Balatoni nyaralás

Balatoni nyaralás

Már voltunk egyszer egy három napos két éjszakás nyaralásnak kikiáltott kiránduláson. De az inkább kirándulás volt, nem nyaralás. Így, hogy Emili babám nagyon szereti a vizet és szeret pancsolni úgy éreztem, hogy az igazi nyaralás az lenne, hogyha vízpartra mennénk és fürdés lenne a program minden napra. 

S mivel jött is a nagy meleg, és még a hír is, hogy a Balaton vize nagyon jó, ezért kár lett volna kihagyni, hogy elmenjünk a Balatonra pár napra. Egy-két éjszakás kis röpke nyaralás még belefért volna időnkbe és pénzünkbe. Ha... sikerül az utolsó pillanatban szállást találni. Mert hogy ilyenkor, csúcsidőben, az utolsó pillanatban már nem egyszerű. De úgy voltam, hogyha sikerül szállást találni, akkor elmegyünk. És sikerült is. Balatonvilágoson a Dalma Panzióban még akadt egy szoba.... és elég olcsón. Úgy voltam, hogy bármilyen is, ennyit megér, hogy Emilim pancsizhasson a Balatonban.

1. nap

S bár nem voltak túl nagy tervek... főleg így, hogy az utolsó pillanatban dőlt el minden... de reméltem, hogy így is tartalmas utazásunk és nyaralásunk lesz.



Persze megint mire elindultunk, és a mai program a kellemest a hasznossal. Így az első nap nem is volt igazán nyaralás hangulatú. Ádándra mentünk látogatóba egy kicsit. Gondoltam ha már ott vagyunk, akkor meg tudom nézni a kastélyt meg talán még azt a romot is. Így első nap úgyse lett volna a Balatonon nagy fürdés vagy ilyesmi.
Ádándra érkezvén útközben meg is találtuk a kastélyt.
Gyorsan megvolt a megtekintése mivel nem lehetett különösebben a kastély épületéhez bejutni. Úgyhogy csak annyit láttunk, amit a külön kis röpke bejegyzésben megírtam,  KLIKK IDE.
Ebédidőtájt meg is érkeztünk a vendégségbe. Gyorsan telt az idő is. A délutáni beszélgetés alatt, főleg hogy Emike aludt is egyet, én elmentem megkeresni azt a romot a község határában. Nem tűnt elsőre nagy kihívásnak, és úgy éreztem, hogy gyorsan meg is lesz majd autóval.
De amikor szembesültem azzal, hogy az én városi kisautómmal milyen földes úton kell végigmennem... hát néha erősen kerülgetett a szívfrász, hogy minek mentem én egyáltalán be arra az útra, és hogyan fogok majd kijutni. Volt egy pillanat, amikor majdnem megtorpantam, de úgy voltam, hogy jártam én már hasonló nehéz terepeken és hogy mennie kell. Muszáj!... vagy előre, vagy hátra, mert pont a semmitávnál álltam meg gondolkodni. Azt úgy döntöttem, hogy fog ez menni, csak a szegény autóm. Ahogy azok a gazok verték a kasznit. És azok a becsapós vízmosta árkok a földes út közepén. Utána meg az a homok és az a porfelhő. Mire nagy nehezen odaértem úgy voltam, hogy csak jussak valahogy ki... és legközelebb kétszer is meggondolom, hogy be akarok-e menni ilyen utakra az én kis chevimmel.
Örültem, hogy megérkeztem és a jövő menő traktorok sem túrták le a leállított autómat. Gyorsan megnéztem azt a romot, amiért ennyit szenvedtem. De hát még azt sem lehetett jól szemügyre venni. Egy jó 5-10 méteres körben a romot méteres gaz vette körül. És még jó, hogy az aratás már megvolt azon a részen, mert így legalább a tarlón végig menve körbe lehetett járni a romot. Tán az életveszélyes romos állapota miatt pont így jó?!? Hogy távol tartja a túlzottan kíváncsiskodókat? Gyorsan megnéztem és már szinte szaladtam is vissza a irdatlanul poros autómhoz, hogy minél hamarabb kiérjek újra a járható utakra. Nem mondom, mert tényleg izgalom és kaland volt a javából, s ezt most még sikerült megélnem no meg túlélnem!, de nem biztos, hogy a jövőben mindenáron szükségem lesz ilyen élményre. És hogy milyen volt képekben? KLIKK IDE és megtekintheted a külön bejegyzést.

Szerencsésen vissza is értem, s reméltem, hogy az autóm semmilyen formában nem szenvedte meg az utat. 

Nemsokkal utána már indultunk is tovább. Már 4 óra körül járt, viszont még mindig rettenetesen meleg volt. Úgyhogy mindjárt a szállásra mentünk, hogy akkor becsekkoljunk, bepakoljunk. És ha van még lehetőség, akkor pancsizhatunk egyet a panzió saját balatoni partján.
Így is lett. A szobánktól nem voltam elájulva, de ennyi pénzért, és hogy így az utolsó pillanatban... azt hiszem hogy örülnünk kell. Főleg, hogy még terasza is volt a szobának, ahonnan lehetett látni a Balatont. Ilyen nyaralásunk még sose volt korábban. Ez az igazi nyaralás, a Balaton part mellett mindjárt megszállni, a szállás saját vízpartján fürödni. Ha érdekel az egész szálláshely, több képben, külön bejegyzésben, KLIKK IDE és megnézheted.
Este le is mentünk még gyorsan csobbani egyet. S ilyen fantasztikus vizet, mint akkor estefelé.... még soha nem éreztem és nem tapasztaltam a Balaton vizét olyan jónak mint akkor! Fantasztikusan jó érzés volt benne lenni, olyan meleg volt mint még soha, nagyon jót pancsikoltunk a naplementében! És ez az élmény... ezért elnézem hogy a szoba olyan amilyen... mert ilyen élményben még nekem sem volt eddig soha részem.

Pancsi után vacsi, fürdetés el is maradt.. és alvás. Fárasztó nap volt így is, hogy különösebb nagy élményekben nem volt részünk.

2. nap

Húúúú az éjszaka! Ugyebár a hétfői baba-fogacska probléma miatt kellett halasztani a nyaralást. Úgy tűnt, hogy jobb lett napközben a helyzet. No de az éjszaka, az engem is megviselt. Többször felkelt, nyűglődött Emili babám, és éjszaka közepén még sírásban is kitört. Olyan igazi fájdalmas ordítós sírás. Ideges is lettem, mert nem akart megnyugodni. S mert a 9 hónap alatt ilyen még nem volt, egyszer sem. És pont most, hogy  nyaralunk, hogy idegenek is vannak a szálláshelyen... idegtépő volt az időszak mire újra sikerült elaltatni Babócámat. S remélem, hogy tényleg az a fog a bűnös. S reggel úgy éreztem, hogy a következő estére előre fel kell szerelkezni mindennel az ordítás és nemalvás ellen.

Ma már igazi nyaralós napunk volt.. Reggeli a teraszon a csodálatos balatoni kilátással. Fantasztikus volt, hogy ott ehettünk mindjárt a part mentén. Úgy éreztem, hogy ez tényleg csodálatos egy élmény, és a legközelebbi balatoni nyaralásnál is egy ilyen szálláshelyet kell választani.

Reggeli után meg elmentünk Siófokra az Aranypartra fürödni, mert hogy ott van kicsi vízállású, homokos partrész kifejezetten gyerekeknek.
A szállásnál mindjárt derékig érő vízbe lehetett lemenni. No meg még az sok hínár is. Azért a siófoki szabad-strandon olyan nincs, vagy kevés. De leginkább a pici babáknak való vízállás volt a fontos. S meg is lett az Aranypart azon szakasza, ahol kisgyerekekkel tengerparti fíling mellett lehet élvezni a fürdőzést. És még ingyen parkolót is találtunk a közelben.
De hát hol volt a homok?!?! Nem volt. Még jó hogy otthon olvastam, hogy van amikor nagyobb a vízállás és eltűnik a homokos rész ennél a partszakasznál. Egy kicsit szomorú voltam, de azért elmentünk egyet fürödni. Emike nagyon élvezte, így is, úgy is, úszógumiban is. Aztán a parton még egy kicsit.... fagyiztunk is egyet. Tán elég is volt így a babával. KLIKK IDE és külön bejegyzésben láthatod a balatoni fürdőzés élménybeszámolóját.

Majd ezután elmentünk megnézni a Bella állatkertet Siófok határában. A tűző napot így sem tudtuk elkerülni, de legalább a babakocsiban lehetett Emili és ott azért tudtunk neki árnyékot biztosítani. De alvás így se volt. Az állatok és a látnivaló érdekesebb volt.
Nem volt rossz... sőőőt... annak ellenére, hogy nem volt nagy, mégis jó kis időtöltés volt végigsétálni az állatparkban. Egy kicsit másfajta állatkert, mint amit a régebbi időszakból megszoktunk. Egzotikus állatok helyett több jámbor, akár szabadon lófráló állat volt.  Nekem tetszett, és nagyon örültem, hogy itt Siófokhoz közel ilyen látnivaló is van. KLIKK IDE és külön bejegyzésben láthatod, hogy mi mindent láttunk.
Mire távoztunk az állatkertből Babóca már nagyon fáradt volt, s az autóban ripsz-ropsz elaludt. Ezért úgy gondoltam, hogy akkor tehetünk egy kis kitérőt ama rom felé, ami ott van valahol a közelben és talán még kocsival is megközelíthető.

Így is lett. Emike aludt, mi döcögtünk a rossz úton a látnivaló felé. Ami meg is lett, ott ahol gondoltam. Ez volt a Pusztatorony Balatonszabadi határában.
Gyorsan megtekintettük, mert nem volt nagy. Megint inkább csak a megkeresés és megtalálás kalandja végett.... no meg hogy legyen még egy pipa :) . Meg is nézheted... külön bejegyzéshez KLIKK IDE.

Majd vissza a szállásra. De Emike még mindig nagyon aludt. Ha ilyenkor a kocsiból kivennék, akkor felébredne, de vissza már nem aludna. Úgyhogy gondoltam, hogy akkor húzzuk még az időt, és keressük meg azt a kilátónak kikiáltott helyet Balatonvilágosban. GPS gyorsan oda is vitt. És valóban nem igazi kilátónak mondható. Inkább a fekvése alapján szépkilátásnak minősített rész.

És valóban az volt. A Balaton mellett Balatonvilágos községében olyan magasan van ott a partoldal, mintha egy kilátó tején állnák. S onnan bizony lehetett szemlélni a Balatont! Tán még jobb is volt mint egy kilátóban állni. Nagyon szép volt. Nem is gondoltam volna!!! És nem csak egy ponton, hanem egy hosszabb szakaszon keresztül lehetett csodálni a látványt!
KLIKK IDE és megnézheted milyen csodás látvány tárult elénk a balatonvilágosi Panoráma kilátóból.   

Ezután pedig intéztem az éttermi foglalást... mert hogy korábban egy rendezvényen tombolán egy tízezer forintos étkezési utalványt nyertem! Az pedig ide a balatonvilágosi Lavender étterembe szólt. És ha már ezért kerestem Balatonvilágoson szállást, akkor el is kéne menni enni élni a nyeremény nyújtotta lehetőséggel. Úgyhogy visszamentünk a szálláshelyre, egyet még pancsiztunk, hogy a felhevült testünk kihűtsük a tikkasztó melegben. A víz már nem volt olyan pompázatos mint előtte este, de azért így is jól esett. Majd öltöztünk és irány az étterem. Az étterem szép volt... az árai is. Nem mondom, hogy odáig voltunk tőle, de legalább végre felhasználtunk a kupont, s ingyen ettünk egyet egy valóban szép helyen.

Majd irány vissza a szállásra és már készülődtünk is az alváshoz. S reméltem, hogy most jobb éjszakánk lesz, mint az elmúlt este.

3. nap

A második éjszaka sem volt leányálom számomra, de legalább nem volt irtózatos ordítás. Tán a fogacska is már kitisztult, s nem fájt neki annyira. Csak hát az állandó fel-fel kelés miatt nem tudtam magam kipihenni.

A reggeli megint a teraszon volt. Egy élmény, még ha a reggeli nem is volt szupi. Svédasztalos, de felettébb szegényes kivitelezésben. Persze arra elég volt, hogy azért jóllakjon az ember, de akkor is. De mint mondottam... ilyen kevés pénzért... a Balaton mellett, csúcsidőszakban, és még saját part és stég is... nem panaszkodhatunk.

Reggeli után pakoltunk, és indultunk is, mert hogy a szállást el kellett hagyni. És estére meg haza is kell érni. Jobb program híján gondoltam, hogy akkor megkereshetnénk azt a strandot az Aranyparton, ahol egy írás szerint mindig kilátszik a homok és nem fedi el a víz.
Ez pedig a belvároshoz közelebb volt. Mentünk is megkeresni. S milyen jól tettük. Bár a parkolás horror áron volt, de úgy éreztem, hogy azt az élményt megéri, hogy ott pancsizhassunk a tényleg homokos partszakaszon. Külön bejegyzésben az előző napi pancsolás élménybeszámolójával együtt írtam meg, KLIKK IDE és megnézheted.
Elég sokáig ott is voltunk. Kétszer is fürödtünk... homokoztunk, már mint Emike barátkozott a homokkal... pancsiztunk... ettünk lángost... és délután mentünk is haza. 

Még egy fagyi Tamásiban... és majdnem este lett mire hazaértünk.

Nem volt nagy nyaralás, nem is volt túl sok élmény, de mégis... minden nap fürödtünk egyet a Balatonban, a szállásunk is a part mellett volt, s így egy igazi nyaralási élmény volt.... Emilimnek mindjárt az első életévében.  Úgyhogy... egész jó kis nyaralás volt. Remélem, hogy jövőre is megadatik legalább egy ilyen :)