinthető. Emili babám annyira még nem díjazta.
Pedig a nem túl grandiózus táj önmagában mégis szép. Ilyen a tolna megyei dombvidék.
A Sasfészek-kilátó és ott is van a fészek! Persze nem igazi, de hogy milyen jól kitalálták és megvalósították!
Akárcsak ezt a fantasztikus feljárót. Majdnem olyan mint egy lombkorona sétány. Vagy tán egy icipicit annak is szánták?!?
A kilátóban található játékokról nem is beszélve....
Gyereknek... felnőttnek... Tök jóóó!
Már amelyik működik. Mert hogy ez az elektronikára épülő sajnos már nem tette a dolgát. Pedig Emili babámnak pont ez lett volna a legérdekesebb és legizgibb.
Lefelé pedig már a lépcsőn mentünk. Szerintem ez egy nagyon érdekes és különleges kilátó. Nem igazán láttam még hasonló interaktív kilátót, ráadásul kétféle megközelítési lehetőséggel.
A kis jelzés nélküli átvágón mentünk tovább.
Tudtam, hogy az egyenest a nagy tanösvény útjára vezet.
Nagyon szimpi ez a túraútvonal. Itt akár babakocsival is végig jöhettünk volna.
Az erdő errefelé nem mondható annak az igazán szép erdőnek.
Már közel jártunk a tóhoz. Az volt a túránk fő úti-célja.
Már csak pár méter...
... és már ott is voltunk.
Különlegesen szép ez a tó. Egyáltalán nem nagy, de annál változatosabb a tájképe. Ott egy híd...
A túloldalon egy pavilon-féle házikó.
A másik oldalon egy kis sziget is van.
Csodálatos! Én mindig nagyon szeretek ide jönni és ezt a látványt látni.
És a tavat meg is lehet kerülni, úgyhogy neki is vágtunk.
Minden oldaláról más és más ez a tó.
Hát nem gyönyörű!?! (Még ha a képeim nem is a legszupibbak.)
Emili is díjazta, már amennyire tisztában volt azzal, hogy mi is történik vele :)
Át is értünk a túloldalra. Itt lehet igazán piknikezni... persze csak tűzrakás nélkül.
Szupi ez a tó! Imádjuk!
Pihenésképp meg is céloztuk a pavilon-házikót.
Egy kis pihenő... a babának is .. meg a hátamnak is :)
No meg ebédszünet!
A peluscseréről nem is beszélve.
Aztán a jól megérdemelt pihenés.
Emili babám először barátkozik a fűvel! no meg a kullancsokkal. Úgyhogy nem is töltöttünk így el túl sok időt.
A tó szépségében elmerülve folytattuk a tó-megkerülős utunkat.
Emili baba bele is fáradt ebben a sok új élménybe.
Még át a hídon...
... de hol vannak a tavirózsák?!?! Itt megannyi gyönyörű tavirózsa kellett volna minket fogadjon.
Kár... pedig már úgy vártam...
Újra a tó másik oldalán. Innen már csak visszafelé vettük az irányt.
A már ismerős tanösvényen előre...
Immáron nem a kilátó felé mentünk, hanem továbbra is csak egyenesen előre.
Hamar el is értünk újra a vadállatok területéhez.
S lám! Ott egy másik, korábban még nem látott 'őzike' !
És még egy! Csak hát kicsi babám meg már alszik. :( No majd legközelebb. Akkor lehet hogy már érteni is fogja, hogy mi történik vele. :)
El is értünk az épületekhez.
S a parkolóból búcsút intettem ennek a csodálatos kirándulóhelynek.
Ha a közelben laksz, akkor remélem, hogy legalább egyszer majd Te is megnézed. Én nem győzök újra és újra betelni Annafürdő szépségével. És Te..?....
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése