Bátmonostor - Szentlélek apátság romjai

Bátmonostor - Szentlélek apátság romjai

Csak úgy Baja felé utaztunk, s mivel időnk elég sok volt, úgy gondoltam, hogy most van lehetőségünk megkeresni az egyik szomszédos községben található romot. Méghozzá a bátmonostori apátsági romjait.

Ez nem feltétlen egy olyan látnivaló, amit mindenképpen szerettem volna megnézni. Vagy olyan, amit egy átlag kiránduló csak úgy megnéz. Ez inkább 'gyűjtőknek' érdekes. S ugye nekem is vannak azok a bizonyos listáim - ez esetben a templomromos lista ( ha még nem láttad, akkor KLIKK IDE és megnézheted). És ha már van.. és ha idő is van.. meg még a környéken is járok.... miért ne. Úgyhogy megkerestem ezt a bátmonostori romot. 

Elsőre nem tűnt nehéznek a rom felkeresése, még úgy se, hogy a térképek szerint ez bizony kint található a földeken. Reménykedtem, hogy azért egy jól járható út vezet oda. Úgyhogy mentünk is.

Ja és hogy ki az a mentünk?!? Hát én és a babám! Egy újfajta kirándulás vette kezdetét. S ez inkább csak bemelegítésnek számít. Hiszen szinte csak autóztunk egyet.

Elmentünk Bátmonostorra, és ott a térképnek megfelelően kerestük a falu szélét, ahonnan talán egy jól járható földes út majd tovább visz.

Nem nagyon látszik... de az Árpád utcáig kellett eljutnunk. A Bolt mellett egyenesen tovább....

...majd egy utolsó jobbra kanyar...

És már ott is volt... a betonút és a falu vége és a földes út kezdete.

Voltak kétségeim, de elsőre egész jónak tűnt az út, úgyhogy nekivágtunk.

Ez egészen addig tartott, amíg ki nem értünk a fás részről. Onnan sajnos már nem volt olyan rózsás a helyzet. Nem véletlenül találták ki a terepjárókat! A képen sajnos nem látszik, mert bár földes útnak megfelelő volt... de városi autónak nem. A lyukakat, kimosásokat a szűk utacskán felettébb okosan gyök hússzal kellett kerülgetni. Félúton már kezdtem egy kicsit parázni is, hogy egyáltalán jó irányba jövök-e. És hogy hogyan fogok visszajutni, amikor szinte még megfordulni se lehet. És mi lesz ha elakadok, vagy beakadok.... ááááááá! Szóval minél előrébb jutottunk annál jobban paráztam. Pedig jöttek ám velem szemben! Nem is egy autó! Meg is lepődtem! Persze nem városi kisautók voltak... 

És akkor a távolban megláttam... talán az lehet az. Gondoltam odáig még elgurulok és akkor majd meglátjuk hogyan tovább.

És az volt!  A rom, amit kerestem.

Bizony... megérkeztünk. Gyorsan kiszálltam és csináltam pár képet. Kellett a bizonyíték, hogy itt jártam :)

Kevés helyen lehet erről olvasni vagy információt találni. Az egyik kedvenc templomromos oldalamon található talán a legtöbb és még képeket is láthatsz, KLIKK IDE és megnézheted az oldalon erről a romról szóló bejegyzést.

És valóban csak ennyi... ennyike az egész. Sajnálatos... de így a földek mellett kész csoda, hogy ez még ilyen formában áll és látható.

A fent megnevezett oldalról idézve egy-két történelmi gondolat:

A XII. század végi nagy birtokadományozások idején idegen nemzetségek is települtek ide. Így kapott itt birtokot a Becsegergely nemzetségbeli Both Bihar megyei ispán is, aki 1192-93-ban kolostort kezdett építeni kapott birtokán, a vármegye területén találkozó két hadiút kereszteződésében, és ugyanitt települést is létesített. A romok közül román stílusú emlékek is kerültek elő. A kolostor a tatárdúláskor pusztulhatott el. 

1345-ben Becsei Imre fia, Töttös pilisi ispán és királyi ajtónállómester a mezővárost ismét benépesítette, és a monostort 12 ágostonos remete számára helyreállította, ellátásukról is gondoskodott. Ugyanakkor a faluban plébániatemplomot is építtetett.

1466 után a Töttösök kihaltak, és a birtokot a Kisvárdai család örökölte. A 16. század közepére a monostor pusztulásnak indult.

1761-ben a még álló falakat kamarai rendeletre felrobbantották. A templom fedett szentélyét az ortodox szerbek használták egy ideig. Az 1880 körül még jelentős romokból napjainkra semmi sem maradt, csak a kis kápolna emlékeztet táblával a helyre. Mára még a lánckerítés lánca is eltűnt.

S ott álltam meg az autóval. :) Földes utak kereszteződésénél... csak hogy legyen hely megfordulni :)

Innen könnyen megközelíthető a rom.. ha a méretes gaz nem zavarja a kirándulót.

Emili babámat persze nem zavarta... ő hősiesen kibírta az autóban míg én kinézelődöm magam :)

Utána vissza a földes úton. Ami messziről nézve nem tűnik rossznak... csak az autó ne érezné meg a mélyedéseket.

Visszafelé már könnyebb és gyorsabb volt. Mert ha már odajutottunk... akkor vissza miért ne... és valahogy a nyomvályúk közti lavírozás is könnyebben ment.  

Érdekes egy kirándulás volt. Gyors és velős... a látnivalót autóval közelítettük meg. S tán az autózás nagyobb élményt nyújtott mint a rom és emlékműve maga. Ezt is láttuk, és az élmény se maradt el.

Ha Te is 'rom-gyűjtő' vagy....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!