Hőgyész - Községszemle
Hőgyész az egyik szomszédos községünk, úgyhogy nem maradhatott el a községben tett kisebb kirándulás, csak idő kérdése volt. És most jött el az idő, hogy egy laza séta keretein belül egy gyors körképet alkossunk Hőgyészről. S nem azért, mert hogy minden községet szeretnék így bejárni... de ebben a községben van valami plusz, amiért érdemes megállni és nézelődni... méghozzá kastély! nem is egy! Úgyhogy ha már kastélyt kerestünk és persze sétáltunk is egyet, akkor miért nem lenne teljes-körű nyoma.
Igazából beugrottunk Hőgyészen a védőnőhöz - csak úgy, mivel ismerősöm - s a látogatás után onnan indult a sétánk. Egyébként itt található az orvos is, legalább is a gyerekorvos és fogorvosi rendelő is.
S bizony... nem mással indultam útnak, mint babakocsival! Bizony... mostantól ez, és benne az az apró emberke az új útitársam!
Innen indultunk a központ felé. S hamar ott is volt az első látnivaló. A Hermelisen díszkút. Igaz víz az nem volt benne, de közmunkás annál több sürgött körülötte, hogy ezt a mini parkot tavasziassá tegyék.
A községháza épülete mellett mentünk el. S szinte már ott is voltunk a központban. Egy nagy színes épület Hőgyész egyik jellegzetessége. Aki elhalad a 65-ös főúton, annak biztos, hogy szemet szúr.
A feltűnő téglavörös színű épület, amiről Hőgyész biztos, hogy felismerhető.
Hőgyész, a Tolna megyei község történelmi múltja a korai Árpád-korig nyúlik vissza. A település nevét az itt lakó hermelinvadászokról kapta, akiket a királyságot megelőző időkben hölgymenyétvadászoknak, vagyis hőgyészeknek neveztek. A nagyközség címere mind a mai napig híven őrzi ezt az örökséget. A történelem során többször is elnéptelenedett település első oklevelét 1277-ben kapta. A török időszakban újra elnéptelenedik, majd a XVIII. században német ajkú lakosság betelepítésével új korszak és fejlődés kezdődik az egyre népesebb falu, majd mezőváros életében.
De mi most nem arra, hanem a nagy téglavörös épület mentén sétáltunk végig. S mire az épület végéhez értünk, már látni is lehetett a következő látnivalót. Legalább is azt, amiért megéri egy kitérőt tenni....
... ott magasodott a dombtetőn a Szent Kereszt felmagasztalása templom. Olyan nagynak, hatalmasnak és lenyűgözőnek tűnt, hogy úgy éreztem, hogy meg kell nézzük közelebbről is... már ha el tudok odáig jutni babakocsival.
S bizony, hogy eljutottam és feljutottam egészen a templom bejáratáig. Ami már önmagában is jó jel.... hiszen akkor a templomhoz való feljutást teljes mértékben akadálytalanították. Ha kíváncsi vagy, hogy hogyan jutottunk fel, mit láttunk és hogyan távoztunk, akkor KLIKK IDE és megtekintheted külön bejegyzésben.
Nem akartam ugyanazon az úton visszamenni, így viszont csak egy irányba lehetett menni... lefelé az elsőre elég meredeknek tűnő lépcsőmentes járdán. Azért nem volt annyira könnyű azon a meredekségen legurulni, mint elsőre gondoltam. Hát igen... kell még gyakorolni a babakocsizást.
Az apró részletekben lehet érezni, hogy azért a község igyekszik a szép környezet kialakítására.
A központban lévő nagy épület másik fele. Ezek szinte egy nagy épületként húzódnak végig a központban.
S lám mi lóg ott! No nem a 'Dombóvár arra' tábla... hanem hogy néprajzi gyűjtemény is található Hőgyészen. De erre most nem volt se időnk, se elég kíváncsiságom.
Tovább sétáltunk a nem épp sima és göcsör-mentes járdán. S a túloldal épületsorát néztük.
Bizony... innen szemléltük... csak hogy beleférjen a képbe. No meg hogy ne kelljen babakocsival a kelleténél többször átszelni az utat. Bizony... ez is egy új dolog... hogy nem lehet már csak úgy pattogni, mint régebben gyerek nélkül, amikor csak úgy rohangáltam össze-vissza egy-egy jobb képért. Most már be kell érnünk azzal, amit a lehetőségek engednek.
A központ jellegzetes látképei.
Sajnos a kastély magántulajdonban van. Továbbá évek óta zárva... úgyhogy nem igazán lehet közelebbről megtekinteni.
Ennyire sikerült látómezőbe kerülnünk. A kastélyról bővebben külön bejegyzésben olvashatsz, KLIKK IDE.
Ezen a kitaposott úton sikerült az előbbi helyszínre eljutnunk. Itt szépen lassan visszadöcögtünk. Még jó, hogy Emili babám ilyen jól bírja a rázós utakat is.
Újra itt... nem mintha olyan sokat mentünk volt... alig pár méter. Vagyis a kastély szinte itt van Hőgyész szívében!
Egy buszmegálló...
S ezen az oldalon a kastély területe és parkja mellett mentünk végig. Így még sikerült egy-két másik oldalról is megnézni.
Túloldalon a mentőállomás. S egy kedves hőgyészi származású olvasóm jelezte, hogy ez az épület régebben volt tűzoltóállomás.
S egy székelykapu... mint teret díszítő elem... Hm.. felénk nem szokásos ez, viszont ez egy szép darab.
Innen nézve még látszódott a kastély. Nyáron, mire minden fa kizöldül már nem lehet ennyire látni.
Ahogy azt a nagyobb melléképületet sem, ami valószínű, hogy szintén szálláshely volt anno.
Mi megnéztük.. már ahogy tudtuk.
A messzi távolban pedig az öregotthon épülete magasodik, merthogy itt még ilyen is van. De odáig már nem mentünk el.
Bizony... itt két kastély is van. Ez a kisebb... a Kis-kastély. Legalább is a tábla szerint ez a neve, amúgy Lichtenstein kastélynak hívják. Erről is van egy kis külön bejegyzés, KLIKK IDE.
Könnyed 'városnéző' séta, de persze a kastélyok megtekintése volt a lényeg. Ha Te is szereted az ilyen jellegű időtöltést...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése