Orfű és Abaliget kirándulás

Medvehagymafesztivál
és egyéb időtöltés a környéken

Már hosszú hetek óta vártam és terveztem, hogy elmegyünk az idei medvehagyma fesztiválra Orfűre. Már év elején beterveztem az idei évi kirándulások közé. Úgyhogy mentünk is, de most nem csak ketten, hanem jött egy ismerős is. Így vasárnap délelőtt hármasban indultunk meg, annak ellenére is, hogy hugi tegnap felhívott, hogy idén szinte semmi sincs, és hogy nem érdemes lemenni, főleg, hogy már a medvehagyma is virágzik és nem lehet szedni. No de ez nem tartott vissza. Némi megállóval, mint a tankolás, és biztonsági étel vásárlása után mentünk is egyenest Orfűnek.

Délre oda is értünk. És hát hugi elmondásához képest azért több ember volt. Kirakodó viszont valóban nem nagyon. Idén a tópart melletti sétányra szorultak, már az a kevés, akik voltak és eljöttek. Így valóban nem volt csábító a helyszínhez vezető út. És hát sajna az udvarban található program és minden egyéb más sem. Arról nem is beszélve, hogy a belépő horribilis áron, majdnem a duplája volt a tavalyinak. Azért hogy ennyire elszálljanak maguktól. Ennyi pénzt a semmiért, és azért a kis udvarért és az esetleges programokért. Persze ha egyáltalán valamirevaló lett volna, de nem. Igazából semmi érdekes nem volt, és még árus sem volt annyi a belső udvarban, hogy lehetett volna nézelődni. Csak kaja, meg pia, meg a hangosan dumáló nagymenő. Ennyi.
És persze a külföldiek ....akiknek meg sem kottyant a belépő. De akkor is. Még a szakácsverseny is szánalmas volt idén. A helyszín a töredéke, sztárvendég nemigazán, és komolyság....hm...a meghívást visszamondó csapat tudata mellett.... fail. Olyan szarul összetákoltnak tűnt az egész. No és hogy nem volt és nem is lehetett kapni frissen sült medvehagymás pogácsát! Anya teljesen maga alatt volt, hogy még az sincs. Még ilyet! Nem mentek és nem működtek a kinti kemencék. A bentin bár sütöttek, de inkább édeseket, Mert hogy egy jó nagy adag rosszul kinéző medvehagymás pogácsa-hadat már messze előre megsütöttek, ami se friss, se finom nem volt. Még az édes csigából is egy olyat kaptam, amiben alig, és szinte semmi töltelék nem volt. Full csalódás az idei fesztivál. Az egyetlen valamirevaló jó, azon túl, hogy megint megnéztük azt a csöpp kis tájházat, az az állatsimogató volt. De ennyi. Nagyon rosszul rakták össze az ideit, és ezek az árak! Szégyelljék magukat. Nagyon nem az volt, amire vártunk, és amit reméltünk. Szomorú!

Anya ki is jelentette, hogy jövőre nem akar jönni, ezért amivé lett ez az egész, ezért nem. ÉS igaza is van, ennyit utazni, és utána ez vár. Hm.....Úgy tűnik, hogy újra kell gondolni ezt az egész medvehagymázást.

Utána azért még megnéztük a kirakodókat. De az is oly annyira szörnyű volt, hogy nem lehetett egyetlen egy apró kis kerámia köcsögöt se kapni. Ez szörnyű! Az még inkább, hogy a helyi kis ABC-ből sikerült suvenyírt szerezni!Amikor már a kocsihoz mentünk vissza, akkor valami isteni sugallatra gyorsan beszaladtam a boltba, mondom biztos, ami biztos, meggyőződjünk, hogy nincs ott se (mert hogy volt olyan hely a korábbi kirándulásokkor, amikor a helyi kis boltban is voltak ilyenek). Szóval valami azt súgta, hogy legalább nézzem meg, én meg hallgattam rá, és hál istennek, hogy hallgattam rá! Mert hogy volt! Igyekeztem alaposan körülnézni, és a szemem meg is találta! Szóval csak lett emléktárgy is! De hogy így!

Ami valamivel mókásabb volt, mint maga a fesztivál, az séta volt. Sétáltunk még egyet a tópart felé és megnéztük a felnőtt játszóteret. Az tényleg mókás volt, ahogy ott próbálgattuk a tornázó eszközöket.

No de azért nem utazik ennyit az ember. Úgyhogy álltunk is tovább, hogy akkor megnézzük az orfűi kilátót! Az talán jó móka lesz, és a szép kilátás megszépíti az utunkat. Úgy döntöttem, hogy kocsival megyünk föl, mégiscsak gyorsabb......És milyen jól döntöttem!!! Ez az Orfű ezen a napon csalódás csalódás hátán! Ugyanis a kilátó már nem volt kilátó! Ááááááááá! A lépcsők le voltak szedve és nem lehet felmenni rá, mert úgy tűnt, hogy átjátszót csináltak belőle! Ez gáz! Ez nagyon gáz! Főleg, hogy a neten még mindenhol megtalálni mint helyi kilátót. Ezt a szégyent. Orfű most eléggé összement a szememben, és nagyot csalódtam! De nem csak én, hanem a többiek is. A jövő év érdekes lesz, és mindenképp másképp, mint az idei.

Majd elindultunk hazafelé, s kérdeztem Orfű határában, hogy mi legyen. Csak egyszerűen menjünk leveleket szedni azt kész, vagy esetleg egyéb program.....Persze azért felsoroltam a lehetőségeket, és akkor mondták, hogy akkor nézzük meg Abaligetet. És már kanyarodtam is. Nem volt messze és még késő sem, hogy sétáljunk egyet.

Ahogy oda értünk még parkolót is találtam. Pár újabb suvenyír beszerzése után indultunk is sétakörutunkra. Elvileg csak egy sétáról volt szó, de azt mondtam, hogy talán azért állnak ott annyian a barlang előtt, mert hogy most megy be egy csapat. És hogy nem-e akarunk mi is bemenni. Nagyon nem volt határozott a csapat, de én szerettem volna, ha már ott vagyunk. Siettünk, és bár láttuk már bemenni mindenkit, de én gyorsan kérdeztem, fizettem és már bent is voltunk. Dejó, hogy így lett! (Igaz, hogy így csak úgy ment a pénz, de legalább látunk valamit a világból. És bár eléggé költséges ez az április, de talán nem fogunk ettől még hiányt szenvedni. Legalább is remélem, hogy azért ennyit az égiek megengednek nekünk.)

Szóval megnéztük a cseppkőbarlangot. Nem nagy durranás, főleg, hogy én ugyebár már 2011-ben (3 éve) láttam. De miért ne lehetne még egyszer....Meg amúgy is, most azért más volt a társaság, és így más is volt, mint korábban. Akkor az újdonság varázsa, most viszont a tudatosság varázsa tetté széppé. Ja és most még a denevér múzeumot is megnéztük. Kombi jegyet vettünk, ha már itt vagyunk. Ki tudja, hogy mikor járunk legközelebb erre. Szóval miután kijöttünk, akkor még azt is megnéztük. Az se volt valami nagyon nagy valami, de láttuk. És ez jó érzéssel tölt el!
Örülök, hogy ez a hirtelen Abaliget döntés még színesebbé és tartalmasabbá tette a napot!





Hazafelé az első nagyobb megállónál meg megálltunk medvehagymát szedni. Attól mert virágzik.... csak vannak olyan levelek, amiknek még nincs virága. Úgyhogy neki is álltunk, és szedtük ezerrel.... már ami még volt, mert látszott, hogy elég jól leszedték vagy inkább felszedték az erdőt. Persze így is volt azért messze több mint elég. Szedtük és szedtük, mindegyikünk egy szatyorral.
Utána már tényleg indultunk hazafelé.
Nekem tetszett a nap. A sok csalódás ellenére azt mondom, hogy jó kis nap volt, kalandos... minden tekintetben.