Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2014. április 28., hétfő

Biatorbágy - Nyakas-kő


Nyakas-kő
Egy többnapos környékbeli kirándulásunk alkalmával volt lehetőségünk Biatorbágynál a Nyakas-követ felkeresni és közelebbről is megnézni. Nagyon érdekes természeti látnivaló, amit érdemes felkeresni, ha már a közelben jár az ember.
A következő helyen lehet megtalálni, lásd térképes útmutató:
Ha ezen a bizonyos úton jössz, akkor az útról csak ennyit lehet látni:
Semmi extra, ugye? Persze azok, akiket ez a fajta látnivaló érdekel, biztos, hogy mindjárt kiszúrják az útról is, még ha épp ők a sofőrök is, és ezzel az utas életét veszélyeztetik. Valahogy én is így tettem, megláttam, és tudtam, hogy ott kell hogy legyen. Sajnos az előző évi próbálkozásnál nem volt szerencsénk, időnk nem engedte, hogy megnézzük. Na de most. A mutatott helyen le is parkoltunk, és útnak indultunk, hogy eljussunk a célig.

Nem volt nehéz megtalálni az ösvényt, avagy a túraútvonalat.... mert hogy nem is volt más a környéken. Ha a beton úton mentünk volna tovább, akkor azon a körbe vezető hosszabb túraútvonalon jutottunk volna fel. No de nekünk nem volt annyi időnk, és csak a lényeget jöttünk megnézni, úgyhogy ezt a erdős utat választottuk, ami láthatóan felfelé vitt.
Tudtam, illetve csak sejtettem, hogy nem lesz messze és nem kell túl sokat gyalogolni, és így is lett. Persze nem siettünk és élveztük azt a röpke kis utat is. 
Nem is akárhogy....észrevettük, hogy az erdő amiben mentünk televolt lucfenyőkkel és hát persze hogy mi mással....mint tobozzal! Lot of toboz! Anya el is kezdte buzgón szedni, de nem volt külön táskánk, így átmenetileg elkezdtük a hátitáskánkba tömködni, no meg az út szélére félreraktuk egy-egy csomóba, hogy majd visszafelé felszedjük.
Ugye milyen szép tobozok?! Kár lett volna az erdőben hagyni őket, amikor nálunk is rohadhatnak otthon. :)

Szóval közel volt a Nyakas-kő, de még milyen közel. Hamar elérkeztünk a szikla aljához.
Már ha az lett volna, mert hogy ez afféle kistestvérke, mely jelzi, hogy majd itt kell felmászni a nagytestvérhez.
És itt jött a kihívás, hogy fel kell mászni rá. És nem is akármilyen ösvényen. Meredek volt, és a porladó föld és a kavicsok miatt nem is volt olyan egyszerű. Anya szerencsére megint talált bio-öko túrabotot, és fel is jutottunk, mindketten. Egymást toltuk-vontuk volna, ha nem épp arra kellett volna mindenkinek magának figyelnie, hogy nehogy rosszul lépjen. Azt hiszem, hogy ide el kellett volna egy szöges talpú cipő.
Ahogy fölértünk szinte már csak köveket lehetett látni. Hatalmas köveket!
És egy szűk kis hágót, amin keresztül be lehetett venni a szikla tetejét. Hát igen... méretesebbeknek lehet hogy problémát jelentene. És sajnos nem vagyok benne biztos, hogy a nagy sziklakövek megmászása könnyebb lenne, mint fogyózni pár napig és átpréselnie magát az embernek. Mert hogy nem volt másik útvonal. No de ez csak vicc volt, a lényeg, hogy nem is olyan könnyű megközelíteni ezt a Nyakas-követ, vagy inkább sziklát.
De aki mer és felküzdi magát, annak jutalma egy hatalmas nagy szikla látványa... a nyakával együtt. :) Vagy inkább anélkül? Mert hogy erről az oldalról nézve szinte nem is látszik a lényeg... a nyak.

A Nyakas-kő és 'társai' geológiai értékek kimagasló tájképi értékkel. A kiédesedő Pannon-tenger által formált sziklaalakzatok nemcsak a kistáj, hanem a tágabb régió leglátványosabb természeti szépségei közé tartoznak. Fantasztikus kilátás nyílik minden irányba. Közvetlen szembe látszik Biatorbágy és a tó, kicsit balra (a várostól) pedig Etyek-wood-ot is kiszúrhatjuk.
A sziklás felszínen képződő talajt az erózió folyamatosan elmossa. Ebben a külső erők, a szél és az eső segítik, melyek lehordják a vékony, nagy mészkő tartalmú talajréteget, a hosszan kígyózó sziklafal tetejéről. Így a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni, ezekhez a nem éppen „kellemes” körülményekhez.

A hegyoldalból kiálló fő tömbje alatt valóban nyakszerűen elvékonyodó szirt homokkő és mészkő különböző keménységű rétegeiből épült fel, az egykor a területen hullámzó tenger következtében. Nyakszerű elvékonyodását a szél okozza, amely folyamatosan pusztítja a puhább rétegeket. A kőgombára felmászva csodás kilátás tárul elénk és még némi könnyed sziklamászásban is részünk lehet. Innen belátni az egész várost és messze ellátni nyugat felé, valamit látható a Madár-szirt is, ahogy végig kanyarog a hétvégi házak fölött.

Látod, hogy nem látszik? már mint a nyak..., csak az, hogy ez tényleg egy jóóó nagy szikladarab. No meg azért a kilátás sem utolsó! És gondolom neked is az jutott először eszedbe, hogy vajon fel lehet-e mászni annak a tetejére. Hát hogy a fenébe ne! Ha tapasztalt hegymászó vagy, akkor biztos. Amúgy nem olyan biztos. Bár a sok kőgrafiti árulkodott, hogy a suhancok fel tudtak jutni. Akkor talán én is.
Úgyhogy megpróbáltam. A feljutásom szánalmas képeit inkább itt most nem mutatom, a lényeg, hogy megfelelő mennyiségű kínlódás után, és ügyelve, hogy ne forduljak le a tériszonyommal a szoba méretű szikla-fennsíkról, feljutottam! (Csak ügyes, magabiztosan kúszó-mászóknak ajánlott!)
No meg le is, mert még itt vagyok. S további kevésbé meredek sziklarészeket is megmásztunk. Az optikai csalódás szinte kész hegymászó hőst csinált belőlem egy-egy kép erejéig.... vagy csak anya nagyon jó fotós :)

A kilátás gyönyörű volt! A szikla is! És mi mást csináltam volna, mint fénykép itt, és fénykép ott. Egy csomó képet készítettünk erről a gyönyörű helyről. A sziklával szembeni oldalon pedig további sziklák.... Az úgynevezett Madárszirt. 
Azt hiszem, hogy ennél a látványosságnál is igaz, hogy távolabbról nézve sokkal szebb és jobban néz ki. A Madárszirt erről az oldalról nézve, vagyis a Nyakas-kőről sokkal szebb. Úgy, ahogy a Nyakas-kő a Madárszirt oldaláról nézve sokkal mutatósabb, lásd legelső kép, ami így készült.

Minután megebédeltünk, elindultunk, hogy megmásszuk a másik sziklás hegyoldalt. Nem tűnt könnyűnek erről az oldalról nézve, de nem hátráltunk meg. És hogy hogyan is sikerült?... KLIKK IDE és olvashatod.

Ja és visszafelé még a tobozokat is felszedtük, egy egész zacskónyi összegyűlt. Ha már suvenyír nem volt, akkor legalább ennyi.

Felemelő élmény volt feljutni a szikla tetejére és megcsodálni, akárcsak a kilátást. És mivel messze nem volt olyan nehéz, mint amilyennek itt-ott kihallatszik a soraimból, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom (még családoknak is), hogy egyszer majd nézze meg azt a nyakat személyesen is :) .


Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése