Élménytérképem !!!

2018. augusztus 7., kedd

Ádánd - Hetyei templomrom

Ádánd - Hetyei templomrom
Balatoni kirándulásunk során egy elég hosszú kitérőt tettünk Ádánd községében dolgunk végett. S ha már arra jártunk akkor gondoltam megkeresem azt a templomromot, ami a község határában áll. 
Megállónk és pihenőhelyünk lehetővé tette, hogy egyedül vágjak neki a nagy felfedező túrának. Így most baba nélkül... egy kicsit olyan volt mint régen. Irány a cél...a nagy ismeretlenben romot keresni, megtalálni.
A megkeresése is izgalmasnak tűnt, mivel nem volt oda vezető út.. legalább is a térképen nem lehetett látni. Úgyhogy én is előzetesen kutakodtam.. helyben is érdeklődtünk... s így a következő úton próbáltam megközelíteni a romot:
Az elején még könnyű volt... szinte sima ügynek tűnt. Csak oda gurulok...klikk klikk és megyek is vissza. Mentem is végig a falun a térkép mutatta irányba. El a templom mellett...
Át a patakon és hídon...
Végig a Zrínyi Miklós úton egészen a falu végéig, ahol egy buszmegálló is volt. 
No innen kezdődött az izgalmas része, mert hogy az út ami tovább vezetett már nem igazán tűnt rendes autós útnak....enyhén szűkebb volt mint megszokott.
Pedig térkép mutatja, és a térképen látható hogy egy távolabbi tanya-világhoz vezet. Úgyhogy az itt-ott erőteljesen kátyús szakaszokon kívül semmi baj nem volt.
És meg is érkeztem a kérdéses kereszteződéshez! A leírások szerint is itt kell lekanyarodni és majdnem a romhoz vezet az út. 

Még mintha egy tábla is mutatná, hogy a rom arrafelé található. A táblán "2000 m" "Hetyei templomrom".
Nohát ha már tábla is van... mutatja is... és tiltás sincs.. akkor biztos hogy be lehet menni... akár autóval is. A leírások gyaloglást emlegettek, de most valahogy nem volt se kedvem, se időm... úgyhogy.... próba szerencse...
Az elején nem tűnt vészesnek az út... és még a képeken sem tűnik annak. De azért gaz az volt, ami azért nem tesz jót az autónak. És ami még kevésbé hiányzott az a víz-kimosta út! Amit a gaz takart!!! És nem is a széleken, amit még úgy ahogy ki  lehet kerülni.....hanem alattomos módon a közepén, a füves-gazos középső sávnál vettem észre, hogy nincs mindenhol biztos talaj és bizony itt-ott árkocska fut a kocsi alatt. A frász jött rám! Azért a kicsi kocsim keskeny keréktávolsága nem épp a traktor szélességével és izmos keréknagysággal vette az akadályt! Paráztam is, hogy mi lesz, ha netalántán a kerék lecsúszik, a kocsi fennakad és nem megyek tovább se előre, se hátra.
Nem volt semmi végig gurulni azon az erdős részen. Már filóztam hogy talán visszafordulok...no d hol?... egy szélesebb helyet kellett volna keresni. És mire az meglett láttam, hogy egy teljen más környezeti viszonynak örvendő szakasz következik. Itt már megvolt az aratás, így jobban lehetett látni az utat... s láthatóan már nem voltak árkocskák. Sőőőt... innen már látni is lehetett a romot! Úgyhogy gyorsan gurultam is tovább.
S meg is érkeztem! Legalább is az útról amin jöttem itt kellett volna bekanyarodni a rom irányába.
Nem tűnt vészesnek....sőőőt utólag azt mondom még talán jobb volt az a bekötő út, mint ami jöttem.
A rom távolinak tűnt még mindig...de már nem annyira, hogy a hátralévő távolságot ne tudnám gyalog megtenni.
Úgyhogy kocsi itt maradt... az út mellett, úgy hogy elférjen más is... már ha errefelé egyáltalán jár bármilyen más jármű.
Én meg arra....
S lám!! Tiszta Murphy! Nem is kicsi jármű közeledett! Imádkoztam, hogy elférjen.
Ki gondolta volna! S még jó hogy nem akkor jött amikor még én is döcögtem az úton. 
Kapkodtam is a lábam a rom felé, hogy minél előbb megnézhessem és tovaállhassak, mert úgy tűnik, hogy nem volt olyan jó ötlet kocsival jönni, vagy ép pont ott leállítani.
Szerencsére gyorsan odaértem a romhoz...nem volt messze.
És már csináltam is képeket... a Hetyei templomromról!
Egy kis történelmi infó a kedvenc mindent-tudó oldalamról, a Wikipédiáról:

A rom Ádánd külterületén, egy szántóföld közepén áll. A falut kelet (Szabadhídvég) irányában elhagyva dél felé, a szőlőhegy utcáján is közel lehet jutni hozzá, ám ekkor át kell kelni a Potoli-vízfolyáson. A szőlőhegyi úttól 800 méterre keletre egy másik földút is indul dél–délkeleti irányba, ezen haladva is el lehet jutni a rom közelébe. Mindkét esetben át kell vágni a szántóföldön is, mivel közvetlenül a templomhoz nem vezet út.
A szomorú az volt, hogy a nem túl egyszerű megközelítés után egy olyan romhoz jutottam, amit egész szépen körbe nőtt a gaz.
És nem is akármilyen... a méteres gazt nem lehetett csak úgy lazán nyári göncben és szandiban leküzdeni...de talán még jobb 'felszerelésben' sem. 
Tán nem gondozzák...még annyira sem.. .vagy csak rosszkor voltam ott.....
De az elég valószínű, hogy maga az épület életveszélyes lehet... omlásveszély meg hasonlók. 
Láthatóan elég rossz állapotban volt. S innen nézve lehet hogy pont ezért is hagyják meg a látogató-távolságtartó gaz-sávot! Így legalább biztos hogy nem megy a közelébe senki se. Ahogy én sem mertem. 
Úgyhogy csak így messziről....
Körbejártam....
Már amennyire a gaz és tarló engedte...
A templomból csak téglából épült tornya és az ahhoz csatlakozó fal csekély maradványa látszik. A torony első két szintje a romanika jegyeit mutatja, harmadik, felső szintje már gótikus. Az alsó szintek ikerablakait befalazták, a nyugati oldalán egy félköríves záródású ablak látható, amely felett hangrés helyezkedik el. A felső szint ablakai kőkeretesek. A keleti falon az egykori karzat boltozatának íve fedezhető fel, az egyik oldalon pedig egy rézsűs fedésű támpillér maradványa látszik. A templom körül egykor temető volt.

Hetye falu már a 11. században létezett, 1327-ből már András nevű papjáról is van említés. Egy 1343-as feljegyzés arról tanúskodik, hogy az itteni templom védőszentje Szent János, 1427-ből pedig arról van adat, hogy plébánosát Miklósnak hívták.
A török megszállás alatt a település elnéptelenedett. A templom megmaradt romjainál 1888-ban Szabó István régész végzett ásatásokat, a megtalált leletek (néhány csat, edény, kés, patkó, valamint egy kis méretű ezüstérem) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják. 
A későbbi, „rabló” jellegű ásatások és a romot övező szántóföldön zajló mezőgazdasági munkák, valamint a támfalak tégláinak elhordása miatt a 2010-es évek elejére a műemléket már az összedőlés veszélye fenyegette.
2015-ben a megyei örökségvédelmi szakemberek és a kaposvári múzeum segítségével állagmegóvási célból tereprendezést végeztek a templom körül, a gödröket betemették, és kifelé lejtő rézsűt építettek ki, hogy a csapadékvíz ne gyűljön össze az építmény aljánál.

Ennyi volt a romnéző sétám. A körülmények ennyit engedtek.
Gyorsan vissza az autóhoz...
Lehet hogy jobb lett volna ha autóval begurultam volna a romig... legalább akkor nem kellett volna a traktoroknak kerülgetniük. Mert ki gondolta volna... de több is elment miután leparkoltam.
Viszont ez a terep... ez a föld! ami nem is föld hanem szinte homok! (Amúgy meg... ugye nem szandálban kirándulunk! :) )
A képek nem adják vissza, de ilyen koszos tán soha nem volt az autóm!!
Imádkoztam, hogy gyorsan és épségben érjek vissza.
S bizony mögöttem is olyan porfelhő volt... ijesztő!
Furcsamód visszafelé a kényes szakaszt gyorsabban letudtam... és még rövidebbnek is tűnt!
Hál Istennek hamar a kereszteződésnél voltam.
Irány vissza Ádánd községébe.... s rom-túra le is tudva.
A rom az állapota miatt tán nem az a látnivaló ami mindenkinek... de kalandvágyóknak és romgyűjtőknek miért ne. S bár így utólag nézve egyszerűnek tűnik a megközelítése,  DE! csak szuper nagy terepre tervezett izmos gépjárművel! vagy gyalogosan! Így is úgy is tartogathat izgalmakat ez a kis röpke túra :)

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése