Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum
Budapesti kirándulásunk során a kedvezőtlen időjárás mellett a római kori romok megkeresését választottunk utolsó napi programnak. Mivel nem is egy található város szerte így igen érdekes és izgalmas kihívásnak tűnt megkeresni és megnézni azokat. Bár nem volt mindenre időnk, így a logisztikailag jól megtervezett útvonal során igyekeztünk minél többet megnézni. Miután megnéztük a felettébb méretes Aquincumot, indultunk is a kisebb, városszerte szétszórt romokhoz. Azok közül is az első szinte egy utcahosszal odébb volt, a Polgárvárosi amfiteátrum.
Gyorsan megtaláltuk. A parkolás viszont nagyon necces volt. Ha az ember autóval van, akkor célszerű a 'padka-felugrató funkciót' bekapcsolni, és akkor mindjárt a rom mellett meg lehet állni.
A kitaposott ösvény mutatta is, hogy a járókelők, turisták, merre szoktak menni.
S látható nyomok alapján úgy tűnt, hogy a helyiek is előszeretettel járnak ide, és azt csinálnak amit akarnak és ott szemetelnek ahol csak akarnak :( Ilyen amikor csak úgy szabadon áll a rom és bárki bármikor megtekintheti.
Fentről még egyszer megcsodáltuk. Innen azért jobb rálátás van az egész romegyüttesre...lentről nem hiszem hogy ilyen formában érzékelhető lenne a nagyság és a felső szintek megléte.
S ha az nem menne... akkor sajnos keresni kell valahol arrébb egy helyet. Páromnak sikerült áthidalni az akadályt és szó szerint a rom mellett álltunk meg. Persze azonnal lehetett látni, hogy nem olyan méretű a látnivaló, hogy túl sokáig lennénk itt. Úgyhogy a gyors megállónak nagyon is megfelelt a rögtönzött parkolás. S ahogy kipattantam az autóból már mentünk is körbejárni.
A rom bár nem mondható kicsinek... nagynak sem. És nincs elzárva, belépőt sem kell fizetni.
Így hát mi is megindultunk....
A nagy falak mellett valami bejáratot kerestünk... és meg is lett.
Mondjuk egy kicsit érdekes volt, hogy felfelé vezet... de hát ha már spontán felfedezünk... akkor erre az oldalára is kíváncsiak vagyunk.
Úgy tűnt, hogy az a feljáró a rom felső szintjére vezetett.
S innen bizony eléggé jól körül lehetett nézni!!
S látható nyomok alapján úgy tűnt, hogy a helyiek is előszeretettel járnak ide, és azt csinálnak amit akarnak és ott szemetelnek ahol csak akarnak :( Ilyen amikor csak úgy szabadon áll a rom és bárki bármikor megtekintheti.
Egy kis leírás és történelem a kedvenc mindenttudó olddalról, a Wikipédiáról:
Aquincum polgárvárosának amfiteátruma a település két amfiteátruma közül a kisebbik volt. A másik a katonai amfiteátrum. Az amfiteátrum a mai Budapesten a III. kerületi Szentendrei út – Zsófia utca kereszteződésében látható.
Az amfiteátrum a város falain kívül, attól északra helyezkedett el. A 2. század közepe előtt építették, és a 3. században többször felújították. Majdnem kör alakú az alaprajza, tengelye alapján a mérete 86,5×75,5 méter. A földamfiteátrumok közé sorolható. Ebben a típusú építményben a lelátókat két gyűrűfal közé döngölt földből alakították ki. Erre tették a lelátó kőpadjait, amik közül néhányba belevésték az egykori tulajdonos nevét. A lelátók részben fedettek voltak, és külső rámpán tudott rájuk feljutni a kb. 6-7000 főnyi közönség. Az arénába két kapun lehetett bejutni, amit a keleti-nyugati tengelyen helyeztek el. Magát az arénát 3 méter magas pódiumfal vette körbe. A „díszpáholy” a déli oldalon volt, a kőpadokon megjelölték az előkelők ülőhelyét nevük rövidítésével.
Ahogy a fenti részen sétáltunk meglett az a kapu és átjáró is, ami a belső területre vezet.
De a magas falakról lemászni nem lehetett, úgyhogy vissza és egy kicsivel tovább kell majd menni.
Fentről még egyszer megcsodáltuk. Innen azért jobb rálátás van az egész romegyüttesre...lentről nem hiszem hogy ilyen formában érzékelhető lenne a nagyság és a felső szintek megléte.
S ha már így van, akkor a fenti szinte elsétáltunk a másik oldalig, hogy onnan is szemre vegyük az egészet.
Persze lemászni itt sem lehetett....
Az amfiteátrumban sportversenyeket, állathajszákat és gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az építménynek volt a legnagyobb befogadóképessége a városban, ezért itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, és a császár látogatásakor a beszédeket is.
Az épület mellett volt a gladiátor-laktanya, ahol a gladiátorokat képezték és itt volt a gyakorlóterük is. Kőkerítéssel határolt 110×42 méteres udvara volt, és a térség közepén egy torony emelkedett. A kapuját kövezett út kötötte össze az amfiteátrum nyugati kapujával. Ezeket ma föld fedi. A nyugati kapu déli oldalán Nemesisnek, az amfiteátrumi játékok istennőjének állítottak szentélyt. Ennek feltárásakor került elő az istennő feliratos szobrocskájának töredéke és több feliratos oltárkő.
A 19. században az épületromot még Csigadombnak nevezték, és a területe földdel és növényzettel borított volt. Az építményt a középkori és újkori térképek is feltüntették, feltárását Torma Károly kezdte el 1880-ban. A műemléki helyreállítás Hajnóczi Gyula és Vladár Ágnes tervei alapján készült.
Úgyhogy vissza a felső részen a lépcsőig, main feljutottunk. Majd egy kicsit tovább mentünk a külső fel mellett, és meg is lett a bejáró!
Át is sétáltunk az alsó szinte. Itt túl sok látnivaló nem volt. Inkább a méretek, amiket így már egészen másképp érzékel az ember.
S pontosan szembe a kijárat...
Ohhh... és mit találtunk, amikor kiértünk a másik felén.
A szükséges információs tábla... tényleg rossz irányba indultunk meg körbejárni.
De legalább ez is meglett.
Szóval igazából erről az oldalról kellett volna kezdenünk és bemennünk. Talán máskor, vagy mások okosabbak lesznek :)
Szóval igazából erről az oldalról kellett volna kezdenünk és bemennünk. Talán máskor, vagy mások okosabbak lesznek :)
A rom élvezettel körbesétálható...belül is... és felül is! A még mindig elég magas falak inkább csak a lépcsők használatával hidalhatók át. De megéri megnézni fentről is...tán jobban is látszik az összkép....
Jó volt látni, hogy nyitott terepen is egész jó állapotban vannak a romok és szabadon felkereshetők.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése