2015. június 9., kedd

Mártély - Ártéri tanösvény

Mártély - Ártéri tanösvény
A Szegedi kirándulásunk során hallottunk erről az állítólag csodálatos helyről, a Mártélyi tanösvényről. Később interneten megnéztem, hogy mitől is olyan különleges. És akkor olyan képeket láttam, hogy azonnal eldöntöttem, hogy nekem egyszer ezt élőben is látnom kell. A következő alföldi kirándulásunk során kötelező látnivalóként be is iktattam.
A nagy alföldi körutunk során több napot is töltöttünk Hódmezővásárhely környékén. Mártély alig 10-15 km-re fekszik Hódmezővásárhelytől, úgyhogy nagyon még autóznunk sem kellett, hogy eljussunk Mártélyba, és hogy ott megkeressük azt a híres tanösvényt.
Persze elsőre nem tudtam, hogy merre kell majd keresni. Gondoltam, hogy majd a községbe érve csak lesz halom tábla, és mutatják majd az utat a látnivaló felé.Már megint gondoltam...
Sajna tévedtem... nem nagyon voltak táblák, vagy legalább is nem voltak egyértelműek. Úgyhogy mit volt mit tenni... főleg térkép híján, mert nem igazán készültem a táblákban bízva (meg szó mi sz ó a neten sem tolongtak a túratérképek), ... kérdezősködni kellett. Így megtudtuk, hogy merrefelé kell mennünk. Tulajdonképpen a töltésen át, a Tisza utcát kellett keresni. Még táblát is találtunk később... egy kis segítség.
A mutatott irányba mentünk, és így értünk a következő helyre.
Újabb tábla mutatta, hogy jó helyen járunk. Vagy legalább is már közel cél.
De ez még nem az! Ez a Tisza holtág melletti üdülőterület.
Szép nagy zöld terület, és a Tisza, mint fürdőzésre alkalmas vízterület. 
Pontosabban a Mártély mellett található holtága. Pont azért is lehet itt fürödni, mert nem visz a folyó sodrása sehova se. 
S talán látható, hogy még a fürdőzésre optimális helyet is kijelölték. Biztos, ami biztos.
Itt aztán jól lehet pihenni, strandolni, napozni....
De mi most épp hogy csak a vizet néztük meg egy kis lábáztatás mellett.
Nem épp egy gyógyvizes medence. :) De amikor nem kavartuk fel az iszapos homokot, akkor úgy tűnt, hogy eléggé tiszta a víz. És annyira hideg sem volt. Viszont a hínárok és egyéb vízi növények, gubacsok, meg hasonlók nem tették annyira kívánatossá a fürdést. 
A mutatós, de gyilkos gubacs. Amilyen érdekes, a szúrása annál veszélyesebb.
De hát nem is ezért jöttünk. Úgyhogy csak nézelődtünk.
És megcsodáltuk, hogy a környéken élőknek milyen szép és hangulatos pihenőhelyük van itt Mártélyon.

Irigylésre méltó, ha az ember lakóhelyén még ehhez hasonlítható sincs.

Majd a holtág mentén az aszfaltos úton tovább mentünk.
A látvány továbbra is szép volt. Mennyit számít egy szép tó és látványa. Az ember szíve egy kicsit felüdül a sok beton látványa után.

De még mindig nem az, amit mi kerestünk. Már kezdtem kételkedni, hogy itt egyáltalán létezik-e az a gyönyörűség, amit a neten láttunk.

Nem arról van szó, mert nem unatkoztunk. A látvány, a felénk nem túl gyakori látnivalók lekötötték figyelmünket.  Csak hát nem pont ezért jöttünk.
Valahol itt ennél az épületnél leraktuk az autót, mert hogy a megkérdezett ember azt mondta, hogy valami ifjúsági táborig el kell menni a tisza mentén, és onnantól lehet gyalogosan megközelíteni a tanösvényt.
Itt újabb táblát találtunk. De a sok természettudományi okosságokon kívül nem mutatott hasznosabbat.
Úgyhogy mentünk előre, míg meg nem láttuk az első egyértelmű segítő táblát. Végre! Végre meglett a tanösvény kiinduló pontja!
Bár itt még mindig nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet itt majd olyan gyönyörűség, mint amit a képeken láttunk.
Hiszen ez a rész egy átlagos erdőben található átlagos túraútvonalnak felelt meg.
Persze voltak érdekességek :) És a fák is itt-ott érdekesebbek voltak az átlagnál.
Szerencsénkre itt már minden kérdéses pontnál tábla mutatta a helyes irányt. Persze nem tévedtünk volna el, mert bár nem látszik a képeken, de voltak rajtunk kívül túrázók, bőven.
S az első biztató pont. Egy híd! vagy afféle. A képen ugyanis láttuk, hogy ehhez hasonló pallókon lehet majd végigmenni. Nagyon reméltem, hogy végre ott vagyunk.
Egy újabb táblácska, mintha már konkrétan a különleges táj kialakulásának biológiáját fejtegetné. Biztató...
Innentől indult hát a kirándulásunk izgi része.
Amint kiértünk az erdős részről már látni lehetett valamit.
És akkor megláttuk! Ott volt!

Valóban ott volt az a lehengerlően gyönyörű táj! Leesett az állunk, hogy ez a valóságban tényleg létezik.
Lenyűgöző látvány volt!
Mintha nem is Magyarországon lennénk. Ilyen gyönyörűséget! Tényleg nem is gondolná az ember, hogy ilyen is létezik kicsi országunkban.
Nem győztünk betelni a látvánnyal!
Nem találni szavakat, ami leírhatná ezt a csodát. Változatos....
... érdekes...
... különleges...
... lenyűgöző...
... varázslatos...
...ámulatba ejtő.
És még sorolhatnám. Anyukám is teljesen odáig volt. Ilyen természeti szépséget még ő sem látott.
Csak klikkeltem és klikkeltem, távolra, s közelre....
Ehhez hasonló természeti gyönyörűséget még nem láttam.
Itt Magyarországon meg pláne nem.
Különleges hely, amit egyszer mindenkinek a saját szemével kellene látnia. 
A képek messze nem mutatják azt a szépséget és gyönyörűséget, amit a szemünk akkor ott élőben látott.
És az érzelemkavalkádot sem váltják ki az ember szívében.
Pedig akkor ott... aki csak egy kicsit is szereti a természetet, az biztos, hogy elérzékenyül. De legalább is egy pillanatra elméje megpihen a csodán, ami a szeme elé tárul itt ezen a helyen.

Bár nem volt hosszú ez a pallós szakasz. 
De mégis úgy éreztem, hogy több gyönyörűséget láttunk ezen a pár méteres szakaszon, mint bárhol máshol kilométerek után.
Muszáj volt ennyi képet megosztanom, hogy mindenki láthassa, hogy milyen csodálatos táj vár mindenkit itthon Magyarországon. Látnod kell neked is, ha másképp nem is, akkor legalább így!













Hát nem gyönyörű!?! Még a netes képeket látván sem gondoltam volna, hogy ilyen szépet látunk majd és hogy ilyen fantasztikus élményben lesz részünk.


A tanösvény legszebb szakaszának sajnos itt vége lett.
De a pallók még tovább vezettek bennünket.
Egy pihenőhelyig vezetett az út.
Tök jó lehet itt pihenni, piknikezni és egy egész napot eltölteni ebben a gyönyörű környezetben.
Innen még volt egy kis rálátás a mártélyi Holt-Tisza különleges természeti képződményére.

Hosszas tanakodás és pontos térkép hiánya révén a táblát követtük abban a reményben, hogy talán a továbbiakban lesz még ilyen szép látnivaló.
De sajnos nem volt. Újra erdős túraútra kerültük. És csak mentünk előre és mentünk.

Míg gyanús képződményekhez nem értünk. Afféle csatorna-féle...
És valóban...
És ezt is megtaláltuk...
... no meg a Tiszát! 
A tanösvényen és utána a táblák szerint tovább haladva egészen a Tiszáig jutottunk. Ez már az igazi Tisza!
Mivel már tényleg nem tudtuk, hogy hol is vagyunk, ezért a továbbiakban is a táblát követtük.
Reméltük, hogy csak visszavisz a kiinduló ponthoz.
Egy szakaszon a túraút a Tisza medre mellett haladt. Ott lent a mélyben folyt a Tisza.
Majd az utunk elkanyarodott egy kicsit távolabb a Tiszától...
... egy kilátó felé. :)
Kilátás itt viszont nem igazán volt. Maga a növényzet és társulásai voltak a látnivalók... még a magasban is. Úgyhogy nem is időztünk itt sokáig.
A tábla és az út újra visszavezetett a Tiszához.

Láthatóan a Tisza és környékének szépsége sok embert vonz.

Már jó távol jártunk a kiinduló ponttól, úgyhogy egyre jobban reménykedtem, hogy jól tettük, hogy a táblát követtük.  És hogy előbb utóbb visszavezet az út oda, ahonnan jöttünk, és nem ám Hódmezővásárhelyen kötünk ki a város szélén. :)
Erdőn át... ösvény mentén...
...a táblák csak mutatták az utat és mutatták.....
... mi meg csak mentünk, és mentünk....

De még mindig a Tisza mellett haladtunk. Kezdtem kétségbe esni, hogy mi lesz így velük.
Szuggeráltam kicsi kis fényképes térképecskémet, de nem igazán lettem okosabb. Láthatóan már nem turista úton jártunk.
Csak mentünk és mentünk, és végre! Tábla!
Innen legalább már tudtuk, hogy ha a  földes úton abba az irányba megyünk, akkor elvileg visszaérünk az üdülőtelepüléshez.
Úgyhogy mentünk... és mentünk... Itt már nem volt olyan izgalmas az út. Sőőőt, alig vártunk, hogy végre visszaérjük a kiindulási ponthoz.
Útközben találtunk még egy pihenőhelyet. Gondoltak a fáradt, eltévedt túrázókra :)
Még egy egyenes szakasz, és reméltük, hogy ott a sűrű fatársulások mögött már a lakott terület fog következni.

És végre! Házak! Emberek! Élet!


Visszaértünk a kiindulási ponthoz, ahol a kocsit is hagytuk.
Még egyszer megcsodáltuk a Holt-Tisza szépségét.

Majd irány vissza! Főleg, hogy várt a következő látnivaló.
No de nem annyira, hogy ne állhatnánk meg még egyszer a strandos résznél egy kis pihenőre.
Csodálatos túránk volt. Magyarország egyik lenyűgöző és különleges természeti csodáját láthattuk. Szerintem fantasztikus és páratlan volt! Ahogy az élmény is, még ha sokat is kellett gyalogolnunk utána. De legalább kirándultunk egy jót.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! A mártélyi tanösvény olyan mesébe illő szépséges tájat rejt, amit mindenkinek látnia kellene egyszer.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése