Pannonhalma - Pannonhalmi apátság
A Pannonhalmi Apátságot már régóta szerettük volna megnézni. Már csak azért is, mert kivételes országos hírnévre tett szert, és úgy érzi az ember, hogy ha nem látta, akkor valamiről tán lemaradt. Úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy mikor jutunk el mi is ide. Na de most végre... Győrből hazafelé kihagyhatatlan megálló volt.
Mi szinte anélkül is odataláltunk. Majdnem...
.. mert hogy az utcán egészen felmentünk az apátság főbejáratáig. Mert hogy majd biztos ott kell parkolni és bemenni. Hát nem. Ez a bejárat, nem az a bejárat.
A turistáknak egy teljesen más megközelítést alakítottak ki. Amit szerintem a sofőrnek elsőre nehéz észrevennie, de elvileg ebben a kanyarban van egy tábla, ami mutatja, hogy itt lekanyarodva lehet a látogatóknak parkolni. Ahogy láttam, sokaknak nem ez volt az első gondolatuk és ugyanúgy mint mi felmentek egészen a főbejáratig. Nem baj.. most már legalább tudjuk... itt kell elkanyarodni, leparkolni és abban a furcsán modern épületben a belépőjegyeket megvenni.
A parkolásra kialakított furcsa terület. De legalább ingyenes volt.
A furcsa épületből pedig ez a híd vezetett át az apátság irányába. Egy teljesen már megközelítési lehetőséget alakítottak ki a turistáknak.
A híd végén pedig egy elágazó. Egy a rövidebb, gyorsabb, de nehezebb lépcsőzős út. A másik a lassan, könnyebb, de hosszabb út.
Mi ezt választottuk, egy kis séta nem árt.
Hamar ott is voltunk az apátság magasodó épületének tövében.
Szerencsére a belépőjegyek mellé térképet is adtak, hogy mit merre lehet megtalálni.
Mert, hogy nem csak maga az apátság a megtekinthető, hanem van egyéb látnivaló is.
Először elmentünk azokat felfedezni. Egésze a 'turistának nem bejárat' részig sétáltunk.
Az itt található kapu vezetett az arborétumhoz és a gyógynövénykerthez.
Elsőre nem értettük, hogy itt ezen a nagyon meredek domboldalon hol lehet az arborétum.
Úgyhogy elindultunk az egy-szem úton, ami vezetett előrefelé a meredek elejtős erdős domboldal tetején.
Aztán végül is úgy tűnt, hogy itt ez az egész erdő az arborétum.
Története egészen az apátság alapításáig nyúlik vissza, ezért az első magyar történeti kertnek is tekinthető. 1830-ban már 80 fa- és cserjefaj volt található az arborétumban, amelynek angolkert jellegét az 1840-es években Szeder Fábián alakította ki. Az arborétumban több száz fa- és cserjefaj - több gyógynövény - nő, és köztük más, különleges, az országban csak kevés helyen előforduló fajok, illetve fajták is. Madártanilag is értékes terület, főleg a sokféle énekesmadár miatt.
Ahol el lehetett volna sétálgatni. És bár szép volt a maga módján, mégsem csábított egy kisebb túrázásra.
Mentünk tovább a kitaposott ösvényen, és nem sokára meg is találtuk... a levendula ültetvény.
Nem mondom, hogy valami nagyobbra és grandiózusabbra gondoltunk.... de hát annyi volt. Elvileg lent a házaknál sokkal alaposabb és mélyebb betekintést kaphattunk volna a gyógynövények és a levendula feldolgozásának folyamataiba, de nem mentünk le egészen odáig.
Vissza is sétáltunk a kapuig, illetve az ominózus nagy főbejáratig. S akkor lám, hogy van dottó! No de hova visz? és mit mutat meg? Erre most nem fizettünk meg. A térkép alapján láttuk, hogy mik a megtekinthető dolgok, és nem tűnt vészes távolságnak. A község és esetleges egyéb látnivaló meg nem fért volna bele az időnkbe. Viszont jó tudni, hogy itt dottóval is, meg anélkül is nagyon sok időt el lehet tölteni.
A szépen kialakított sétányon az apátság felé vettük az irányt.
Elsőre úgy tűnt, hogy ez lesz a bejárat, de nem így van. Itt inkább a kijárat van, egy szuvenyír-bolt, meg egy önállóan is megtekinthető kiállítás. Legalább is ottjártunkkor egy fotókiállítás volt.
Úgyhogy mentünk tovább az úton, ami adott volt.
A hatalmas, magasodó épület-komplexum lábánál vezetett el a sétány.
Alulról nézve nagyon magas volt. Nem csoda, hogy messziről is lehet látni az egész Pannonhalmi Apátság épületegyüttesét a domb tetején.
Ahogy az épület ezen arcát megláttuk, hamar világos lett az, amit a biztonsági őr is mondott, hogy itt tanulás, munka és rendes élet is folyik, ezért a turisták számára egy teljesen elkülönített zónát kellett kialakítani.
A bejárat is meglett! Meglepetésünkre nagyon komoly fülhallgatós eszközöket kaptunk, hogy a bejárás során majd az mondja el azt, amit tudnunk kell.
Jó nagy épületrészek, ahova nem mehettünk.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság 996-ban alapított és azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járásban, Pannonhalma városban (régi nevén Győrszentmárton) található. Napjainkban is élő, mintegy negyven fős szerzetesközösség lakja, akik az ora et labora szellemében végzik a liturgiát, fogadják a lelkigyakorlatozókat, működtetik a bentlakásos gimnáziumot, kulturális munkát végeznek – könyvtár, levéltár, múzeum, könyvkiadó működtetésével, koncertek szervezésével –, valamint dolgoznak az apátság működésének anyagi megalapozásán is, többek között borászat, gyógynövénykert fenntartásával és vendégek fogadásával.
De cserébe volt kilátás...
És az apátság turisták részére is látogatható épületek.
A főapátság látványos épületegyüttese a Bakony és a Kisalföld találkozásánál elterülő, közel 300 méter magas dombon, a Szent Márton-hegyen épült fel. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. Az egész épületegyüttest a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása, az 55 méter magas torony koronázza.
A jelenleg álló épület az apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el. E korai épületből a főhajót nyugati oldalon lezáró, félkörívű szentély jelenleg padlószint alatt lévő, mintegy 2 méter magas falmaradványa került elő 1994-ben.
Még több információ olvasható, ahogy a fentiek is, a wikipédia oldalán - KLIKK IDE. Továbbá az apátság oldalán - KLIKK IDE is nagyon sok érdekesség olvasható, egyes bekezdések onnan vannak.
Egy-két ajtó, és már ott is volt a bazilika hatalmas belső területe.
A Pannonhalmi Szent Márton-bazilika ma látható tömegének nagy része a XIII. század elején, Oros apát (1207-1243) idejében épült kora gótikus stílusban. Ám az újabb régészeti kutatások szerint korábbi épületek falmaradványait rejti magában: oldalfalai az 1137-ben felszentelt második templomból származnak, a torony alatti padlószint alatt pedig az István-korabeli első templom nyugati apszisa és döngölt terazzo-padlóra rejtezik. A ma látható későromán-koragót templom felszentelése 1224-ben volt. Ekkor nyerte el mai alakját, amely három építőműhely keze nyomát viseli: az épületen magyar mesterek munkája mellett felső-rajnai és észak-francia hatás mutatható ki. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedek-kápolna. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Később jelentősebb felújítás az 1720-as években kezdődött Sajghó Benedek főapátsága alatt. Ezt követte az 1860-as években Storno Ferenc-féle restaurálás. A legutóbbi, 2012-ben fejeződött be és John Pawson angol építész tervei alapján készült.
A felújítás során a templom szerzetesi karakterének visszaállítása volt a fő szempont, hiszen a Bazilika az itt élő bencés közösség otthona, közös imádságának helyszíne, a monostor szíve: a templomnak ez a szerzetesi jellege főleg a két stallumsorból álló szerzetesi kórusban érhető tetten, melynek középpontja a felolvasóállvány.
Másrészt a templom történeti terének újraértelmezését is magával hozta a felújítás: a keletelt, felszálló dinamikával rendelkező osztott tér a beavatás terévé változik a felújítás során, melynek transzcendens pontja a Krisztus második eljövetelét elővételező keleti körablak. Ennek az ónixxal fémjelzett beavatási útnak az eredője a templom nyugati végében álló keresztkút.
A főhajó két szélén nyíló kapukon át megközelíthető altemplom hat oszlopon és konzolokon nyugvó keresztboltozatokkal fedett négyszögű tér. Keleti zárófalán három félköríves záródású ablak. Az oszlopok széles nyolcszögletű talplemezeken nyugszanak. A fejezeteket és a konzolokat tömött, bimbós levéldísz borítja. A nyugati boltszakaszokban a növényi ornamentikát emberfejekből összeállított figurális faragványok gazdagítják. A keleti boltszakaszban mindkét oldalfalba egy-egy fülke mélyül: az északi armarium fülke (könyvek és liturgikus eszközök tárolóhelye) a déli lavabo volt. A lejáratok között az altemplom nyugati falába mélyülő, vörös márvánnyal burkolt félkörös záródású ülőfülke, eredetileg bizonyosan apáti trónus volt, a hagyomány Szent István székének tartja. Az oldalfalakhoz tartozó, az altemplom boltozati rendszerével semmilyen összefüggésben nem lévő falpillérek valószínűleg a templomépítés közben megváltozott első tervének a tartozékai. Az altemplom ma látható román stílusú vörösmárvány lejárati kapui 1700 körül készültek alkalmazkodva a 13. századi Porta speciosa és a szintén e korból való refektórium kapu stílusához. Az altemplomban került elhelyezésre Habsburg Ottó szívurnája.
A porta speciosa. A templom déli főkapuja (díszbejárat), amely a déli mellékhajóból lépcsőzet közbeiktatásával vezet a kerengőbe. Neve a jeruzsálemi Templom egyik kapujának nevére utal vissza. A név használatának első ismert, írott emléke a kapu 1700-ban történt felújításáról szóló egykorú feljegyzés.
A templom elsősorban a szerzetesek számára épült, és nem az idesereglő zarándokoknak, s ezért van, hogy a templom „Szép kapu”-ja a kerengő fele nyílik és nem a külső térbe, a bástyára. A bélletfalak síkja előtt kiugró padkán öt-öt oszloppár áll közös talplemezű lábazatokon és egybefüggő ikeroszlopfőkkel lezárva. A törzsek anyaga vörös márvány, a lábazatoké szürke, a fejezeteké fehér mészkő. Az archivolt félkörös ívei váltakozva fehér mészkőből és vörös márványból készültek. Az ívek váltakozva geometrikus tagozásúak, illetve áttört faragású, növényi motívumokkal díszítettek. A kőlapra festett Szent Márton kép felső rétege az 1875-ben befejeződött restaurálás emléke, alatta hasonló témájú, 18. századi kép rejtőzik. A kapu összképét egyrészt a rendkívül ritka megoldást képviselő ikeroszlopos béllet, másrészt a színes és mesterségesen színezett, aranyozott építőkövek színpompás, gazdag fény-árnyék effektusokat egyesítő látványa határozza meg. A kapu tervezője az 1224-ben felszentelt templom déli mellékhajóját és főhajóját beboltozó műhelyhez tartozott. Az építmény típusa és a díszítmények stílusa a klasszikus gótikus művészet 1220 körüli emlékeivel (Chartres, Reims) áll közvetlen kapcsolatban.
A bencés hagyományokat követő monostorelrendezésnek ma Magyarországon Pannonhalma az egyetlen épen maradt példája. A kerengő, a négyszögletes udvart körülvevő folyosó volt a monostor középpontja. Körülötte bonyolódott a monostor élete. Északi oldalán áll a templom. A keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, ahol a monostor lakói az apát vezetésével imádkoztak és megbeszélték mindennapos dolgaikat. A déli oldalhoz csatlakozott az ebédlőterem. Az ebédlő mellett volt a melegedőszoba. (A középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat.) A nyugati szárnyban műhelyek, írószobák (scriptorium) voltak. A hálóhelyiségeket az emeleten rendezték be. A kis udvarban virágokat, gyógynövényeket ültettek, ez volt a középkori monostor gyógyszertára, paradicsomkertnek Paradisumnak is nevezték.
Az eredeti román stílusú kerengőt, mely a 13. században épült, ennek anyagait felhasználva Mátyás király korában, 1486-ban teljesen átépítették gótikus stílusban. A kerengő ekkor nyerte el ma is látható formáját. Érdekes a boltozat bordázatának vonalvezetése és ezek kétszer vályúzott profilja, mely a 15. század negyvenes éveitől kezdve általános. Megtaláljuk a budai várpalota leletanyagában, Mátyás király visegrádi palotájának kerengőjében, a Margit-szigeti domonkos nővérek 1515-ben épült szentélyében.
A monostor kerengőjének helyreállítása hozta felszínre a bazilika déli falán lévő falképet, a „VOLTO SANTO” Krisztus-képet, amelynek keletkezési ideje szintén a 14. századra tehető.
A kerengőből ugyanahhoz a kapuhoz jutottunk, ahol bementünk. Így újra a bazilika előtt találtuk magunkat.
Innen kintről lehetett egy másik épületszárnyban egy másik kapun....
S itt ez az ajtó vezetett a könyvtárba. Sokat már nem mond a mai generáció számára az, hogy könyvtár.
Ilyet manapság már csak ilyen különleges helyszíneken látni. Lenyűgöző... ma már szinte csak filmekben lehet ilyet látni, amit digitálisan csinálnak meg. No de ez itt Pannonhalmán igazi!
Lenyűgöző volt.
A főapátság épületegyüttesének a torony és a gimnázium mellett egyik leghangsúlyosabb része a könyvtár. Bár maga az építmény csak a XIX. század első harmadában készült el, az általa megtestesített eszme ezerötszáz éves. Szent Benedek olyan nagy szerepet adott az olvasásnak a monostor életében, hogy a szerzetesek munkája őrizte meg számunkra nemcsak az első századok keresztény irodalmát, hanem a görög-római kultúra alkotásait is, ugyanakkor megteremtette Európa és benne hazánk kultúráját is.
A könyvtár épületének hosszanti részét az 1820-as években Engel Ferenc tervezte és építette. Ezt követően Packh Jánost bízták meg az épület bővítésével. Az ő munkája az ovális teremrész. Az épület belső díszítésére egy bécsi mestert, Josef Kliebert kérték fel. Az ovális terem mennyezetének négy oldalán a négy középkori egyetemi fakultás jelképe látható (jog-, hit-, orvos- és bölcselettudomány). Az ő munkái a napjainkban eredeti helyükre visszakerült gipsz királyszobrok is (az alapító Szent István, és a visszaállító I. Ferenc). A hosszanti terem központi freskója Pallas Athéné (Minerva) alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi láthatók. Az ábrázolt személyek kiválasztása a kor szellemiségét tükrözi. A névvel meg nem jelölt magyar személyek a magyar reformkor nagyjai.
Még a mennyezetet is kellően díszes volt.
Egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanusága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak nyilván. 1786-ban a feloszlatáskor már több mint 4.000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába. A könyvek elhelyezésére elegendő volt néhány terem. A könyvek száma azonban a 19. század elején ugrásszerűen megnőtt. Ekkor határozták el az új könyvtárépület építését.
A könyvtár állománya mind a mai napig gyarapszik. Napjainkban körülbelül 400.000 kötetet őriznek a gyűjteményben.
Még alapítólevelet is meg lehet tekinteni.
Csodálatos ez a könyvtár... csak ámul és bámul az ember, amikor élőben látja a megszámlálhatatlanul sok könyvet.
A könyvtárból az út sajnos már végleg kivezetett.
Igaz, hogy csak egy részét láthattuk ennek az egész hatalmas nagy apátsági épület együttesnek. De ez is elég nagy volt és sok látnivalót tartogatott. S végre mi is láthattuk. Megéri egyszer megnézni.
Az apátság megtekintése után még volt bennünk erő, és elmentünk megkeresni a Millenniumi emlékművet. A parkoló irányába kellett megindulni.
Egyenesen a betonozott úton... és szinte már ott is voltunk. És hogy mit találtunk és hogy milyen is volt az emlékmű - KLIKK IDE - egy külön bejegyzésben írtam róla.
Az emlékmű után pedig egy kicsit tovább sétálva még a kápolnát is megkerestük. Erről is külön bejegyzés készült - KLIKK IDE és megnézheted.
Onnan pedig az autós úton a parkolóig. A látnivalók egész tárháza szinte egész napos programot és időtöltést biztosít az érdeklődőknek. Nekünk sajnos nem volt több időnk, úgyhogy csak ennyit láttunk és ilyen mélységig. De jó volt. Örültem, hogy végre ezt is meg tudtuk tekinteni.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése