Budapest - Citadella
és a Gellért hegyi kilátók
Budapesti kirándulásunk első napján nem sok időnk marad már nézelődni, ezért egy állandó, rég látott vagy talán még soha nem látott célpontot választottunk, a Citadellát!
A GPS segítségével gyorsan oda is találtunk. Bár nagy meglepetés volt, hogy az utolsó felfelé vezető útszakasz le volt zárva. És máris a jaj! Csak nem pont most újítják fel?!?!?
De bizony igen! Az egész Citadellához vezető útszakasz le volt zárva! A körülötte lévő parkba be lehetett sétálni. Gondoltam ha más nem.... akkor legalább egy séta a parkban és hátha így is láthatjuk majd messziről legalább a szobrot.
A parkolás gyorsan és könnyen meglett. S meg is indultunk...
Szép kis parkocska...
....szinte hihetetlen, hogy a város közepén ilyen van.
És a felettébb nagy területen még tágas játszóteret is láttunk.
Elég hamar meg is láttuk a keresett látnivalót...
Elég hamar meg is láttuk a keresett látnivalót...
...ott a fák között.
Úgyhogy irány arra... csak odajutunk valahogy...
Nem sok ember sétált errefelé. De a cél jól látható volt, és akik jöttek mentek, azok abban az irányba mentek vagy abból az irányból jöttek. Úgyhogy reménykedtem, csak látunk majd valamit...
Egy alsó kisösvényem mentünk, ahonnan jól látható volt, hogy felettébb nagy munkálatok folynak.
A kilátás viszont már itt is eléggé jó volt.
Egyre közeledtünk...
És már ott is volt a szobor.... s mintha az emberek jönnének mennének... talán csak meg lehet tekinteni valamit?
Időközben a kilátás látványa egyre jobban lekötötte figyelmünket.
És a felfelé vezető út is meglett!
Teljesen körbe vették kordonnal. Esélytelen volt bejutni.
No de akkor mit keresnek ott a turisták? Ott a szélén... mintha bejutottak volna... vagy mégse? És hogy tudtak odamenni. Vagy van egy másik feljáró? a túloldalon?
Csupa kérdés és talány volt és csak figyeltük, hogy hogyan mozognak az emberek.... s akkor... A legszélső peremen másztak végig a kíváncsi és bátor turisták!
Húha!.... nem semmi... mit meg nem tesz a kíváncsi turista!
S lelkesen megindultam, hogy én is oda tudok mászni, ahova a többi majomképességgel megáldott ember....
...hát nem tartott sokáig a lelkesedésem.. az első akadály előtt párom felhívta a figyelmemet a nehézségre, és a még mindig meglévő tériszonyomra, és nem is mentem tovább....csak gyorsan vissza. Hamar megelégedtem azzal, ahonnan mi is meg tudtuk nézni.
A sok kordonos kép nem az igazi... De hát mit tud tenni ilyenkor az ember... legalább lett valamilyen kép... ez is több mint a semmi.
Még jó, hogy a kamera lencséjének nem akadály a rács.... no de ez nem az a szemszög....és nem is néz ki jól....
A kilátás viszont nem volt rossz! Sőőőt! Azért nem minden nap csodálja meg az ember Budapestet fentről!
Aztán valamiért úgy tűnt, hogy ennél jobb nem lesz...
...ha az a sok lépcső és az abból a z irányból érkező emberek nem tettek volna kíváncsivá minket. Meg is indultunk mi is abba az irányba. Úgyhogy összepakolás... telót elő, és már követtük is az utat.
S lám! Van még jobb kilátás is!
Mentünk előre, amerre az út és a lépcsők vittek.
S lám! Van még sokkal jobb kilátóhely is!
Nem is tudtam.. s honnan tudtam volna ha sose jártam még itt.
Pazar kilátás!!!!
Bár nem minden irányba egységesen gyönyörű...
De a félkör panoráma lenyűgöző volt!
No ide érdemes eljönni!!! Sőőőt! Szinte látni kell a fővárost innen is! Egészen más arcát mutatja. Én nem vagyok túlzottan oda Budapestért.... de innen nézve.... talán mégiscsak szebb mint gondoltam.
S felfelé tekintve láttuk, hogy van még feljebb is.
És becsületesen megnéztük mindegyik kilátórészt... és persze mindegyik szintről csináltunk képeket is! Mert innen aztán tényleg nagyon szép volt a kilátás!
És még mindig volt feljebb...
...mentünk mi is feljebb...
és feljebb...
...és feljebb....
S lám... a szobor arról a bizonyos másik oldalról!
...és feljebb....
S lám... a szobor arról a bizonyos másik oldalról!
Ezek szerint nem mindenki mászással jutott ide, volt aki csak egyszerűen tudta, hogy van egy másik út is. No most már mi is tudjuk! S innen azért szebb képet lehetett készíteni a rácson keresztül.
Egy kis érdekesség a Wikipédia oldaláról:
A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmaágat (a győzelem és a béke jelképét) tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer bukása és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló (kezében PPS–41 géppisztolyt tartó) 4 méter magas szovjet katona szobrát is eltávolították. A katona szobrát 1956-ban már ledöntötték, de a forradalom bukása után azt pótolták,[1] majd 1992-ben végleg a Memento Parkba került. A szobor talapzatán lévő feliratot is megváltoztatták, ezzel új értelmezést adva Budapest egyik leglátványosabb nevezetességének. A szabadságot szimbolizáló nőalak a felállítása után hamarosan a város egyik legfontosabb jelképévé vált.
Maga a szobor 14 méter magas, amely talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik[2] a 139 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros számos pontjáról.
Innen is megnéztük.. már amit látni lehetett.
És felettébb kurta nézelődés után irány vissza...
... a kilátás most százszor szebb és lenyűgözőbb volt.
Ahol lehetett - mert hogy több kis kilátórész is volt a hegyoldalban kialakítva - meg-meg álltunk...
A kilátást újra és újra megcsodáltuk...
Még a köveket is megmásztuk, csak hogy lássuk, ...
...hogy onnan is ugyanolyan-e.
Útközben elbúcsúztunk a Szabadság-szobortól.
S bár nem láttunk az egész Citadellát, csak amit az akkor éppen meglévő lehetőségek megengedtek, de ennek ellenére jó kis felfedező kirándulás volt!
A látvány viszont fantasztikus volt!
És hogy mennyire? Hát ennyire !!!!!
Úgyhogy igazából a budapesti látkép volt az ami mindent vitt és valóban élmény volt.
Azért úgy ahogy "őt" is láttuk!
Majd visszasétáltunk a parkon keresztül az autóhoz.
Ez a kis kirándulás és felfedező-túra így a délután hátralévő idejére pont jó is volt! Nem volt hosszú, és tán nem is láttunk annyi mindent, de a kilátás fantasztikus volt, és már azért megérte! Látható volt, hogy más irányból is megközelíthető a kilátókkal tűzdelt hegyoldal. Úgyhogy ha mást nem is, de azt egyszer meg kell nézni! Úgyhogy ha arra járnál...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése