Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2018. október 10., szerda

Kápolnapuszta - Bivalyrezervátum

Kápolnapuszta - Bivalyrezervátum
Zalakarosi kirándulásunk során szerettem volna érdekes látnivalókat is megnézni, mint például a már sokat hallott bivalyrezervátumot. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy ilyen rezervátum.
Mindenképp szerettem volna megnézni, így első látnivalóink között szerepelt. Ha bár van cím, hogy hol kell keresni: Kápolnapuszta (Balatonmagyaródtól 3 km), de ezúttal csak annyira bíztam a GPS-ben, hogy én böktem rá, hogy hova vigyen és néztem is a térképet rendesen, nem ám máshova visz. Mert hogy a rezervátum eléggé kiesik a településektől. A legtöbb oldalon konkrét GPS adatokat adnak meg...biztos ami biztos. Persze a térkép alapos tanulmányozása után/mellett azért könnyen oda lehet találni:
Kiskomárom után a kérdéses kereszteződésnél tábla is segít... és az a házikó... itt kellett bekanyarodni.
Aztán csak mentünk... és mentünk...
...és mentünk...
S végre egy tábla, hogy jó helyre tartunk...

A táblától már nem volt messze... 
....s meg is érkeztünk. Parkolóhelyből rengeteg volt. Viszont ezek szerint látogatóból annál kevesebb. 
A bejárat! Gyorsan meg is néztem, hogy innen kell-e bemenni...
S bizony... ez a főbejárat...még ha meglepő is. Persze az épület nagyon mutatós! Emili babát gyorsan összecsomagoltuk, és már mentünk is befelé.
Ajtó után mindjárt ott is volt a recepció, elmenni sem lehetett mellette...a kapun csak belépőjegy birtokában lehetett átjutni. Tájokozódás minden szükséges információ tekintetében a következő weboldalon megtehető, KLIKK IDE.
S még mindig nem a várt bivalyok...hanem egy kis kiállítás még mielőtt a parkban jutna az ember.
Egyáltalán nem volt nagy a tér a kiállításnak... de hogy minden egyes négyzet-centimétert kihasználtak, az biztos:
És hogy mi minden tud meglapulni egy szekrényben :D

Így még a babámnak is érdekes volt. Csak úgy pillázott hogy mi lapult a szekrényekben, azon rajta vagy esetleg felette.

Amilyen kicsi terület volt,.... annál több mindent tudtak megmutatni.
De az akvárium vitt mindent...mégiscsak élő állat volt benne :)


Miután jó alaposan körülnéztünk, már kint is voltunk az udvaron...hogy végre a bivalyokat is láthassuk.
Innen kezdődött a látnivaló amit vártam. A térkép nagyon szépen megmutatta, hogy merre lehet menni és mit lehet látni.
Az elején még nagyon nem lehetett látni a bivalyokat...
De aztán ott a fák között...
...nem épp bivalyok...

De legalább állatok... még ha nem is voltak akkor épp túl aktívak.
Itt volt az állatsimogató.
Bár az állatok éppen akkor nagyon nem akarták hogy simogatva legyenek :)
Talán csak ez az egy kis eltévedt, vagy inkább megszökött...

De igazából ez a kecskegida sem vágyott a cirókára.
Úgyhogy mentünk is tovább.
Pihenőhely ! De még ilyen szépen kialakított! Úgy tűnt, hogy itt a szimpla sétán kívül itt több időt is el lehet tölteni.

Mentünk tovább az épületek irányába.

Majdnem hogy biztosra vette, hogy itt már látni fogunk bivalyt.
De sajna nem. Nemcsak hogy kongott a bivalyok hiányától...
....de itt egyesen egy kiállítási terület volt! 

Micsoda emlékek és gyűjtemények!
Nekem az állati láblenyomatok tetszettek.
Itt azért megtaláltuk a bivalyok helyét is... vagy inkább a hűlt helyét, mert hogy itt egy darab sem volt.
Kezdtem aggódni, hogy mi lehet velük.. hol van az a rengeteg bivaly...hogyhogy nem látunk egyet sem.

Még és már a külső kifutójuk is megvolt... de bivalynak nyoma se.

Úgyhogy csak mentünk előre... végig az ösvényen ami vezetett. 
A fapallos részen könnyű volt közlekedni babakocsival is.

Még itt se dagonyázott egy se...
Irány tovább... Az út földes, később füves lett. De meglepő mód elég jól vette a terepet a babakocsi.

Még az erdős zöldben sem láttunk semmit se.
Viszont útközben x távolságonként táblák voltak kihelyezve érdekes és hasznos tudnivalókkal.

Ahogy haladtunk előre a mellettünk jobbra fekvő terület egyre jobban kinyílt... s távoli messzeségben bivalyok alakjait kerestük.

A gémes kút...
De hiába kerestük.. még mindig nem láttunk semmit sem. De aztán akkor ott... mégis... mintha lennének sötét foltok....

Végre!!! Megvannak a bivalyok! 

Bár nem ennyire számítottam. Azt hittem, hogy azért rengetegen vannak és lesznek, már mint bivalyokból... Ehhez képest meg....
Persze örültünk ennek a pár, fürdőző-dagonyázó példánynak is.
Innen pedig jól lehetett látni a kilátót. 
Egy kicsivel odébb egy kilátó.
Tán pont azért rakták oda, hogy biztos ami biztos, lehessen látni bivalyt is?
Nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon onnan fentről mennyire lehet majd jól látni a bivalyokat.
Itt már csak kézben... nincs babakocsi.... Így is elég volt lépcsőt mászni és még Emilit is tartani.
De hogy mennyire tetszett neki a kilátóban?... már az első szintnél majd ki ugrott örömében...csak mutatta és mutatta....
Mert hogy innen már jól lehetett látni a bivalyokat ! És nem is keveset!
Hatalmas terület tárult elénk, s az a feltehetően sok bivaly úgy eltűnt benne, hogy csak a hébe-hóba itt-ott fekete pöttyöket láttunk.
Pedig biztos, hogy rengeteg bivaly él itt a rezervátumban.
Emili látta is őket!
Viszont innen fentről tényleg nem tűnt nagynak az állomány.
Egy kis zoom, hogy tényleg meggyőződjünk, hogy azok a fekete pöttyöcskék bivalyok.
Emikém egész végig mutatta... és csak mutatta, hogy ott...ott....
El tudtuk volna még nézni a bivalyokkal tűzdelt festői tájat.
De menni kellett.
S reménykedtem, hogy talán még lesz egy másik hely, ahonnan jobban és közelebbről megtekinthetjük.
S de jó... volt is! Igaz hogy nem pont az amire gondoltam, és talán ez a merő véletlen műve volt, hogy pont ott legelésztek... az ösvény mellett, amit vezetett tovább.

De újra közelebbről...
Emilimnek is tetszett, hogy 'páholyból' nézheti őket :)

Ahogy sétáltunk tovább az ösvényen, a továbbra is táguló egyre hatalmasabb területen még több és több bivaly tűnt fel.
Így már látszódott hogy bizony tényleg sok bivaly van itt... naaaagyon sok!
A táblák is 'megszaporodtak'.... immáron a madarak életéről, szokásairól...

Sétáltunk...gurultunk...
...s mi mindent meg lehet is tudni a infótábláknak köszönhetően...
Csalogató táblák ... s mintha lenne ott valami már érdekes is...
Érdekesség...más állatról....
De csak nem ilyen állatott láttam az egyik fának a tövénél?!?! Gyorsa voltam és még pont le tudtam fényképezni! Elsőre mókusnak hittem... de úgy tűnik, hogy élőben is volt szerencsém látni egy ürgét!
És ami még a nagy táblánál várt... egy távcső!

Hogy mit is lehetett látni?!? Kb. ezt... egy kis zoom zoom a fényképezővel és némileg visszaadja, hogy mi történik ott a messzi távolban.

S lám... egyéb állatfajok is vannak!
Legalább annyira érdekelte a szamarakat a nézelődő ember, mint minket...
...jöttek is...
...pózoltak is...
...szelfiztek is...
...és még követtek is, ahogy megindultunk tovább.
Körbeértünk a tanösvényen.
Innen az út visszavezetett a bejárathoz.
Kecskéknek továbbra se volt túl nagy kedvük a simogatáshoz.

Mi pedig az oldalsó kapun, a fáradt Emilivel, kecsesen távoztunk.
Sajnos az emlékérmét elég érdekes ok miatt nem tudtuk begyűjteni :( Hogy ezek a fránya gépek mindig el kell romoljanak... Talán majd legközelebb.
Szuper élmény volt! Mint az állatkert, de mégis más... más látnivaló, más hangulat... egy kicsit túrázós hangulat is... Nekem nagyon tetszett. Nem túl nagy, de mégis pont elég nagy, hogy kellemes időtöltést biztosítson a szabadban... az állatok közt... rengeteg tudnivaló mellett. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése