Flórián téri római romok
Budapesti kirándulásunk során a kedvezőtlen időjárás mellett a római kori romok megkeresését választottunk utolsó napi programnak. Mivel nem is egy rom található város szerte így igen érdekes és izgalmas kihívásnak tűnt megkeresni és megnézni azokat. Bár nem volt mindenre időnk, így a logisztikailag jól megtervezett útvonal során igyekeztünk minél többet megnézni... egy köztes állomás volt a Flórián téri római maradványok.
A térképen láttam, hogy ha a városból kivezető leggyorsabb utunk ott fog elhaladni a tér mellett. S ha már így lesz, akkor miért ne állhatnánk meg pár percre, hogy megnézzük a romokat.
Nos így utólag tudom, hogy tán nem ártott volna előtte egy kicsit utána olvasni. Ugyanis itt nem csak a téren látható romokat lehet megtalálni és megtekinteni, hanem az aluljáróban is lett volna bőven látnivaló. Csak hát... aki nem informálódik... és csak megy és megy.
Úgyhogy elég jelentős romegyüttest ezen a téren egyáltalán nem láttunk, csak azt ami kívülről, a térről is látszódott.
A teret könnyen megtaláltuk és még parkolni sem volt olyan nehéz és körülményes, mint a többi rom esetében. S ahogy leraktuk az autót már siettem is a park túloldalán található romokhoz.
Viszont itt már nem találtunk annyi romot...inkább amolyan dísz jelleggel volt egy-két oszlop és egy kisebb várfal-rész. De mint feljebb írtam, nem tudtam, hogy ha 'mélyebbre ásunk', illetve megyünk, akkor további nagyszerű romokat láthatunk. Ez jut a szaladó, rohanó turistának. Persze azért egy tábla vagy valami elkélt volna, jóóó nagy nyilakkal, hogy van még odébb is és abba az irányba kellene menni.
De nem volt sajna semmi ilyen, vagy legalább is nem tűnt fel, úgyhogy csak azt láttuk, ami tényleg szó-szerint a téren állt.
Így, hogy csak ennyit láttunk és el is hittük, hogy itt csak ennyi a látnivaló, ezért nem is töltöttünk itt túl sok időt. Klikk-klikk és már menünk is.
Egy kis történet.. hogy milyen kálváriája volt a Flórián téri romoknak egy weboldalról - tanulságos!
1979-ben döntött az Állami Tervbizottság a híd jelentős szélesítéséről és ehhez kapcsolódva a Flórián tér közlekedési fejlesztéséről. A beruházást az sem akadályozta, hogy a Flórián Áruház építésekor, 1979 májusában római kori romokra bukkantak a beruházás tervezett területén. A döntéshozók pontosan tisztában voltak azzal, hogy mi van itt, hiszen már a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottság 1979. március 14-i ülésére készül előterjesztésben a tanácstagok olvashatták: „Az 1778-ban megkezdett, majd 1869-ben és 1930-ban, továbbá 1973–1977 között kiásott falmaradványok, régészeti leletek alapján nyilvánvalóvá lett, hogy e helyen már a római korban egy nagyszabású középület, katonai fürdő állott. Ennek az alkotásnak a térrendszere csaknem teljes egészében fennmaradt.”
Ha ez nem lenne elég, az előterjesztésben később az alábbiak szerepelnek: „A római-kori műemléki értékek mellett e területen számos országos jelentőségű középkori épület romjait is feltárták. Ezek közül mindenekelőtt a királynői vár XIII–XIV. századi falai, várárka jelentős műemléki terület.”
Azt, hogy mi határozta meg az ezután következetteket, jól leírja Ágostházy László a „A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái” című, nagyon részletes tanulmányában, amely a Magyar Műemlékvédelem 1980–1990 című tanulmánykötetben jelent meg. A tanulmányból kiderül, hogy eredetileg egy sokkal nagyszabásúbb aluljárórendszert terveztek, ahol az előkerült romok jobban láthatók, ám ahogy a tanulmány írója írja: „Annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvaló volt az a tény, hogy ezt a csomópontot csak úgy szabad létrehozni, hogy abban érdemi szerep juthasson az antik maradványoknak, az eredeti elképzeléseket alaposan megváltoztatták az anyagi lehetőségek”.
Eredetileg egy olyan hatalmas aluljárórendszert képzeltek el, amelyben nemcsak a romokat lehetett volna bejárni és megismerni, hanem üzletek, vendéglátó létesítmények is helyet kaptak volna, azonban beruházási javaslat jóváhagyását követően már csökkentett – gyakorlatilag a mai felül- és aluljárórendszert tartalmazó – tartalommal készült el az engedélyezési dokumentáció. A régészek keze pedig meg volt kötve, mert „a Flórián téren végzett műemlékes munkáknál ezek (a régészeti feltárás elsősége, és ez alatt a munka szüneteltetése – DCS) a szempontok nem érvényesülhettek; itt ebben is igazodni kellett a forgalmi nagyberuházáshoz. Ennek pedig rendkívül feszes tempója, kötött pénzügyi és időbeli keretei voltak”.
A Flórán téri római romok is áldozatául estek a XX. század utolsó harmadát meghatározó közlekedési szemléletnek, azaz annak, amely szerint az autósforgalom számára minél több lehetőséget kell biztosítani.
A legiotábor déli kapuja és egy tiszti lakóház maradványai a Flórián téren
A kapu feltehetően a 2. század második felében, Hadrianus császár korában épült, az egykori észak-déli főút, a via principalis területén. Jól láthatóak a kaputornyokba vezető bejáratok, ahonnan a kapuk belseje is megközelíthető volt.
Itt, az oszlopsorral szegélyezett fő út mentén (amely a mai Flórián áruház helyén álló parancsnoki épülethez, a Principiához vezetett) álltak egykor a tiszti lakások, a tabernák (vendégfogadók) és az üzletek is. Egy katonai parancsnok (centurio) átriumos, több helyiséges lakóházának romjai láthatóak a Flórián áruház délnyugati sarka előtti bemélyített területen.
Mint látható nem nagyon volt mit bejárni, körbejárni... jöttünk, láttunk, mentünk... Mint írtam ott hátul az aluljárónál még többet láthattunk volna... de hát nem volt tábla, hogy jelezte volna.... és bizony még én sem tudok mindig előre mindenről tájékozódni... főleg, hogy az utóbbi időben eléggé spontánná váltak a kirándulásaink.
De az öröm, hogy megtaláltunk és ezt is meg tudtuk nézni különösebb kitérők és kerülők nélkül, a kincskereső énemnek jót tett. És ha te is szeretsz ilyen módon látnivalókat felfedezni, akkor ...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése